Ok és okozat

2. rész

Aki nem uralja a gondolkodását, az a véletlennek engedi át az irányítást. De véletlen - tudjuk -, nincs!

A véletlen azt jelenti, hogy az jut neked, amit megérdemelsz. Vagyis, ha nem vállalod a felelősséget az életedért, nem gondolkodsz felelősen, akkor gondolataid is ebbe a csapdába fognak esni, vagyis "véletlenszerűen" történnek a dolgok. A fegyelmezetlenség aztán azzal jár, hogy egymás után szakadnak majd rád a "véletlen" események - és jól elbánnak veled!

Talán azzal vigasztalod magad:

"Nekem mindig pechen van, egyszerűen nem vagyok szerencsés, nem sikerül semmi."

De ha mélyebbre ásol ebbe a problémába, és alaposabban megvizsgálod az érvelésedet, akkor hamar rájössz, hogy ez a gondolatmenet nem is lehet igaz. Ha nem vagy sikeres és nincs szerencséd, annak oka a Te gondolataidban rejlik, a gondolati fegyelmed hiányában. Fegyelmezd meg magad, fordulj a pozitív gondolatok felé, és meglátod, tetteid és körülményeid is irányt fognak változtatni.

Aki céltalanul, gondolattalanul vegetál, az ne is csodálkozzon, ha életét is a véletlenek hányják-vetik, és csak úgy dőlnek a negatív élethelyzetek. Láthatod itt az okok és okozatok közvetlen összefüggéseit.

Semmi, a legjelentéktelenebb dolog sem történik meg ok nélkül - és a legelső mindig a gondolat! 

Tedd legbelsőbb meggyőződéseddé ezt a gondolatot, vond le a tanulságokat a múltra nézve, és ennek jegyében fordulj a jövő felé!

Vizsgáld meg egy nagyon egyszerű példán, hogy ura vagy-e testednek és szellemednek?

Nyugton ülés gyakorlat

Ülj le nyugodtan egy székre, egyenes, a támlára támaszkodó gerinccel. Kezed helyezd a combodra, lábadat kis távolságban egymás mellé. Most pedig hunyd be a szemed, és maradj öt percig ebben a helyzetben.

Lélegezz mélyen, nyugodtan. Ne pislogj. Az ujjaidat se mozgasd. Ha úgy érzed, viszket valahol, fojtsd el, ne vakarózzál! Ne engedd, hogy bárki vagy bármi megzavarjon! Állítsd be az órát, hogy biztos lehess benne, valóban öt percig maradtál ebben a helyzetben.

Sikerült! Gratulálok!

Ám ha nem sikerült, az sem számít. Mindennek eljön az ideje: pár nap múlva sikerülni fog a nyugton ülés gyakorlat.

Egy kis segítséget is adok neked, hogy könnyebben megmaradhass ebben a helyzetben. Mondd a következő szöveget kazettára, ha lehet, valami meditatív zenei aláfestéssel:

"Behunyom a szememet és elengedem a testemet.Teljesen mozdulatlan vagyok. Nem moccanok, csak lélegzem.Ura vagyok a testemnek. A testem mozdulatlan, ám én magam lassan, óvatosan leereszkedem önmagamba.Elengedem a külvilágot, és magamba süllyedek. Lelki szemeim előtt világos, meleg fény jelenik meg.Lassan, teljes csendben beleereszkedem ebbe a fénybe:igazi önmagam fényébe. Testem könnyű és mozdulatlan.A fényben nyugszom, a csendben, önmagamban.Érzékelem azt a jótékony légkört, ami körülvesz.Most kitágítom a tudatomat. Érzékelem azt a teret, amelyben vagyok, tudatom betölti ez a teret, érzem önmagamban az összhangot, összhangot az élettel és világegyetemmel. Érzem a meleget, a fényt és a szeretetet. Minél több szeretetet mozgatok meg, annál több szeretet áramlik belém, érzem,hogy Isten szeretete átfog, beburkol, és átáramlik rajtam. Még jobban kitárom szívemet, és engedem, hogy ez a szeretet átfolyjon rajtam. Mindent betölt a szeretete. Ebben a tudati egységben felismerem, hogy ettől kezdve az ő szeretete rejt és óv. Akaratának biztonságában és szeretetének rejtettségében élhetek. Isten szeretet hordoz. Isten maga hordoz, aki bennem él és általam hat. És bárhol vagyok is, átengedem magamon az Ő szeretetét, és engedem, hogy általam hasson. A világ mindenütt egy kicsit világosabb, békésebb és szeretet teljesebb lesz az ő szeretete által, amely általam hat. Így az ő szeretetének követe leszek, és én magam is az ő szeretetének védettségében rejtőzöm. Beengedem azokat a hatásokat az életembe, amelyeket ezzel a meditációval nyerek, és engedem, hogy hasson a szeretet: mostantól kezdve minden embert olyannak fogadok el, amilyen. Megnyitom előttük a szívemet, elengedem az előítéleteket, a kritikát, meglátom a pozitív dolgokat. Felismerem, hogy minden embernek jogában áll olyannak lennie, amilyen, és hogy mindenki a maga módján szeretetre méltó, hiszen minden ember Istent képviseli. Ebben a tudatban megyek most vissza az életembe - létem felszínére. Visszamegyek az itt és mostba. És amikor erre készen állok, tiszta tudattal nyitom ki a szememet az ittre és mostra."

Nos, jól érezted magad? Öt kerek percen át nyugodtan ültél, és észre sem vetted, mert a gondolataidat mással kötötted le. Látod, nem is olyan nehéz.!
Mialatt ugyanis a gondolataiddal foglalkoztál, a régi magatartásmintáidat elengedted. Elengedted az egódat, és új rezgéseket engedtél be önmagadba: a tudat rezgéseit, a szeretet egységét. És ezek a megváltozott rezgések hatással voltak minden egyes sejtedre. Most minden sejted tudatosabbá vált, tágasabbá és szeretetteljesebbé. Hatalmas változásokat figyelhetsz meg magadon, ha ezt a gyakorlatot mindennap elvégzed - nemcsak a tudatában, hanem a beállítottságodon, sőt még a testeden is.! És mindezeknek következményeképpen a környezetedre is! Ehhez azonban az szükséges, hogy nap mint nap megnyisd  és tágítsd a tudatodat, hogy engedje áramlani a szeretetet, és hogy magad szeretetté válj.

Sok ember azt mondja:"ez a világ olyan rossz, az emberek olyan morcosak, agresszívak - én pedig csak egy kis porszem vagyok, nem változtathatom meg a világot." Ez azonban nem igaz! Minden egyes ember hozzájárulhat ahhoz, hogy életünk szebbé, élni valóbbá, szeretetteljesebbé váljon.
És természetesen a legcélszerűbb, ha önmagunkon kezdjük. azután már a hólabda-hatás érvényesül: a kis hógolyó is hatalmasra tud nőni, ha egyre tovább görgetik. A kis pozitív pillanatok nagy pozitív egésszé állhatnak össze. Ez igaz a Te rezgéseidre, a kisugárzásodra is. Sugározz pozitív impulzusokat, és meglátod: a hatása más embereket is el fog érni, akik újabb pozitív impulzusokat küldenek majd a környezetükbe. Ilyen módon a világ világosabbá, fényesebbé válhat.
Megállapítottuk, hogy az élet alaptörvénye a harmónia. Ha ezt a harmóniát megzavarják, negatív helyzetek alakulnak ki: háborúk, válságok, betegségek, akár sorscsapások. Ezért legfőbb feladatunk, hogy megteremtsük a harmóniát önmagunkban és a környezetünkben. ehhez pedig elsősorban az kell, hogy felismerjük először az ok és az okozat összefüggését, másodszor pedig a fegyelmet.
Ha valaki meg van elégedve önmagával és a világgal, akkor annak nem kell változnia, mert számára még nem érett meg az idő a változásra. Egészen addig ezen a tudati szinten kell maradnia, amíg csak nem érzi a változtatás, a javulás belső szükségét.
Mert ennek a munkának csak akkor van értelme, ha a kívánság a bensőkből fakad. Aki azért dolgozik önmagán, mert a partnere "lehordta", vagy mert tudja, hogy a főnöke is ezt az utat járja, az csak pazarolja az idejét, egészen addig, amíg önmagában is ki nem alakul a változás iránti igény.

Feladat:

*

Mit szeretnél elengedni?

Először is írj össze mindent, amit el szeretnél engedni. Légy őszinte magadhoz, és ne szabj korlátokat! Mindent írj le, ami csak eszedbe jut! Őrizd meg ezt a listát. Akár mindennap is kiegészítheted! Meg fogsz lepődni, végül milyen hosszóra nyúlik ez a lista. Hiszen napról napra növekszik...
Ha pedig átrágtad magad ezeken az oldalakon, készíts egy újabb listát. És ha most összehasonlítod és kiegészíted a két listát, csodálkozni fogsz, milyen sok-sok, önmagadon elvégzendő munkát terveztél be!
A Következőket szeretném elengedni:
______________________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________________
________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Két hét múlva szed fontossági sorrendbe a lista egyes pontjait:
____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________


Ébreszd fel az intuíciódat!


Ha azt kérdezzük, miért fontos még az elengedés, a másik válasz erre az intuíció. Az intuíció adománya csak annak adatik meg, aki képes megszabadulni a mindennapok terheitől, a gondoktól, a stressztől és az aggodalmaktól, egyszóval: aki megszabadítja a lelkét. Az intuíció az ember lelke mélyén jön létre. Minden emberben megvan ez a lehetőség, ám a legtöbb ember szinte eltemeti magában. Elveszítik az intuíciójukat, mert a hétköznapi hajszában csak az anyagi javakat kergetik. És a látszat mögötti lényeg, amit eredetileg mindenki önmagában hordoz, elsikkad és elfelejtődik.

Az intuíciót akár belső hangként is értelmezhetjük. Az intuíció olyasvalami, amit nem tudunk megfogni, mégis jól érezzük. Ha megtanulsz a saját belső hangodra hallgatni, akkor hatni kezd az intuíció is. Ha valaki intuícióból cselekszik, az érzésből cselekszik. A Te belső hangod vagy magasabb éned, akár minek nevezzük is, pontosan tudja, milyen is vagy Te valójában, tudja, mit akarsz, és felveszi a külvilág rezgéseit is.

Ha pedig az intuíciódra hallgatsz, akkor a megfelelő pillanatban a megfelelő lépést fogod megtenni, mert az intuíciód pontosan tudja, melyik ez a lépés. Az intuíció mélyen gyökeredzik a tudattalanban. A sikeres emberek mindig is erre hagyatkoztak - sokkal inkább, mint az értelmükre.

Mindenkinek - életfeladata szerint - más-más céljai és más "terhei" vannak, amelyeket le kellene tenned - vagyis elengedni. A későbbi fejezetekben foglalkozni fogunk olyan terhekkel, mint a félelem, a betegség, az előítéletek és általában a gondok. Mielőtt azonban belemennénk a részletekbe, nézzük át még egyszer tudatosan, hogy miért is kell megtanulnunk elengedni:

• boldogabbá és teljesebbé akarjuk tenni az életünket.
• ez pedig csak a tökéletesség által lehetséges.

Eme sorok alapgondolata tehát a harmóniára épül. Minden, amire törekszünk, összefoglalható a következőkben:
kiteljesítjük a harmóniát, megtaláljuk és megnagyobbítjuk, egészen addig, amíg a harmónia érzése átjár bennünket, és rezgései belőlünk kiindulva szétáradnak az egész világon.

A hangszer húrjai képesek arra, hogy hangot adjanak ki,
de kéz is kell hozzá, amely megpendíti őket. (I-Ging)