2011. május 13., péntek

Gyermeknapra


Magyarországon 1931-től ünneplik (akkor még Gyermek Hétnek hívták), 1950 óta már csak egy napig tart és május utolsó vasárnapján (2011.május 29.vasárnap)tartják.

Nemzetközi Gyermeknap
A Nemzetközi Gyermeknapot a világ számos országában megünneplik, általában (de nem mindenhol) június 1-jén. Az ünnepet először Törökországban tartották meg 1920-ban (1920. április 23.), majd később a genfi Gyermekjóléti Konferecián 1925-ben. Nem világos, miért pont június 1-jét választották ki.

Egyetemes Gyermeknap (Universal Children's Day) 
Az ENSZ közgyűlése 1954-ben javasolta (836(IX). határozat), hogy minden országban tartsák meg az Egyetemes Gyermeknapot. Az ünnep célja, hogy megemlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről és egymás közti megértésről, valamint a gyermekek jóléte érdekében kifejtett küzdelemről. Javasolták a kormányoknak, hogy mindenhol olyan napot jelöljenek ki erre a célra, amit megfelelőnek gondolnak.

(Forrás: Wikipedia a szabad enciklopédiából)


2011. május 4., szerda

Bevezetés-Sri Chinmoy

Mindannyian keresők vagyunk, és a célunk ugyanaz: belső békét, fényt és örömöt elérni, elválaszthatatlanul eggyé válni Forrásunkkal, és valódi elégedettséggel teli életet élni.
Örömben élni annyit tesz, mint belső életet élni. Ez az élet vezet az önmegvalósításhoz. Az önmegvalósítás Isten-megvalósítás, mivel Isten nem más, mint a mindannyiunkban mélyen ott rejlő, felfedezésre és feltárásra váró Isteniség. Istent úgy is említhetjük, mint a Belső Vezetőt vagy a Legfelsőbb Urat, a Supreme-ot. De bármelyik fogalmat használjuk is, a bennünk rejlő legmagasabbat értjük rajta, ami spirituális keresésünk végső célja.
A spirituális embernek normális és épp embernek kell lennie. Ahhoz, hogy elérje Istent, a spirituális ember istenien gyakorlatias kell legyen mindennapi tevékenységeiben. Az isteni gyakorlatiasságban megosztjuk belső gazdagságunkat. Minden cselekedetben isteni indíttatást érzünk, eredményét pedig megosztjuk másokkal. A spiritualitás nem tagadja meg a külső életet. A külső életnek a bennünk rejlő isteni élet kinyilvánulásának kell lennie.
Sri Chinmoy, Az öröm szárnyai


A kegyelet

Az ember eltemeti halottjait. Ápolja sírjaikat. Mennyi virág, mennyi gyertyaláng, sírkő és koszorú?
Mindig ünnepélyes pillanat, amikor a gyászzene fönséges dallamától kísérve kormányfők róják le tiszteletüket, hálájukat azok előtt, akik meghaltak a hazáért, a világért, az emberiségért. Olyat tettek, olyat szenvedtek el, mely több volt részükről, mint puszta kötelesség.
A kegyelet tisztelet és hála együtt. Kegyelet illeti meg azokat is, akiknek életünket köszönhetjük. Szüleink. Nagyszüleink. Őseink.
Tisztelettel áthatott hálát érdemel mindaz, aki írni, olvasni tanított. Aki szellemi szemünket nyitotta ki vagy éppen erkölcsi kincsek birtoklásához segített. Aki nevelt szóval és példával.
A kegyelet őrzi és ápolja a hagyományokat, melyek visszavezetnek a múltba. A kegyelet érzései, mint hajszálgyökerek a múltból, éltetik a jelent és a jövőt.
Csak az az ember nem hontalan, aki tudja, kiknek az utóda, milyen történelemből lépett a ma színpadára. 
A kegyelet meghatódottság, nemes elfogódottság. Nagyon emberi érzés. A kegyelet emberségünk értéke. Ápold a szívedben.
Álltál már hősi emlékművek előtt megilletődve? Szeretteid sírján gyertyát gyújtasz, de fellángol-e benned a tisztelet és a hála? Énekled a Himnuszt -a kegyelet hazád felé lelkedben él-e?
A kegyelet megóvja szívedet, hogy szüleid, őseid fölött könnyelműen ítélkezz. A kegyelet áthat belülről, és bár tanárjaidhoz "öregedel", fiatal marad értékelésedben a tisztelet, a hála irántuk.
Sok van, ami az állatvilág fölé emeli az embert. A kegyelet erénye különösen. A kegyelet sajátosan emberi tulajdonság. 
Emberségedből nem hiányozhat.

2011. május 2., hétfő

A Hála

Ady Endre:

Köszönöm, köszönöm, köszönöm

Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden,
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimban
S éles, szomorú nézéseimben.
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épületek az oltárok.
Köszönöm az énértem vetett ágyat.
Köszönöm neked az első sírást,
Köszönöm tört szívű édesanyámat,
Fiatalságomat és bűneimet, Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm,hogy nem tartozok senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.
napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm.

A HÁLA

"Köszönöm!"-csak ennyi.
Ahol elhangzik ez a szó: köszönöm, ott már jelen van a hála. A hála fokozott tisztelet az iránt, aki jót tett velünk, nekünk. Szívességet tettek, ajándékot kaptunk, olyanban részesítettek, amihez nem volt jogunk. Az igazán hálás szív-természetesen-még azt is megköszöni, ami föltétlen járt neki.
A hála, mely egyetlen szóban jelenik meg legegyszerűbben, vagy egy tekintetben, a szívből ered. Érzés és értékítélet.
Elismeri az ajándékozó jóságát a megajándékozott. Örül neki. És "visszafizeti" a hálával.
Akiben a hála él, abban a tisztelet ősi erénye mondja: köszönöm!
A hálás szív gazdag szív. Tele van hálával. Lesz módja jót cselekedni azzal, annak, aki felé most csupán a "köszönöm" szó hangzik.
A hálás ember önzetlen. Tud örülni annak, hogy a másik adott. Nem csak az tölti el örömmel, hogy valamit kapott, hanem afölött is örül, hogy a másik nagylelkű volt.
A hála érzékennyé teszi a szívet az érdek nélküli szeretet iránt. Érzi, mikor önzetlenül közelednek felé vagy kezet nyújtanak neki; a hála teszi képessé, hogy ő is hasonlóan cselekedjék.
A hála érzése gazdagítja a hálás embert és gazdaggá teszi azt, aki felé irányul.
A hála a szív melegsége, mely a másik szívét is melengeti. 
A hála megajándékozza a legfontosabb érzéssel a másikat: szükség van rá! Erősíti benne a tudatot: ő jó! Van értelme tetteinek, szavainak. Észrevették. Elismerték. A hála hálát vált ki!-bármily különös, de így igaz, és a szívek a hála gyönyörű hálójában egymáshoz tartozónak érzik magukat!
A hálás ember örömet ad. A hálás ember alázatos, elismeri, hogy kapott...Tud elfogadni. És ez az első lépés, hogy tudjon adni.
A hála nem gazdasági kérdés. Nem függ a pénztárcától. Legkevésbé van anyagi vonzata. A szív értéke. Nem jegyzik a tőzsdénken. (Talán innen van felbecsülhetetlen értéke!?)
A hálás embert szeretik. A hálátlant nehezen viselik el. A hálátlanság sért. Lenéz. Sebet ejt a másikon.
A hálátlan szűkmarkú, még egy szava sincs: köszönöm. Vak ember a hálátlan, mert nem látja azt,amit kapott, de így azt sem igazán, amije lett. Örömtelen, hiszen nem tud örülni mindannak, amit érdemtelenül ajándékoztak neki. Szegény marad akkor is, ha sok-sok pénze van.
A hála barátokat gyűjt. A hálátlanság megdermeszti a kapcsolatokat. Távolságot tart. Taszít.
Ki hálás neked? Mondták ma , hogy köszönöm?! Te kinek mondtad? Betölt a hála? Nincs barátod, magányos vagy?
Tégy jót, és a hála körülöleli a szívedet. Hálád barátokat gyűjt neked.

A tudatalatti abc-je-Az információ intenzitása


Az információ intenzitása

Ha már elég jól beszéli a tudatalatti nyelvét, akkor következhet a helyes "hangsúlyozás" gyakorlása. Hiszen a tudatalattinak szán mondanivalójának egy része csak pillanatokig érvényes. Más részei viszont annyira fontosak lehetnek Önnek, hogy szeretné kitörölhetetlenül bevésni őket a tudatalattijába.

Bevésés érzelmek segítségével

Segít ebben a bevésésben, ha fokozza a kép intenzitását, a kísérő érzelmek, valamint az imagináció ismétlése révén. Azt az információt, amely csupán átmenetileg érvényes, mindössze egyszer és különösebb érzelmi aláfestés nélkül képzelje el. Azt azonban, amit tartósan akar bevésni a tudatalattijába, többször ismételje meg a huszonegy napos technika* segítségével. Tegyen így mindaddig, amíg a kívánt dolog magatartásának, majd személyiségének részévé nem válik! Az imaginációt erőteljes érzelmi felhangokkal kísérje. Minden örömét és rokonszenvét irányítsa a kívánatos képre és őrizze meg ezt az érzést olyan sokáig, amíg csak lehet, közben persze mindvégig maradjon meg lelki szemei előtt a kép. Az az erő, amely ebből az érzésből árad, meghatározza, hogy milyen mélyen és tartósan vésődik be a kép a tudatalattiba.

A helyes motiváció

Egyszer egy cipőkereskedő egy távoli szigetre utazott. Hamarosan csalódottan így tájékoztatta a főnökét: "Itt egyáltalán nem viselnek cipőt az emberek, lehetetlen üzletet csinálni" Később egy másik cipőkereskedő is elutazott erre a szigetre, ő lelkesen tudatta főnökével: 
"Itt egyáltalán nem viselnek cipőt az emberek, hatalmas üzletet csinálhatunk."

A helyes lelki beállítottság

A különbség a helyes vagy a helytelen lelki beállítottságban rejlik. Rajtunk múlik, hogy megváltoztatjuk-e beállítottságunkat, ha nem felel meg kívánságainknak, vagy kialakítjuk-e a helyes hozzáállást, hiszen enélkül nem érhetünk el sikert. Hozzátartozik a helyes motivációhoz az is, hogy minden cselekedetünk mögött ott álljon a megfelelő "miért". Azért nagyon fontos ez, mert semmit sem teszünk ok nélkül, pontosabban:  ha nincs okunk rá, nem tudunk cselekedni.

Nem régiben az egyik ismerősöm ellátogatott egy szigetre. Nagyon meglepte őt, hogy a bennszülöttek többsége nem, vagy csak olykor-olykor dolgozik. "Miért kellene dolgoznom?"-mondta a szigetlakó. "Mindaz, ami a megélhetéshez kell, megterem magától. Csak akkor dolgozom, ha új nadrágra van szükségem, vagy ha szeretnék meginni egy sört!"

A sör afféle státusszimbólumnak számít a szigeten, mivel egy egész napi kereset az ára. Látható ebből az egyszerű példából is, hogy miként függ a cselekvés a motivációtól. Mihelyt megszűnik a motiváció, abbamarad a cselekvés is. Ezért fontos, hogy tetteinknek mindig megfelelő indítéka legyen.

A miért kérdése minden területen nagyon érdekes, de a betegségeknél különösen az. Mert köztudott, a betegségek nyolcvan százaléka pszichoszomatikus eredetű. (Psziche=lélek; Soma=test) Ez azt jelenti, hogy ezek a betegségek a helytelen lelki beállítottság következményei. Ezért nem elég csupán ezt a hatást, vagyis a következményt, azaz a betegséget gyógyítani a lélekben rejlő ok feltárása és gyógyítása nélkül.

Ha van egy kiálló szög a cipőjében, nem sokat segít Önnek, ha a lábán keletkezett gyulladást a legkorszerűbb gyógyszerekkel kezelik. Amint újra felveszi a cipőt, kiújul a gyulladás. A valódi segítség az, ha kihúzza a szöget a cipőből és így megszünteti azt az okot, amely a problémát kiváltotta. Ezután magától lelohad a gyulladás, és beheged a seb. Ha helyes a lelki beállítottság, biztos a siker.

A tudatalatti abc-je-Az információ tartalma


"Egy kép ezer szónál többet mond."
Ha valaki meg akarja értetni magát egy másik emberrel, akkor annak a nyelvén kell szólnia hozzá. A tudatalatti "nyelve" a képzelet, vagyis a képszerű elgondolás. Ha a tudatalattinkat befolyásolni akarjuk, meg kell tanulnunk a nyelvét. Már sokan beszélik ezt a nyelvet azok közül, akik követtek engem ezen az úton.
Csak be kell hunyni a szemünket, és máris magunk előtt látjuk a kívánt képet. Minden gyerek számára természetes ez a tudás, mi, felnőttek azonban jobbára megfeledkeztünk róla.

A tudatalatti ABC-je

Kezdjük az ABC-vel. Képzeljük el valami egészen egyszerű képet, olyat, amely mindenki előtt ismert, és amelynek jellegzetes a formája.
Nézzük először a banánt. Hunyja le a szemét és képzeljen maga elé egy banánt.
Ezt a képet tartsa erősen lelki szemei előtt addig, amíg egészen élessé nem válik.
Most képzelje el ugyanezt színesben. Folytassa a gyakorlatot, amíg egészen élessé nem válik.

Most képzelje el ugyanezt színesben. Folytassa a gyakorlatot, amíg világítóan sárgának nem látja a banánt. Nyissa ki a szemét, majd amikor újra becsukja próbálja meg azonnal élesen és színesben látni a banánt. Ismételje ezt addig, amíg el nem éri, hogy a kép bármikor és azonnal megjelenjék.

Most alakítsa át a képet, és egy almát képzeljen el. Lássa plasztikusan az alma jellegzetes formáját, és élesen a zöld színét.
Végül nézzen addig egy narancsot, amíg formáját és színét nem tudja egészen élesen lelki szemei elé vetíteni. Most váltogassa csukott szemmel a fenti képeket addig, amíg nem sikerül minden fáradság nélkül látnia őket.
Most már megtanulta a tudatalatti nyelvének ABC-jét."Szótagolás" helyett tehát most már gondolkodhatunk egész mondatokban is ezen a nyelven.

Találkozunk valakivel

Nézzünk ismét egy hétköznapi eseményt. Valaki üdvözlésképpen kezet nyújt Önnek. Csukott szemmel is egészen tisztán látja, amint ez a személy odalép Önhöz és kezet ad. Ön a köszönő szemébe néz és felismeri őt. Fontos, hogy ne csupán elmosódott képet lásson. Világosan meg kell különböztetnie minden részletet. Lelki szemei előtt vetítse le újra e kis film valamennyi kockáját, és figyeljen meg minden részletet. Milyen volt az illető arckifejezése? Minden érzékszervével ragadja meg ezt az eseményt. Ha ez az ember üdvözlésképpen mondott is valamit, vajon meg tudta-e "hallani", hogy mit?

Ismételje ezt a gyakorlatot mindaddig, amíg minden részletet meg nem tud ragadni valamennyi érzékszervével. Ne kedvetlenedjék el, ha eleinte nem sikerül. A tudatalattijával akar beszélni ezen a nyelven. Ám ha nincs értelme annak, amit mond, számíthat rá, hogy nem is értik meg.
Váltogassa a képeket, nehogy elunja a gyakorlást. Meglehet, könnyebb elképzelnie azt a jelenetet, amikor vásárol, vagy a tévé előtt ül a családjával. Eleinte válasszon olyan jelenetet, amelyet könnyűszerrel el tud képzelni. Fokozatosan nehezítse a gyakorlatot, amíg el nem éri, hogy bármilyen eseményt bármikor egészen élesen, minden részletével együtt, természetes színeiben képes látni.

Önmagunkat szemléljük 

Van, akinek nehezére esik önmagát néznie. Ha Önnel is ez a helyzet, vegyen elő néhány Önről készült fényképet lássa most lelki szemeivel. Így azok a nehézségek, amelyek önmagunk szemlélése, illetve látása során fel szoktak merülni, már az első kísérlet alatt elenyésznek.

Színes képeket látunk

Vannak olyanok is, akiknek a színek látásával kapcsolatban támadnak nehézségeik. Bármilyen képet és bármilyen eseményt élesen látnak lelki szemeik előtt, de csupán fehéren és feketén. Ha ez egy fehér fal elé, fogjon egy vödör festéket, és kezdje el bemázolni a falat, az ecsettel húzza az egyik csíkot a másik után a falra, amíg színes nem lesz az egész felület. Ismételje mindezt addig, amíg az egész falat a megfelelő színben nem látja. Egy másik technika. Képzeljen el egy tárgyat valamilyen színben. Közelítse lassan a szeméhez, amíg a tárgy annyira be nem tölti egész látómezejét, hogy már csak a kívánt színt érzékeli.

Alkalmazza azt a technikát, amelyik Önnek jobban megfelel, de mindenképpen addig gyakoroljon, amíg minden színt gyorsan és élesen el nem tud képzelni. Tapasztalni fogja, hogy nem is olyan nehéz ez, némi türelemmel elsajátítható.

A folytatást itt olvashatód kattints>>>

Optimista Ön?-Teszt


Igen - pozitív beállítottság

Mondjon igent az életére, mert ez a szó átalakíthatja az egész sorsát. Gondolja el, érezze át ezt az igent. Mondjon igent akkor is, ha problémája van. Ne tolja félre a problémát, ha nemet mond, nem tud semmit megoldani. Lásson hozzá és oldja meg. Azonnal szabadabbnak fogja érezni magát. A nemtől csak bosszúsabb lesz, és a probléma meg napról napra megújul.
Mondjon igent, ha lemaradt a villamosról, ha váratlan vendég érkezik stb., mert az igen orvosság. Igennel minden könnyebben megy. Az igen szaporítja az örömöt, csökkenti a gondokat, és újra értékessé varázsolja az életet.
Az igen egyszerűen csodálatos. De nem is olyan könnyű mindig igenben gondolkodni, érezni, beszélni és cselekedni. Ha azonban egyszer sikerült, többé nem fog lemondani róla. Gondoljon arra is, hogy ezt az igent várják mások is Öntől.
Nem kell ahhoz milliomosnak lennünk, hogy örülni tudjunk az életnek. Megesik, hogy épenséggel a milliók állnak az igazi öröm útjában.


Életöröm csak életigenlésből születik

Akinek nyitva a szeme, az tud örülni az apróságoknak: egy gyermek boldog nevetésének, egy szép emléknek stb. Az élet legszebb dolgait nem lehet megvásárolni. Az életigenlésből életöröm fakad, ez pedig értelmet ad a létnek.


Optimista-e Ön?

Ha nem tudja biztosan eldönteni, vajon optimista-e, válaszoljon megfontoltan és őszintén az alábbi kérdésekre


Optimizmust vizsgáló teszt
1. Ha borús az idő, elmegy-e esernyő nélkül sétálni, mert feltételezi, hogy nem ered el addig az eső, amíg haza nem ér (1) vagy inkább visz magával esernyőt (2) ?
2. Ha esik a hó, örül-e lehetséges téli sportoknak (1) vagy mérges, mert rosszak a közlekedési viszonyok (2) ?
3. Ha nem sikerül valami, azt mondja-e: "Ha beborult, majd kiderül" (1) vagy azt: "Előre tudtam, hogy nekem semmi sem sikerül" (2)?
4. Utazás közben szokott-e ismeretségeket kötni (1), vagy csak igen ritkán ismerkedik (2)?
5. Mit gondol, megbecsülik Önt az emberek (1), vagy inkább fölöslegesnek érzi magát (2) ?
6. Szokott-e énekelni, fütyülni a fürdőkádban (1), vagy a fürdést csak a higiénia szükséges részének tartaja (2) ?
7. Örül-e, ha jókedélyű embert lát (1), vagy inkább arra hajlik, hogy felelőtlennek ítélje őt(2) ?
8. Meg tudja vigasztalni a barátját (1), vagy csak a saját bajáról beszél, panaszkodik neki(2)?
9. Önnek is az a véleménye, hogy a legtöbb betegség a negatív gondolatokból származik(1), vagy azt hiszi, hogy a betegség sorscsapás (2)?
10. Ha megpályázott egy új állást, és azt látja, hogy van még tíz másik jelentkező is, arra gondol-e, hogy így is jók az esélyei(1), vagy feladja az egészet(2)?
11. A világos, barátságos színű ruhákat kedveli-e(1), vagy szívesebben hord sötét, komor színű holmikat(2)?
12. Hiszi-e, hogy mindent összevéve a legtöbb dolog jól végződik az életben(1), vagy úgy gondolja, hogy az Ön esetében éppen ellenkezőleg(2)?


Értékelés

Ha több mint tízszer válaszolt igennel a kérdések első felére, akkor megvan minden képessége, hogy a kemény helyzetekből is győztesen kerüljön ki, s a maga javára fordítsa a nehézségeket. Ön valódi életművész!


Ha több mint hatszor válaszolt igennel a kérdések első felére, akkor Ön azon fáradozik, hogy vidáman fogja fel a világot, de ez nem mindig sikerül. Tanuljon meg igent mondani! Így Önből is optimista ember lehet.


Ha minden esetben a kérdés második felére mondott igent, akkor Ön pesszimista. Nyújthat Önnek akármit az élet. Ön soha nem lesz elégedett. De azért ne gondolja, hogy esete reménytelen. Nincsenek reménytelen esetek.


Próbálja meg egyszer, milyen optimistának lenni. Adjon új irányt szellemi beállítottságának.  Hamarosan azt fogja tapasztalni, hogy barátságosan köszöntik az emberek, szebben süt a nap és több örömöt is kínál az élet. Olyan emberré válhat, akinek teljesülnek a vágyai, egyszóval optimista lehet.

Milyen az optimista gondolkodás?

A pesszimistának is lehet igaza, de az az ő baja 
A történet nem új. Egy napon két béka beleesett egy csupor tejbe.
Az egyik pesszimista volt és azt mondta: "Soha ki nem kerülünk innen," és megfulladt.
A másik optimista volt, ő azt mondta: "Nem tudom, hogyan lehet kijutni innen, mindenesetre amíg bírom, kapálózni fogok." Úgy is tett, ahogy mondta. Addig kapálózott, míg a tejet vajjá nem köpülte. Felmászott a vaj tetejére, kiugrott a csuporból, s így megmenekült.
 Sokszor történnek hasonló dolgok az életben. A pesszimista egyáltalán nem számít sikerre, és az események többnyire őt igazolják.
Az optimista azonban bízik sikerében és bizalmával meg is teremti azt...Gyakran olyasmi siet a segítségére, amire senki sem számított, pedig enélkül vállalkozása kárba veszett volna. A pesszimista, ilyenkor azt szokta mondani:
"Na persze, mert szerencséje volt." Ez azonban nem igaz. Valóban nem, mert az ember megtamulhatja előidézni a szerencséjét!


Megosztok veled egy igaz történetet, milyen az igazi optimista ember: (forrás: Valósítsd meg oldala)
Fogadd olyan szeretettel ezt a kis sztorit, mint amilyennel én olvastam és probálom életem is ilyen mederbe terelni! 
Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig jókedvű volt és mindig tudott
valami pozitívat mondani. 
Ha valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta:
"Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem." 
Született optimista volt. Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt, Sándor azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie. 
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam: 
"Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt?"
Sándor azt válaszolta:
"Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni?  Minden alkalommal,ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle!  Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam."
"Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű" - szóltam közbe.
"De, egyszerű." - mondta Sándor, "az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. A mottóm: Te döntöd el, hogy hogyan éled az életed."
Elgondolkoztam Sándor szavain. Néhány évvel később megtudtam, hogy Sándor súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után Sándort elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában.
Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát.
Azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet?"
Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában.
"Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár hét múlva jön világra- jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok."
"Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" -akartam tudni.
Sándor folytatta: 
"Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor  begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember. És én tudtam, hogy át kell vennem az irányítást."
Mit csináltál?" - kérdeztem tőle.
"Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom. Mély levegőt véve visszaordítottam: 'A gravitációra!'Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet választottam! Tehát úgy operáltak meg, mint ha élő lennék és nem halott."
Sándor a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzáállásával is. Tőle meg tanulhatjuk, hogy mindennap lehetőségünk van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. 
Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap.

Negatív hitrendszerek I.

Hat éves korunkra már van kb. 6000 hitrendszerünk, aminek a 90%-a (!) negatív. Lehetnek ezek egészen egyszerű és sokat hallott hitrendszerek, amelyek mindenki számára ismerősen csengenek: „ne fuss, mert elesel!”, „vegyél sapkát, mert kihullik a hajad!”. Vagy ott vannak a generációs (negatív) hitrendszerek, hitrendszeri blokkok, mint pl. „a mi családunkban mindenki pattanásos”, „a mi családunkban mindenki a hasára hízik”, „a mi családunkban senki sem volt sikeres”, stb.


Miért veszélyesek ezek a negatív hitrendszerek? 
Azért, mert mint egy kis batyut cipeljük őket magunkkal – olykor - egész életünkön keresztül, és akár tudatos szinten, akár tudat alatt vannak ezek a hitrendszerek, bizonyos rögzült negatív viselkedés mintákat eredményeznek, blokkokat okoznak az élet bizonyos területein, vagy akár különböző testi-lelki problémákban manifesztálódhatnak. A blokk kapcsolódhat munkahelyhez, de lehet párkapcsolathoz, vagy szülőhöz kapcsolódó is.

11 éves kisfiú problémájával keresett fel az édesanya, mivel a gyermek nagyon befeleforduló, introvertált volt. Mint az izomtesztelés során kiderült, viselkedésnek egy olyan hitrendszer az oka, mint az „anyám tökéletes”. Az ártatlannak tűnő mondat nagyon veszélyes hitrendszer, mint ezt a kineziológiai oldások során többször is megtapasztaltam már.

A 11 éves kisfiút – kora ellenére – édesanyján keresztül oldottam. Az izomtesztelésnél a 3 és 4 éves kora között időszak jött ki, amikor is a kisfiú közömbösnek és pesszimistának érezte magát, ill. ebben az életkorban volt egy olyan hitrendszeri blokkja is, hogy „anyám tökéletes”. Kiderült, hogy amikor a kisfiú 3 és fél éves volt, akkor volt az édesanyjának egy súlyos autóbalesete. Először azt hittem, hogy ez – a baleset ténye - okozta a stresszt a gyermeknél, de hamar világossá vált, hogy nem erről van szó. Kiteszteltem még olyan segédfogalmat is, mint a „fizikai test” (a segédfogalomra azért lehet szükség az oldás során, mert mintegy asszociáció elindíthat egy gondolatot, történetet, emléket, vagy eszünkbe juttathat egy addig nem fontosnak tartott momentumot). 
Megkérdeztem az édesanyát, hogy mit gondol a "fizikai test", mint fogalom hogyan kapcsolódik a 3 és fél éves korban történt eseményekhez? Ekkor elmondta az édesanya, hogy a kisfiút a balesetet követően bevitték hozzá a kórházba, ahol szembesülnie kellett az összetört, kék-zöld foltokkal teli, gépeken lévő, kiszolgáltatott helyzetben lévő édesanyával, és akit a kisfiú megérinteni sem bírt (itt kapcsolódik be a „fizikai test”, amely a kisfiút valósággal taszította akkor, noha az anyukájáról volt szó), és itt szembesült a gyermek azzal, hogy az édesanyja egyáltalán nem tökéletes, mint ahogy azt ő hitte! 
És itt nyert értelmet az oldás elején kitesztelt hitrendszeri blokk. (Gondoljunk bele, mit érezhet egy három és fél éves gyermek, aki imádja az anyukáját, aki számára ő a „tökéletes”, egyszer csak meglátja az ő „tökéletes” (pontosabban annak hitt) anyukáját betegen, kiszolgáltatottan, másokra utalva…)
A közömbösség pedig "jó" taktika volt, egy védekező mechanizmus, hiszen, "ha közömbös vagyok, akkor nem érhet semmi baj, nem sérülhetek". Ez egyszer már bevált (vagy inkább "bevált") és a kisfiú ezt az érzelmi reakciót ismételgette a jelenben.
Mindez éppen elég volt ahhoz, hogy a gyermek kialakítson egy zárkózott magatartásformát, közömbös legyen a külvilággal szemben, de amelyet aztán sikeresen oldottunk pozitív vizualizációban. :-)
A következő találkozásunkkor elmondta az édesanya, hogy a kisfiúnál nagy változások történtek - melyet nemcsak az édesanya, de annak barátnői is észrevettek -, ugyanis a kisfiú teljesen megnyílt, beszélgetett, amire korábban jellemzően nem volt példa.

Érzelmi stressz oldása, avagy a pozitív vizualizáció
Felmerült egy kérdés az fenti bejegyzés kapcsán, ahogy ígértem egy külön postban fogom kifejteni, hogy mit értek pozitív vizualizáció alatt
Az érzelmi stressz oldásának (ÉSO) rengeteg módja van, ezek közül az egyik a pozitív vizualizáció, a gyakorlatot bárki könnyen elvégezheti.
A feladat közben homok-tarkó tartást alkalmazunk, ez azt jelenti, hogy egyik kezünk (mindegy melyik) elől a homlokunkon van, a másik pedig hátul valamivel a tarkó felett, kb. a homlokunkat tartó tenyérnél egy kicsit lejjebb, közben:

1. Hunyd le a szemed, gondolj a stressz okára 
(pl. konfliktus a pároddal/főnököddel/barátoddal/kollégáddal, stb., vagy félelem a feleléstől, stb.), amikor felelevenítünk egy stresszes szituációt az lehet múltbeli is, de akár jövőbeni is (pl.: tudod, hogy egy hét múlva előadást kell tartanod sok ember előtt).
Gondold át, mit érzel, milyen érzéseid voltak/vannak a felelevenített szituációval kapcsolatban? Félelem, kishitűség, szorongás, aggódás, bánat, bűntudat, szomorúság, harag, düh, felháborodottság, nyugtalanság, stb.? Kineziológiai oldás során kicsit könnyebb helyzetben vagyunk, hiszen ott az izomtesztelés során azonosítjuk be az érzéseket, azokat is amelyet tudatalatt, vagy testi szinten vannak. 
Ha valaki otthon végzi a feladatot, akkor az is nagyszerű, ha a tudatos szintű érzéseit be tudja azonosítani. Ha átgondoltad az érzéseidet, semmisítsd őket meg gondolatban valamilyen módon: pl. ráírod egy cetlire az érzéseket, belehelyezed egy dobozba és a dobozt elégeted, képzeletednek csak a fantázia szab határt. :-)

2. Vegyél egy mély lélegzetet. 
Gondold végig, hogy milyen tudás, tett segítségével lehetett volna változtatni, jobbá tenni, vagy korrigálni a helyzetet?

3. Most gondolatban még egyszer tekintsd át a helyzetet, de ezúttal építsd be az új lehetőségeket, és képzeletben pozitív haszonnal járó eseményként fesd le a képet.
Miért jó ez? Azért, mert az agyunk nem tud különbséget tenni a valóság és az elképzelt dolgok között. Nem hiszed? :-) 
Mondok pár példát: ha arra gondolsz, hogy beleharapsz egy citromba, ami nagyon savanyú, máris megindult a nyálelválasztásod. Pedig csak elképzelted azt a citromot... :-) 
Vagy egy ismerősöd látott egy szörnyű balesetet és elkezdi mesélni Neked, Te közben undorodva hallgatod, hátadon végig fut a hideg, pedig nem voltál ott, nem láttad a balesetet, agyad mégis ugyanazokat a reakciókat adja, mintha ott lettél volna Te is.
Tehát arról van szó, hogy pozitív vizualizációban átírjuk a történetet (nem az emléket változtatjuk meg), pontosabban az eseményhez kapcsolódó negatív érzelmi töltést pozitívra cseréljük. Bárhogy átírhatsz egy negatív(nak megélt) eseményt, a lényeg, hogy az  pozitív és számodra kellemes legyen.

Miért homlok-tarkó tartás közben? Azért, mert stresszhelyzetben nem tudunk gondolkodni ("üss vagy fuss" reakció!), a bal agyfélteke átveszi az irányítást, és a vér a hátsó agyi lebenybe áramlik (olyan kifejező a magyar nyelv: "elborult az agyam", "elöntötte az agyamat a vér"). 
A Tudatos Asszociatív Gondolkodási terület (TAG) pedig a homloklebenyben található, ha megfogjuk a homlokunkat (gondolj arra, hogy ösztönösen egy-egy nehéz helyzetben hányszor fogod meg a homlokodat :-) ) ezzel segítünk, hogy a vér visszaáramoljon a homloklebenybe, segítve ezzel a tudatos gondolkodást, és azt, hogy tudatosan új választásokat tegyünk.
A fenti feladatot egy-egy stresszhelyzet kapcsán többször is elvégezheted. A homok-tarkó tartás az egyik leghatékonyabb módja a stressz oldásának, és bármilyen helyzetben segít (közben lélegezhetsz mélyeket).

A hited meggyógyít téged

A vérrákból felgyógyult gyermek
1994-ben egy amerikai gyermekklinikán nagy feltűnést keltett egy eset. Egy kilencéves kisfiú gyógyíthatatlan vérrákban betegedett meg; az orvosoknak nem voltak eszközei a megmentésére. A betegség azonban egyszer csak nem terjedt tovább. A vizsgálatok napról napra jobb eredményeket mutattak. Néhány hét múlva a záróvizsgálat megállapította, hogy minden beteg sejt eltűnt a vérből. A kisfiút egészségesen bocsátották el a kórházból. Ilyesmire eddig még nem volt példa.
Mi történt?
Meggyógyította önmagát

A kisfiú ezt mesélte:
"Nem sokkal az előtt, hogy megbetegedtem, a szüleim egy szellemi gyógyításról szóló tanfolyamra jártak. Mivel nem akartak egyedül hagyni, magukkal vittek engem is. Amikor azután beteg lettem, és a legrosszabtól kellett félni, mert senki sem tudott segíteni rajtam, eszembe jutott, amit a tanfolyamon hallottam. Azt képzeltem, hogy beteg vérsejtjeim indiánok, a gondolataim pedig prémvadászok. Nagyon sok prémvadászt képzeltem el, ezek megküzdöttek az indiánokkal és legyőzték őket. A prémvadászokat és az indiánokat újra meg újra harcra tüzeltem a képzeletemben, és mindig a vadászok győztek. Lelkesen szemléltem a küzdelmet. Ennek következtében napról napra jobban éreztem magam, végül egészen meggyógyultam."
A pozitív gondolatok hatása
Az orvosok véleménye szerint az, hogy a gyerek felgyógyult, "csoda", vagyis olyan spontán folyamat, amelynek a valószínűsége negyvenezer az egyhez. Én azonban úgy vélem, hogy ez a gyógyulás a pozitív gondolatok csodálatos hatására köveztkezett be. A kisfiú már a tanfolyamon megtapasztalta a gondolatok erejét, és megtanulta azokat a technikákat, amelyekkel gyógyítani lehet. A sikerben soha nem kételkedve, elkezdte alkalmazni őket. Betegségét nem tudta az orvosi diagnózis szerint elképzelni, ezért jelenítette meg a gonosz indiánok szerepében, akik a békés prémvadászokat megtámadták. A gyermek tudatalatija így is felfogta a beteg test helyzetét, elsősorban a vér állapotát, és a megfelelő választ adta rá.

A tudatalatti önállóan működik
Pontosan senki sem tudja megmondani, hogyan járt el a tudatalatti, de az bizonyos, hogy legyőzött egy "gyógyíthatatlan" betegséget.
Láthatjuk tehát: egyáltalán nem az a fontos, helyes-e a betegségről alkotott képünk, hanem az, hogy a tudatalatti félreérthetetlenül tudja, mire gondolunk. Nem baj, ha nem tudjuk megmondani a tudatalatinak, hogy a gyógyuláshoz milyen hatásoknak kell bekövetkezniük a szervezetben. Elég, ha megvan bennünk az elérendő cél határozott elgondolása, és ezt képszerűen mamunk elé is tudjuk vetíteni. Ha egyre méyebben belénk vésődik, az eredmény képe, akkor a tudatalatti minden szükséges lépést megtesz, hogy ez a kép valósággá váljék. Ráadásul az is ki van zárva, hogy a pozitív elképzelések bármilyen mellékhatással járjanak, ugyanezt a gyógyszerekről nem mondhatjuk el. Csupán helyes szellemi beállítottságra van szükség. A negítív gondolatok hatástalanná tehetik a legbiztosabban ható gyógyszereket is. A pozitív gondolatok ezzel szemben az önmagukban hatástalan gyógyszerekkel is eredményt tudnak elérni.

Császármetszés altatás nélkül
Egy szülő nőn császármetszést kellett alkalmazni. Az altató orvos így számolt be az esetről:
"A beteg a műtőasztalon feküdt. A légzőmaszkon át először tiszta levegőt lélegeztettem be vele, hogy később ne féljen az altatástól. Az asszony nyugodtan lélegzett. Vártam, hogy az orvos felkészüljön a műtétre. Hosszan figyeltem az asszonyt. Végül felpillantottam, hogy megkérdezzem az orvostól, végzett-e már az előkészületekkel. Ekkor azt láttam, hogy a szülész felemeli az újszülötet, a műtét befejeződött."
Az altató orvos tehát csupán levegőt lélegeztetett be az asszonnyal, az orvos viszont azt hitte, a páciens már narkózisban van, így hát elkezdte a műtétet.
A beteget valóban mély álomban találta. Az operációt narkózis nélkül csinálta végig. A páciens tudatalattija ugyanis azt feltételezte, hogy a szevezet megkapta az altatót, és ennek megfelelően viselkedett. Az asszony a legcsekélyebb fájdalmat sem érezte a műtét alatt.
Ebből is kitűnik: ha tudatalttinknak feladatot adunk, fontos, hogy egészen biztosra vegyük a hatást.
Már Jézus is megmondtaGondoljon arra, maga Jézus sem tudott segíteni azokon, akik nem hittek benne. Sohasem mondta: "Hatalmamban áll segíteni rajtad!" Vagy: "Segíteni fogok neked!" Mindig ezt mondta: "A hited meggyógyított téged!"

Szabadulás a fejfájástól és a migréntől

Szabadulás a fejfájástól és a migréntől
"Ismerek egy szerencsés embert, akinek még soha életében nem fájt a feje. Gyermekkora óta az a szokása, hogy lelki szeme előtt minden este lepergeti a nap eseményeit, mérlegeli, mit tett rosszul és mit jól. Ezért aztán mindig harmóniában élt, nem okozott magának fölösleges "fejfájást". Ez a szerencsés ember én vagyok és így javasolni merem Önnek a saját módszeremet."(Kurt Tepperwein)
A félelem tünete
Miért csinál fejfájást magának az ember? Egyszer anyagi gond, másszor harag, boldogtalanság, eltúlzott féltékenység vagy betegség az oka. Legtöbbször azonban  félelemtől származik a fejfájásunk. Ha túlságosan nehéz feladatot kapunk, az is okozhat fejfájást. Félünk, hogy nem leszünk képesek megoldani. Máskor az ismeretlentől félünk, vagy egyszerűen az élet váratlan eseményeitől. A félelem felemészti erőinket, aminek következtében valóban felmondjuk a szolgálatot és bénultan állunk az események előtt.
William James azt mondta egyszer: "Öld meg a félelmed, mielőtt az ölne meg téged." Ha legyőzi a félemét, alighanem megszűnik a fejfájása is. Igen ám, de hogyan gyűzzük le a félelmünket? Úgy, hogy növeljük az önbizalmunkat!
Az okok feltárása
Rá fog jönni, hogy a veszély nem is olyan nagy, mint amennyire retteg tőle. Szögezze le: a legnehezebb helyzetet is meg tudja oldani. Gondoljon arra, milyen ritkán következik be az a rossz, ami korábban fenyegetett. Ha úrrá tud lenni a legbonyolultabb helyzeten is, akkor nem kell többé félnie tőle. A világ tele van problémákkal, de megoldásokkal is.
Mindenekelőtt tehát derítse ki, miért fáj a feje. Ha nem tud rájönni, alkalmazza a táblatechnikát.
Írja fel a kérdést a fekete táblára, és bízza tudatalattijára a feleletet. Másnap reggel ott várja a megoldás a fehér táblán.
Meglehet, hogy a válasz meglepő lesz. Előfordulhat, hogy tudatalattija fejfájással "bünteti" Önt, mert rossz viszonyban van vele.
Példa az önbüntetésre
Az ok olykor a gyermekkorban keresendő. Találkoztam valakivel, aki mindig elviselhetetlen fejfájást kapott, valahányszor olvasni kezdett, ezért abba kellett hagynia az olvasást. A szellemi gyógyítás technikáját ez a betegem nem ismerte, ezért hipnotizáltam őt és így vezettem vissza gyerekkorába, hogy megtaláljuk a probléma eredetét. Kiderült, hogy ötéves korában titokban édesapja "orvosi" könyvét olvasta. Amikor apja hazajött és rajtakapta, letérdeltette őt és megtiltotta neki, hogy a felnőttek könyveit olvassa. Ez az utasítás mélyen bevésődött tudatalttijába. Ezért mindig fejfájással büntette magát, valahányszor megszegte a parancsot. Miután felsimerte ezt az össefüggést, a fejfájás minden különösebb kezelés nélkül elmúlt, és nem is tért vissza többé.
Mihelyt megtaláljuk fejfájásunk okát, gyakran nyomban megszűnik a fájdalom magától is, ezért olyan fontos pontosan kideríteni az okot. Ha tehát meg akar szabadulni a fejfájástól, az okok felfedezése legyen az első lépés.
Harmóniában önmagunkkal és a világgal

A Szeretet

Meghatározhatatlan, mint maga az élet. Vagy egyetlen valóság a kettő?
Élet és szeretet. Ahol élet van, ott már van szeretet. Ahol pedig van szeretet, ott van élet.
A növényi, az állati lélek vonzódásban megélt szeretet nyilván más, mint az ember szeretetélménye, melyben két személy egymás felé örvénylő erőben elfogadja egymást, átadva magukat egymásnak: a teljes szeretetben, mely a szerelem, testestül-lelkestül.
A szeretetben nyílik ki az ember a Másik felé. A szeretetben fogadja önmagába a Másikat.
A szeretet közösséget teremtő erő.
A szeretetből élet születhet, élet születik. Szerelem, barátság, család, nemzet, nép: a szeretetben él. Ha fogy a szeretet, haldoklik az élet.
Ha elmúlik a szeretet, az élet nem éli túl. 
A szeretet a szív tűzizzása. Tevékeny. Tettek nélkül kétséges a szeretet. A tettek a szeretet jelei.
A szeretet "főtörvény", első parancs.
Parancs? Igen, mert az ember, a föld legcsodálatosabb élőlénye, mely képes az igazi szeretetre, képes arra a szerencsétlenségre is, hogy kiölje magából a szeretetet, csírájában elfojtsa szeretetképességét. Ezért kellett parancsba adni, ezért adta Jézus Krisztus első parancsként a szeretetet. 
Ő életet akart. Emberi életet. Ha már embernek születtünk, szeretni születtünk. Sőt a szeretet az a hatalom, mely az embert túlemeli önmagán. Minden szeretet mélyén valami isteni van jelen.
"Szeress és tégy bármit!" - írja a hippói bölcs. A szeretet a szív minden erkölcsi értékét magába foglaló tökéletesség. 
"Szeretném, ha szeretnének..." - fogalmazza meg ősi vágyunkat Ady Endre. 
Szeressenek? Szeress!
Napfényre csak azzal válaszolhat a virág, hogy érintésére szirmait kinyitja, illatát küldi felé.
SZERESS! A szívek csak egyetlen választ adhatnak rá: megnyitják szívüket, és szeretni kezdenek. Ki így, ki úgy. Aki pedig nem? 
Nem lehetünk mindenkié, mindenki sem lehet a miénk. 
A szeretet nem fárad el, míg meg nem találja azt, aki viszont szereti.
Szeress! Alapvetőbb szükségleted, mint az, hogy téged szeressenek. Mindig találsz olyat, akinek szüksége van szeretetedre.
A szeretet az élet alaptörvénye. A szeretetben az egész ember megnyilvánul. A szeretet készség, mellyel mások felé fordulunk.
Őszintén kérdezni: 
Hogy vagy? Ki vagy? Mitől könnyes a szemed? Arcod mosolyát milyen öröm rajzolta rád? A szeretet résztvevő. Kacag a vidámmal, sír a síróval!
Mennyit írtam a szeretetről, és nem írtam semmit. Mert MINDEN A SZERETET és a "mindent" ki képes elmondani?
A szeretet isteni kísértés a jóra. Mondj igent!
SZERESS!
MINDEN A TIED és azonfelül az, amit a
SZERETET AD.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

KIEMELT BEJEGYZÉS

Májusi szerelmi előrejelzés

Mire készülj májusban szerelem és a párkapcsolati boldogság terén? Az ismert amerikai párkapcsolati szakértő és spirituális tanító, Chuck ...

TOP 3 BEJEGYZÉS

KEDVES OLVASÓIM

Lia Weblapkellékek, kütyük és kódok

Katka szép oldala

Semilin-graphic

222

lap tetejére