Negatív hitrendszerek I.

Hat éves korunkra már van kb. 6000 hitrendszerünk, aminek a 90%-a (!) negatív. Lehetnek ezek egészen egyszerű és sokat hallott hitrendszerek, amelyek mindenki számára ismerősen csengenek: „ne fuss, mert elesel!”, „vegyél sapkát, mert kihullik a hajad!”. Vagy ott vannak a generációs (negatív) hitrendszerek, hitrendszeri blokkok, mint pl. „a mi családunkban mindenki pattanásos”, „a mi családunkban mindenki a hasára hízik”, „a mi családunkban senki sem volt sikeres”, stb.

Miért veszélyesek ezek a negatív hitrendszerek? 

Azért, mert mint egy kis batyut cipeljük őket magunkkal – olykor - egész életünkön keresztül, és akár tudatos szinten, akár tudat alatt vannak ezek a hitrendszerek, bizonyos rögzült negatív viselkedés mintákat eredményeznek, blokkokat okoznak az élet bizonyos területein, vagy akár különböző testi-lelki problémákban manifesztálódhatnak. A blokk kapcsolódhat munkahelyhez, de lehet párkapcsolathoz, vagy szülőhöz kapcsolódó is.

11 éves kisfiú problémájával keresett fel az édesanya, mivel a gyermek nagyon befeleforduló, introvertált volt. Mint az izomtesztelés során kiderült, viselkedésnek egy olyan hitrendszer az oka, mint az „anyám tökéletes”. Az ártatlannak tűnő mondat nagyon veszélyes hitrendszer, mint ezt a kineziológiai oldások során többször is megtapasztaltam már.

A 11 éves kisfiút – kora ellenére – édesanyján keresztül oldottam. Az izomtesztelésnél a 3 és 4 éves kora között időszak jött ki, amikor is a kisfiú közömbösnek és pesszimistának érezte magát, ill. ebben az életkorban volt egy olyan hitrendszeri blokkja is, hogy „anyám tökéletes”. Kiderült, hogy amikor a kisfiú 3 és fél éves volt, akkor volt az édesanyjának egy súlyos autóbalesete. Először azt hittem, hogy ez – a baleset ténye - okozta a stresszt a gyermeknél, de hamar világossá vált, hogy nem erről van szó. Kiteszteltem még olyan segédfogalmat is, mint a „fizikai test” (a segédfogalomra azért lehet szükség az oldás során, mert mintegy asszociáció elindíthat egy gondolatot, történetet, emléket, vagy eszünkbe juttathat egy addig nem fontosnak tartott momentumot). 

Megkérdeztem az édesanyát, hogy mit gondol a "fizikai test", mint fogalom hogyan kapcsolódik a 3 és fél éves korban történt eseményekhez? Ekkor elmondta az édesanya, hogy a kisfiút a balesetet követően bevitték hozzá a kórházba, ahol szembesülnie kellett az összetört, kék-zöld foltokkal teli, gépeken lévő, kiszolgáltatott helyzetben lévő édesanyával, és akit a kisfiú megérinteni sem bírt (itt kapcsolódik be a „fizikai test”, amely a kisfiút valósággal taszította akkor, noha az anyukájáról volt szó), és itt szembesült a gyermek azzal, hogy az édesanyja egyáltalán nem tökéletes, mint ahogy azt ő hitte! 

És itt nyert értelmet az oldás elején kitesztelt hitrendszeri blokk. (Gondoljunk bele, mit érezhet egy három és fél éves gyermek, aki imádja az anyukáját, aki számára ő a „tökéletes”, egyszer csak meglátja az ő „tökéletes” (pontosabban annak hitt) anyukáját betegen, kiszolgáltatottan, másokra utalva…)

A közömbösség pedig "jó" taktika volt, egy védekező mechanizmus, hiszen, "ha közömbös vagyok, akkor nem érhet semmi baj, nem sérülhetek". Ez egyszer már bevált (vagy inkább "bevált") és a kisfiú ezt az érzelmi reakciót ismételgette a jelenben.

Mindez éppen elég volt ahhoz, hogy a gyermek kialakítson egy zárkózott magatartásformát, közömbös legyen a külvilággal szemben, de amelyet aztán sikeresen oldottunk pozitív vizualizációban. :-)

A következő találkozásunkkor elmondta az édesanya, hogy a kisfiúnál nagy változások történtek - melyet nemcsak az édesanya, de annak barátnői is észrevettek -, ugyanis a kisfiú teljesen megnyílt, beszélgetett, amire korábban jellemzően nem volt példa.

Érzelmi stressz oldása, avagy a pozitív vizualizáció

Felmerült egy kérdés az fenti bejegyzés kapcsán, ahogy ígértem egy külön postban fogom kifejteni, hogy mit értek pozitív vizualizáció alatt

Az érzelmi stressz oldásának (ÉSO) rengeteg módja van, ezek közül az egyik a pozitív vizualizáció, a gyakorlatot bárki könnyen elvégezheti.

A feladat közben homok-tarkó tartást alkalmazunk, ez azt jelenti, hogy egyik kezünk (mindegy melyik) elől a homlokunkon van, a másik pedig hátul valamivel a tarkó felett, kb. a homlokunkat tartó tenyérnél egy kicsit lejjebb, közben:

1. Hunyd le a szemed, gondolj a stressz okára 

(pl. konfliktus a pároddal/főnököddel/barátoddal/kollégáddal, stb., vagy félelem a feleléstől, stb.), amikor felelevenítünk egy stresszes szituációt az lehet múltbeli is, de akár jövőbeni is (pl.: tudod, hogy egy hét múlva előadást kell tartanod sok ember előtt).

Gondold át, mit érzel, milyen érzéseid voltak/vannak a felelevenített szituációval kapcsolatban? Félelem, kishitűség, szorongás, aggódás, bánat, bűntudat, szomorúság, harag, düh, felháborodottság, nyugtalanság, stb.? Kineziológiai oldás során kicsit könnyebb helyzetben vagyunk, hiszen ott az izomtesztelés során azonosítjuk be az érzéseket, azokat is amelyet tudatalatt, vagy testi szinten vannak. 

Ha valaki otthon végzi a feladatot, akkor az is nagyszerű, ha a tudatos szintű érzéseit be tudja azonosítani. Ha átgondoltad az érzéseidet, semmisítsd őket meg gondolatban valamilyen módon: pl. ráírod egy cetlire az érzéseket, belehelyezed egy dobozba és a dobozt elégeted, képzeletednek csak a fantázia szab határt. :-)

2. Vegyél egy mély lélegzetet. 

Gondold végig, hogy milyen tudás, tett segítségével lehetett volna változtatni, jobbá tenni, vagy korrigálni a helyzetet?

3. Most gondolatban még egyszer tekintsd át a helyzetet, de ezúttal építsd be az új lehetőségeket, és képzeletben pozitív haszonnal járó eseményként fesd le a képet.

Miért jó ez? Azért, mert az agyunk nem tud különbséget tenni a valóság és az elképzelt dolgok között. Nem hiszed? :-) 

Mondok pár példát: ha arra gondolsz, hogy beleharapsz egy citromba, ami nagyon savanyú, máris megindult a nyálelválasztásod. Pedig csak elképzelted azt a citromot... :-) 

Vagy egy ismerősöd látott egy szörnyű balesetet és elkezdi mesélni Neked, Te közben undorodva hallgatod, hátadon végig fut a hideg, pedig nem voltál ott, nem láttad a balesetet, agyad mégis ugyanazokat a reakciókat adja, mintha ott lettél volna Te is.

Tehát arról van szó, hogy pozitív vizualizációban átírjuk a történetet (nem az emléket változtatjuk meg), pontosabban az eseményhez kapcsolódó negatív érzelmi töltést pozitívra cseréljük. Bárhogy átírhatsz egy negatív(nak megélt) eseményt, a lényeg, hogy az  pozitív és számodra kellemes legyen.

Miért homlok-tarkó tartás közben? Azért, mert stresszhelyzetben nem tudunk gondolkodni ("üss vagy fuss" reakció!), a bal agyfélteke átveszi az irányítást, és a vér a hátsó agyi lebenybe áramlik (olyan kifejező a magyar nyelv: "elborult az agyam", "elöntötte az agyamat a vér"). 

A Tudatos Asszociatív Gondolkodási terület (TAG) pedig a homloklebenyben található, ha megfogjuk a homlokunkat (gondolj arra, hogy ösztönösen egy-egy nehéz helyzetben hányszor fogod meg a homlokodat :-) ) ezzel segítünk, hogy a vér visszaáramoljon a homloklebenybe, segítve ezzel a tudatos gondolkodást, és azt, hogy tudatosan új választásokat tegyünk.

A fenti feladatot egy-egy stresszhelyzet kapcsán többször is elvégezheted. A homok-tarkó tartás az egyik leghatékonyabb módja a stressz oldásának, és bármilyen helyzetben segít (közben lélegezhetsz mélyeket).

(Forrás: stressznelkul.blogspot.com)