A VILÁGOT A NŐK TANÍTJÁK SZERETNI

Az anyával való kapcsolatunk sokszor terhelt. Az enyém is az volt, évekkel ezelőtt azt tapasztaltam, hogy bárkit meg tudok ölelni szeretettel, csak az édesanyámat nem. Szerencsére ott volt akkor mellettem egy bölcs barátnőm, Salamon Gabriella (http://www.palladium-harmoniahaz.hu ) és tanított szeretni.

Hogyan? 
Azt javasolta, hogy találjak egyetlen apró dolgot, amivel kapcsolatban hálát és szeretet érzek az édesanyám felé, a többi majd jön abból.
Annyira bezártam akkor a szívem, hogy sokáig kellett keresnem, de végül rátaláltam a szilvalekvárra. Mert senki sem tud olyan finom és fahéjjal teli szilvalekvárt csinálni, mint az én anyukám. Onnan még hosszú volt az út, de a szilvalekvárban emlékezni kezdtem a kezekre és a szívre, ami végül minden nehéz pillanatban mellettem volt. Még akkor is, amikor minden hitrendszerével szembe ment az a pillanat, amiben mellém állt.
A szilvalekvárral kezdődött, és azóta minden megváltozott, a falak feloldódtak a szeretetben, amit az anyukám felé érzek. Aki annyira szeret, hogy képes minden aggodalmát és félelmét félretenni és csak támogatni az őrült döntéseimben. Szeretni tanít engem.

Voltak olyan nők is a közelemben, akik lebeszélni igyekeztek az elmúlt években arról, hogy kinyissam a szívem afelé, aki akkor látszólag sokat bántott engem. De ott voltak azok, akik még emlékeztek a női erőre.
Mert a nő legfőbb ereje abban rejlik, hogy képes megnyitni a szívét és szeretni.
Akkor is, amikor nehéz és mások elfutnának. Ezért a nő az átjáró a látható és láthatlan között, ezért a nők dolga volt a temetés, és a születés. Mert a világok közötti kaput a szeretet nyitja meg, a szeretet az a tér, ahol a kettő EGGYÉ válik. És ebből a szeretetből támogatva épít a férfi ÚJ VILÁGOT.

Azzal felejtettünk el nőnek lenni, hogy elfeledtük milyen hatalmas erő van a szeretetünkben, falak mögé zárkóztunk és harcolni kezdtünk. Szépet tanított nekem erről egy másik nő, akit személyesen nem ismertem, de élőbb számomra, minden élőnél.

Mária Magdalénától idézek Flo Aeveia Magdalena könyvén keresztül:

"A világ illúziója az ítélkezés, dualitás és kettősség. Újra és újra megvágtak velük, mint egy éles késsel. Ezért létrehoztam egy páncélt, mely szemmel nem látható, hogy megvédjem magam az ítélkezéstől. Először tudattalanul történt, de aztán megerősítettem és egyre több napot töltöttem az illúziók világában.
Aztán az egyik este az angyalok hírnöke eljött hozzám és azt mondta: „elvesszük tőled a védelmező pajzsot, mert nem szolgál téged.”

Visszariadtam, úgy tettem, mint aki nem érti. És az angyal újra szólt:

„azért jöttél, hogy megtanuld az isteni ítélkezés leckéjét, ezért engedned kell a tanulást történni.”

Az angyal nem várta meg a válaszomat, hanem elkezdte megmutatni különbséget védekezés és megnyílás között. Megmutatta mindkét választás következményeit.
Láttam, hogy egyedül leszek, ha a védekezés erősebb, mint a szeretet. Ha félek a többiektől, akkor nem engedem be őket a szívembe, és nem tudom teljesíteni a küldetésemet.
Jelen kell lennem a pillanatban, hogy a szeretet átalakíthassa a félelmet.
ÉS CSAK AKKOR TUDOK SZERETNI, HA SEBEZHETŐ VAGYOK.

"És ha benne maradok a szeretetben, mindig a szeretetben akkor a szeretet haza vezet, megtölti a lelkem és nekik is tükröt mutat ez majd saját tökéletességükre. Ítéleteik eltűnnek, ahogy érzik a szeretetet, és így össze tudunk találkozni, kívül a félelem falain és megtapasztalhatjuk az egységet.
Ezért a szeretet útját választottam és engedtem, hogy a védelem pajzsa darabokra hulljon."

VeresKriszta.Com-http://vereskriszta.com-Az istennő lángja