2011. július 8., péntek

2. fejezet: Elengedni

1. rész
*
Elengedni
*
Miért?

Nem is olyan meglepő, hogy világunkban, amelyben rég eluralkodott az anyagiasság és a külsőségek fontossága, egyre erősebben hallhatóak az élet értelmére, a létre, a lét jelentőségére vonatkozó kérdések, és egyre több ember kezd komolyan foglalkozni a valóban fontos dolgokkal.

Ezek az emberek felismerték, hogy a boldogság nem a nagy házakban, a távoli utazásokban vagy a szőrmebundákban rejlik. Rájöttek, hogy a külsődleges gazdagság felhalmozása csak rövid távon élvezetes. Ilyen módon azonban nem jön létre sem elégedettség, sem kielégültség, sem öröm. Ha tudatosítjuk magunkban, hogy mindaz, amit a tulajdonunknak nevezünk, csak kölcsönadott tárgy, akkor talán könnyebben meg is tudunk válni tőlük.

Csupaszon jövünk a világra, és így is távozunk belőle, így térünk vissza az örök körforgásba. Minden tulajdonunk csak holmi díszes csecsebecse - akár tehernek is nevezhető - a mostani létformánkban. Természetesen nem káros luxuskörülmények között élni, és önmagunk felcicomázása sem bűn.
De mennyi ember tölti drága életének legnagyobb részét azzal, hogy anyagi javakat halmoz fel, amelyeket csak igen rövid ideig tudnak élvezni - földi tartózkodása idején-, aztán meg kell válni tőlük. És az a legszegényebb, aki halála napján jön csak rá, hogy rengeteg pénzt felhalmozott ugyan, ám minden lényeges dolgot elszalasztott, vagy elhanyagolt.
Ezért aztán sosem késő újragondolnunk és átrendeznünk az életünket, megállapítani, hogy mi számunkra a valóban fontos, és ezeknek a fontos dolgoknak mi az értelmük.

Örvendezzünk nyugodtan az olyan külső kísérőknek, mint a gazdagság, a sikeres és kedvelt foglalkozás, a hírnév vagy akár a hatalom. Örüljünk, ha van jó társunk, ha vannak barátaink, akik az életünk egy-egy szakaszán elkísérnek bennünket. Mindezekért legyünk hálásak, boldogok, de ügyeljünk arra, hogy mindennek akkora jelentőséget tulajdonítsunk, amekkora valóban van neki.

Soha nincs késő!

Ha most, ebben a pillanatban jössz Te is rá, hogy a külsőségek útját járod, és ugyanakkor igény ébred benned a változtatásra, akkor legjobb, ha mindjárt belevágsz! Soha ne mond: most már olyan messzire jutottam, hogy innen nincs értelme visszafordulni!
Az életünk megváltoztatásához soha nincs késő!
Most jött el annak az ideje, hogy elméleti felismerésedet gyakorlatra váltsd.
És ha egyszer elhatároztad, hogy mától új életutat követsz, akkor ne hagyd, hogy ettől bárki vagy bármi eltántorítson. Ne tekintsd a vereség, a kudarc jelének, ha hirtelen megváltoznak a céljaid. Mindaz, amit eddig átéltél, gondoltál és elértél, ahhoz volt szükséges, hogy olyanná válj, amilyen mára lettél: Nyitottá az újra, fogékonnyá az élet lényeges dolgaira, és készségesnek arra, hogy új úton indulj el - mert a mély belső béke vágya tölt el.

Próbáld meg egy hegymászó helyébe képzelni magad, aki több órás kemény menetelés után döbben rá, hogy rossz utat választott - olyan utat, amely kétségkívül a szakadékba vezet. A hegymászó abban a pillanatban, azon a ponton fordul vissza, amikor és ahol ezt felismeri. Akár az egész utat is megteszi visszafelé, hiszen tudja, hogy ez az életét menti meg.

Veled is hasonló történt: fordulj hát vissza! Az elején biztos nehéz lesz egy kicsit, de hát jobb egy nehezebb, helyes és biztos út, mint egy könnyű, de rossz, amely a szakadékba visz.
Lehet, hogy amikor visszafelé mész, már nehéznek érzed a terhet, amelyet egész úton cipeltél.
Hányszor átkoztad el már a haszontalan holmikat? Mennyi idegeskedésedbe került, amíg felismerted, hogy elérd azt a sok mindent, ami most egyszerre már nem is tűnik olyan fontosnak? Milyen sok türelmet, pénzt, energiát öltél bele olyan dolgokba, amelyek nincsenek is a hasznodra? Most mindezeket elengedheted. Meglátod: nem esik nehezedre.

Sokkal inkább újfajta szabadságot fogsz érezni. Érezni fogod, mennyire megkönnyebbülsz, amikor ledobálod a hamis terhek nagy köveit, mennyivel könnyebben lélegzel, ruganyosabb lesz a járásod, belsőleg pedig derűsebbé és nyugodtabbá válsz. Újra célt láthatsz magad előtt, fényt, amely új dimenziók felé mutatja az utat.

Az vagyok, ahogy gondolkodom

Az elengedéshez az kell, hogy ne csak ismerjük, hanem meg is ítéljük önmagunkat. Meg kell tanulnunk uralkodnunk magunkon, önfegyelmet kell gyakorolnunk. Csak az érheti el a tökéletességet, aki ezt megérti. A fegyelem pedig a gondolkodás fegyelmén kezdődik. Az életben semmi olyasmi nem történik meg, amit előzőleg ki ne gondoltak volna. Láthatod tehát, mekkora hatalma van a gondolatoknak, és milyen fontos, hogy a megfelelő gondolatokat hívjuk életre. Gondolatainkkal teremtjük meg az életünkben az okokat. Te is az vagy, ahogy gondolkodsz. Vizsgáld csak meg a következőket!

1. Milyen elképzelési voltak az életről
  • 10 éve?
  • 5 éve?
  • 1 éve?
2. Hogyan alakult az életed? Megvalósítottad-e elképzeléseidet?
3. Hogyan képzeled ma a jövődet?
4. Kételkedtél-e valaha abban, hogy eléred a céljaidat?
5. Meg voltál-e győződve a céljaid helyességéről?

Vizsgáld meg a mindennapokban, hogyan válnak valóra a gondolataid. Már reggel tudatosítsad magadban, mit akarsz elvégezni aznap, és hogy az miképpen zajlik majd le. Este pedig pillants vissza rá, és foglald össze az eredményt.
Ha pedig még mindig kétségeid volnának, gyakorolj sokat idézett parkoló-problémával. Gondolj arra:
"Mindig le tudok parkolni, mégpedig ott, ahol nekem éppen jó!" 
Hidd el, ez még a nagyvárosban is működik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

KIEMELT BEJEGYZÉS

Májusi szerelmi előrejelzés

Mire készülj májusban szerelem és a párkapcsolati boldogság terén? Az ismert amerikai párkapcsolati szakértő és spirituális tanító, Chuck ...

TOP 3 BEJEGYZÉS

KEDVES OLVASÓIM

Lia Weblapkellékek, kütyük és kódok

Katka szép oldala

Semilin-graphic

222

lap tetejére