A Hála

Ady Endre:

Köszönöm, köszönöm, köszönöm

Napsugarak zúgása, amit hallok,

Számban nevednek jó íze van,

Szent mennydörgést néz a két szemem,

Istenem, istenem, istenem,

Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:

Te voltál mindig mindenben minden,

Boldog szimatolásaimban,

Gyöngéd simogatásaimban

S éles, szomorú nézéseimben.

Ma köszönöm, hogy te voltál ott,

Hol éreztem az életemet

S hol dőltek, épületek az oltárok.

Köszönöm az énértem vetett ágyat.

Köszönöm neked az első sírást,

Köszönöm tört szívű édesanyámat,

Fiatalságomat és bűneimet, Köszönöm a kétséget, a hitet,

A csókot és a betegséget.

Köszönöm,hogy nem tartozok senkinek

Másnak, csupán néked, mindenért néked.

napsugarak zúgása, amit hallok,

Számban nevednek jó íze van,

Szent mennydörgést néz a két szemem,

Istenem, istenem, istenem,

Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,

Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm

S hogy te leszel a halál, köszönöm.

A HÁLA

"Köszönöm!"-csak ennyi.

Ahol elhangzik ez a szó: köszönöm, ott már jelen van a hála. A hála fokozott tisztelet az iránt, aki jót tett velünk, nekünk. Szívességet tettek, ajándékot kaptunk, olyanban részesítettek, amihez nem volt jogunk. Az igazán hálás szív-természetesen-még azt is megköszöni, ami föltétlen járt neki.

A hála, mely egyetlen szóban jelenik meg legegyszerűbben, vagy egy tekintetben, a szívből ered. Érzés és értékítélet.

Elismeri az ajándékozó jóságát a megajándékozott. Örül neki. És "visszafizeti" a hálával.

Akiben a hála él, abban a tisztelet ősi erénye mondja: köszönöm!

A hálás szív gazdag szív. Tele van hálával. Lesz módja jót cselekedni azzal, annak, aki felé most csupán a "köszönöm" szó hangzik.

A hálás ember önzetlen. Tud örülni annak, hogy a másik adott. Nem csak az tölti el örömmel, hogy valamit kapott, hanem afölött is örül, hogy a másik nagylelkű volt.

A hála érzékennyé teszi a szívet az érdek nélküli szeretet iránt. Érzi, mikor önzetlenül közelednek felé vagy kezet nyújtanak neki; a hála teszi képessé, hogy ő is hasonlóan cselekedjék.

A hála érzése gazdagítja a hálás embert és gazdaggá teszi azt, aki felé irányul.

A hála a szív melegsége, mely a másik szívét is melengeti. 

A hála megajándékozza a legfontosabb érzéssel a másikat: szükség van rá! Erősíti benne a tudatot: ő jó! Van értelme tetteinek, szavainak. Észrevették. Elismerték. A hála hálát vált ki!-bármily különös, de így igaz, és a szívek a hála gyönyörű hálójában egymáshoz tartozónak érzik magukat!

A hálás ember örömet ad. A hálás ember alázatos, elismeri, hogy kapott...Tud elfogadni. És ez az első lépés, hogy tudjon adni.

A hála nem gazdasági kérdés. Nem függ a pénztárcától. Legkevésbé van anyagi vonzata. A szív értéke. Nem jegyzik a tőzsdénken. (Talán innen van felbecsülhetetlen értéke!?)

A hálás embert szeretik. A hálátlant nehezen viselik el. A hálátlanság sért. Lenéz. Sebet ejt a másikon.

A hálátlan szűkmarkú, még egy szava sincs: köszönöm. Vak ember a hálátlan, mert nem látja azt,amit kapott, de így azt sem igazán, amije lett. Örömtelen, hiszen nem tud örülni mindannak, amit érdemtelenül ajándékoztak neki. Szegény marad akkor is, ha sok-sok pénze van.

A hála barátokat gyűjt. A hálátlanság megdermeszti a kapcsolatokat. Távolságot tart. Taszít.

Ki hálás neked? Mondták ma , hogy köszönöm?! Te kinek mondtad? Betölt a hála? Nincs barátod, magányos vagy?

Tégy jót, és a hála körülöleli a szívedet. Hálád barátokat gyűjt neked.