2019. július 4., csütörtök

Meditáljunk?


Érdekes gondolatok indultak el ma bennem a meditációval kapcsolatban, ami azért nagyon különös, mert jóideje egyáltalán nem is fektettem ebbe energiát és nem is foglalkoztam vele.
Ki tudja miért, talán azt gondoltam ennek az ideje lejárt vagy én ezt már át tudom hidalni másképp tudatossággal. Vagy egyszerűen szimplán lusta voltam, mit szépítsük 😊
Ma viszont hagytam, hogy a gondolataim elvigyenek ebbe az irányba és elkezdtem elmélkedni ezen a témán.

Akkor most fontos a meditáció vagy sem?

Ha igen, mire jó egyáltalán és akkor milyen formában csináljam?

Először is menjünk vissza a kezdetekhez.

Az első meditációs élmények, a vezetett meditációk, majdnem mindenkinél, ami nagyon hasznos egy éppen kezdő, gyakorló útkereső számára.

Ennek a lényege az új, kicsit misztikus tapasztaláson kívül, az agy lecsendesítése.
Az átlag embert naponta, rengeteg információs inger éri, amikkel manapság bombáznak minket. Ezek természetesen egy állandó felfokozott agyi tevékenységet váltanak ki, ami egy bizonyos szint után már a stressz érzésével egyenlő. Azt csak zárójelben jegyezném meg, hogy a világ most szándékosan van így felépítve, sajnos tudatosan rosszul.
Amikor ezt a túlterhelt agyat szeretnénk elcsendesíteni, bizony nagyon nehéz dolgunk van és éppen erre a feladatra a legkiválóbb az irányított meditáció. Ekkor az agyat rákényszerítjük – persze ezt is nehezen – hogy legalább csak egy dologra figyeljünk és a fókuszunk egy dologra irányuljon. Ez is viszonylag sok gyakorlás az elején, de hatalmas élményt tud nyújtani, amikor végre megéljük azt az állapotot, hogy nem kalandozunk, cikázunk mindenfelé. Ez egy rendkívül megnyugtató állapot, amikor teljesen fel tudunk töltődni, sokszor azt érezve, mintha aludtunk volna egy kiadósat.

Aztán ahogy telik múlik az idő elveszti a varázsát és néhányan talán azt is gondoljuk, hogy ennek már nincs is értelme vagy jelentősége. Elmarad.
Egyeseknél azonban ez átalakul egy teljesen más minőséggé. Ekkor kezdődik a teljes csend megélése.

Az az állapot amikor már nem kell egy külső irányító az agy lecsendesítéséhez, hanem magunk képesek vagyunk előidézni a valódi teljes csendet. Persze az elején néhány másodpercre aztán ezt ki lehet tolni percekre, sőt ügyesebbek sokkal hosszabb időre is.
Képzeljük el ez mekkora energiával bírhat, ha már a vezetett meditáció is képes volt rendkívüli energiával feltölteni minket.

Ilyenkor a csend állapotában elkezd nekünk dolgozni az univerzum. És ezek nem csak nagy szavak!

A csendben rejlő erő, az egy létező dolog.
A csendben sokkal nagyobb a lehetőség, mint a hangzavarban.
A csend az maga a lehetőség!

Vagyis a csendben, a valódi csendben, minden lehetséges. Sokkal gyorsabban és könnyebben történnek meg dolgok, mondhatnám azt is, hogy az igazi csodák ilyenkor születnek meg.

A félelmetes az, hogy egyetlen pillanatnyi igazi csend elegendő arra, hogy a teljes testünket és valóságunkat átjárja egy teremtés, amely utána képes átformálni mindent és ezt tapasztalatból mondom.

A nehézség ebben az, hogy minden és mindenki -de sajnos még önmagunk is azon vagyunk-, hogy ez az állapot nehogy megvalósulhasson, mert az félelmetes.
Félelmetes az ereje miatt és félelmetes a felfoghatatlan lehetőségek miatt.
Sajnos az utóbbi időben én is háttérbe szorítottam ezt a csodát és nagyon kevés alkalmat adtam vagy engedtem meg magamnak, amikor ez a segítő csend beléphetett volna az életembe, segítve és könnyebbé téve mindent.

Ennek bonyolult oka van, hogy ez miért történhet meg, de ez rengeteg embernél megfigyelhető probléma.

Csak tömören annyi- és erre majd kitérünk később bővebben- hogy ez egy büntető program, ami a „nem érdemlem meg” típusú teremtésben nyilvánul meg.

Végmondatként csak annyit szeretnék mondani, hogy próbáljátok meg megkeresni magatokban a csendet. Ezt lehet rengeteg féleképpen. Ki meditálással, ki sporttal, ki zenével, ki a hobbijával, ki alkotással, ki a művészetben találja meg a csendet. Mindegyik ugyanoda vezet, Önmagunkhoz a lehetőségek tárházához.

Forrás:
szeretetmatrix.blogspot.hu

AMIKOR AZ ELENGEDÉS FÁJDALMÁBAN AZT MONDJÁK: LÉPJ TOVÁBB! TE PEDIG FRÁSZT KAPSZ TŐLÜK.


Jó, de hogyan lépj tovább? - kérdezed...Épp ott állsz 2 világ között: az egyik kapuja bezárult mögötted, és hiába dörömbölsz, visszaút nincs, a másik azonban a ködös távolba vész, és egyáltalán nem látszik még. Ott állsz, és nem csak a veszteség fájdalma, de még a bizonytalanság, a reménytelenség, az úttalanság szorongása is átjár.Szenvedsz, haragszol, tehetetlen vagy, máskor meg reménykedsz, biztatod magad, de fogytán az erőd.

Ekkor aztán jönnek a jaj-szavadra a barátok és ismerősök, megértően bólogatnak, majd azt mondják: "lépj tovább, engedd el!". Te pedig ettől a mondattól már a frászt kapod. "Hát, hogyne engednéd, ha tudnád, hát hogyne lépnél, ha tudnád, hogyan? Hát nem gondolják, hogy épp ez a te jól felfogott érdeked is? Akkor mondják meg azt is, HOGYAN!"Az a helyzet, hogy ők tudják.

Tudják azt, amit TE még nem. Ezért mondják, hogy csak az segíthet az elengedésben, ha TOVÁBB LÉPSZ!

Nem azért mondják, mert nem éreznek veled együtt.

Nem azért mondják, mert nem értik a kínjaidat, hanem azért mondják, mert ők KÍVÜLRŐL LÁTNAK!

Épp azért mondják ezt, mert látják azt, amit TE még NEM, mert a Te nézőpontod ebben a fájdalomban BESZŰKÜLT.

Te még csak ülsz a GÖDRÖD MÉLYÉN, és ott éled a legnagyobb poklot, és a gödör mélyéről semmit sem látsz, csak annak a rusnya gödörnek a meredek falait, amit esélytelennek látsz megmászni.A többiek azonban kívülről látnak téged.

A GÖDRÖT is látják, az alján VELED, és ők látják kívülről és felülről MINDAZT, amit te onnan még nem: látják a gödrön túli világot, a magasságot, a lehetőségeket, a TERVEKET és CÉLOKAT, a sok-sok utat, ami onnan még ezer irányba vezethet...Lépj tovább! Nem az a HELYES KÉRDÉS, hogy HOGYAN?

Mindaddig, amíg a "HOGYAN"-ra keresed a választ, a gödör alján maradsz. A hogyanra a válasz ugyanis annyi, hogy: INDULJ! Tedd meg az első lépést előre!

A valódi kérdés a "hogyan" helyett az, hogy: MERRE? HOVÁ? Hol az ÚJ ÚT, amire érdemes rálépni ahhoz, hogy VÉGRE el merd ENGEDNI a MÚLTBA való KAPASZKODÁSODAT!

Amíg nem látod azt, hogy merre lépj, addig nem fogsz tudni elindulni. Az elengedés kulcsa az, hogy merd látni az utat magad előtt, merd hinni a lehetőségeidet, a célokat, az új terveket. Olvass tovább és nézd meg a videót is!Amikor az elengedés fájdalmában azt mondják: Lépj tovább! Te pedig frászt kapsz tőlük...Nézd meg a videót is!

Miért nem tudsz elengedni? Miért nem látod az utat, hogy TOVÁBB LÉPJ?

2019. május 9., csütörtök

A valódi intimitás nem az ágyban kezdődik - 1. rész

A valódi intimitás nem az ágyban kezdődik - 1. rész


Párkapcsolatra vágyunk és annak minden tartalmára amilyen gyorsan csak lehet. Az a szomorú helyzet, hogy az "instant" szelleme már a kapcsolatainkba is beférközött, és ha ez önmagában nem lenne elég baj, ezt megsózza az is, hogy már a megismerkedésünk pillanatától kezdve úgy lépünk a másik felé, mintha az ellenségünk lenne, akit le kéne győzni, és komoly játszmázási hadműveletekbe kezdünk, annak érdekében, hogy ne mi kerüljünk ki vesztesként.

Már az ismerkedés elején, mindezt, egy jelmondatra építjük: "Én akarok felül lenni! Ne mellettem gyere, hanem alattam, mert én úgy leszek érzelmileg biztonságban". Jó játék, főleg, hogy mindezt egyszerre vívjuk, és nem hogy nem kerülünk így egymás mellé, de még csak szemtől szembe sem és minden küzdelmünk közepette egyre csak magányosabbak vagyunk még egymás "mellett" is.

A másiktól gyorsan várunk mély érzéseket és a kapcsolattól olyan értékeket, mint az összetartozás, de ezeket az érzéseket csak egy bensőséges kapcsolat ajándéka során tapasztalhatunk meg, hosszú idő után.

Biztonságra épült játszmázásunk megment ugyan a csalódástól, de nem is engedi, hogy két ember őszintén közel kerülhessen egymáshoz, mert energiánkat, figyalmünket felemészti az "add meg magad" háborúért folytatott harc, ami valljuk be, rettentő kimerítő és boldogtalan érzést szül csak bennünk, arról nem is beszélve, hogy nyomokban sem tartalmaz őszinte szeretetet, odaadást. Mégis elképesztő stratégiákat állítunk fel, csupán azért, hogy magunkat védjük, és a másikat behálózzuk, de ez csak egy pengeélen táncoló, magányos érzelmi biztonsági vár építése.

A vár végül bitang erős lesz, és mi ott maradunk benne betemetve. - Éljen-éljen! - kiabálhatnánk, itt aztán nem érhet semmi, de tényleg semmi! Ekkor talán jobb esetben ráeszmélhetünk hova kényszerítettük magunkat félelmünkben, se be, se ki. Ruháinkat könnyedén dobjuk a földra, és mutatjuk meg tesztünket meztelenül, de a lelkünket vastag fallal elválasztva rejtjük a másik elől, és ha nincs kapcsolatunk, vagy csak látszólag fenntartott  viszonyunk van, akkor nem kell félnünk attól, hogy valakihez közel kerülünk és az újabb csalódást vagy változást idéz elő életünkben.

Érhető lenne ez a viselkedés? Talán igen, hiszen oka van bezártságunknak,  egykor könnyedén, bizalommal tárulkotunk ki, és a tapasztalataink útvesztőiben, valamikor útközben, életünk pofonok százaival tanított meg erre a védekező felállásra. Mind keresztül mentünk életünk első szerelmi csalódásain, de minden egyes új ismeretség ott rejti magában azt is, hogy levessük magunkról ezt az átkot, és bár a kockázata mindig fenn áll annak, hogy méltatlan emberek felé nyitjuk meg szívünket, a félelem mégis csak börtönbe zár, megfoszt attól a boldogságtól, ami életünk része lehetne. A szex gyors módja arra, hogy lelkünk kielégülése után sóvárgásra gyógyír lehessen, a vágy, hogy valakihez közel kerülehssünk, ott van mindenkiben, de csupán a szex, nem képes önmagában megadni a teljes feloldozást, csak egy röpke pillanatra.

A valódi intimitás megtapasztalásáért vásárra kell vinnünk a lelkünket, hiszen ez a kitárulkozásról és befogadásról szól, nem csak testileg, hanem lelkileg és szellemileg egyaránt. Ez az élmény azok számára nyilvánulhat meg, akik rendelkeznek némi önismerettel és képesek saját árnyékos részüket is már szeretően átölelni, így vagyunk képesek empátiával fordulni a másik felé. Az ilyen emberekre mondjuk, hogy már érzelmilet felnőtt emberek, ez a csoda gyermeteg toporgással és követelőzéssel nem fellelhető, ezért tisztán, önzetlenül kell adnunk magunkból, hogy viszont kaphassunk.


Forrás: Stylemagazin.hu
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Katka szép oldala

Semilin-graphic

Lia Weblapkellékek, kütyük és kódok