Hazaszeretet

A fák törzse, lombja, virágja, gyümölcse...Issza a napfényt, az oxigént. Így él.

De a gyökerek! A mélyben. A földben. Milliónyi hajszálgyökerek... Az ember tisztelettel és hálával van szülei iránt.

Ám nemcsak ők azok, akik által olyan, amilyen. Nem csupán a tanárok, tanítók, nevelők és barátok formálták azzá, aki. Mindent nem okol meg a jelen.

De a múlt! A mély! A "föld", melybe visszanyúlnak láthatatlan gyökerek, annak a nagy közösségnek történelmébe, évszázadok kialakított kultúrájába, szellemiségébe, érzelmi örökségébe, ahol született. Ahol fölnevelkedett.

A haza. Ha természetes a hála és tisztelet érzése közvetlen őseink felé, olyan természetes a tisztelet s  hála a haza iránt. Életünk gyökerei hazánk történelmébe nyúlnak vissza. A hazából nőttünk és növünk olyanná, amilyenek vagyunk.

Akinek hazája van, gyökerei vannak, melyek által él, gazdagszik, színeződik mindennapi élete, jelleme.Hogy ez igaz, csak bele kell gondolni, mit jelent, ha évezredes múltú hazába születik valaki, vagy mit jelent oly fiatal tagjának lenni, melynek nincs történelme.

Ezeréves hazánk viharos, szép történelmébe készítette elő a jelent, mely készen ad át technikát, kultúrát. Hírnevet szerzett: a magyar munkás megbízható. Tudósokat adott a tudományos világnak. "A magyar" Európa huzatos közepén elolthatatlan lángként égett és ég. Láttunk olyat, mely nem érdemel tiszteletet? Szégyellni kell? Amint szüleink fölött ne ítélkezzünk, úgy ne bántsuk népünket se, mely talán éppen azért volt, vagy most olyan, ami nem tetszik nekünk, mert lányai, fiai nem szeretik eléggé.

Olvassuk el a Szózatot. Énekeljük végig a Himnuszt. 

Barátkozzunk történelmi nagyjainkkal. Árpád fejedelem. Szent István. Mátyás király.

Látnunk kell nagyjainkat és a névtelen milliókat, akik itt éltek, alkottak, szerettek és itt haltak meg.

A névtelen milliók, akik megteremtették és teremtik a népművészetet, a mindennapi feltételét az életnek.

Gondoljunk a szellemóriásokra, akik itt látták meg a Napot, itt szerették meg az emberi életet és itt bontakoztatták ki tehetségüket: Ady, Petőfi, Arany, Munkácsy, Csontváry és a többiek.

Hazaszeretet. Pilinszky János írta:

" A hazát egyedül részvéttel szabad szeretnünk. E részvét nélkül nincs emberi igazság, szeretet, szerelem, de még valódi kultúra sincs."

Mit jelent a "részvét"?

Tegyük a kötelességünket. Ezáltal részt veszünk hazánk életében. "Jót és jól!" Téglából épül a ház. Munkánk napi tettei tartják fenn hazánkat. A hazaszerető ember -- bármilyen jelentéktelennek látszó munkát végez -- történelmet építő ember. A hétköznapok tettei a történelem építő elemei! Aki alkotni akar, maradandót létrehozni életében: szeresse hazáját olyan érzéssel, ahogy azt a népdalok éneklik. Élj úgy, hogy nem feleded: szíved talpalatnyi "földje" hazának.

(Lám, amikor önmagad szívét erényekkel teszed gazdaggá, általa értékesebbé lesz a haza. A szellemi kincsekkel, erkölcsi értékekkel a haza emberségét gazdagítod. Hazád által az emberiség életébe kapcsolódsz be. Hazád nem csupán a múltat hozza ereidbe, de életedet a jelen történelme által beköti az emberiség jövőjébe is.) 

Hazaszeretet... Érzed ízét a szónak? Hallod dallamát? Érinti a szíved? Tettre mozdítja kezed? Itt és most, mert

"Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell."

Hazaszeretet... "ISTEN ÁLD MEG A MAGYART!" -- és áldottá váljék általad is!