Miért ragaszkodunk a szenvedéshez?

Egy régebbi cikk, de még most megállja helyét 

a NINCS-ről és a VAN-ról

Egy ideje felkeltette a figyelmem az, hogy valáhonyszor egyértelműen megfogalmazom azt a levelemben, hogy a szenvedés nem szükségszerű, hanem szabadon választott legalább 5-en gyorsan leiratkoznak.

Találkoztam már személyesen is felháborodással, amikor hasonlót mondtam. Sebaj, volt idő, amikor én is erős kételkedéssel fogadtam azt, hogy a fájdalomtestből csak úgy ki lehet szállni. Sőt el sem hittem. Abban az időben meg is kérdezte tőlem a terapeuta, akihez jártam, hogy miért szeretek szenvedni. Mélységesen felháborított a kérdése, még, hogy én szeretek szenvedni. Ő meg mondta, hogy igen, különben nem tennéd. Még jobban felháborodtam, miért mondja ezt, nem lehet ebből csak úgy kiszállni, igenis vannak dolgok, amik fájdalommal járnak, de hallelujja ez jó, mert így legalább azt is tudom, hogy mi az öröm. Mondogattam.

Azóta szerencsére meguntam a szenvedést, megtapasztaltam, hogy tényleg szabadon választott, én döntöm el, hogy meddig működtetem még az élet különböző területein megszokott kis drámáimat, és megtapasztaltam azt is, hogy nem azért tudok örülni, mert tudok fájni is.

De tényleg. Miért ragaszkodik az emberiség a szenvedéshez? Olyan fura ez, hogy az összes ember azt szeretné, hogy mindig minden jó legyen. Hiszen valahányszor megjelenik a rossz érzés bármilyen formája általában senki sem veszi könnyedén, hanem arról beszél, hogy szeretné magát jobban érezni.
Tehát valójában arra vágyunk, hogy mindig boldogok és örömteliek legyünk. Akkor meg vajon miért háborít fel minket az a gondolat, hogy nem kell szenvedni és az, hogy milyen jó nekünk, mert bármikor dönthetünk a jóllét mellett?
Miért ragaszkodunk ahhoz, hogy bizonyos dolgok eltávozásába, vagy hiányába bele kell halnunk?
Logikailag sincsen az egésznek semmi értelme, mert a mi szenvedésünktől az a dolog még nem lesz ott a fizikai tapasztalásunkban.

Most visszakanyarodom ide: "... megtapasztaltam, hogy tényleg szabadon választott, én döntöm el, hogy meddig működtetem még az élet különböző területein megszokott kis drámáimat, és megtapasztaltam azt is, hogy nem azért tudok örülni, mert tudok fájni is"
A MEGTAPASZTALÁSHOZ! Sokszor hivatkozunk hozzám hasonlóan a megtapasztalásainkra.
Amikor a valóságunk valóságosságát próbáljuk védelmezni, akkor gyakran mondunk ilyeneket:
"de hát nem bízhatom az emberekben, mert megtapasztaltam, hogy becsapnak",
"én megtapasztaltam, hogy a pénz hozzám nem jön könnyedén",
"megtapasztaltam, hogy a férfi önző, és csak magával törődik".
De valójában a megtapasztalást meglőzi egy belső meggyőződés, egy gondolat, amit magunkévá tettünk, gyakran már olyan régen, hogy nem is tudjuk, hogy ott van, viszont általa magunkhoz vonzzuk a tapasztalásainkat.
Ahhoz a tapasztaláshoz, hogy ki lehet lépni a szenvedés-mintázatokból és lehet egyszerűen jól lenni, be kellett engednem azt a gondolatot, hogy ez LEHET.

Ha még ragaszkodsz ahhoz a széles emberi körben elterjedt meggyőződéshez, hogy vannak dolgok, amiket jól meg kell szenvedned akkor most neked is felteszem a kérdést: Mi esik jól? Szenvedni vagy örülni? És ha az utóbbi esik jól, akkor mi lenne, ha megpróbálkoznál valami mással, mint eddig? Egyszerűen azzal, hogy beengeded azt a gondolatot, hogy lehet jól lenni és nem szükséges gyötrődnöd.

Óh, igen. Ilyenkor szokott még az jönni. Hogy, de nem, hiszen, ha olyan rejtve van a tudattalanban egy csomó  minden, akkor ez nem olyan egyszerű. DE IGEN! Csak annyit kell tenned, hogy mást ismételsz, mint eddig!

Például
a hiány nézegetése helyett, mi lenne, ha örülnél a VAN-nak? 
Teremts meg mindent az életedben, amire vágysz! = Vedd észre, hogy már abban a pillanatban a tiéd, hogy a vágy megjelent!

Az életedben rengeteg minden akadályozhatja, hogy azt érzékeld valóságként, amit szeretnél. Nincs időd, nincs erőd, nincs pénzed, nem kapsz elég szeretet, nem kapsz elég figyelmet és támogatást, nincs szerelem, nincs siker, nincs elégedettség.

Ha a felsorolt dolgok közül bármelyiket is érzed, nagyon jó helyzetben vagy. Valahányszor észreveszel valamit, ami nincs, azaz felfigyelsz egy hiányra, azonnal megjelenik az is, amire vágysz!


Ha azt érzed, hogy valami nincs, akkor kaptál egy esélyt, hogy megváltoztasd az érzékelésedet, és ezzel megváltoztasd az életedet!  
Azaz megnyílj annak befogadására, amire vágysz. A pillanatban jelen van mindkettő, az is, amit hiányolsz és az is, amire vágysz. A kettő ugyanaz. Az, hogy hiányolod, vagy élvezed és éled, csak rajtad és az érzékelésed átalakításán múlik!

„Érzéseid megváltoztatása, a végzeted megváltoztatása” – Neville Goddard

Varázslatos környezetben, Szardínia ősi tájain a VAN táborban tapasztalhatod meg azt az érzékelést, ami elvezet ahhoz, hogy az életedben is megteremtsd a VAN érzését, és megtapasztald fizikai valóságodban is, hogy minden körülötted VAN, és minden a tiéd lehet, amire vágysz.

• van szerelem
• van bőség
• van egészség
• van szépség
• van harmónia
• van egység
• van bizonyosság

Elvezetünk téged a mindent megadó válaszig. Addig a válaszig, amely megmutatja számodra a lehetőséget, hogy a Létben gyökerezzen mindaz, amit létrehozol, az elméd mesterséges válaszai helyett.

„Belső lényed már azonos a vágyaddal.” (Esther és Jerry Hicks)

Azaz csak annyit kell tenned, hogy azonosulsz Belső Lényeddel:

„Engeded magad csatlakozni Éned újonnan megteremtett, kiterjesztett változatához?... Minél jobban érzed magad, annál inkább elfogadod ezt a Kapcsolatot, minél rosszabbul érzed magad, annál kevésbé fogadod el, vagyis annál jobban ellenállsz neki.” (Esther és Jerry Hicks)

Velünk megtalálhatod az erőt, amely segít, hogy megerősítésként értékelj minden nehezítésnek tűnő helyzetet az utadon. Velünk megváltoztathatod az érzékelésedet, amely segítségével felfedezheted az előtted nyíló arany ösvényt. Velünk átléphetsz oda, hogy képes vagy a jóérzés mellett dönteni, és így azonosulni a VAN-nal.
Együtt megtapasztalhatjuk a körülöttünk lévő és bennünk élő lehetőségek végtelen tárházát, mindent, amire vágyunk, ami ott VAN, csak az érzékelésünket változtatjuk oly módon, hogy ez a VAN mindig velünk legyen.

Forrás: Veres Kriszta