A BÉKE VILÁGA

Abdai Annika Art

A BÉKE VILÁGA...

Szeretnél egy olyan Világban élni, ahol nincsen háború, ahol béke van és szeretet? Mostanában sok embernek felteszem ezt a kérdést, és általában háromféle reakcióval találkozom. Vannak azok, akiknek a válasza igen és ugyan vannak kétségeik, de tudják, hogy pont ennek a csodálatos átalakulási folyamatnak a részesei és teremtői vagyunk. Vannak olyanok, akik szeretnék ezt a Világot, de azonnal elkezdik magyarázni, hogy miért nem történhet meg. És vannak még azok is, akik annyira ragaszkodnak a dualitás szükségességéhez, hogy azt mondják az a Világ unalmas lenne.

Az én válaszom IGEN, emlékezem erre a Világra, és emlékezem a tervre, ami ezt a Világot hozza egyre közelebb a fizikai megtestesüléshez. AZ EMLÉKEZÉS IDEJE VAN!

Mária Magdaléna azt mondja: „Álmomban felkeltem az ágyamból és kirohantam az éjszakába. Lábaim érintették a földet és éreztem, hogy Földanya remeg, hulló könnyeinek hangja egy volt a lövések hangjával. Belenéztem az éjszakába és láttam, hogy ez nem az én világom, nem az én időm. Ez az emlékezés ideje volt, amikor az emberek félelmeiket hátrahagyják, és az ítélkezésből megérkeznek az egységbe. De először a fegyverek tüze lesz, emberek menekülnek a házaikból, meghalnak, a világ megismeri az öldöklést, a háborút, a gyűlöletet és erőszakot. Álmomban a hegy peremén álltam és láttam mindent, ami lesz és tudtam, hogy mindez elmúlik majd.”

AZ EMLÉKEZÉS IDEJE VAN! És ismét Magdalénát idézem, a szavait, melyek minden nőhöz szólnak: 

„mi együtt elsősorban nők vagyunk, másodsorban nővérek vagyunk. Lelkek vagyunk, a szeretet erői vagyunk, a világot megváltoztató küldöttek vagyunk. Minden idők Istennői vagyunk és eljöttünk, hogy visszavegyük az erőnket, minden idők igazságának felszínre emelkedésén keresztül.”

A SZERETET ERŐI VAGYUNK! És ott kezdődik a szeretet, hogy nem kérdőjelezzük meg többé a Fényünket és Ragyogásunkat, hiszen mi vagyunk a híd látható és láthatatlan között. Testünk minden rezdülésével, minden sejtünkkel emlékezünk arra, ahonnan jöttünk, mert az összes testi történésünk úgy van összerakva, hogy folyamatosan érzékeljük a láthatatlan, érzékeljük energia-mivoltunkat. Azt, hogy FÉNY vagyunk. A Forrás Fénye vagyunk! 

AZAZ SZERETET VAGYUNK. És ez azzal kezdődik, hogy szeretjük magunkat annyira, hogy nem kérdőjelezzük meg többé saját szépségünket, értékességünket, ragyogásunkat. Nem tesszük a Ragyogásunkat attól függővé, hogy mik a külső reakciók, történések.

És amikor ebben megállunk biztosan, akkor valóban a SZERETET ERŐIVÉ VÁLUNK. És nem ítéljük meg többé a férfit, és senkit sem azért, mert éppen elveszik a félelmekben, hanem a bennünk lüktető szeretet szemén keresztül nézünk kifelé és összekapcsolódunk a másikban is a Valódival. Túllátunk az összes viselkedési formán, aminek álarcában a félelem megjelenik, és összekapcsolódunk a másikban lüktető Valódival, azaz a Szeretettel.

Ez a mi erőnk és ragyogásunk! Tudjuk, hogy SZERETET vagyunk, és ezzel a Szeretettel átöleljük a félelmeket és meggyógyítjuk a VILÁGOT.

FORRÁS: http://vereskriszta.com