2011. július 28., csütörtök

Miért nem tartják be az emberek újévi fogadalmaikat?

Társadalmunk legtöbb tagja minden év végén rituálisan lezárja a múltat, és tesz néhány újévi fogadalmat. E fogadalmak jó része szoros kapcsolatban van az illető "majd egyszer" céljaival. A Karácsony és Újév közti héten a legtöbben azon törik a fejüket, vajon mit tegyenek másként "jövőre". Aztán elérkezik a január elseje, és mindannyian tiszta lappal indulunk. Ha igazán komolyan gondoljuk a fogadalmat, még listát is készítünk a változtatni- és tennivalókról.

Mégis, mi játszódik le ilyenkor az emberek fejében? 
Ez az év más lesz, mint az eddigiek. Tényleg elkezdek takarékoskodni nyugdíjas éveimre. Tényleg leadok X kilót, és vigyázok a vonalaimra. Tényleg több időt fogok tölteni barátaimmal/házastársammal/gyerekeimmel. idén már tényleg elmegyek arra régen vágyott Karib-tengeri körútra. Idén visszafizetem az adósságaimat.


Erre mi történik? A hét első napján még keményen tartjuk magunkat újévi fogadalmunkhoz. Előbb vagy utóbb azonban visszalopakodnak életünkbe azok az utálatos szokások. A lista elhányódik, tavaszra pedig ki emlékszik már a fogadalmakra? A rituálé lényege azt hiszem, éppen abban rejlik, hogy az emberek nem veszik komolyan a fogadalmaikat. Az első néhány napon vagy héten még betartják, amit elhatároztak, aztán huss! Vége a nagy elhatározásnak. Jönnek a mindennapok.

Elgondolkoztál már azon, hogy miért csak olyan kevesen tartják meg az újévi fogadalmaikat? Miért nem okoz tartós változást az emberek nagy részének viselkedésében az év végén tett ígéret? Pedig a fogadalmak listáján általában olyan dolgok szerepelnek, amelyek valóban fontosak számunkra.
Olyanok, amelyeken valóban változtatni akarnak. Olyanok, amelyek a vezérlő értékeikkel vannak kapcsolatban. Logikus lenne hát, hogy legalább ezen fogadalmaikat vegyék komolyan. Legtöbbünk azonban mégsem teszi.

Miért?
Megmondom. Azért, mert valahogy úgy viselkedünk, mint a lovat a szekér mögé befogó ember. Kitűzünk néhány kellően ködös célt, majd ölbe tett kézzel várjuk a viselkedésünkben szerintünk majd logikusan bekövetkező változást. Persze, célokat kitűzni fontos, sőt, szükségszerű. De nem ez az első lépés. Azt javaslom, legközelebb addig ne tégy magadnak újévi (vagy bármilyen más) fogadalmat, amíg előtte nem tisztáztad magadban a vezérlő értékeidet. Amíg nem látod tisztán, mi az, ami igazán fontos számodra az életben.

De mi is valójában az, amit vezérlő értéknek nevezek?
Azok a dolgok, amelyeket a legfontosabbnak tartasz. Nélkülük az életed értelmetlen és üres lenne. Ezek képviselik személyiséged alapját, illetőleg azét az emberét, aki "egyszer majd" lenni akarsz. Amint tisztáztad magadban az értékeidet, és már tudod, ki is vagy valójában, újévi fogadalmaid megfogalmazása sem okoz majd gondot. Sőt, megtartásukra is sokkal nagyobb esélyed lesz.

2011. július 22., péntek

"Egyszer majd..."

"Ha az ember magabiztosan halad álmai felé, és megkísérli az általa elképzelt életet élni, olyan sikerre lel, amelyre a hétköznapi életben aligha számíthat." 
(Henry David Thoreau)

Mondtad már valaha: "Egyszer majd... könyvet írok/bejárom Afrikát/ operát írok/lefutom a maratont/ önkéntesként fogok dolgozni a Vöröskeresztnél"? Ismerős, nem? Ne aggódj, ezzel nem vagy egyedül! Szerintem mindenkinek van egy álma, amit "egyszer majd" megvalósít. Ez lehet olyan egyszerű dolog is, mint több idő barátainkkal, családunkkal, de lehet egy radikális karrierváltás is. Van, aki arra vágyik, hogy végre legyen ideje megszagolni a virágokat az összes útjába akadó rózsabokron. És vannak, akik időigényes hobbit terveznek "majd egyszer".

Te hogyan fejeznéd be a fejezet címét? Ha kell, gondolkozz el rajta. Mert alapértékeid megismeréséhez, ahhoz, hogy megtudd, mely dolgok igazán fontosak számodra az életben, nagyon hasznos lehet ez az információ. Ebben a fejezetben segítek neked megfogalmazni néhány ilyen "majd egyszer" álmot.

Mielőtt elindítottam a saját vállalkozásomat - ennek ma már jó harminc éve -, rengeteg időt töltöttem repülőgépen. Az első időben még izgalmas volt, nagyon élveztem az utazást. De egy idő után megcsömörlöttem, és megtanultam alvásra használni a levegőben töltött időt. Csak így tudtam elviselni azt a számos órát, amit - főként a hosszú repülőutak alkalmával - egy helyben ülve voltam kénytelen eltöltetni.
Aludni azonban nem mindig lehetett. Megfigyeltem, hogy gyorsabban telik az idő, ha gondolkozom valamin, mintha üres fejjel bámulnék magam elé. Az utazgatós évek alatt rengeteget gondolkoztam az életemről, hogy meddig jutottam, és merre tartok. Végül még egy játékot is kitaláltam, hogy jobban teljen az idő.
Ennek az a lényege, hogy olyan helyzeteket, célokat, pozíciókat képzelsz el, amiket érdekesnek vagy izgalmasnak találsz. Mit tennél, ha te lennél mondjuk az Egyesült Államok Elnöke? Vagy Kína államfője? netán Izrael miniszterelnöke? A kedvenc fantáziám arról szólt, hogy én vagyok az egész világ királya. De csak egy évig. Mit tennék vajon ez alatt az egy év alatt? Számomra ezek tűntek érdekes helyzeteknek akkoriban. De lehet, hogy téged egészen más dolgok szórakoztatnak.

Az egyik ilyen fantáziálásom eredménye igencsak elgondolkodtató volt. Azt képzeltem el, hogy mi lenne, ha másnap meghalnék, és kapnék még egy esélyt a Földön. Huszonegy évesen újra kezdhetném az életemet, méghozzá úgy, hogy minden  addigi tapasztalatomra emlékeznék. Mit tennék, ha azt mondanák, hogy attól számítva még van ötvenöt évem?
A gyakorlatnak az a része igazán szórakoztató, amelyik új életem huszonegytől ötvenöt évig terjedő időszakára vonatkozik. De jó lenne ismét fiatalnak lenni! Nem fájna a térdem, a bokám és a vállam, és egyáltalán, nem gyötörne semmi betegség, ami az én koromban már óhatatlanul gyötörni szokta az emberek nagy részét. De jó lenne elkerülni mindazokat a szituációkat, amelyek akár érzelmileg, akár anyagilag fájdalmasan érintettek az évek során! Bár tény, hogy sokat tanultam belőlük.

Amikor a fantáziálásban eljutottam jelenlegi koromig, a játék egyszerre véresen komollyá vált. Ezt az időszakot ugyanis még a fantáziámban is csak egyszer volt esélyem megélni. Itt már nem volt "még egy dobásom". Tisztában voltam vele, hogy ezalatt is lesznek dolgok, amelyeket még egyszer már nem tennék meg. Legalábbis mindent elkövetnék, hogy ne történjenek meg. Erről társadalmi szinten George Santayana történetfilozófus a következőt mondta:
"Az a nemzet, amelyik nem emlékezik a múltjára, arra ítéltetik, hogy újra átélje azt."
Most nem untatnálak tovább saját történeteimmel. De szeretném ha emlékeznél, micsoda tanulságos dolog képzeletben újra végigélni életünket.

Láttad a Groundhog Day (Mormota-nap) című 1993-as filmet, Bill Muray-vel a főszerepben? Muray egy Phil Connors nevű önző televíziós meteorológust alakít, akit a vidéki pennsylvaniai kis vársoba, Punxsutawney-be küldenek, hogy leforgassanak vele egy rövid jelenetet az ottani hagyományos mormota -napi ünnepségről. Punxsutawney valóban létezik, a február 2-án hagyományos mormota -ébresztő ceremónia pedig szinté nem a képzelet szülötte. A hagyomány szerint a városka mormotája, az időjósok időjósa, a prognoszták prognosztája ezen a napon előmerészkedik odújából, és ha meglátja az árnyékát, még hat hétig tart a tél.

A filmben Phil egy nappal a forgatás előtt érkezik a városkába, és a helyi hotelben száll meg. Másnap reggel forgatás, majd laza semmittevés után aludni tér a szállodában, és azt tervezi, hogy harmadnap reggel végre elutazik. A következő napon azonban furcsa dolog történik. A rádiós óra ugyanakkor ébreszti, mint február másodikán, ugyanazt a dalt, Chertől  az "I've Got You Babe"-et játszva, a műsorvezetők szóról szóra ugyanazt a szöveget nyomják, mint előző reggel. Ráadaásul Phil ugyanazokkal az emberekkel találkozik, akik ugyanúgy viselkednek, mint az előző napi mormota-napon - sőt, láthatóan aznap van február másodika, ezért újra lezajlik a mormotajóslat. Másnap aztán megismétlődik a csoda. Utána pedig újra. És újra. Phil rengeteg napon keresztül éli meg ugyanazt a napot. De szerencsére tanul a tapasztalatokból - ezért minden nap valamit másként próbál tenni, jobban, mint előző alkalommal.

Az elején még fantasztikusnak tartja ezt az egészet. Próbálkozik, hogy meddig tud elmenni. Sok olyasmit megpróbál, aminek egyébként komoly következményei lennének. Például lop. Hiába. Másnap ismét a jó puha ágyban ébred Cher dallamára. Egy idő után rádöbben, hogy bizony nem kizárt, élete hátralevő részében ugyanazt a napot kell majd megélnie. Újra meg újra. De vajon meddig? Eszébe jut, hogy ha börtönbe csukják, az talán majd megállítja az idő ismétlődését. Ezért ismét megpróbálkozik lopással és garázdasággal. Mindhiába. Még öngyilkossági kísérletei is ugyanúgy végződnek: reggel a puha, meleg ágyban. Semmi sem segít. Minden reggel február másodikára ébred, ugyanabban a szállodai szobában.

Hosszas próbálkozás után belátja, hogy a helyzethez másként kell hozzáállnia. Mivel úgy tűnik, hogy élete hátralevő részén mindig február másodika lesz, úgy dönt, hasznosan fogja tölteni idejét. A film elején még arrogáns, kötekedő, utálatos figura szép lassan másokkal törődő, másokat segítő, szerethető emberré válik.
A film végén pedig már szinte nem is ugyanaz az ember, mint az elején. Ez az a gondolat, ami remélem, benned is megragad majd a filmmel kapcsolatban. A változás ugyanis igenis lehetséges mind személyiségünket, mind pedig életvitelünket illetően. Csak meg kell próbálnunk kevésbé radikális tapasztaltból tanulnunk, mint a film hőse tette.

Amikor körülbelül öt évvel ezelőtt megsérült a térdem, golfozni kezdtem, hogy elkerüljem a további sérüléseket. Most már azt mondom, hogy fantasztikus egy játék.  Remélem, öreg koromban is tudom majd játszani. A golf sokak szerint olyan, mint maga az élet. Mert ha  el is szúrsz mindent az ötödik lyuknál, amikor a hatodik lyukra készülsz, gyakorlatilag olyan, mintha újrakezdenéd az egészet. Teljesen új helyzet előtt állsz. Mint Phil a Mormota-nap című filmben. Az újrakezdés pedig azt jelenti, hogy nem kell feltétlenül elkövetnünk az előző menetben elkövetett hibákat (ami egyébként, sajnos, igen jellemző rám).

Napjainkkal ugyanez a helyzet. A reggeli ébredés után minden nap új lehetőségünk van dönteni a rendelkezésünkre álló idő felhasználásáról. Minden egyes napon, egészen addig, amíg meg nem halunk. Lehet, hogy tíz, tizenöt, húsz, sőt, lehet, hogy harminc évem van hátra. Mit kezdek ezzel a sok idővel?
Nyilván szórakoztató dolog arról elmélkedni, hogy mit csinálnék, ha kétszer élhetném végi ezt a néhány évtizedet. De mindketten tudjuk, hogy ez puszta képzelgés. Mindnyájunknak csupán egyetlen lehetőségünk van. Tehát a kérdés most már az:
Mit fogok tenni életem hátralévő éveivel?
Tovább ámítom magam azzal, hogy "egyszer majd" oda is eljutok, hogy a számomra igazán fontos dolgokkal foglalkozzam? Jobb, ha tudod, az "egyszer majd" sosem jön el. Hacsak nem kezdesz hozzá most azonnal.

Néha csak egy esemény hatására gondolkozik el az ember arról, hogy mit is kezd élete hátralevő részével. Tréningem egyik résztvevője akkor iratkozott be az előadásra, miután megtudta, hogy rákja van.
"Úgy éreztem, eljött az idő, hogy tennem kell valami fontosat az életemmel, mielőtt meghalok" - mondta.

Van egy jó kis gyakorlatom, amely nagyban megkönnyíti az alapértékek feltérképezését. Ezt a gyakorlatot azért szoktuk elvégeztetni tréningjeinken, hogy segítségével a résztvevők képet kapjanak arról, mi fontos számukra igazán az életben. A gyakorlat a következő. Ebéd előtt megkérem őket, hogy írják fel egy kártyára, mit szeretnének megtenni, ha valaki azt mondaná nekik, hogy pénz és idő nem akadály. A nap végén pedig megkérem a résztvevőket, olvassák fel, amit a kártyájukra írtak. Ilyenkor látom az arcokon, milyen legondolkodtató tud lenni a többiek válasza. Az alábbiakban az eddig elhangzott válaszok közül idézek:

  • Több generációt is kiszolgáló bútorokat építenék, és azzal rendezném be a házunkat.
  • Kínai nyelvet tanulnék.
  • Egymillió dollárt tennék félre.
  • Történelmet tanulnék, rajzolni, festeni tanulnék, megtanulnék kötni, lakberendezőnek tanulnék, mérnöknek, színésznek tanulnék, (ugyanahhoz a férfihoz) mennék hozzá újra meg újra, utaznék, utaznék, utaznék, és többet játszanék.
  • Minden nap egy étkezést a családom vagy barátaim körében töltenék el.
  • Átkerékpároznám az országot, találkoznék emberekkel, és leírnám a történetüket.
  • Kialudnám magam.
  • Lefutnám a maratont.
  • Megtanulnék repülni, és pilótaként dolgoznék.
  • Én magam megépíteném álmaim házát, aminek a tervezésében csak a feleségem segítene.
  • Rászoruló gyerekeket segítenék.
  • Visszamennék tanulni az egyetemre.
  • Karakterszínész lennék a Broadway-n.
  • Minden olyan kérdést feltennék, amit félek feltenni, és őszintén szeretnék válaszolni minden nekem feltett kérdésre (úgy, hogy tudom, az embereknek lesz idejük megérteni az én álláspontomat).
A válaszok terjedelmében és tartalmában mutatkozó különbségek jól mutatják, milyen sokféle érdeklődési körrel, vérmérséklettel és személyiséggel rendelkezünk. Az ember létezésének lényege az általa elérni vagy megtenni vágyott dolgokból áll. Mi azonban éppen ezeket a dolgokat halogatjuk nap, mint nap. Hiszen "rohanó világban élünk". Arra megy el az időnk, hogy a bennünket érő hatásokra reagálunk. Megtesszük, amit a helyzet, a másik ember vagy pénzügyi problémáink megkívánnak. De sosem ülünk le azon gondolkozni, hogy "Ezt és ezt szeretném igazán megtenni. Vajon mikor jön el ennek az ideje?"

Szerintem életünket akkor érezzük majd teljesnek, ha őszintén válaszolunk a következő kérdésekre:

  • Mi számít igazán számomra az életben?
  • Mi az, amit szívem mélyén szeretnék elérni?
  • Mit szeretnék magam mögött hagyni, amikor majd eltávozom az élők sorából? 
Az igazi nagy kihívás az, hogy megismerjük saját alapértékeinket, és attól kezdve minden nap teszünk valamit, ami abba az irányba mutat. Függetlenül attól, hogy huszonöt, harmincöt, ötvenöt, vagy éppen hetvenöt évesek vagyunk. Ez csak abból a szempontból érdekes, hogy mennyi időnk van hátra célunk eléréséig. Ami persze attól is függ, mikor tesszük meg az első lépéseket.



Mit szeretnél "majd egyszer"?

Javaslom, hogy most pár percet szánj az idődből, és vegyél elő papírt és ceruzát. Hunyd be a szemed, és gondolkozz el a jövődön. Bármi eszedbe jut, írd le. Mi az, amit szívesen tennél? Gondolataidnak ne szabjanak gátat a realitások. Az se zavarjon, hogy más dolgokat esetleg inkább "kellene akarnod" majd egyszer. Ha bármi is fontos számodra, kerüljön fel a listára. Ha készen vagy vele, tedd el. A következő fejezeteknél szükséged lesz rá, amikor majd arra leszünk kíváncsiak, mi az, ami igazán fontos számodra az életben.

Ha már összeszedted az összes "majd egyszer" tennivalót, nézd végig jelenlegi mindennapjaidat. Teszel valamit álmaid megvalósításáért? Ez nagyon fontos kérdés, és sokan sajnos NEMmel kénytelenek rá válaszolni.
Életük nagy részét ugyanis lefoglalja az üzlet és az általuk irányíthatatlan események. Vannak, akik olyan lózungok mögött rejtegetik álmaikat, hogy "Én realista vagyok, nem szoktam álmodozni", vagy "Nincs időm ilyen dolgokról álmodozni." Pedig titokban ők is ugyanúgy szenvednek, és arról ábrándoznak, amit "bárcsak megtehetnének".

Álmainkat bogozgatva számos olyan kérdést fel kell tennünk, amely a lelkünk mélyére hatol.

  • Hová akarok eljutni?
  • Miért éppen oda akarok eljutni?
  • Vajon tényleg el akarok jutni oda?
  • Van-e valami olyan titkos vágyam, amivel szívesebben foglalkoznék?
  • Milyen áldozatot, milyen árat vagyok hajlandó adni azért, hogy elérjem a célom?

2011. július 18., hétfő

Probléma megoldás tudatosan

Szerző: husztisanyi- onmegvalositas.hu

Ha valaki tudatosan szeretné élni az életét és belső eszközökkel megoldani a problémáit, akkor ehhez lelki képességekre, lelki tudásra van szüksége. De vajon mely lelki képességek és tudás a legfontosabb, melyiket fejlessze az ember, hogy minél sikeresebben oldja meg az előtte tornyosuló problémákat?
Amikor lelki tanácsadással foglalkoztam, akkor három lépést kellett megtetetnem a tanácskérővel: a helyes problématudat kialakítása, a probléma okának megkeresése és az okok feloldása.

Problématudat 

Először is, lássa be az illető, hogy ez az Ő problémája, Neki kell megoldania azt, nem másban kell keresnie a hibát vagy mástól várnia a megoldást! A probléma benne van, magában kell keresnie, Önmagán kell változtatnia és akkor megoldódik minden baja! Ha ez a beismerés és belátás elmarad, akkor nem fogja észrevenni a problémája valódi okát, és nem kezd el dolgozni Önmaga tudatosításán, változtatásán.

Egy problémának mindig az az okozója és ezáltal a potenciális megoldója is, akit az a dolog zavar! Probléma önmagában sosem létezik, a dolgok attól válnak problémává a szemünkben, mert nem fogadjuk el azokat annak, ami!

Másrészt, ha a probléma megoldásának a felelősségét kihárítjuk másra, azzal kiadjuk az egyetlen esélyét annak, hogy mi magunk megoldhassuk azt a problémát! 
Ugyanis egy problémát csak az tud megoldani, aki felelős érte, akit okolunk, akitől a változást vagy a változtatást várjuk. Vagyis ha felvállaljuk magunkra a felelősséget, akkor mi leszünk azok, akik meg tudjuk oldani a problémát, így nem kell mások belátására várnunk, nem fogunk másoktól függni a probléma megoldásában!

Oknyomozás 

A második lépés, hogy ismerje fel, mi a problémájának a valódi oka, melyek a legmélyebb gyökerek, ahonnan a felszínen tapasztalható probléma fakad?
A problémáinkat többnyire azért nem tudjuk megoldani, mert nem ott akarjuk megragadni, ahonnan az valójában fakad, hanem egy felszínesebb, látszólagosabb szinten próbálkozunk vele. Ezért aztán a felszínen ugyan elérünk némi változást, de valódi megoldás abból sosem lesz, idővel újra megjelennek a probléma tünetei!

Ezért a probléma gyökerét, legmélyebb kiindulópontját kell keresni és ehhez sokszor elengedhetetlen valamilyen módosult tudatállapot alkalmazása, hogy a probléma kereső beleláthasson tudata mélyebb rétegeibe is!

Sajnos, az emberek többsége, még az egyszerűbb okok felismerésére sem képes, hiszen erre nincs képzettsége, nem tanulta, nem gyakorolta a probléma kibogozását, az oknyomozást! Ehhez a lelki tevékenységhez kell egy speciális világszemlélet, amiben képesek vagyunk az önismereti elveket figyelembe véve, objektíven látni,
analógiásan gondolkodni és közben kíméletlen őszinteséget gyakorolni magunk és mások felé.

Az analógiás gondolkodás elsajátítható, az önismereti elvek megtanulhatóak, az őszinteséget pedig folyamatosan
gyakorolni kell, és akkor kialakul az emberben a lényeglátás, a tisztánlátás képessége.

Feldolgozás 

A harmadik lépés az, hogy a felismert okokat fel kell oldani, rendet kell tenni a tudatunkban, Önmagunkban!
Hiába értjük, tudjuk a problémáink okait, ha azokat meghagyjuk, és nem teszünk semmit sem az eltávolításukért, feloldásukért. Önmagától, vagy az idő múlásától, még bizony egyetlen probléma sem oldódott meg!
A probléma, az okainak a felszámolásától fog megoldódni!

Viszont az okok feloldásához feloldó technikákra, módszerekre lesz szükség, és azt is értenünk kell, hogy hogyan alakul ki egy dolog bennünk, milyen a belső működésünk, mitől keletkezik egy hiba a rendszerben és hogyan lehet kijavítani azt?!

Nem könnyű feladat mindezt átlátni és önállóan alkalmazni, de határozottan állíthatom, hogy ez is megtanulható, mint oly sok minden más is, ha az embert érdekli az, ami benne játszódik, amivel kínlódik nap mint nap. Márpedig ez mindenkit érdekel, mindenki szeretne annyira érteni Önmagához, hogy tudjon boldogulni, és végre képes legyen önállóan megoldani a problémáit!

Tehát összefoglalva, a tudatos problémamegoldáshoz a következőkre van szükség:

Belátni, hogy ez az Én problémám, én vagyok a felelős, tehát én is tudom megoldani azt!

Minden falat elsöprő őszinteséggel és önismereti, analógiás gondolkodással megtalálni a valódi okokat.
Az okokat maradéktalanul felszámolni, helyre tenni, mert ettől fog a probléma valójában is megoldódni!

Példa 

Nézzünk egy példát, amin végigvisszük a tudatos problémamegoldás pontjait.

A látszólagos probléma az, hogy Andit elégedetlen a párjával Ferivel: 
"Úgy érzem, Feri nem figyel rám eléggé, lehet, hogy nem is szeret, valami hiányzik a kapcsolatunkból!"
Ez a probléma megfogalmazás már önmagában is mutatja, hogy egyáltalán nem tudatos Andi a problémájában, valószínűleg fogalma sincs arról, hogy mi a valódi problémája!

Először is, Andinak be kell látnia azt, hogy nem Feri a problémájának az okozója, hiszen Feri olyan, amilyen, miért is vár el Tőle több figyelmet, több szeretetet, amikor belőle most csak ennyi fakad! Egyáltalán, miért nem elég Andinak az a figyelem és szeretet, amit Önmagának ad, miért kell még Feritől is ezt követelnie?

Ha ezt Andi átgondolja, akkor felmerül a gyanú, hogy talán Andi nem képes szeretni Önmagát annyira, mint amennyi a valós szükséglete és a hiányát eddig Feritől próbálta meg behajtani. 
Vajon miért nem szereti Andi magát eléggé?
Ha magába mélyed, azt találhatja, hogy nem érzi méltónak Önmagát arra, hogy szeretetet kapjon, szeretetet adjon Önmagának. Nem tartja magát elég szépnek, ügyesnek, okosnak, értékesnek, ezért azt sem hiszi el, hogy Ő  szeretetre méltó lehet, hogy megérdemli, hogy szeressék!

Na most, ha Andi saját magát sem tartja elég szerethetőnek, akkor hogyan várhatja el mástól azt, hogy a saját magáról kialakult "szeretetre méltatlan" kép ellenére, mégis csak szeresse Őt?! Ha azt sugározza magáról, hogy én nem érdemlem meg, hogy szeressenek, mert nem vagyok elég jó és értékes hozzá, akkor ezt többnyire mások is elhiszik és eszerint fognak hozzá viszonyulni.

De vajon miért nem tartja értékesnek Önmagát Andi?
Mély meditációkban megvizsgálva azt találhatja okként, hogy gyerekkorában olyan kis ügyetlenke volt, annyira rossz volt a mozgáskoordinációja korához képest, hogy az Apja emiatt sokszor leszidta, elmarasztalta. Ezt Andi természetesen úgy élte meg, hogy Ő nem elég jó, küzdenie kell azért, hogy szeressék, de soha sem kapja meg a hőn áhított elfogadást, feltétel nélküli szeretetet!

Azóta benne maradt ez a minta, hogy a férfiaknak nem felel meg, akárhogy is kepeszt, azoknak igazából nem kell, nem szeretik Őt. Ehhez a belső mintához választott aztán partnereket, akik ezt a tévképzetét igazolni tudták, így találta meg Ferit is, aki ugyan szereti, de annyira nem, mint amennyi Andiból hiányzik!
Persze az is lehet, hogy Feri szereti és rajong érte, de ha Andi nem fogadja el ezeket az érzéseket, mert belül a mintájának él, akkor úgysem fogja érezni amit megkap Feritől.

Andi ezen okfejtésből megérti, hogy alapvetően nem Ferinél kell megoldania a saját problémáját, hanem Önmagában. De hol kezdje?
Hogyan tehetné semmissé, amit gyerekkorában érzett az Apja felől? Hogyan oldhatná fel az akkor kialakult nem-szeretlek mintát?

Nos, hiába mondogatná azt magának, hogy szeretett az Apám, csak nem tudta kifejezni, amikor ez alapjában véve nem igaz! Be kell látnia, hogy az Apja tényleg nem szerette Őt úgy, ahogy van, mert az Apja azt az Andikát szerette volna, aki ügyes, nem pedig kétbalkezes.

Akkor talán meg kellene megbocsájtania az Apjának, mert nem fogadta el olyan ügyetlennek? 
Ezt is meg kell majd tennie egyszer, de most ettől nem fogja visszakapni a hiányzó szeretetet!

A megoldás az, hogy már a gyerekkori énjét szeretnie kellene úgy, ahogyan azt nem kapta meg akkor az Apjától. 
A felnőttkori - jelenlegi énjét pedig úgy kellene szeretnie, ahogyan azt a jelenlegi partnerétől nem kapja meg.
Vagyis, teljes életére vonatkoztatva szeretnie és elfogadnia kellene Önmagát annyira, hogy ezeket ezentúl ne mástól várja el, ne mással akarja a hiányt betölteni, hanem teljes mértékben önellátó legyen szeretetben, önelfogadásban!

Ismerjük tehát az okot, tudjuk, hogy mi lenne a megoldás, most már csak meg kell oldani a problémát, vagyis a kiváltó okokat fel kell számolni!
Ha Andi megtanulja az önelfogadás és önszeretet technikáit, akkor azokat rendszeresen gyakorolva, újra megtaníthatja a lelkét arra, hogyan is kell Önmagát szeretnie, elfogadnia.

Ha szereti és elfogadja magát, akkor elfogadja a saját ügyetlenségeit, hibáit és hiányosságait is, és nem fogja azt hinni magáról, hogy Ő ezek miatt nem szerethető. 
Sőt, ezekkel együtt is szereti majd Önmagát, értékesnek és jónak tartja magát, mint ahogy a legtöbb ember az is! / Na, ezen a mondaton páran kiakadnak majd remélem!  : )  /

Ha szereti magát, akkor ezt mutatja magáról, ezzel olyan embereket fog bevonzani, akik szintén szeretik Őt.
Akik eddig nem szerették Őt (kellően), azoknak az új Andival találkozva megváltozik a véleményük és felismerik, hogy mennyire értékes és szerethető is Andi!
Aki erre még így is képtelen, - mert saját traumájából fakadóan nem tud szeretni - az eltávolodik Anditól, mert nem tud már igaz tükre lenni, az Önmagát szerető és elfogadó Andinak.

Andi tehát Önmagában meglelve és feloldva az okokat, jutott el egy olyan végleges megoldáshoz, amihez addig kívül erőltetve képtelen volt.
Gratulálok Andinak és szeretnék Neked is gratulálni, a számos, hasonlóan tudatos problémamegoldásodhoz!

2011. július 8., péntek

Ok és okozat

2. rész


Aki nem uralja a gondolkodását, az a véletlennek engedi át az irányítást. De véletlen - tudjuk -, nincs!
A véletlen azt jelenti, hogy az jut neked, amit megérdemelsz. Vagyis, ha nem vállalod a felelősséget az életedért, nem gondolkodsz felelősen, akkor gondolataid is ebbe a csapdába fognak esni, vagyis "véletlenszerűen" történnek a dolgok. A fegyelmezetlenség aztán azzal jár, hogy egymás után szakadnak majd rád a "véletlen" események - és jól elbánnak veled!

Talán azzal vigasztalod magad:
"Nekem mindig pechen van, egyszerűen nem vagyok szerencsés, nem sikerül semmi."
De ha mélyebbre ásol ebbe a problémába, és alaposabban megvizsgálod az érvelésedet, akkor hamar rájössz, hogy ez a gondolatmenet nem is lehet igaz. Ha nem vagy sikeres és nincs szerencséd, annak oka a Te gondolataidban rejlik, a gondolati fegyelmed hiányában. Fegyelmezd meg magad, fordulj a pozitív gondolatok felé, és meglátod, tetteid és körülményeid is irányt fognak változtatni.
Aki céltalanul, gondolattalanul vegetál, az ne is csodálkozzon, ha életét is a véletlenek hányják-vetik, és csak úgy dőlnek a negatív élethelyzetek. Láthatod itt az okok és okozatok közvetlen összefüggéseit.
Semmi, a legjelentéktelenebb dolog sem történik meg ok nélkül - és a legelső mindig a gondolat! 
Tedd legbelsőbb meggyőződéseddé ezt a gondolatot, vond le a tanulságokat a múltra nézve, és ennek jegyében fordulj a jövő felé!
Vizsgáld meg egy nagyon egyszerű példán, hogy ura vagy-e testednek és szellemednek?

Nyugton ülés gyakorlat

Ülj le nyugodtan egy székre, egyenes, a támlára támaszkodó gerinccel. Kezed helyezd a combodra, lábadat kis távolságban egymás mellé. Most pedig hunyd be a szemed, és maradj öt percig ebben a helyzetben.
Lélegezz mélyen, nyugodtan. Ne pislogj. Az ujjaidat se mozgasd. Ha úgy érzed, viszket valahol, fojtsd el, ne vakarózzál! Ne engedd, hogy bárki vagy bármi megzavarjon! Állítsd be az órát, hogy biztos lehess benne, valóban öt percig maradtál ebben a helyzetben.
Sikerült! Gratulálok!
Ám ha nem sikerült, az sem számít. Mindennek eljön az ideje: pár nap múlva sikerülni fog a nyugton ülés gyakorlat.
Egy kis segítséget is adok neked, hogy könnyebben megmaradhass ebben a helyzetben. Mondd a következő szöveget kazettára, ha lehet, valami meditatív zenei aláfestéssel:
"Behunyom a szememet és elengedem a testemet.Teljesen mozdulatlan vagyok. Nem moccanok, csak lélegzem.Ura vagyok a testemnek. A testem mozdulatlan, ám én magam lassan, óvatosan leereszkedem önmagamba.Elengedem a külvilágot, és magamba süllyedek. Lelki szemeim előtt világos, meleg fény jelenik meg.Lassan, teljes csendben beleereszkedem ebbe a fénybe:igazi önmagam fényébe. Testem könnyű és mozdulatlan.A fényben nyugszom, a csendben, önmagamban.Érzékelem azt a jótékony légkört, ami körülvesz.Most kitágítom a tudatomat. Érzékelem azt a teret, amelyben vagyok, tudatom betölti ez a teret, érzem önmagamban az összhangot, összhangot az élettel és világegyetemmel. Érzem a meleget, a fényt és a szeretetet. Minél több szeretetet mozgatok meg, annál több szeretet áramlik belém, érzem,hogy Isten szeretete átfog, beburkol, és átáramlik rajtam. Még jobban kitárom szívemet, és engedem, hogy ez a szeretet átfolyjon rajtam. Mindent betölt a szeretete. Ebben a tudati egységben felismerem, hogy ettől kezdve az ő szeretete rejt és óv. Akaratának biztonságában és szeretetének rejtettségében élhetek. Isten szeretet hordoz. Isten maga hordoz, aki bennem él és általam hat. És bárhol vagyok is, átengedem magamon az Ő szeretetét, és engedem, hogy általam hasson. A világ mindenütt egy kicsit világosabb, békésebb és szeretet teljesebb lesz az ő szeretete által, amely általam hat. Így az ő szeretetének követe leszek, és én magam is az ő szeretetének védettségében rejtőzöm. Beengedem azokat a hatásokat az életembe, amelyeket ezzel a meditációval nyerek, és engedem, hogy hasson a szeretet: mostantól kezdve minden embert olyannak fogadok el, amilyen. Megnyitom előttük a szívemet, elengedem az előítéleteket, a kritikát, meglátom a pozitív dolgokat. Felismerem, hogy minden embernek jogában áll olyannak lennie, amilyen, és hogy mindenki a maga módján szeretetre méltó, hiszen minden ember Istent képviseli. Ebben a tudatban megyek most vissza az életembe - létem felszínére. Visszamegyek az itt és mostba. És amikor erre készen állok, tiszta tudattal nyitom ki a szememet az ittre és mostra."
Nos, jól érezted magad? Öt kerek percen át nyugodtan ültél, és észre sem vetted, mert a gondolataidat mással kötötted le. Látod, nem is olyan nehéz.!
Mialatt ugyanis a gondolataiddal foglalkoztál, a régi magatartásmintáidat elengedted. Elengedted az egódat, és új rezgéseket engedtél be önmagadba: a tudat rezgéseit, a szeretet egységét. És ezek a megváltozott rezgések hatással voltak minden egyes sejtedre. Most minden sejted tudatosabbá vált, tágasabbá és szeretetteljesebbé. Hatalmas változásokat figyelhetsz meg magadon, ha ezt a gyakorlatot mindennap elvégzed - nemcsak a tudatában, hanem a beállítottságodon, sőt még a testeden is.! És mindezeknek következményeképpen a környezetedre is! Ehhez azonban az szükséges, hogy nap mint nap megnyisd  és tágítsd a tudatodat, hogy engedje áramlani a szeretetet, és hogy magad szeretetté válj.

Sok ember azt mondja:"ez a világ olyan rossz, az emberek olyan morcosak, agresszívak - én pedig csak egy kis porszem vagyok, nem változtathatom meg a világot." Ez azonban nem igaz! Minden egyes ember hozzájárulhat ahhoz, hogy életünk szebbé, élni valóbbá, szeretetteljesebbé váljon.
És természetesen a legcélszerűbb, ha önmagunkon kezdjük. azután már a hólabda-hatás érvényesül: a kis hógolyó is hatalmasra tud nőni, ha egyre tovább görgetik. A kis pozitív pillanatok nagy pozitív egésszé állhatnak össze. Ez igaz a Te rezgéseidre, a kisugárzásodra is. Sugározz pozitív impulzusokat, és meglátod: a hatása más embereket is el fog érni, akik újabb pozitív impulzusokat küldenek majd a környezetükbe. Ilyen módon a világ világosabbá, fényesebbé válhat.
Megállapítottuk, hogy az élet alaptörvénye a harmónia. Ha ezt a harmóniát megzavarják, negatív helyzetek alakulnak ki: háborúk, válságok, betegségek, akár sorscsapások. Ezért legfőbb feladatunk, hogy megteremtsük a harmóniát önmagunkban és a környezetünkben. ehhez pedig elsősorban az kell, hogy felismerjük először az ok és az okozat összefüggését, másodszor pedig a fegyelmet.
Ha valaki meg van elégedve önmagával és a világgal, akkor annak nem kell változnia, mert számára még nem érett meg az idő a változásra. Egészen addig ezen a tudati szinten kell maradnia, amíg csak nem érzi a változtatás, a javulás belső szükségét.
Mert ennek a munkának csak akkor van értelme, ha a kívánság a bensőkből fakad. Aki azért dolgozik önmagán, mert a partnere "lehordta", vagy mert tudja, hogy a főnöke is ezt az utat járja, az csak pazarolja az idejét, egészen addig, amíg önmagában is ki nem alakul a változás iránti igény.

Feladat:
*
Mit szeretnél elengedni?

Először is írj össze mindent, amit el szeretnél engedni. Légy őszinte magadhoz, és ne szabj korlátokat! Mindent írj le, ami csak eszedbe jut! Őrizd meg ezt a listát. Akár mindennap is kiegészítheted! Meg fogsz lepődni, végül milyen hosszóra nyúlik ez a lista. Hiszen napról napra növekszik...
Ha pedig átrágtad magad ezeken az oldalakon, készíts egy újabb listát. És ha most összehasonlítod és kiegészíted a két listát, csodálkozni fogsz, milyen sok-sok, önmagadon elvégzendő munkát terveztél be!
A Következőket szeretném elengedni:
______________________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________________
________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Két hét múlva szed fontossági sorrendbe a lista egyes pontjait:
____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________


Ébreszd fel az intuíciódat!


Ha azt kérdezzük, miért fontos még az elengedés, a másik válasz erre az intuíció. Az intuíció adománya csak annak adatik meg, aki képes megszabadulni a mindennapok terheitől, a gondoktól, a stressztől és az aggodalmaktól, egyszóval: aki megszabadítja a lelkét. Az intuíció az ember lelke mélyén jön létre. Minden emberben megvan ez a lehetőség, ám a legtöbb ember szinte eltemeti magában. Elveszítik az intuíciójukat, mert a hétköznapi hajszában csak az anyagi javakat kergetik. És a látszat mögötti lényeg, amit eredetileg mindenki önmagában hordoz, elsikkad és elfelejtődik.

Az intuíciót akár belső hangként is értelmezhetjük. Az intuíció olyasvalami, amit nem tudunk megfogni, mégis jól érezzük. Ha megtanulsz a saját belső hangodra hallgatni, akkor hatni kezd az intuíció is. Ha valaki intuícióból cselekszik, az érzésből cselekszik. A Te belső hangod vagy magasabb éned, akár minek nevezzük is, pontosan tudja, milyen is vagy Te valójában, tudja, mit akarsz, és felveszi a külvilág rezgéseit is.

Ha pedig az intuíciódra hallgatsz, akkor a megfelelő pillanatban a megfelelő lépést fogod megtenni, mert az intuíciód pontosan tudja, melyik ez a lépés. Az intuíció mélyen gyökeredzik a tudattalanban. A sikeres emberek mindig is erre hagyatkoztak - sokkal inkább, mint az értelmükre.

Mindenkinek - életfeladata szerint - más-más céljai és más "terhei" vannak, amelyeket le kellene tenned - vagyis elengedni. A későbbi fejezetekben foglalkozni fogunk olyan terhekkel, mint a félelem, a betegség, az előítéletek és általában a gondok. Mielőtt azonban belemennénk a részletekbe, nézzük át még egyszer tudatosan, hogy miért is kell megtanulnunk elengedni:

  • boldogabbá és teljesebbé akarjuk tenni az életünket.
  • ez pedig csak a tökéletesség által lehetséges.
Eme sorok alapgondolata tehát a harmóniára épül. Minden, amire törekszünk, összefoglalható a következőkben:
kiteljesítjük a harmóniát, megtaláljuk és megnagyobbítjuk, egészen addig, amíg a harmónia érzése átjár bennünket, és rezgései belőlünk kiindulva szétáradnak az egész világon.
A hangszer húrjai képesek arra, hogy hangot adjanak ki,
de kéz is kell hozzá, amely megpendíti őket. (I-Ging)

2. fejezet: Elengedni

1. rész
*
Elengedni
*
Miért?

Nem is olyan meglepő, hogy világunkban, amelyben rég eluralkodott az anyagiasság és a külsőségek fontossága, egyre erősebben hallhatóak az élet értelmére, a létre, a lét jelentőségére vonatkozó kérdések, és egyre több ember kezd komolyan foglalkozni a valóban fontos dolgokkal.

Ezek az emberek felismerték, hogy a boldogság nem a nagy házakban, a távoli utazásokban vagy a szőrmebundákban rejlik. Rájöttek, hogy a külsődleges gazdagság felhalmozása csak rövid távon élvezetes. Ilyen módon azonban nem jön létre sem elégedettség, sem kielégültség, sem öröm. Ha tudatosítjuk magunkban, hogy mindaz, amit a tulajdonunknak nevezünk, csak kölcsönadott tárgy, akkor talán könnyebben meg is tudunk válni tőlük.

Csupaszon jövünk a világra, és így is távozunk belőle, így térünk vissza az örök körforgásba. Minden tulajdonunk csak holmi díszes csecsebecse - akár tehernek is nevezhető - a mostani létformánkban. Természetesen nem káros luxuskörülmények között élni, és önmagunk felcicomázása sem bűn.
De mennyi ember tölti drága életének legnagyobb részét azzal, hogy anyagi javakat halmoz fel, amelyeket csak igen rövid ideig tudnak élvezni - földi tartózkodása idején-, aztán meg kell válni tőlük. És az a legszegényebb, aki halála napján jön csak rá, hogy rengeteg pénzt felhalmozott ugyan, ám minden lényeges dolgot elszalasztott, vagy elhanyagolt.
Ezért aztán sosem késő újragondolnunk és átrendeznünk az életünket, megállapítani, hogy mi számunkra a valóban fontos, és ezeknek a fontos dolgoknak mi az értelmük.

Örvendezzünk nyugodtan az olyan külső kísérőknek, mint a gazdagság, a sikeres és kedvelt foglalkozás, a hírnév vagy akár a hatalom. Örüljünk, ha van jó társunk, ha vannak barátaink, akik az életünk egy-egy szakaszán elkísérnek bennünket. Mindezekért legyünk hálásak, boldogok, de ügyeljünk arra, hogy mindennek akkora jelentőséget tulajdonítsunk, amekkora valóban van neki.

Soha nincs késő!

Ha most, ebben a pillanatban jössz Te is rá, hogy a külsőségek útját járod, és ugyanakkor igény ébred benned a változtatásra, akkor legjobb, ha mindjárt belevágsz! Soha ne mond: most már olyan messzire jutottam, hogy innen nincs értelme visszafordulni!
Az életünk megváltoztatásához soha nincs késő!
Most jött el annak az ideje, hogy elméleti felismerésedet gyakorlatra váltsd.
És ha egyszer elhatároztad, hogy mától új életutat követsz, akkor ne hagyd, hogy ettől bárki vagy bármi eltántorítson. Ne tekintsd a vereség, a kudarc jelének, ha hirtelen megváltoznak a céljaid. Mindaz, amit eddig átéltél, gondoltál és elértél, ahhoz volt szükséges, hogy olyanná válj, amilyen mára lettél: Nyitottá az újra, fogékonnyá az élet lényeges dolgaira, és készségesnek arra, hogy új úton indulj el - mert a mély belső béke vágya tölt el.

Próbáld meg egy hegymászó helyébe képzelni magad, aki több órás kemény menetelés után döbben rá, hogy rossz utat választott - olyan utat, amely kétségkívül a szakadékba vezet. A hegymászó abban a pillanatban, azon a ponton fordul vissza, amikor és ahol ezt felismeri. Akár az egész utat is megteszi visszafelé, hiszen tudja, hogy ez az életét menti meg.

Veled is hasonló történt: fordulj hát vissza! Az elején biztos nehéz lesz egy kicsit, de hát jobb egy nehezebb, helyes és biztos út, mint egy könnyű, de rossz, amely a szakadékba visz.
Lehet, hogy amikor visszafelé mész, már nehéznek érzed a terhet, amelyet egész úton cipeltél.
Hányszor átkoztad el már a haszontalan holmikat? Mennyi idegeskedésedbe került, amíg felismerted, hogy elérd azt a sok mindent, ami most egyszerre már nem is tűnik olyan fontosnak? Milyen sok türelmet, pénzt, energiát öltél bele olyan dolgokba, amelyek nincsenek is a hasznodra? Most mindezeket elengedheted. Meglátod: nem esik nehezedre.

Sokkal inkább újfajta szabadságot fogsz érezni. Érezni fogod, mennyire megkönnyebbülsz, amikor ledobálod a hamis terhek nagy köveit, mennyivel könnyebben lélegzel, ruganyosabb lesz a járásod, belsőleg pedig derűsebbé és nyugodtabbá válsz. Újra célt láthatsz magad előtt, fényt, amely új dimenziók felé mutatja az utat.

Az vagyok, ahogy gondolkodom

Az elengedéshez az kell, hogy ne csak ismerjük, hanem meg is ítéljük önmagunkat. Meg kell tanulnunk uralkodnunk magunkon, önfegyelmet kell gyakorolnunk. Csak az érheti el a tökéletességet, aki ezt megérti. A fegyelem pedig a gondolkodás fegyelmén kezdődik. Az életben semmi olyasmi nem történik meg, amit előzőleg ki ne gondoltak volna. Láthatod tehát, mekkora hatalma van a gondolatoknak, és milyen fontos, hogy a megfelelő gondolatokat hívjuk életre. Gondolatainkkal teremtjük meg az életünkben az okokat. Te is az vagy, ahogy gondolkodsz. Vizsgáld csak meg a következőket!

1. Milyen elképzelési voltak az életről
  • 10 éve?
  • 5 éve?
  • 1 éve?
2. Hogyan alakult az életed? Megvalósítottad-e elképzeléseidet?
3. Hogyan képzeled ma a jövődet?
4. Kételkedtél-e valaha abban, hogy eléred a céljaidat?
5. Meg voltál-e győződve a céljaid helyességéről?

Vizsgáld meg a mindennapokban, hogyan válnak valóra a gondolataid. Már reggel tudatosítsad magadban, mit akarsz elvégezni aznap, és hogy az miképpen zajlik majd le. Este pedig pillants vissza rá, és foglald össze az eredményt.
Ha pedig még mindig kétségeid volnának, gyakorolj sokat idézett parkoló-problémával. Gondolj arra:
"Mindig le tudok parkolni, mégpedig ott, ahol nekem éppen jó!" 
Hidd el, ez még a nagyvárosban is működik!

2011. július 5., kedd

A Harmónia



A harmónia a természet alaptörvénye. Mindent ez határoz meg:
az egészséget, a sikert, a boldogságot, az elégedettséget. Vajon Te harmóniában élsz-e önmagaddal?

2. feladat
Harmónia kérdőív:
  • Harmóniában élek önmagammal?
  • Minden helyzetben megtalálom a nyugalmamat?
  • Lelkem egyensúlyban van: önmagam középpontjában nyugszom? Semmi nem tud megrázni és teljesen elbizonytalanítani?
  • Mi a helyzet a magánjellegű kapcsolataimmal?
  • Harmonikus a családi életem, jó alapokon nyugszanak a barátságaim?
  • Munkahelyi mindennapjaimat a barátságos együttélés és a kiegyensúlyozottság jellemzi?
  • Mely területeken látok diszharmóniát? Mi zavarja a harmóniát?
  • Vannak olyan területei az életemnek, amelyeken állandósultak a feszültségek?
  • Miért van ez így - mi okozza ezeket a helyzeteket?
  • Hogyan kezelem ezeket a helyzeteket?
  • Milyen lehetőségeim vannak arra, hogy megnyugvást hozzak ezekbe a helyzetekbe?
  • Megpróbáltam már ezt?
  • Milyen sikerrel?
  • Miért nem próbáltam meg?
  • Jól érzem maga, ha békében élek önmagammal és a világgal?
  • Szükségem van a stresszre, szeretek veszekedni, mindig én akarok győzni?
Ahhoz, hogy meg tudd nyitni önmagad a harmóniának, olyan ötleteket szeretnénk adni, amelyek mindig segíthetnek a belső béke meglelésében. A szöveget rámondhatod egy kazettára és lejátszhatod, vagy elmondhatod őket a reggeli fürdés közben, esetleg munkába menet is meghallgathatód az autóban.


3. feladat
Harmónia szuggesztió

"Nyugodt vagyok, nagyon nyugodt és ellazult. Gondolataim a magasabb rendű énemre összpontosulnak. Elindulok a befelé vezető úton. Nyugalom árad szét bennem. Nyugodtan lélegzem, érzem, amint a levegő szétárad bennem. Lélegzetem egyre mélyebbre és mélyebbre ér. Érzem, amint feloldódnak a feszültségeim, ellazul a vállam, könnyűnek érzem a lábamat arcvonásaim elernyednek. Jól érzem magam.A lélegzés fellazítja a belső feszültségeket is. Érzem, amint a szívem nagyon nyugodtan, egyenletesen ver. A gondjaim lehullanak rólam, a düh szétoszlik - könnyű és szabad vagyok. Mélységes béke érzése jár át, és csak növekszik és növekszik bennem. Megtaláltam a középpontomat, eltölt a harmónia és a pozitív érzés. Ez örömmel tölt el, és magabiztos leszek tőle. Minden kellemes meleg, fényes. Minden jó." 

Életünk egyik legfontosabb feladata, hogy rendet teremtsünk testünk, lelkünk és szellemünk - vagyis egész lényünk - minden területén. Képzeld, testünk mintegy 200 billió sejtből áll! Minden egyes sejt külön-külön kis világ, hiszen mindegyiküket számtalan atom alkotja, és minden egyes atom megint csak magáért való kis világ, középponti nappal, neutronokkal, protonokkal - komplett kis naprendszer! És ezeken a kis világegyetemeken a tudatunk uralkodik. Tudatunk minden apró rezdülésébe belerezdül minden egyes sejt mikrovilága is. A sejt pedig azonnal reagál, és működni kezd. Láthatod, mennyire fontos, hogy bölcsen bánjunk magán-világegyetemeinkkel és jól kormányozzuk ezt a kétszázbillió sejtet.

Testünk helyes működésének megteremtéséhez elengedhetetlen az ésszerű táplálkozás. A megfelelő táplálékokat a megfelelő időben és mennyiségben kell elfogyasztanunk. Még fontosabb azonban, hogy gondolatainkat is szabályozzuk, vagyis pozitívan - építő módon - gondolkodjunk. A destruktív gondolatok romboló hatásúak, hiszen elsősorban önmagunk ellen irányulnak, és úgyszólván a teremtés vezérgondolatával helyezkedünk szembe ilyen módon, és ezzel a teremtéssel magával is diszharmonikus viszonyba kerülünk. Legfőbb feladatunk pedig éppen az, hogy a teremtéssel harmóniában gondolkodjunk, érezzünk, beszéljünk és cselekedjünk. Minden egyebet nyugodt lélekkel elengedhetünk, hiszen minden egyéb csak ballaszt, teher, amely megzavarja életünket, és elszívja pozitív energiáinkat.

Ha azonban elérjük a harmónia állapotát, akkor betöltöttük élethivatásunkat, elértük a tökéletesség ősállapotát.
Induljunk el együtt e cél felé! Lépésről lépésre járjuk be együtt ezt az utat! Gyakorlatokat fogok mutatni neked, és irányítalak téged, hogy eljuss a harmónia állapotába, és egynek érezhesd magad önmagaddal és a teremtett világgal.

A boldogság abba a házba lép be, ahol jókedv uralkodik.
(Japán bölcsesség)


Mit tanulhatunk a szekérkaravántól?

Szekérkaravános kalandunk Wyoming állam nyugati vidékén, a Green folyó partjainál ért véget. Amikor a többiek nekikészülődtek a következő napi meneteléshez, mi már az autónkban ültünk, hogy hazafelé vegyük az irányt. Ugyanarra, amerre a szekérkaraván. Ami nekünk néhány órás autóút volt Salt Lake City-ig, az nekik még több mint egy hónapos menetelést jelentett.

Nem több, mint huszonnégy órával később már a Salt Lake City - New Yort repülőjáraton ültem, és azon kaptam magam, hogy bámulom az alattam elterülő hegyeket és völgyeket, ahol nemrég még lóhzáton közlekedtünk, és egyfolytában a kirándulásunkon járt az eszem. A repülő csaknem 1000 kilométer per óra sebességgel száguldott a felhők felett. Három és fél óra múlva már New Yorkban leszek - gondoltam - távol a szekérkaravántól. Csontjaimban és izmaimban mégis érezni fogom a napi nyolcórás lovaglás és gyaloglás utóhatását.
Ez az érzés rádöbbentett, micsoda szerencsések is vagyunk, hogy ebben a korban élünk. Bár életem sokkal gyorsabb és hajszoltabb, mint telepes őseimé, időmet azonban annyi minden másra fordíthatom, mint az életben maradásért  való menetelés. Tudásra, információra van szükségem? Készen elérhető. A technika pedig mindennapi döntéseimben is segítségemre van. Végső soron ezek a döntések határozzák meg azt, hogy megvalósítom-e majd mindazt, amit el akartam érni az életben.

Szerintem az emberek tévednek, amikor azt hiszik, őseinknek több ideje volt. Lehet, hogy mai világunkra tényleg a rohanás jellemző, időnk azonban pontosan ugyanannyi van, mint régen: pontosan huszonnégy óra. A különbség csupán annyi, hogy most sokkal több mindenre fordíthatjuk ugyanazt a huszonnégy órát. Ahelyett, hogy nap mint nap fennmaradásunkért küzdenénk, számunkra fontosabb dolgokra fordíthatjuk az időnket. Foglalkozhatunk például azokkal a dolgokkal, amik igazán fontosak számunkra az életben.

Eközben sok mindenben kell döntést hoznunk: kivel és mivel töltjük az időnket, mire költjük a pénzünket. Érzelmi elkötelezettségünk irányáról és tárgyáról is döntenünk kell. Fontos, hogy tisztában legyünk a kezünkben lévő hatalommal. nekünk ugyanis megadatott, hogy dönthessünk sorsunkról.
Még akkor is, ha ma sokkal bonyolultabbnak tűnnek ezek a döntések, mint annak idején.

A lényeg tehát:
mi magunk irányítjuk az életünket, aminek egyik módja az, hogy szinte folyamatosan döntéseket hozunk. Amikor valaki azt mondja,
"erre most nincs időm", tulajdonképpen azt üzeni, hogy "valami más fontosabb a számomra". 
Ezt nagyon lényeges megértenünk ahhoz, hogy rendet teremthessünk életünkben és lelkünkben.

Tegyük fel, valaki felhív, hogy másnap ebédeljek vele. Ha erre azt mondom:
"Sajnos, nem érek rá", ezzel azt is mondom,
"Számomra fontosabb az, amit holnap délre terveztem, mint hogy veled ebédeljek."
Ezt persze nem mondhatjuk, hiszen tiltják az udvariassági szabályok. Ezért helyette valami ilyesmit rebegünk el sűrű bocsánat kérések közepette:
"Hú, holnap...Holnap tényleg nincs semmi időm."
Miközben ezt mondjuk, jobb, ha tudjuk, hogy eközben agyunk villámgyors munkával fontossági sorrendet állított fel teendőink közt. 
Vagy nézzünk egy másik helyzetet. Fáradtan hazaérsz a munkából. Kilencéves kisfiad odaszalad hozzád, és kérlelni kezd:
"Papa (mama), játsszál velem fogócskát, jó?"
Ha erre az a válaszod, hogy
"Ne haragudj, erre nincs időm", ezzel azt üzened neki, hogy valami más fontosabb neked, mint a kilencéves gyereked kívánsága. 
Például fontosabb, hogy kicsit kifújd magad, vagy elolvasd a napilapokat. Tényleg így van? Nem biztos. Mert ha ezt tudatosan végiggondolod, lehet, hogy végül más döntést hozol. Vacsora után házastársad megkérdezi:
"Ugye segítesz elmosogatni?"
Ha erre azt válaszolod, hogy
"Ne haragudj, drágám, most nem érek rá!, jobb ha tudod, ezzel a következőt üzened:
"Más valamit fontosabbnak tartok, minthogy segítsek neked elmosogatni."
Az emberek gyakran mondogatják:
"Csak úgy tudom megoldani a dolgokat, hogy két állásom van egyszerre." 
Erre mindig felteszem a kérdést:
"Miért is? Miért kell neked két állás?"
"Óriási lakáshitelem van, három gyerekem egyetemista, és ott vannak az autóhitel-részletek..."
Igen, ez egyfajta életstílus. Amit te magad választottál. Ezért tovább folytatom a kérdezősködést:
"Nem lenne elég a nagy ház helyett egy kisebb? Négy autó helyett pedig lehetséges, hogy kettő is elég lenne?"
A válasz gyakran mély döbbenet. Mintha az illető akkor döbbenne rá életében először, hogy van választása. Hogy élhetne másként is.
Igen. Választhatunk más életet is. Egy sor olyan helyzet van, ahol igenis van választásunk. dönthetünk arról például, hogy mire fordítjuk az időnket, sőt, arról is, hogy mi az, ami igazán fontos számunkra.

2011. július 4., hétfő

Élet az időzár korában

Mindnyájan tapasztaljuk, hogy manapság igen gyorsan kell "gyalogolunk" ahhoz, hogy egy helyben maradjunk. A világ tényleg felgyorsult, és ez nem csupán érzéki csalódás, hanem maga a valóság. Mivel körülöttünk minden gyorsan történik, mi magunk is megszoktuk, hogy gyorsan cselekedjünk. Tegyük fel, hogy dédapán reggel lekéste a szekérkaraván indulását. Nem nagy ügy, utolérte a menetet gyalog. Ha nagyapám a vonatot késte le, semmi gond, egy nap múlva ment a következő, elment hát azzal. Ha apám lekésett egy repülőjáratot, ő sem esett kétségbe. Néhány órával később elment a következő járattal. És én? Engem már az is őrületbe tud kergetni, ha a forgóajtón várnom kell egy szekciót, mert nem megfelelő ütemben érek oda hozzá. Vajon miért? Miért sietünk ennyire? Miről nem akarunk lemaradni?

Az elmúlt években országos kutatást végeztek azzal kapcsolatban, hogy milyen gyorsan vezetnek az amerikaiak az autópályán. Az eredmény igen tanulságos volt. Az utóbbi években nagymértékben nőtt az utazók átlagsebessége, és ennek oka nem csupán a Kongresszus engedékenysége volt, amely egyes államokban megengedte a maximális sebesség növelését.

Az emberek egy része amúgy sem törődik a sebességkorlátozással. Úgy közlekednek, mint egy roncsderbin, tövig nyomott gázpedállal. A közlekedésben nem vagyok valami gyáva, de még számomra is elképesztő, hogy egyes autósok mit művelnek a nagy forgalmú városi utakon. Van, aki úgy vezet, mintha német autópályán lenne, ahol nincs sebességkorlátozás. Ahol útfelújítás van, ott a maximális sebességet legalább negyvennel túllépve, a szabályosan közlekedők közt szlalomozva mennek végig. Húsz évvel ezelőtt még leültették volna őket az ilyen szabálysértésekért.
A nagyvárosi csúcsforgalomhoz ma már szinte hozzátartozik a közlekedés teljes leállása, a totális forgalmi dugó. Ralph Keyes Timelock (Időzár) című 1991-ben megjelent könyvében a közlekedési dugó forgalmának kiterjesztéséről ír. Szerinte a forgalmi dugó jelensége átvitt értelemben az emberek időfelhasználására is alkalmazható.
"Időzár akkor keletkezik, amikor olyan sok mindent akarunk elvégezni, hogy naptárunkban már egyetlen másodpercnyi szabad idő sincsen."  
Ralph komoly kutatással gyűjtött anyagot a könyvhöz. Egyik interjúalanya az időzár fogalmát saját életében a következőképpen magyarázta:
"Olyan rengeteg, mindenképpen elvégzendő feladatot írsz fel magadnak, hogy már azokra sem marad elég időd."
Egyik szemináriumomon valaki így mesélt erről az érzésről, amellyel a mai rohanó világban szerinte mindenki kénytelen szembenézni:
"Semmilyen mértékben sem voltam ura saját életemnek. folyamatosan küzdöttem a határidőkkel - nem  ritkán sikertelenül. Erőmön és időmön felül ígértem mindenkinek mindent, miközben egyre csak feledékenyebb lettem. Minden nap újult erővel vágtam neki a munkának, tele ambícióval, azzal a meggyőződéssel, hogy jó irányban haladok. A nap végén pedig újra és újra szembesülnöm kellett a kudarccal. Bármennyire igyekeztem, állandóan úgy éreztem magam, mint aki csak azért fut, hogy utolérje a többieket. A célvonalat még sosem pillantottam meg. Lelkem mélyén pedig úgy éreztem, hogy bármennyire is igyekszem, sosem lesz erőm befejezni a versenyt."
Ismerősen hangzik? Pedig egyáltalán nem szükséges, hogy erről szóljon az életed. Tele vagy időt és energiát megtakarító berendezésekkel, amelyeket elvileg azért találtak fel, hogy több időd legyen pihenésre és olyan dolgokra,amelyekhez tényleg kedved van.
A személyi számítógép például tipikusan egy ilyen berendezés. Nehéz elhinni, hogy egy negyed évszázada a legtöbb ember még csak nem is álmodott arról, hogy személyi számítógépe legyen. Ma már egy sor más berendezést is számítógépek helyettesítenek. Írógép és fax helyett rengeteg helyen - nem csak irodában, hanem otthon is - számítógép működik. Te például mikor használtál utoljára írógépet?

(Azon túl, hogy - mondjuk - megcímeztél egy borítékot.) Egy munkát, amelyet néhány évtizede még számítástechnikai szakemberek végeztek klimatizált pormentes számítógéptermekben szobanagyságú, halkan duruzsoló számítógépeken, ma már a laptopodon te is el tudod végezni, szinte akárhol.
Egyik jó barátom egy reklámcég kreatív munkatársa. A számítástechnika hatását ő kétféleképpen látja. A médiában és a grafikai tervezésben óriási előrelépést jelent a technológia. Időt azonban nem takarított meg számára. Sőt.
"1985 előtt egy grafikai projekt nyomdai előkészítése még igen időigényes feladat volt. Először is arról kellett döntenünk, hogy a kész nyomaton mekkora felületen szeretnénk elhelyezni a nyomtatott szöveget, amelyet ennek megfelelően kellett megterveznünk. A karakterek nagyságát, fajtáját, a sorok hosszát, a bekezdések igazítását speciális jelekkel adtuk meg a szövegben, amit ezután egy nyomdai előkészítéssel foglalkozó cégnek küldtük át. A szedők ebből elkészítették a mintanyomatot (vagy ahogy mi hívjuk, proofot), és elküldték nekünk egy utolsó ellenőrzésre. Ha nem találtunk rajta elütést vagy egyéb hibát, kivágtuk a szöveget, majd felragasztottuk a grafika megfelelő részére. Ha szerencsénk volt, a szöveg pont akkora és olyan volt, mint amit megálmodtunk. Ha nem, akkor óvatos vagdosás és újraragasztás következett, majd mehetett vissza az egész a nyomdai előkészítőhöz, ahonnan néhány óra vagy néhány nap múlva vissza is kaptuk az anyagot."
Ehhez képest ma már egészen másként mennek a dolgok. A fenti procedúra személyi számítógépen mindössze pár percet vesz igénybe. A képernyő olyannak mutatja a grafikát, ahogyan az a kész nyomaton kinéz majd. A karakterek méretének módosításához pedig csak klikkelnünk kell néhányat az egérrel, és máris kész az új méretezés. Nem fér el a szöveg, ezért törölni akarunk bizonyos szavakat? Ki akarjuk szűrni az elütéseket? Nem gond. Egérrel kijelöljük a törlendő szavakat, és egy gombnyomással töröljük. Az elütések javítása pedig gyorsabban megvan, mint ahogy ezt a mondatot leírom. Fotók elektronikus változatát tetszőleges méretben illeszthetjük be a megfelelő helyre. Szükség esetén le is vághatjuk belőle a nem kívánt részeket. Ha elkészült a dokumentum, lézernyomtatón jobb minőségű nyomatot készíthetünk belőle, mint néhány évvel ezelőtt akár a legnagyobb nyomdagép.
Nem rossz mi? A kreatív szakmában dolgozóknak óriási segítséget nyújt a számítógép, amely szinte az összes aprólékos és időigényes feladatot elvégzi helyettünk. A technológia segítségével ma jobb minőségű munkát sokkal rövidebb idő alatt tudnak elvégezni a szakemberek. Ezzel eddig még nincs is semmi baj. A probléma ez után következik. Erről azonban hallgassuk meg inkább a barátomat:
"Az ügyfelek sajnos megszokták, hogy ma sokkal gyorsabban tudunk dolgozni, mint régen. Tudják, hogy ugyanannyi idő alatt sokkal több mindennel elkészülünk, ezért meg is követelik tőlünk ezt a tempót. amit ma elvárnak, az néhányé éve még fizikailag lehetetlen lett volna. Ezért, bár a munkatempó növekedésével elvileg egy csomó ideje felszabadul az embernek, az így nyert időben sem csinálsz mást, csak tovább dolgozol. Ma sokkal zaklatottabbnak érzem ezt a szakmát, mint annak idején, amikor még minden olyan sokáig tartott. Most például nincs időm igazán átgondolni a dolgokat. Nem érek rá jobb megoldások keresése céljából munkára fogni a tudatalattimat. Erre ma egész egyszerűen nincs időm."
Hallgatóságom majd minden tagja hasonló tapasztalatokról számol be. Számítógépek, faxok, másolók, hálózatok, optikai karakterfelismerők és egyéb irodai kütyük mind-min a mi időnket volnának hivatottak megtakarítani. Arra azonban nincs hatásuk, hogy mit teszünk a megtakarított idővel, amit elvileg saját magunk belátása szerint használhatnánk.
"Úgy érzem magam, mintha egy kuktában élnék, folyamatos nagy nyomás alatt - panaszkodott egyik tréningem résztvevője. - Ha egyszer véletlenül sikerült >csodát tenned<, attól kezdve ezt várják majd tőled minden nap. Vannak időszakok, amikor úgy érzem, minden percem mások elvárásainak és szükségleteinek megfelelően telik -  magaméra azonban egyetlen pillanatom sincs."
Annak idején a munkahelyi túlterheltség ellen egyszerű volt védekezni.
Az ember becsukta maga mögött az ajtót, és ezzel gyakorlatilag elérhetetlenné vált - legalábbis egy ideig. Kereshetett magának egy csendes zugot, vagy hazafelé élvezhette az autózás magányos nyugalmát. Ma? Hála a kommunikációs technológiának, gyakorlatilag bárhol elérhetők vagyunk. Elérnek mobilon, személyhívón, sőt, ha nálam van a laptopom, még e-mailen is.
Annak idején az autóvezetéssel eltöltött idő alatt gondolkoztunk. Ma? A legtöbben mozgó irodának használják az autójukat, ahol telefonon intézik a szóban elintézhető üzleti és családi ügyeiket. Ügyfeleket, brókert, házastársat, barátokat így még azelőtt fel tudnak hívni, hogy beérnének az irodába. Praktikus időtakarékosság - hogy még több idejük maradjon a munkára.

Az emberek többsége még pihenés közben is képtelen leállítani a kommunikáció folyamatos áramlását. Hiszen ha már a technológia lehetővé teszi, miért ne intézzek el egy-két sürgős telefont a legközelebbi településtől kilométerekre eső "természet lágy öléről", miközben kavicsot dobálok egy kristálytiszta gleccsertó partjáról? Pedig elvileg ezt az időt arra szántuk, hogy végre elszabaduljunk a város zajától, a civilizáció ártalmaitól és a rohanó világtól. Különösképpen a kommunikációs technológiára igaz az, hogy "ha már meg adatot", az emberek legtöbbje használja is. Ahol csak lehet. Te például képes vagy nem felvenni a telefont, ha csörög? Ez például fontos lelkigyakorlat. Én sem vagyok túl jó benne.
A probléma főként arra a jelenségre vezethető vissza, amit én "a sürgős ügyek zsarnokságának" nevezek. Képzeld el, hogy csörög a telefon. Figyelmed már ekkor sem ott van, ahol lennie kellene. De tegyük fel, acélos akarattal megállod, hogy ne vedd fel a kagylót. Igen ám, de agyad továbbra is azon elmélkedik, hogy vajon ki akart beszélni veled, és miről. Közben üzenetet kapsz a cég belső kommunikációs hálózatán: sürgős megbeszélésre várnak a javadalmazási bizottsághoz. Ekkor közvetlen beosztottad kopogtat egy olyan problémával, amit, ha nagyon akart volna, valószínűleg egyedül is meg tudott volna oldani. Jól informált munkatársad már a folyosón elkap, hogy megossza veled a legfrissebb pletykákat. Mindehhez ott van az a főnöködnek készítendő beszámoló, aminek egyébként szerinted semmi értelme, inkább amolyan "mondvacsinált" munka. A főnök reggelre várja. Most pedig már délután fél öt van.
A legtöbb sürgős dologgal az a baj, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni. Természetesen van, amelyik tényleg fontos. Azokhoz a dolgokhoz azonban, amik igazán számítanak az életben, csak a legritkább esetben van köztük. A sürgős dolgokra tökéletesen alkalmazható a jól ismert 80/20-as szabály: időnk 80%-át ezekkel töltjük, miközben nem több mint 20%-uk tekinthető csak igazán fontosnak.
A sürgős dolgok néha álruhában, észrevétlenül lopakodnak be életünkbe. Egyesek már szinte háttérzajként zsongják be életünket. Ha te is úgy élsz, ahogy a legtöbb ember, akkor neked is rengeteg olyan tennivalód van, amit "el kell", "el kéne", "fontos lenne" vagy "jó lenne" elvégezned. ezek legtöbbje azonban - jobb, ha tudod - egyáltalán nem fontos, ha összeveted őket vezérlő értékeiddel.
Vajon hogyan kezeljük a sürgős ügyek ilyen mértékű eluralkodását életünkben? Jellemzően még keményebb munkával, és még elszántabb akarattal. Következmény? Ha nem visz el bennünket valami stresszel kapcsolatos betegség, mondjuk egy jó kis szívroham, hátralévő napjaink Henry David Thoreaut idézve "csendes kétségbeesésben" telnek el. Közben pedig néha felsóhajtunk:
"Valahogy képtelen vagyok eljutni a valóban fontos dolgokig!" vagy, "Vajon tényleg csak ennyi lenne az élet?"

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

KIEMELT BEJEGYZÉS

Májusi szerelmi előrejelzés

Mire készülj májusban szerelem és a párkapcsolati boldogság terén? Az ismert amerikai párkapcsolati szakértő és spirituális tanító, Chuck ...

TOP 3 BEJEGYZÉS

KEDVES OLVASÓIM

Lia Weblapkellékek, kütyük és kódok

Katka szép oldala

Semilin-graphic

222

lap tetejére