2011. november 23., szerda

MIKOR ÉR VÉGET A SZENVEDÉS?


Szerző: Veres Kriszta - vereskriszta.com

Amikor abbahagyod. Mikor érnek véget a drámák az életedben? Amikor kilépsz belőlük. Néhány évvel ezelőtt majd egy évet jártam pszichoterapeutához. Az egyik beszélgetésünkben azt mondta, hogy szeretek szenvedni. Ezen nagyon felháborodtam. Igaza volt. Egy csomó olyan hitrendszerhez ragaszkodtam, ami szenvedés- és küzdelem központú volt. Majd a hitrendszerem megváltoztatásával változtak a megéléseim.
Mondok egy példát erre. Évek óta viszek nyáron egy csoportot Glastonburybe. És évek óta bejárjuk a Tor – Glastonbury szent hegye – körül kígyózó hétgyűrűs labirintust. A hétgyűrűs labirintushoz mi Inanna alsó világba való alászállásának mítoszát kapcsoljuk. Ami egy gyönyörű történet, nagyon szépen mesél a transzformációról, aminek a labirintus is eszköze. De nem egy vidám történet, legalábbis mi nem annak értelmeztük. Inanna saját elhatározásából alászáll, megfosztatik ékességeitől, majd ebbe a túrába belehal, hogy aztán feltámadjon.
Évekig hajtogattuk azt a történetet, hogy igen, ez az igazi. Ez az áldott transzformáció, mi is elhagyjuk benne az álarcainkat, ebbe jól belehalunk, de sebaj, mert aztán milyen jó lesz. Tényleg, csak közben sem kell szenvednünk, közben sem kell, hogy rossz legyen. Hiszen mindez egy hitrendszer, ami ugyanazon a mintázaton alapul, mint Ádám és Éva almás történetét sújtó isteni ítélet. 

Ezt a szenvedéssel teli újjászületési folyamatot kapcsoltuk mi a labirintushoz, és ennek megfelelően a transzformációs folyamataink azzá is váltak. Sőt. Emlékszem, hogy olyan 5-6 éve Brian milyen nagy szenvedéllyel ecsetelte, hogy legalább egyszer mindenki elesik a Tor körüli labirintus bejárásában, meg fel akarja adni, de nem szabad, mert akkor benn ragad és összekeveredik az élete. És persze ennek megfelelően abban az évben igazi tortúrává változott a labirintus bejárása. Majd az évek folyamán egyre könnyebbé vált.

Miért? Mert nekem kezdett elegem lenni, a nagyon magasztos, de egy idő után unalmas szenvedéseimből, és felébredtem arra, hogy a dolgok milyenségét az én arról alkotott gondolataim határozzák meg. Ezért egyszer csak megjelent a labirintus bejárásánál Inanna egy másik története is. Ebben a történetben Inanna a kertjében, hátát almafának döntve önmagában gyönyörködik. Nem szenved, nem küzd, egyszerűen jól érzi magát. Hosszú ideig Inanna két mítoszát külön kezeltem, majd egyszer csak felébredtem arra, hogy a történeteteket egymás mellé is lehet tenni, és akkor az addigi drámából eltűnik a szenvedés és csak az élet szépséges tánca marad.
Minden mítosz arról mesél, hogy az emberek abban az időben, amikor keletkezett hogyan látták a világot. A Biblia teremtéstörténete ugyanúgy egy mítosz, mint a többi teremtéstörténet. Egyik sem abszolút igazság, mert az túl van a történeteken, szavakon, formákon, és az összes történet semmivé válik benne, és számtalan történet tud belőle formát ölteni. És pont ezért mindegyik megmutat nekünk valamit az EGYről. Ádám és Éva története például azt, hogy az Édenkert túl van jón és rosszon – hiszen az alma előtt az nem létezett az emberpár számára -, túl van a szétosztottságon, azzal, hogy elhisszük a dualitást magunkat űzzük ki onnan. De vissza is találhatunk, csak ki kell lépnünk az elméből, ami mindent osztályoz.
És csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy Jézus már kétezer éve leszállt a keresztről, és minket is megváltott. Akár meg is pihenhetnénk ebben.


„Amikor már nem bírod a szenvedés vég nélküli köreit, elkezdesz fölébredni…Ha már felébredtél, akkor nem veszel el a gondolkodásodban, hanem felismered, hogy te a gondolkodás mögötti tudatosság vagy.” (Eckhart Tolle- ÉLJ A JELENBE)

2011. november 22., kedd

A GYÓGYÍTÁS IDEJE...



Szerző: Manita nevedbenasorsod.hu

November végéig használjuk ki ezt a fergeteges energiát a testünk lelkünk gyógyítására is!

November 21. hétfő – a bölcsesség, a tudás napja   A legfontosabb az önszeretet, hogy a saját tévedéseidet meg tudd bocsátani az előre lépésed érdekében. Utána természetesen a másokkal szembeni megbocsátás következik

„Elengedni a szenvedést” – ez a lelkiséged a spiritualitásod lényege –Budha után szabadon

Ezen a napon érdemes kicsit befelé figyelni, feltérképezni minden bajunk alapjait – persze csak őszintén!! Ne kenjük a betegségeinket másra!!

22. kedd – Teremtő nap és új lehetőségek napja     egy kis munkával és kitartással új lehetőségeket teremthetünk –új irányba léphetünk a testi-lelki gyógyulásunk terén. Fontos a tájékozódás és persze a belső hangunk meghallgatása is –mielőtt új gyógyulási módokat próbálunk alkalmazni     De azért egy fontos dolgot meg kell említenem – ha eddig nem sikerült változásokat elérni a testi-lelki jobbulásod terén – akkor ne a várakozás malmait hajtsd—hanem lépj egyet az új lehetőségek felé!!

23. szerda – egy újabb teremtő nap, ami segítségedre van a változás elindításában, a félelem elengedésében és a kettőség legyőzésében (ez minden kettőségre igaz, nemcsak az egészségeddel kapcsolatban)

24. – 25. csütörtök-péntek – elengedés minden szinten! A régi lezárásával indíthatod el csak az új dolgokat az életedben! Ha Te akarsz életed középpontjában lenni-akkor itt az ideje a szennyes kiürítésének (legyen az a testben felhalmozódott mérgek, vagy az érzelmi sajnálkozás, áldozati bárány szerep esetleg gyűlölködés, harag másokkal szemben!)

Pénteken Újhold van – ami segítség az újrakezdésben, vagy bármi elkezdésében – ide értve, a régi begyöpösödött nézeteink elengedését és az újak beengedését is.

26. szombat – Az Angyal napja – az angyali energiák beengedésének ideje. Ennek feltétele az őszinteség önmagunkkal szemben és az érettség a változtatáshoz.

27. vasárnap – a függőségek elengedésének napja (túl sok gyógyszer, kaja, pia, cigi, energiaszívó (barátságnak titulált) kapcsolatok, emberek, akiket mi tartunk lelki terrorba, kényszer fóbiák és várakozó álláspontra helyezett élettársi kapcsolatok… ) DE például 1-2 önsorsrontó mondat (nekem ez sose sikerül… nem vagyok rá képes…stb…) – feltérképezése és kizárása az életedből nagy segítségedre lesz a jövőben

28. hétfő – a lelkiséged, a spiritualitásod gyógyításának ideje     Fontos az önmagadba vetett hited megerősítése – a tovább haladásodhoz    Ez a nap a titkok, személyes elfeledett dolgaid felfedezésének ideje…

29. kedd -  a megérzések, az igazság, a szervezés napja (dupla pénz nap) Hallgass a belső hangodra – és aszerint cselekedj!! Figyelj az álmaidra, jó ötleteid megvalósítása, megálmodása az életed minden területével kapcsolatban előre vivő lehet!!

30. szerda – A bölcsesség és az áttekintés ideje. Mit végeztünk, mennyire jártunk sikerrel, miben tudunk még változtatni??  Válaszoljunk ezekre a kérdésekre és feladatként tőzzük ki magunk elé a hiányosságok megvalósítását. Az egészségedhez és a sorsod jobbításához kitartás és a dolgaid folyamatos újraszervezése, változtatása szükséges!


2011. november 21., hétfő

ANYA ÉS GYERMEKE


Hosszasan elgondolkodtunk az anyaság mindennapi rendkívüliségén, a nőiesség "csodáján", talán legnagyobb titkán, mégis úgy érzem, tovább kell beszélgetnünk a címben megadott megközelítéssel. Anya és gyermeke. Az áldott állapotban lévő Dona Musica így imádkozik Claudel Selyemcipő című drámájában:
"Istenem, aki ma vagy,
Istenem, aki holnap leszel, nézd, neked adom gyermekem, ó Istenem, érzem megmozdulását, tudom, hogy él.
Mit bánom én a jelent, amikor már a gyermek testemben formát talált?
Benne sokasodom meg, mint a búzaszem, amely a népek tápláléka lesz, benne egyesülök és tárom ki mindenféle két karom azoknak a népeknek is, amelyek még születésre várnak!...
Mit bánom én a ma felbomlott rendjét és fájdalmát, mikor az csak valami másnak kezdete, mikor a holnap él és az élet folyik tovább...
Istenem, add, hogy ez a gyermek, aki bennem él és itt fog megszületni Európának e megsebzett szívében, lélek legyen, ki zenét teremt, s hogy a lelkek, akik ráfigyelnek, az örömében egyesüljenek."
Megérinti-e szíveteket az anyaság ily szépsége? Jelentősége? Az igaz, hogy az Eiffel-tornyot férfi építette, a Sixtusi kápolnát férfi festette, a rlativitás elmélete és a kvantummechanika férfi fejében villant fel, ez igaz; és igaz lenne szinte számtalan felsorolás, amellyel a férfi dicsekedhet, de mindezeket lehet-e mérni magához az EMBERhez, aki anya méhében fogan, anya karjain növekszik?
"Sok van mi csodálatos a földön, de az embernél semmi sem csodálatosabb!"
 - mondja Sophokles. Az ember nőtől születik. Az anya az ember alkotója. A nő szent büszkeségének ez az alapja.

Gertrud von Le Fort írja:
"A férfi saját művében adja ki erejét. A nő nem adja ki: továbbadja. A férfi elhasználja és kimeríti magát a műben, önmagát adja képességein át. A nő magát a képességet adja  át a jövő nemzedékének."
Tapasztalati tény, hogy a zsenik nagy képességeinek eredete inkább nyúlik vissza az anyai ághoz, mint az apaiéhoz.
"A kéz, amely ringatja a bölcsőt, mozgatja a világot"
-mondják a spanyolok.
Az anya és gyermek kapcsolata minden boldogsága mellett fájdalmas is. A szülésben semmihez nem hasonlítható fájdalmat semmihez nem hasonlítható öröm váltja fel: ember született a világra.
Tudnotok kell, hogy amint a kilenc hónapban - amíg egy az anya gyermekével -, nem alakíthatja önhatalmúlag picinye testét, lelkét, hasonlóképpen nem határozhatja meg szülés után sem sorsát...
A gyermek előbb-utóbb túlhalad édesanyján. Túl kell haladnia.
"Az anya a gyermekben él, de a gyermek nem az anyában él, hanem minden anyasors végső távlatban a szülés fájdalmának vég nélküli ismétlődése."
A kereszténységben elénk táruló anya-gyermek "ősminta" oly szépen tükrözi ezt. Jézus megszületik és Máriának 12 év múlva már bánkódva kell, "keresnie".

Majd hallja Fiától: "mi közöd hozzá?"

Az anya és gyermek egysége előbb-utóbb két magányos lénnyé válik szét, amelyben az anya magánya fájdalmas magányosság.
Mindez ne kedvetlenítsen el. Semmi sem születik fájdalom nélkül. És vajon nem éppen az az anya legnagyobb boldogsága, ha gyermeke megtalálja és éli saját életét, járja saját útját és érett emberré válik?
A nőiesség "fátyollal letakart" titka abban is megvalósul, hogy az anya tulajdonképpen gyermekében teljesedik ki.
Sőt az anya bölcsődalai, első szavai ébresztik fel a gyermekben a szellemet, az öntudatot.
Amikor pedig kicsiny gyermekének kezét imára kulcsolja, az ima lelkiségével hatja át picinye szívét, akkor a gyermek lelkében megszülető Isten, Krisztus anyja lesz...

Az anya gyermekei mellett és értük a hétköznapok hőse, a hétköznapok legyőzője. Amíg a férfi a szellemi világban az anyag legyőzésén, uralmán fáradozik, addig az anyai nő teremti meg annak feltételeit körülötte. S mindezt észrevétlenségben.

Az anyai nő tud várni, hallgatni. Gyermekei felé türelmes, gyengeségeiket elnéző, hibáikat, olykor "bűneiket" eltakarja az "igazságos" apa elől. Irgalmat hoz a család életébe. Türelme, megbocsátása, szelídsége béleli meleg szeretettel a lakást otthonná. Az anyaság az élet oly mélységeiben, magasságaiban részesíti a Nőt, ami semmihez nem hasonlítható. Jól tudom. Mégis a biológiai és/vagy a lelki anyaságban teljesedik ki a Nő. És ha kiteljesedik, kívánom őszintén Neked, akkor valami állandó csoda csöndes zenéje muzsikálja át lényedet, életedet. Ezt a csodálatos érzést Rabindranath Tagore szavai érzékeltetik:
"Honnan jöttem, és hol bukkantál rám?" - kérdezi a gyermek az anyját.A szívemben rejtőztél, drágám, mint a vágy...Te éltél reményeimben és szerelmemben, az életemben és az anyám életében.Az otthonaink felett uralkodó Halhatatlan Szellem öle időtlen idők óta téged ringatott...Amint merően a szemedbe nézek, belekáprázom a csodába: te, aki mindenkihez tartoztál, most csak az enyém vagy.Azért szorítalak úgy a szívemre, mert félek, hogy elveszítlek.Világok kincse: milyen varázslat vetett az én karcsú karjaimba?"
Éljétek a csodát; legnagyszerűbb életeteket élitek meg.






2011. november 19., szombat

A VÁLASZTÁS HATALMA

Eckhardt Tolle - A Most hatalma


25. RÉSZ

Mi a helyzet azokkal, akik a jelek szerint akarnak szenvedni? Van egy barátnőm, akit a partnere fizikailag bántalmaz. A lány előző kapcsolatában is ugyanez volt a helyzet. Vajon miért pécézi ki a barátnőm mindig ilyen férfiakat magának, és most miért nem lép ki ebből a kapcsolatból? Mi a magyarázata, hogy oly sok ember ténylegesen választja magának a fájdalmat?

Tudom, hogy a "választás" szó a New Age egyik kedvenc szava, de ebben az összefüggésben nem teljesen pontos kifejezés. Félrevezető azt mondani, hogy valaki rosszul működő, díszfunkciós kapcsolatot - vagy egyéb negatív helyzetet - "választott" magának. A választáshoz- a döntéshez-tudatosság, méghozzá magas szintű tudatosság szükségeltetik. Anélkül nincs választás. Attól a pillanattól kezdve választhatsz csak, amikor elhatárolod magad az elmédtől és annak kondicionált működési mintázataitól; amikor jelenlevővé válsz. Amíg nem éred el ezt a pontot, addig spirituális értelemben tudattalan vagy. Ez azt jelenti, hogy kénytelen vagy elméd feltételes reflexeinek megfelelően gondolkozni, érezni és cselekedni. Ezért mondta Jézus:
"Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit cselekszenek."
Mindennek nincs köze a megszokott értelemben vett intelligenciához. Sok rendkívül intelligens és tanult embert ismerek, akik szintén teljesen tudattalanok, más szóval:
tökéletesen azonosulnak az elméjükkel. Valójában ha a mentális fejlődést és a megnövekedett tudásmennyiségét nem ellensúlyozza egy annak megfelelő mértékű tudatosságnövekedés, akkor igen nagy az illető esélye a boldogtalanságra és a szerencsétlenségre.

A barátnőd beleragadt egy olyan kapcsolatba, amiben a társa veri őt, és ez már nem az első ilyen párválasztása. Miért? Mert nincs választása. Az elme, amit jelenlegi állapotában a múlt kondicionáló hatása hozott, mindig azt keresi, hogy miként tudná újra megteremteni azt, amit ő már ismer és megszokott. Még ha fájdalmas is, de legalább ismerős. Az elme mindig a már ismerthez tapad! Ami ismeretlen, az számára veszélyes, mert azt nem tudja uralni. Ezért viszolyog az elme a jelen pillanattól, és ezért kerüli azt.
A jelen pillanati tudatosság nemcsak az elme gondolatáramában, hanem a múlt-jövő kontinuumban - folytonosságban - is részt üt. Egyetlen igazán új és kreatív dolog sem léphet be ebbe a világba másutt, csak ezen a hézagon, a végtelen lehetőségek eme tiszta terén keresztül!

Az elméjével azonosult barátnőd a jelek szerint tehát újra és újra megteremti a múltban megtanult mintáját, amelyben az intimitás és a fizikai bántalmazás elválaszthatatlanul összekapcsolódik. A másik lehetőség, hogy olyan, kora gyermekkorában befogadott elmemintát realizál, mely szerintő értéktelen, rossz, aki büntetést érdemel. Az is lehetséges, hogy életének nagy részét a fájdalomtestén keresztül éli, amely táplálékként mindig újabb és újabb fájdalmat keres. A partnerének is megvannak a tudattalan mintái, amelyek passzolnak az övéihez. A helyzetét természetesen a hölgy maga teremti meg, de vajon ki vagy mi az az "ő maga", aki vagy ami ezt a teremtést végzi? Nem más, mint egy mentális-emocionális minta a múltból! De vajon miért csinál ő abból "ő magát"? Ha azt mondod a hölgynek, hogy ő maga választotta ezt a körülményét vagy helyzetét, akkor azzal csak megerősíted az ő elmével azonosult állapotát. De ő valóban ez az elmeminta lenne? Az az ő igazi énje? Vajon a múltból származik az ő valódi identitása? Mutasd meg a barátnődnek, hogyan válhat a gondolatok és értelmek mögötti megfigyelő jelenlétté! Beszélj neki a fájdalomtestről, s hogy miként szabadulhat meg tőle!
Tanítsd meg neki a belsőtest-tudatosság művészetét! Mutasd be neki, mit jelent a jelenlét! Amint képes lesz hozzájutni a most erejéhez, és azzal áttör a feltételes reflexekben rögzült múltján, már lesz választási lehetősége!

Senki nem választ magának működési zavart, konfliktust, fájdalmat! Senki nem választja az elmebajt! Ezek azért adódnak elő mégis, mert nincs benned elég jelenlét ahhoz, hogy föl tudd oldani a múltat, nincs benned elég fény, ami elűzhetné a sötétséget. Nem vagy teljesen itt. Még nem eléggé ébredtél fel. Addig pedig az elme beidegződött mintái irányítják az életedet.

Hasonlóképpen, ha azok közé tartozol, akiknek problémájuk van a szüleikkel, ha valamilyen tettük, illetve elmulasztott tettük miatt még mindig neheztelsz rájuk, akkor jelenleg is azt hiszed, hogy volt választásuk, hogy másképp is viselkedhettek volna. Mindig úgy néz ki, mintha az embereknek lenne választásuk, de ez tévhit! Amíg a kondicionált sémákkal megtömött elméd irányítja az életedet, amíg azonos vagy az elméddel, ugyan mondd milyen választási lehetőséged van? Semmilyen! Ott se vagy! Az elmével azonosult állapot súlyosan zavart állapot. Ez az elmebetegség egyik válfaja!

Ilyen-olyan mértékben, de szinte mindenki szenved ettől a kórtól. Abban a pillanatban, ahogy erre ráébredsz, nem tudsz már többé neheztelni. Hisz hogyan lehetnél mérges valakinek a betegségére? Az egyetlen megfelelő válasz ilyenkor az együttérzés.

Ezek szerint senki sem felelős a tetteiért?! No ez a gondolat nekem nem tetszik...

Ha az elméd irányít, akkor, noha nincs választásod, mégis megszenveded a tudattalanságod következményeit, és további szenvedést teremtesz. Viseled a félelem, a konfliktusok, a problémák és a fájdalom terhét. Az így létrehozott szenvedés ereje végül ki fog taszítani tudattalan állapotodból

Azt hiszem, hogy a választási lehetőségről elmondott gondolataid a megbocsátásra is vonatkoznak! Előbb teljes tudatosságra és megadásra van szükség ahhoz, hogy meg tudj bocsátani.

A megbocsátás szót 2000 éve használják, ám annak jelentéséről a legtöbb embernek nagyon korlátozottak az ismeretei. Amíg éntudatod a múltból eredezteted, addig sem magadnak, sem másnak nem tudsz igazán megbocsátani. Csak akkor történik valódi megbocsátás, ha hozzájutsz a most erejéhez, ami a saját erőd. Ez erőtlenné teszi a múltat, és mélyen megérted, hogy semmilyen korábbi cselekedeted, és semmi, amit valaha is veled tettek, a legcsekélyebb mértékben sem érintheti meg valódi lényed ragyogó lényegét! A megbocsátás fogalma ekkor, úgy ahogy van, szükségtelenné válik.

És hogy jutok el ehhez a felismeréshez?

Úgy, hogy megadod magadat annak, ami van, és így teljesen jelenlevővé válsz. A múlt ereje ennek hatására semmivé foszlik! Többé már nincs szükséged rá. A jelenlét a kulcs. A most a kulcs.

És honnan fogom tudni, hogy már megadtam magam?

Onnan, hogy akkor már nem érzed szükségét annak, hogy föltedd ezt a kérdést!

VÉGE

KÉT SEGÍTSÉG A MEGVILÁGOSULT ÁLLAPOT ELÉRÉSÉHEZ ÉS A HATÉKONYABB PROBLÉMA MEGOLDÁSHOZ AGYKONROLL TANFOLYAM

A kb. 40 órás, 4 napos kurzuson megtanulunk mélyen ellazulni - lecsendesíteni elménket és testünket-, és elsajátítunk hatékony, problémamegoldó technikákat.
A könnyen megtanulható módszer konkrétan a következők elérését teszi lehetővé:

  • a stressz levezetését, s így a nyugalom, a kiegyensúlyozottság és az egészség megteremtését
  • az alvászavar megszüntetését
  • az ébresztőóra nélküli, időzített ébredést,
  • önmagunk kávé nélküli fölfrissítését (pl. éjszakai autóvezetéskor, tanuláskor)
  • a fejfájások 90%-ának és a migrének közel 100%-ának gyógyszer nélküli elmulasztását,
  • kérdéseink -bölcs tudatalattink és az ún. kollektív tudattalan bevonásával történő-megválaszolását,
  • a memória fejlesztését,
  • a gyorsabb és hatékonyabb tanulást
  • a jobb döntéshozatalt
  • céljaink nag valószínűséggel történő elérését ( magunk és szeretteink gyógyulását is beleértve - természetesen az orvosi kezelés mellett és nem helyett)
  • a fájdalom és a vérzés gyors elmulasztását illetve, elállítását,
  • szokásaink (pl. dohányzás, alkoholizálás, kábítószerezés, túlzott evés, lustaság, rendetlenség) akaraterő és kínlódás nélküli megváltoztatását
  • állatok mentális befolyásolását,
  • növények mentális befolyásolását, s így pl. nagyobb termésmennyiség elérését,
  • gyerekeink és felnőtt szeretteink szavak nélküli megsegítését, amit az elmék közt meglévő, rádióadó-vevő-szerű kapcsolat tesz lehetővé,
  • a valójában természetes és hasznos hatodik érzék avagy intuíció megizmosítását.

A MOST HATALMA A GYAKORLATBAN A KÖVETKEZŐ OLDALAK TÉMÁJA!
KELLEMES IDŐTÖLTÉST, JÓ OLVASÁST KÍVÁNOK!














A KERESZT ÚTJA

24. RÉSZ


Sokan számolnak be arról, hogy mély szenvedésen keresztül találták meg Istent. "A kereszt útja" keresztény kifejezés is talán ugyanerre utal?


Egyfolytában ezzel foglalkozunk itt.
Pontosabban fogalmazva nem a szenvedésen keresztül találták meg Istent, mert a szenvedés ellenállást is jelent. A megadáson keresztül találták meg, helyzetük teljes elfogadásán át, amibe az intenzív szenvedés belekényszerítette őket. Egy szinten bizonyára ráébredtek, hogy a fájdalmukat maguk teremtették.

Miért teszel egyenlőségjelet a megadás és Isten megtalálása közé?


Minthogy az ellenállás elválaszthatatlan az elmétől, az ellenállás elengedése - a megadás - véget vet a mesteredként viselkedő elme, e hamis isten hatalmának, aki szélhámosként úgy tesz, mintha ő "te" volnál.
Minden ítélkezés és negativítás füstté válik. A Lét birodalma, amelyet az elme eddig homályban tartott, megnyílik. Hirtelen hatalmas nyugalom támad benned és elmondhatatlan mélységű békeérzet. És abban a békében hatalmas öröm van. És abban az örömben szeretet van. És abban a legbelső magban van a Szent, a Mérhetetlen, a Megnevezhetetlen.

Azért sem nevezném a dolgot Isten megtalálásának, mert nem lehet megtalálni azt, ami, illetve aki soha nem veszett el, magát az életet, aki te vagy. Az Isten szó nemcsak azért korlátozó, mert évezredeken át tévesen értelmezték és használták, hanem azért is, mert az egy rajtad kívül álló entitásra utal. Isten maga a Lét, nem pedig egy lény. Nincs helye itt alany-tárgy viszonynak, dualitásnak. Nem arról van szó, hogy vagy te és van Isten. Isten felismerése a lehető legtermészetesebb dolog, ami csak létezik! Nem az a bámulatos és fölfoghatatlan, hogy képes vagy tudatára ébredni Istennek, hanem az, hogy ha nem vagy tudatában Istennek!

Az általad említett kereszt útja a megvilágosodáshoz vezető régi, ismert út, és az utóbbi időkig ez volt az egyetlen ösvény. Ám azért ne utasítsd el, és ne becsüld alá a hatékonyságát! Ma is járható út.
A kereszt útja: teljes irányváltás. Azt jelenti, hogy életed legnagyobb rossza, a kereszted, a legjobb dologgá válik, ami valaha történt veled, mert megadásra, "meghalásra" kényszerít. Arra, hogy olyan legyél, mint a semmi, olyan, mint Isten, mert Isten is "semmi".

Manapság az emberek tudattalan többsége számára még mindig a kereszt útja az egyetlen út. Ők csak további szenvedések árán fognak fölébredni, és a megvilágosodást - mint kollektív jelenséget - előreláthatólag hatalmas fölfordulás fogja megelőzni. Ez a folyamat a tudatosság növelését irányító, egyetemes törvények működését tükrözi, ami miatt egyes látnokok a várható történéseket képesek voltak már előre látni. Többek között a Jelenések könyve avagy az Apokalipszis is ír a jövőről, bár homályos és néha áthatolhatatlan szimbolikába burkoltan. Ezt a szenvedést nem Isten bocsátja az emberiségre, hanem azt részben az emberek teremtik meg maguk és egymás számára, részben pedig a Föld - amely egy élő és intelligens organizmus - ily módon szándékozik megvédeni magát az emberi őrület vad támadásaival szemben.

Ugyanakkor egyre nő azoknak a száma, akiknek a tudata már elég fejlett ahhoz, hogy a megvilágosodás eléréséhez ne kelljen többet szenvedniük. Lehet, hogy te is e csoportba tartozol.
A szenvedésen keresztül elért megvilágosodás - a kereszt útja azt jelenti, hogy rúgkapálva és üvöltve kényszerülsz belépni a mennyek országába. Végül megadod magad, mert már nem bírod elviselni a fájdalmat, de ez bizony hosszú és szenvedés telt út. A tudatosan választott megvilágosodás azt jelenti, hogy nem kapaszkodsz már a múltba és a jövőbe, és életed középpontjába a mostot állítod. Azt jelenti, hogy az idő helyett inkább a jelenlét állapotát választod "lakóhelyedül". Azt jelenti, hogy igent mondasz arra, ami VAN. Ekkortól már nincs szükséged fájdalomra. Mit gondolsz, mennyi idő kell még neked ahhoz, hogy képes legyél kijelenteni:
"Nem hozok létre több fájdalmat és szenvedést!"
Mennyi fájdalomra van még szükséged, mire meg tudod hozni ezt a döntést?

Ha úgy gondolod, hogy ehhez még idő kell, akkor megkapod. Hozzá fájdalmat is...Az idő és a fájdalom elválaszthatatlanok egymástól!














A SZENVEDÉS BÉKÉVÉ ALAKÍTÁSA

Eckhardt Tolle - A Most hatalma


23. RÉSZ

Olvastam egy régen élt, görög, sztoikus filozófusról, "aki fia halálának híre hallatán így reagált: ...Tudtam, hogy nem halhatatlan."Ez a megadás? Ha igen, akkor én nem kérek belőle! Vannak olyan helyzetek, amikor a megadás számomra teljesen természetellenesnek és embertelennek tűnik.

Az érzelmeidtől való elvágottság nem megadás. Azt azonban nem tudjuk, hogy a görög filozófus milyen belső állapotból mondta azokat a szavakat. Bizonyos szélsőséges helyzetekben még mindig képtelenség lehet számodra a most elfogadása. Ám mindig kapsz egy második lehetőséget a megadásra.

Az első lehetőséged: minden pillanatban megadni magadat az adott pillanat valóságának. megértvén, hogy ami van, azt nem lehet visszacsinálni, mert az már Van. Igent mondasz arra, ami Van, illetve elfogadod azt, ami nincs. Aztán pedig teszed, amit tenned kell, bármit is kívánjon az adott helyzet. Ha az elfogadás ezen állapotában élsz, akkor többé már nem teremtesz negativítást, szenvedést és boldogtalanságot.

Az ellenállásmentesség - a kegyelem és könnyűség - állapotában élsz, megszabadulva a küzdelemtől. Valahányszor nem tudod ezt megtenni, valahányszor elszalasztod ezt a lehetőséget - vagy azért mert nem generálsz magadban elegendő tudatos jelenlétet ahhoz, hogy megelőzd egyes megszokott, tudattalan ellenállásmintád aktiválódását; vagy azért, mert a helyzet annyira extrém, hogy az számodra teljesen elfogadhatatlan-, valamilyen formában fájdalmat és szenvedést teremtesz. Úgy tűnhet ugyan, mintha a helyzet okozná a szenvedést, de végső soron nem erről van szó. Az ellenállásod teremti azt meg!

Íme a második lehetőséged a megadásra: ha nem tudod elfogadni azt, ami kint van, akkor fogadd el azt, ami bent van! Ha nem tudod elfogadni a külső állapotot, fogadd el a belsőt! Ez azt jelenti, hogy ne szállj szembe a fájdalommal! Hagyd, hogy legyen! Add meg magad a bánatnak, a kétségbeesésnek, a félelemnek, a magányosságnak vagy a bármilyen formában is jelentkező szenvedésnek! Figyeld meg, nézd, ám anélkül, hogy minősítenéd! Öleld át! Aztán lásd, miként transzmutálja a megadás csodája a lángoló szenvedést mély lelki békévé! Ez a te keresztre feszítésed. Hagyd, hogy megváltássá és mennybemenetellé váljon!

Nem értem, hogyan adhatja meg magát valaki a szenvedésnek! Ahogy te magad is rámutattál, a szenvedés a nem megadás. Hogy adhatod meg magadat a nem megadásnak?

Felejtsd el egy pillanatra a megadást! Amikor intenzív fájdalom jár át, valószínűleg úgyis hiábavaló és értelmetlen lenne minden szó a megadásról. Amikor iszonyú erős fájdalmat érzel, minden bizonnyal sokkal erősebb késztetésed támad majd kimenekülni belőle, mint megadni magad neki. Nem akarod érezni, amit érzel. Mi lehetne ennél normálisabb? De nincs menekvés, nincs kiút! Sok hamis kiút, sok ál- megoldás létezik - munka, ital, kábítószer, harag, kivetítés, elnyomás és így tovább -, de ezek nem szabadítanak meg a fájdalomtól. A szenvedés intenzitása nem csökken attól, hogy tudattalanná teszed!

Ha letagadod az érzelmi fájdalmat, az megfertőzi minden tettedet, gondolatodat és kapcsolatodat. "Rádióadóként", a belőled áradó energia formájában sugárzod azt szét, és a körülötted levők tudat alatt veszik ezt az "adást". Ha tudattalanok, lehet, hogy szinte kényszert éreznek majd, hogy valamilyen módon megtámadjanak vagy megbántsanak. Az is megtörténhet, hogy fájdalmad tudattalan kivetítésével te bántod meg őket. Mindig azt vonzod magadhoz és azt manifesztálod, ami összhangban van belső állapotoddal!

Ha már nincs kiút, akkor még mindig létezik keresztülvezető út! Ne fordulj hát el a fájdalomtól! Nézz szembe vele! Érezd át teljesen! Érezd, ne pedig gondolkozz róla! Szükség esetén fejezd ki, de elmédben ne kanyaríts köré forgatókönyvet! Irányítsd teljes figyelmedet az érzésre, ne pedig a személyre, eseményre vagy helyzetre, aki, illetve ami azt látszólag okozta! Ne hagyd, hogy az elme arra használja a fájdalmat, hogy abból áldozatidentitást kreáljon számodra! Ha sajnálod magadat, és lépten-nyomon elmeséled a történetedet, csak beleragadsz a szenvedésbe.

Mivel lehetetlen az érzésből elmenekülni, az egyetlen esélyed a változtatásra, hogy ha belemész abba.
Máskülönben semmi sem fog változni. szenteld hát teljes figyelmedet annak, hogy mit érzel, és ne aggass rá semmiféle mentális címkét! Az érzésbe merülve légy nagyon-nagyon éber! Eleinte úgy tűnhet, mintha egy sötét és rémisztő helyre érkeztél volna. Ha késztetést érzel az elfordulásra, figyeld meg ezt a késztetést, de ne engedelmeskedj neki! Továbbra is tartsd figyelmedet a fájdalmon, érezd a bánatot, a félelmet, a rettegést, a magányosságot, a szóban forgó bármilyen érzést! Maradj éber, maradj jelen egész Lényeddel, tested minden sejtjével! Ahogy ezt teszed, fényt gyújtasz a sötétben. Ez a tudatosságod lángja.

Ezen a ponton már nem kell foglalkoznod a megadással. Az már megtörtént. Hogyan? A teljes figyelemmel, ami teljes elfogadást, más szóval megadást jelent. Azzal, hogy teljes figyelemmel fordulsz felé, a most erejét használod, ami a jelenléted ereje. Ez az ellenállás legkisebb, bárhol megbúvó darabkáját is széttiporja. A jelenlét eltörli az időt. Márpedig idő nélkül semmilyen szenvedés, semmilyen negativítás sem maradhat életben.

A szenvedés elfogadása utazás a halálba. Amikor szembenézel a heves fájdalommal, hagyod, hogy legyen, és ráirányítod a figyelmedet, tudatosan lépsz a halálba. Amikor meghaltad ezt a halált, rádöbbensz, hogy nincs halál, s hogy nincs mitől félni. Csak az ego hal meg. Képzelj el egy napsugarat, amely elfelejtette, hogy elválaszthatatlan része a Napnak! Abba a tévhitbe ringatja magát, hogy küzdenie kell a túlélésért, hogy teremtenie kell egy, a Napétól eltérő identitást, és görcsösen kapaszkodnia kell abba. Hát nem lesz eme téveszme halála hihetetlenül felszabadító?

Szeretnél könnyű halált? Szeretnél fájdalom nélkül, haláltus nélkül meghalni? Akkor halj meg a múltnak minden pillanatban, és hagyd, hogy jelenléted fénye elűzze azt az idő által gúzsba kötött, súlyos valakit, akiről eddig azt gondoltad, hogy az..."te" vagy!





2011. november 18., péntek

AMIKOR KATASZTRÓFA SÚJT

Eckhardt Tolle - A Most hatalma


22. RÉSZ

Ami a népesség még tudattalan többségét illeti, az ő egójuk kemény burkát csak valami kritikus határhelyzet képes megroppantani, és megadásra kényszerítve őket elérni, hogy fölébredjenek.
Akkor jön létre határhelyzet, ha valamilyen katasztrófa, drasztikus megrázkódtatás, súlyos veszteség vagy szenvedés hatására az egész világod összedől és értelmét veszti. Ez a halállal való találkozás - akár fizikai, akár pszichológiai értelemben. Az egós elme, eme világ megteremtője, összeroskad.
Akkor a régi világ hamvaiból új világ születhet!

Természetesen nincs rá garancia, hogy akár a határhelyzet is képes lenne kiváltani ezt a hatást, de a változás potenciális lehetőségét mindenképp megadja. Egyes emberekben ilyen helyzetekben még inkább fölerősödik a VANNAL szembeni ellenállás, ami pokoljárássá teszi az életüket. Másokban a szituáció csak részleges megadást vált ki, de még ez is bizonyos mélységet és higgadtságot eredményezhet, ami addig nem volt jellemző rájuk. Az ego némely része leszakad, és ez lehetővé teszi, hogy az elme mögötti fény és béke - legalább kis része - átragyoghasson.

A határhelyzetek már sok csodát produkáltak. Akadtak olyan gyilkosok, akik kivégzésükre várva, életük utolsó óráiban megtapasztalták az ego nélküli állapotot, és az azzal járó intenzív öröm és békeérzést. Belső ellenállásuk a helyzetükkel szemben olyan hatalmas mértékűvé vált, ami már elviselhetetlen szenvedést okozott. De mivel sehova sem menekülhettek előle, még az elme vetítette jövőbe sem, rákényszerültek elfogadni az elfogadhatatlant, kénytelenek voltak megadni magukat, így váltak képessé arra, hogy belépjenek a kegyelem állapotába, amely a megváltást hozza el:
a múlt teljes elengedését. Valójában persze nem a határhelyzet ad teret a kegyelem és a megváltás csodájának, hanem a megadás.

Ha tehát súlyos sorscsapás ér, vagy valami nagyon nagy "rossz" történik veled - súlyosan megbetegszel; lerokkansz; elveszíted otthonodat, vagyonodat vagy társadalmilag meghatározott identitásodat; elhagy a szerelmed:
meghal vagy szenved egy szeretted: közeleg a halálod -, tudd, hogy van ennek egy másik oldala is! Tudd, hogy ilyenkor csupán egyetlen lépés választ el valami hihetetlen, fantasztikus dologtól:
a fájdalom és a szenvedés félelmének teljes, alkímiai arannyá transzmutálásától! Ezt az egy lépést megadásnak nevezik.

Nem azt mondom, hogy boldog leszel ebben a helyzetben. Nem leszel. De a félelem és a fájdalom olyan lelki békévé és higgadt derűvé alakul át, ami nagyon mélyről tör majd elő:
magából a Megnyilvánulatlanból.
Ez "Isten békéje, amely minden értelmet meghalad."
Ehhez képest a boldogság meglehetősen csekély valami. Ezzel a sugárzó békével együtt jár a felismerés - nem az elme szintjén, hanem lényed mélyén-, hogy elpusztíthatatlan és halhatatlan vagy. Ez nem csupán hit. Olyan tökéletes bizonyosság, amelynek nincs szüksége semmiféle másodlagos forrásból származó, külső bizonyítékra.




A BETEGSÉGBŐL A MEGVILÁGOSODÁSBA

Eckhardt Tolle - A Most hatalma


21. RÉSZ

Ha valaki súlyos beteg, és az állapotát teljesen elfogadva megadja magát a betegségnek, nem adta-e fel ezzel a gyógyulási szándékát is? Hisz ez esetben már nem lenne benne elszántság, hogy megvívjon a betegséggel. Jól gondolom?

A megadás a feltétel nélküli, belső elfogadása annak, ami VAN. Mi itt az életedről beszélgetünk - erről a pillanatról-, s nem az életed körülményeiről vagy feltételeiről, lehet nem arról, amit én élethelyzetnek nevezek. Ezt már kifejtettem.

Ami a betegséget illeti, ez a következőképpen fest. A betegség élethelyzeted része. Mint ilyen, van múltja és jövője. A múlt és a jövő megszakítás nélküli folyamatot képez, hacsak tudatos jelenléted nem aktiválja a most megváltó erejét. Amint tudod, a különböző feltételek mögött, amelyek az időben létező élethelyzetedet alkotják, van valami mélyebb, lényegibb: az időtlen mostban lévő életed, a valódi lényed.

Mivel a mostban nincsenek problémák, ezért ott betegség sincs.

A valaki által az állapotodra akasztott címkébe vetett hit tartja fenn az állapotot! Megerősíti azt, és egy átmeneti egyensúlyvesztésből így egy láthatólag tartós valóságot teremt. Nemcsak szilárdságot és valóságtartalmat ad neki, hanem olyan időbeli folytonosságot is, amivel addig nem rendelkezett. Ha erre a pillanatra összpontosítasz, és tartózkodsz a mentális megcímkézésétől, akkor a betegség a következő egy vagy több tényezővé redukálódik:
testi fájdalom, gyengeség, rossz közérzet, cselekvőképtelenség.
Ennek adod meg magadat, és most. Nem a "betegség" ideájának adod meg magad.
Hagyd, hogy a szenvedés jelen pillanatba kényszerítsen, az intenzív, tudatos jelenlét állapotába! Használd fel ezt a megvilágosodáshoz!

A megadás nem alakítja át azt, ami VAN, legalábbis nem közvetlenül. A megadás téged alakít át! Amikor te átalakulsz, azzal az egész világ átalakul, mert a világ csak reflexió, visszatükröződés. Erről már volt szó.
Ha belenézel a tükörbe, és nem tetszik, amit látsz, bolondság lenne, ha megtámadnád emiatt a tükörképedet. Holott a nem elfogadás állapotában éppen ezt teszed! Ha pedig megtámadod a képet, akkor az magától értetődően visszatámad. Ha azonban elfogadod a képet, bármi is legyen az, ha barátságos vagy vele, akkor az nem tud nem barátságos lenni veled! Hát így változtatod meg a világot!

Nem a betegség a probléma. Te vagy a probléma-amíg az egós elme uralkodik. Ha beteg vagy rokkant vagy, egy pillanatig se hidd, hogy valahogy kudarcot vallottál volna! Ne érezd magad emiatt bűnösnek! Ne hibáztasd az életet, mondván, hogy igazságtalanul bánt veled, de ugyanígy magadat se hibáztasd! Mindez ellenállás. Ha súlyos betegséged van, használd fel azt a megvilágosodáshoz! Bármi "rossz" is történik az életedben, használd fel azt a megvilágosodáshoz! Vond meg az időt a betegségtől! Csöppnyi múltat vagy jövőt se adj neki! Hagyd, hogy intenzív jelen pillanati tudatosságba kényszerítsen, majd figyeld, mi történik!

Válj alkimistává! Transzmutáld a közönséges fémet arannyá, a szenvedést tudatossággá, a katasztrófát pedig megvilágosodássá! Lehet, hogy súlyos betegségben szenvedsz, és szavaim tán földühítenek. Ha így lenne, akkor ez egyértelműen azt jelzi, hogy a betegség éntudatod részévé vált, s hogy most véded az identitásodat - és egyúttal a betegségedet is.
A "betegségnek" jelölt állapotnak semmi köze ahhoz, aki valójában vagy!


2011. november 17., csütörtök

MEGADÁS A SZEMÉLYES KAPCSOLATOKBAN

Eckhardt Tolle - A Most hatalma

20. RÉSZ

Mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik kihasználni, manipulálni vagy irányítani akarnak engem? Nekik is adjam meg magam?

Ők el vannak vágva a Léttől és ezért tudattalanul tőled próbálnak energiához és erőhöz jutni. Igaz, hogy csak tudattalan ember próbál másokat kihasználni és manipulálni, de ugyanolyan igaz az is, hogy csak a tudattalan embert lehet kihasználni és manipulálni! Ha ellenállsz és harcolsz mások tudattalan viselkedésének, illetve viselkedésével, akkor magad is tudattalanná válsz! A megadás azonban nem jelenti azt, hogy megengeded magadnak, hogy tudattalan emberek kihasználhassanak téged. Egyáltalán nem! Abszolút lehetséges határozottan és egyértelműen nemet mondani valakinek, vagy kilépni egy helyzetből, és ugyanakkor a teljes, belső, nem ellenállás állapotában lenni. Amikor nemet mondasz valakinek vagy egy helyzetnek, akkor azt ne reakciószerűen, hanem meglátásod alapján, a pillanatnyilag helyes és helytelen lépés világos fölismerése birtokában tedd!
"Nem" válaszod ne "reaktív", hanem "minőségi" legyen! Ne tartalmazzon negatívitást, olyan nem válasz legyen, ami megelőzi további, fölösleges szenvedés létrejöttét!

A munkahelyemen meglehetősen kellemetlen helyzet alakult ki. Megpróbáltam megadni magam ennek, de nem megy egyszerűen lehetetlennek érzem! Folyamatosan rengeteg ellenállás jön elő belőlem.

Ha nem tudod megadni magad, akkor azonnal cselekedj! Szólj, adj hangot álláspontodnak; vagy tegyél valamit, ami megváltoztathatja a helyzetet; vagy lépj ki a szituációból! Vállalj felelősséget az életedért! Ne szennyezd negativítással a gyönyörű, ragyogó, belső lényedet, sem a Földet! Semmilyen formájában se adj helyet magadban a boldogtalanságnak!

Ha végleg képtelen vagy cselekedni - például, mert börtönben ülsz-, akkor két lehetőség közül választhatsz: ellenállás vagy megadás, tehát leláncoltság vagy belső szabadság, függetlenség a külső feltételektől; szenvedés vagy lelki béke.

A nem ellenállást külső erőszakkal konfrontálódva is alkalmazzuk, vagy ez csak a belső életünkre vonatkozik?

Csak a dolog belső aspektusával törődj! Ez az elsődleges. Az persze meg fogja változtatni életed külső menetét is, a kapcsolataidat és egyebeket.
A megadás alapvetően fogja megváltoztatni a kapcsolataidat. Ha soha nem vagy képes elfogadni azt, ami van, akkor ebből az is következik, hogy senkit sem tudsz olyannak elfogadni, amilyen. Megítéled, kritizálód, minősíted, visszautasítod vagy megpróbálod megváltoztatni az embereket.
Továbbá, ha a mostot folyamatosan csak eszközként használod egy jövőbeli cél eléréséhez, akkor minden embert, akivel csak találkozol és akivel kapcsolatba kerülsz, szintén egy jövőbeli cél elérésére szolgáló eszközzé teszel. Ez esetben a kapcsolat - az emberi lény - másodlagos vagy teljesen lényegtelen lesz számodra. Az válik elsődlegessé, amit a kapcsolatból nyerhetsz:
anyagi előny, a hatalom érzete, testi öröm vagy az ego ilyen-olyan kielégülése.

Hadd mutassam be egy példán, hogyan működhet a megadás az emberi kapcsolatokban! Amikor egy vitába vagy konfliktusba keveredsz, például a partnereddel vagy bárkivel, aki közel áll hozzád, kezdd azzal, hogy megfigyeld, mennyire védekezel, ha "bástyáidat" megtámadják; illetve érezd saját agressziód erejét, amikor te támadod a másik ember álláspontját!

Figyeld meg a saját szempontjaidhoz és véleményedhez való ragaszkodásodat! Érezd a mentális-emocionális energiát, ami a mögött az igényed mögött húzódik meg, hogy neked legyen igazad, és bebizonyosodjon, hogy a vitapartnered téved! Ez az egós elme energiája.

Úgy tudatosíthatod, ha beismered, hogy létezik, és annyira átérzed, amennyire csak tudod. Aztán egy nap, egy vita kellős közepén, hirtelen rájössz, hogy dönthetsz: ha akarod, képes vagy szélnek ereszteni az ösztönös reakciódat! Ki is próbálod, csakhogy megtudd, mi történik ilyenkor. Megadod magad. De nemcsak a szavak szintjén! Tehát nem arról van szó, hogy rálegyintesz, mondván: "jól van, igazad van", miközben az arckifejezéseden ez látszik: "fölötte állok én ennek a gyerekes tudattalanságnak..." Ez csak azt jelentené, hogy az ellenállást egy másik szintre tolod át, miközben továbbra is az egós elme diktál, és felsőbbrendűséget követel magának. Arról beszélek, hogy teljesen elengeded magadból azt a mentális-emocionális energiamezőt, amely a hatalomért küzd.

Az ego igen ravasz, ezért nagyon ébernek, nagyon jelenlevőnek és önmagaddal szemben teljesen őszintének kell lenned. Utóbbi azért lényeges, hogy tudd, valóban lemondtál-e az álláspontoddal - mentális pozícióddal - való azonosulásról, és függetlenítetted-e magadat az elmédtől. Ha hirtelen nagyon könnyűnek és kitisztultnak érzed magad, valamint mély békeérzés jár át, akkor ez félreismerhetetlen jele annak, hogy valóban megadtad magadat. Ezt követően figyeld meg, mi történik a másik ember mentális pozíciójával, így, hogy ellenállásoddal immár nem adsz neki energiát! Amint sikerül föladnotok mentális bástyáitokat, megkezdődhet a valódi kommunikáció.

Mi a helyzet az ellenállás- mentességgel, ha erőszakkal, agresszióval és hasonlókkal kerülsz szembe?

Attól, hogy nem állsz ellen, még nyugodtan cselekedhetsz. Mindössze arról van szó, hogy tetted avagy akciód ne -tudattalan- reakció legyen! Gondolj a keleti harcművészetek gyakorlatának alapját képező, mély bölcsességre:
ne állj ellen az ellenfél erejének! Engedj neki, hogy legyőzhesd!

Az intenzív jelenlét állapotában a nem cselekvés rendkívül erőteljes átalakító és gyógyító hatást fejt ki helyzetekre és emberekre.
A tanizmusban használatos a wu wei kifejezés, amit általában úgy fordítanak, hogy
"cselekvés nélküli cselekvés" vagy "nyugodtan ülve nem cselekedni semmit"
Az ősi Kínában ezt az egyik legnagyobb teljesítménynek és erénynek tekintették. Gyökeresen különbözik ez a közönséges tudatállapotú - vagy inkább tudattalan - tétlenségtől, ami félelemből, tehetetlenségből vagy határozatlanságból ered. Az igazi "semmittevésre" a belső ellenállás hiánya és az intenzív éberség jellemző.

Ha pedig cselekvésre van szükség, akkor az már nem a kondicionált elméd diktálta reagálás lesz, hanem tudatos jelenlétedből cselekszel. Ebben az állapotban az elméd mentes a fogalmaktól, az erőszakmentesség fogalmát is beleértve. Így hát ki tudná előre megjósolni, hogy mit is teszel majd?

Az ego azt hiszi, hogy az ellenállásodban rejlik az erőd, holott igazság szerint az ellenállásod elszakít a Léttől, az egyetlen helytől, ahol valódi erő lakozik! Az ellenállás az erőt színlelő gyöngeség és félelem.
Amit az ego gyöngeségnek vél, az valójában a lényed, teljes tisztaságában, ártatlanságában és erejében. Amit erőnek lát, az pedig nem más, mint gyöngeség.
Így hát az ego folyamatosan ellenállás-üzemmódban működik, és hamis szerepeket játszik, hogy eltakarja "gyöngeségedet", ami valójában éppenséggel az erőd!

Amíg nincs megadás, az emberi kapcsolatok nagy része csak tudattalan szerepjáték. A megadásban nincs már szükséged az ego védekezésére és hamis álarcokra.
Nagyon egyszerűvé, nagyon valódivá válsz.
"Ez veszélyes!", mondja az ego.
"Megsérülsz! Sebezhetővé válsz!"
Amit persze az ego nem tud, hogy csak az ellenállás feladásán keresztül, csak a "sebezhetővé váláson" át fedezheted fel valódi, lényedből fakadó sebezhetetlenségedet.



ANYA

ANNIKA ART

Beszélgettünk arról, hogy a Nő lényege az odaadás. Vajon mikor éli meg leginkább önmagát? Az anyaságban. Vérét, sejtjeit adja magzatának. Érzelmeivel itatja át a benne megfogant életet, kicsijének fejlődő szívét és mély énjének rétegeiben a picinyben alvó lelket ébresztgeti. Az édesanya vele élő-egységben élő magzatával a legerősebb metakommunikácóban érintkezik: az anya személyisége a szív ritmusával áramlik vérével együtt születendő Gyermekébe.

Odaadás a nő természete, az anyaság a Nő maga.
A nő, mint Szűz, magányosan áll az idővel szemben. A Jegyes megosztja az időt a benne tevékeny férfival. Az Anya legyőzi az időt.
"Az Anya a földi végtelenség képe" - elmélkedi tovább Gertrud von Le Fort. 
Az anyák újra és újra szülnek, folytatják a nemzedékek életét. Az emberiség ölükben fogan, ők szülnek.

Az anyák szívén át folyik a történelem.
Az édesanyákban elpusztíthatatlan optimizmus él. Az élet iránti visszafordíthatatlan és megismételhetetlen ösztön. Minden szülés cáfolja a végleges elmúlást. Az anyákban az örökkévalóságba vetett hit él. Szülne gyermeket, ha halálra szülné?! (Az abortusz a Nő létének, személyiségének részleges amputációja)

Az anyaságban az időtlenség jelenik meg. Az áldott állapotban lévő nők arcán ez látszik. Átadják magukat áldott állapotuknak és kilenc hónapig szinte megszűnik az idő.
Csak az élettel foglalkoznak, amely élet - ők érzik! - örök.

Az anya szívében olyan szeretet van, amely nem lesz és nem múlik. VAN.
Anyasága kezdetén nem kevesebb ez a szerettet, mint ötven, hatvan év múlva. Az anyai szeretet állandó, nem fejlődik. Szeretete nem csökkenthető, és fokozhatatlan.

Az anyai Nő időtlen szeretete árad gyermekeire.
A lelki anyaságnál már láttuk, hogy anyailag érezni annyi, mint a tehetetlenek mellé állni, minden gyöngéhez, kicsinyhez szeretettől áthatva odahajolni.

A világnak napjainkban kiváltképpen anyai nőre van szüksége. Világunkban hiányzik az anyai érzület! A világ gazdagsága, fegyverei, civilizációja - háborúi! - ellenére nem találja önmagát. A jog a törvény, az erő és az erőszak világában az anyai Nő tudna és tud jóságot, irgalmat, melegséget, gyöngédséget, szeretetet teremteni.

Az életet adó anya a keresztény hit valóságában az üdvösség feltételét adó anya.
A földi élet ajándékozásával a megváltás lehetőségét is ajándékozza gyermekének.
Az anya kilenc hónapon át várta gyermekét, hordozta, tudatosan azonban nem formálhatta kívánsága szerint. Születés után ismét várakozás állapotába kerül. Szellemi reményteljesség tölti el. Ismét nem avatkozhat életébe kívánsága szerint. Vallási értelemben gyermeke a Teremtő gyermeke, ő csak áhítatos tisztelettel közreműködik nevelésében. föltétlen hittel kell ölelni s egyszerre teljesen újra s újra Istennek átadni, megszülni gyermekét...

Az anyák szeretete biztosíték, hogy senki nem selejt. Nézd a fogyatékos gyermek anyját. Az ő gyermeke a gyermek. Nézd az elítéltet. Bármi ítéletet is mond ki a bíró, az elítélt egy anya gyermeke. S az anya sajátjának vallja...

Az anyai Nő látja gyermekében az embert. Mécs László A Királyfi három bánata című költeményében panaszolja, hogy csak az édesanyja látta őt királyfinak és miért nem tudja minden ember a másik összes embert úgy látni, mint az anyák látják gyermekeiket?!

Az anya a hétköznapok hőse. Ő elégíti ki a mindennapok szükségleteit, fáradalmait ő hordozza. A férfi űrhajókat tervez, égitestek után kutat, hidakat emel, hegyek alá fúr, és így győz az anyag felett.
Ám a mindennapi győzelem az anyag felett, amikor takarít, mos, az anyáé, aki az anyag "alattomos", szinte észrevétlen, de mindig megújuló támadásait legyőzi.
A nő hadviselése a szennyel szemben az Élet szolgálata.
Az anyai Nő a család szíve.

Jól ismerjük a balladai Kőmíves Kelemennét. Teste, vére nélkül nem épült volna fel Déva vára. Beépült a vár falaiba és összetartotta. Ma a család nem marad egyben az anya teste, vére, szíve, lelke nélkül...
Elveszett Kőmíves Kelemenné? A ballada szerint tovább él a vár falaiban. Az anyai Nő sem vész el, de él a család hangulatában, érzelmi zenéjében, létében, együvé tartozásában. Ahol nincs anyai Nő, megszűnik a család. Nélküle összeomlik a család fala, széthullik az otthon, amely a férfi és a gyermek vára lenne.
Női mivoltodnak ősképe, ősmintája az Anya. Mered vállalni? "Aki elveszti életét, megtalálja azt."Éljed meg önmagad.Nőnek, anyának születtél.

2011. november 15., kedd

AZ ELMEENERGIÁTÓL A SPIRITUÁLIS ENERGIÁIG

Eckhardt Tolle - A Most hatalma

19. RÉSZ

Könnyebb beszélni az ellenállás elengedéséről, mint megtenni azt...Még mindig nem értem világosan, hogy lehet azt elereszteni! Ha azt feleled, hogy megadással, akkor újra kérdem: hogyan?

Kezdd azzal, hogy elismered, van benned ellenállás! Légy ott, amikor történik, amikor az ellenállás föltámad benned! Figyeld meg, hogyan hozza létre az elméd, hogyan minősíti a helyzetet, önmagadat és másokat! Vedd szemügyre a gondolkodási folyamatot! Érezd az érzelem energiáját! Az ellenállás megfigyelése révén rájössz, hogy az valójában céltalan, haszontalan reakció. Teljes figyelmednek a mostra irányításával a tudattalan ellenállás tudatossá válik, és ezzel véget is ér. Nem lehetsz egyszerre tudatos és boldogtalan, tudatos és negatív! A negativítás, a boldogtalanság vagy a bármilyen formában jelentkező szenvedés ellenállást jelez, és az ellenállás mindig tudattalan!

Én tudom, hogy mikor érzem magam boldogtalannak...

Akartál-e boldogtalan lenni? Ha nem akartál, akkor hogyan alakult ki mégis ez az érzés? Mi a célja? Ki tartja életben? Azt mondod, hogy tudatában vagy boldogtalan érzéseidnek. Az igazság azonban az, hogy azonosulsz velük, és kényszeres gondolkodással tartod fenn a folyamatot. Mindez tudattalan! Ha tudatos lennél, vagyis teljesen a mostban tartózkodnál, akkor minden negativításod szinte azonnal megszűnne. A jelenlétedben  nem tudna fönnmaradni. Csakis a távollétedben képes életben maradni. jelenlétedben még a fájdalomtest sem képes sokáig fönnmaradni. Azzal őrzöd meg boldogtalanságodat, hogy időt adsz neki. Ez számára a "vér", az éltető elem. Intenzív jelen pillanati tudatossággal vedd el tőle az időt, és ő meghal! De vajon akarod-e, hogy meghaljon? Biztos, hogy eleged van belőle? Ki lennél nélküle?

Amíg nem kezded gyakorolni a megadást, addig a spiritualitás számodra olyan valami, amiről olvasol, gondolkozol, beszélsz vagy éppen könyvet írsz, amivel kapcsolatban lelkesedsz, amiben hiszel - vagy éppenséggel nem. Egyre megy. Amíg nem adod meg magad, addig a spiritualitás nem válik számodra élő valósággá! Amikor viszont ezt megteszed, a belőled kiáradó és az életedet aztán irányító energia sokkal magasabb rezgésszámú lesz, mint az elmeenergia, ami ma még a világunkat kormányozza! Az az energia, amelyik megteremtette a jelenlegi civilizációnk társadalmi, politikai és gazdasági szerkezetét, és amelyik oktatási rendszerünk és a média révén életben tartja magát.

A megadással a spirituális energia belép ebbe a világba. Nem okoz szenvedést sem neked, sem más embernek, sem a bolygón élő bármilyen más élőlénynek. Az elmeenergiától eltérően nem szennyezi a Földet, és nem vonatkozik rá a polaritás törvénye, ami azt mondja ki, hogy semmi sem létezhet az ellentéte nélkül, hogy rossz nélkül jó sincs. Akik elmeenergiával "működnek" - A föld lakosságának a legeslegnagyobb része nem is tudnak a spirituális energia létezéséről, ami a valóságnak egy más rendjéhez tartozik. Amint elegendő ember lép be a megadottság állapotába és így teljesen megszabadulnak a negativítástól, egy új világ fog megszületni.

Ha a Föld sorsa az, hogy életben maradjon, akkor ez lesz lakói energiája. Jézus utalt erre az energiára, amikor hegyi beszédében híres próféciáját elmondta:
"Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld."
Ez csöndes, ám erőteljes jelenlét, ami föloldja az elme tudattalan mintáit. Ezek a sémák egy ideig ugyan még aktívak maradhatnak, de többé már nem uralják az életedet.

A külső feltételek, amelyeknek ellenálltál, a megadás következtében szintén gyorsan elkezdenek változni vagy szétoszlani. Olyan erő ez, ami nagyon hatékonyan alakít át helyzeteket és embereket. Ha a körülmények nem változnak azonnal, a most elfogadásával akkor is képes vagy már föléjük emelkedni. Akár így, akár úgy, de szabaddá válsz!


A MEGADÁS ÉRTELME

Eckhardt Tolle - A Most hatalma

18. RÉSZ

Néhányszor már említetted a "megadást". Tőlem idegen ez a gondolat. Meglehetősen fatalistán hangzik. Ha folyton elfogadjuk a dolgokat, úgy ahogy vannak, akkor nem teszünk semmi erőfeszítést a helyzet javításáért! Úgy tűnik nekem, hogy a fejlődés valójában személyes és kollektív szinten is - nem a jelen korlátjainak elfogadása, hanem törekvés arra, hogy túljussunk a korlátokon, és valami jobbat teremtsünk meg. Ha nem ezt tettük volna eddig, akkor még ma is barlangokban élnénk. Hogyan egyezteted össze a megadást a dolgok megváltoztatásával és a feladatok elvégzésével?

Egyesek számára a megadás szó negatív mellékzöngéjű, mert hallani vélik benne például a vereség, a feladás, az élet kihívásaival szemben megélt kudarc vagy a fásultság fogalmakat. Holott a valódi megadás valami egészen más! Nem azt jelenti, hogy passzívan beletörődsz a helyzetedbe, bármilyen is legyen az, és semmit sem teszel annak megváltoztatásáért. Azt sem jelenti, hogy fölhagysz a tervezéssel vagy a pozitív tettek kezdeményezésével.

A megadás az az egyszerű, de mély bölcsesség, hogy inkább átadjuk magunkat az élet áramlatának, semmint ellenállnánk neki. Az egyetlen pont, ahol megtapasztalhatod az élet áramlását, az a most.
A megadás tehát a jelen pillanat feltétel és fenntartás nélküli elfogadása. Lemondasz arról, hogy ellen állj annak, ami van. A belső ellenállás azt jelenti, hogy - mentális ítélkezés és érzelmi negativítás útján - nemet mondasz arra, ami van. Különösen akkor válik ez kifejezetté, amikor a dolgok "rosszra fordulnak". Ez azt jelenti, hogy szakadék választja el elméd igényeit és merev elvárásait attól, ami van. Ez a fájdalomszakadék. Ha már elég hosszú ideje élsz, akkor tudod, hogy bizony gyakran "fordulnak rosszra a dolgok". Pontosan ekkor érdemes a megadást gyakorolni, ha meg akarod tisztítani az életedet a fájdalomtól és a bánattól a VAN elfogadása azonnal megszabadít az elmével való azonosulástól, és így újra összekapcsol a Léttel. Az ellenállás az elme!

A megadás színtiszta belső folyamat, de ez nem azt jelenti, hogy a külső szinten ne cselekedhetnél és változtathatnál a helyzeten! Megadásoddal valójában nem az egész helyzetet kell elfogadnod, mindössze azt a kicsiny részt, amit mostnak nevezünk.

Ha például valahol beleragadsz a sárba, nem mondod, hogy: "Rendben van, beletörődöm abba, hogy beleragadtam a sárba." A beletörődés nem azonos a megadással! Nem kell elfogadnod egy nem kívánatos vagy kellemetlen élethelyzetet! Azt sem tanácsolom, hogy becsapd magad, mondván:
"Semmi  rossz sincs abban, hogy beleragadtam a sárba..." Nem.
Teljes mértékben fölismered, hogy ki szeretnél jutni a sárból. Ezt követően a jelen pillanatra szűkíted be figyelmedet, anélkül, hogy gondolatban bármilyen címkét is akasztanál rá. Ez azt jelenti, hogy nem ítéled meg a mostot, s amiatt ellenállás és érzelmi negativítás sincs benned! Elfogadod a pillanat "vanságát". Azután pedig cselekszel, és minden tőled telhetőt megteszel, hogy kikerülj a kátyúból. Az ilyen tettet nevezem pozitív cselekvésnek. Ez sokkal hatékonyabb, mint a negatív cselekvés, ami haragból, kétségbeesésből vagy frusztrációból ered. Amíg a kívánt eredményt el nem éred, tovább gyakorlod a megadást, oly módon, hogy tartózkodsz a most minősítésétől.

Mondanivalóm illusztrálására hadd hozzak egy képi hasonlatot!
Este, sűrű ködben, egy ösvényen haladsz. Szerencsére azonban van nálad egy erős fényű elemlámpa, ami keresztül világít a ködön, és így egy kicsi, világos útszakaszt látsz a lábad előtt. A köd az élethelyzeted, ami a múltat és a jövőt is tartalmazza: az elemlámpa a tudatos jelenléted; a kicsi, világos útszakasz pedig a most.

A megadás hiánya megkeményíti pszichológiai formádat, az ego kérgét, és így az elkülönültség intenzív érzetét okozza. A körülötted lévő világot, azon belül különösen az embereket, magadra nézve fenyegetőnek érzékeled. Tudattalan kényszer ébred benned, hogy ítélkezéssel elpusztíts másokat, vagy hogy versengj és uralkodj. Még a természet is ellenségeddé válik, és észlelésedet és értelmezésedet a félelem vezérli.
A paranoia avagy üldözési mánia nevű elmebetegség csupán kevéssel hevenyebb formája a tudat eme szokványos, "normális", ám diszfunkcionális állapotának.

Az ellenállás hatására nemcsak pszichológiai, hanem fizikai formád, tehát a tested is keménnyé és merevvé válik. A test különböző részein feszültség támad, és az egész test összehúzódik. Az életenergia szabad áramlása a testben, ami az egészséges működéséhez alapvetően szükséges, nagymértékben korlátozottá válik. A testmozgás és némely fizikális gyógymód segíthet ugyan az áramlás helyreállításában, de ha nem gyakorlod a megadást a mindennapi életedben, akkor ezek a terápiák csak ideiglenes tünetmentességet eredményeznek, mert az ok - az ellenállási minta - nem szűnt meg.

Van benned valami, amire nem hatnak élethelyzeted ideiglenes körülményei, és amihez csak a megadáson át vezet az út. Ez pedig az életed, te magad, aki az időtlen jelen birodalmában örökké létezik. Ennek az életnek a megtalálása "az egyetlen dolog, amire szükség van", ahogy Jézus mondta.
***
Ha élethelyzetedet kellemetlennek vagy esetleg elviselhetetlennek tartod, akkor először is meg kell adnod magad, mert csak úgy tudod összetörni a helyzetet fenntartó, tudattalan ellenállási mintát.
A megadás tökéletesen összeegyeztethető a cselekvéssel, a változtatás kezdeményezésével és a kitűzött célok elérésével. Amikor megadtad magad, akkor abban az állapotban már egy teljesen más, a megszokottól eltérő minőségű energia áramlik a tetteidbe. A megadás újra összekapcsol a Lét forrásenergiájával, márpedig, ha a cselekvésedbe a Lét hatol be, akkor az az életenergia boldog ünneplésévé válik, ami még mélyebben visz a mostba. Az ellenállás feladásán keresztül tudatosságod minősége - és ezért bármilyen cselekvésed, illetve teremtésed minősége is - mérhetetlenül javul!

Az eredmények ekkor már garantáltan tükrözik ezt a minőségi ugrást. Akár "megadásos cselekvésnek" is nevezhetnénk az ilyen tevékenységet. Ez nem az a munka, amit évezredek óta munkának nevezünk! Ahogy egyre több ember ébred föl, a munka szó valószínűleg eltűnik majd szókincsünkből, és talán egy új szó veszi át a helyét.
Várható jövődet a legnagyobb mértékben tudatod jelenlegi minősége szabja meg, ezért a megadás a legfontosabb dolog, amit a pozitív változásért megtehetsz. Ehhez képest bármilyen tett csak másodlagos jelentőségű. Önmegadás nélküli tudatállapotból nem származhat valóban pozitív cselekvés!

Értem már. Ha például valamilyen kellemetlen vagy számomra nem megfelelő helyzetben vagyok, és teljesen elfogadom a pillanatot, úgy ahogy az van, akkor nem élek át szenvedést és boldogtalanságot. Ily módon mintegy a helyzet főlé emelkedem. Az azonban még mindig nem egészen világos, hogy bizonyos fokú elégedetlenség nélkül vajon honnan kapok energiát és ösztönzést a tettekhez és a változtatás véghez viteléhez?  

A megadás állapotában nagyon világosan látod, mit kell tenned, és cselekszel is. Méghozzá úgy, hogy egyszerre csak egy dolgot teszel, és egyszerre csak egy dologra figyelsz. Tanulj a természettől!
Figyeld meg, hogyan hajtja végre elégedetlenség és boldogtalanság nélkül minden "feladatát", miként bomlik ki ennek eredményeként szemed láttára az élet csodája! Ezért mondta Jézus:
"Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek; nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak..."

Ha a helyzeted összességében nem kielégítő vagy kellemetlen, akkor különítsd el a többitől a jelen pillanatot, és fordulj megadással afelé, ami van! Ez elemlámpád ködön áthatoló fénycsóvája. Ennek hatására tudatod állapotát már nem a külső körülmények fogják megszabni. Már nem az ellenállás és a reagálás irányítja lépteid. Aztán vizsgáld meg alaposan az adott helyzetet! Kérdezd meg magadtól:
"Tehetek-e valamit, hogy megváltoztassam a helyzetet, hogy javítsak rajta, vagy lépjek ki belőle?"
Ha úgy ítéled meg, hogy van lehetőség, akkor megteszed a megfelelő lépést. Ne figyelj egyszerre százféle dologra, amiket valamikor a jövőben majd - biztosan vagy esetleg - meg kell tenned! Koncentrálj arra az egy teendőre, amit most tehetsz meg! Ez nem azt jelenti, hogy ne tervezz! Meglehet, hogy épp a tervezés az egyetlen dolog, amit pillanatnyilag megtehetsz. De bizonyosodj meg róla, hogy nem vetíted ki - nem projiciálod - magadat a jövőbe azzal, hogy arról szóló, "mentális filmeket" kezdesz vetíteni lelki szemeid elé, elveszítve így a mostat! Lehet, hogy cselekedeteidnek nem lesz azonnal gyümölcse. De amíg az beérik, addig se állj ellen annak, ami van! Ha semmit sem tehetsz, és nem is léphetsz ki az adott helyzetből, akkor használd a szituációt arra, hogy még mélyebben menj bele a megadásba, a mostba, a Létbe!

Ha belépsz a jelen időtlen dimenziójába, a változás gyakran furcsa módokon következik be, anélkül, hogy túl sokat kéne tenned. Az élet segítőkésszé és együtt működővé válik. Ha olyan belső tényezők akadályoztak meg a cselekvésedben, mint pl. félelem, bűntudat vagy lustaság, akkor tudatos jelenléted fényében azok elolvadnak, megsemmisülnek.

Ne keverd össze a megadást azzal a hozzáállással, hogy "engem többé már semmi sem fog bosszantani", vagy azzal, hogy "engem többé már nem érdekel" ! Ha alaposabban szemügyre veszed az ilyen hozzáállást, akkor rájössz, hogy a mélyén valójában - rejtett megbántottság formájában - negativítás húzódik meg. Ez esetben egyáltalán nem megadásról, hanem leplezett ellenállásról van szó! Megadáskor figyeld meg önmagad, és ellenőrizd, maradt-e benned, akár csak nyomokban is, ellenállás! Légy nagyon éber, amikor ezt teszed, mert valamelyik sötét sarokban egy gondolat vagy fel nem ismert érzelem formájában akár maréknyi ellenállás is megbújhat!


ÚTBAN A VALÓSÁG ÚJ RENDJE FELÉ

Eckhardt Tolle - A Most hatalma


17. RÉSZ

Nem értek egyet azzal, hogy a testnek feltétlenül meg kell halnia. Meg vagyok róla győződve, hogy igenis képesek vagyunk elérni a fizikai halhatatlanságot! Csak azért hal meg a test, mert hiszünk a halálban!

A test nem azért hal meg, mert hiszel a halálban. A test azért létezik - vagy legalábbis úgy tűnik, mintha létezne-, mert hiszel a halálban! A test és a halál ugyanannak az illúziónak a két eleme, amit az az egó üzemmódban működő tudatosság teremt meg, amely nem tud az élet Forrásáról, s önmagát elkülönültnek és állandóan fenyegetettnek véli. Ezért elhiteti veled, hogy te test vagy, egy tömör, fizikai jármű, amelyet folyamatosan veszély fenyeget.
Ha önmagadat egy sérülékeny testnek képzeled, ami megszületik, majd nem sokkal később meghal, akkor jó, ha tudod, hogy épp ez az illúzió! A test és a halál egyazon illúzió! Egyik sem létezik a másik nélkül. tudom, szeretnéd megtartani az illúzió egyik felét, és megszabadulni a másiktól, csakhogy ez lehetetlen. Vagy tartsd meg, vagy dobd el, de mind a két felét!
Nem szabadulhatsz meg a testedtől, és erre nincs is szükség. Hihetetlenül téves felfogás az, ha testedet hiszed valódi természetednek. De mivel valódi természeted ebben az illúzióban van elrejtve, s nem azon kívül, ezért csak a testeden keresztül férhetsz ahhoz hozzá!
Ha látnál egy angyalt, ám azt hinnéd, hogy az csak egy kőszobor, mindössze annyit kéne tenned, hogy alaposabban, közelebbről is megnézed a "kőszobrot", s nem más irányba fordítod a tekintetedet. Így aztán tisztázódna is a tévedésed.

Ha a halálba vetett hit hozza létre a testet, akkor miért van teste az állatoknak? Az állatoknak nincs egójuk, és nem hisznek a halálban! De így is meghalnak, vagy legalábbis úgy tűnik, hogy meghalnak!

Emlékezz: ahogy a világot érzékeled, az a tudatod állapotát tükrözi! Nem válhatsz meg a tudatodtól, és nem létezik rajtad kívüli, objektív világ. Tudatod minden pillanatban megteremti a világot, amiben élsz. A modern fizika egyik legjelentősebb fölismerése, hogy a megfigyelő és a megfigyelt összekapcsolódik. A kísérletet-végrehajtó ember - a megfigyelő tudat - nem különíthető el a megfigyelt jelenségtől! Ha a kutató másként közelít a jelenséghez, akkor a megfigyelt jelenség másként alakul! Ha mélyen hiszel az elkülönültségünkben és a túlélésért folyó küzdelemben, akkor csupa olyan dolgot látsz majd magad körül, ami ezt a hitedet tükrözi vissza, és érzékelésedet a félelem vezérli. Olyan világban találod magad, ahol halál harcoló lények, öldöklés és pusztítás vesz körül.

Semmi sem az, aminek látszik! A világ, amit az egós elméddel megteremtesz és látsz, siralmasan tökéletlen helynek tűnik. Ám mindaz, amit érzékelsz, csupán egyfajta szimbólum, olyan, mint egy két egy álomból. Tudtad így értelmezi az univerzum molekuláris energiatáncát, amellyel folyamatos kölcsönhatásban áll. Ez az energia a nyersanyaga az úgynevezett fizikai valóságnak. Mindez testek, születés és halál vagy túlélésért folytatott küzdelem formájában jelenik meg számodra.

Megszámlálhatatlan, egymástól abszolút eltérő értelmezések, teljesen különböző világok létezhetnek - és léteznek is -, amelyek mind az őket érzékelő tudat függvényei! Minden lény a tudatosságnak egy-egy középpontja, amelyek valamennyien megteremtik saját világukat, bár ezek a világok egymással mind összekapcsolódnak.
Létezik embervilág, hangyavilág, delfinvilág stb. Számtalan olyan lény van, akiknek a tudatfrekvenciája annyira eltér a tiédtől, hogy valószínűleg nem is vagy tudatában létüknek, ahogy ők sem a tiédnek. A tudatosság igen magas szintjén járó lények, akik pontosan tudatában vannak a Forrással és az egymással való összekapcsolódottságuknak, abban a világban laknak, amely számodra a mennyei birodalomnak tűnne, és mégis, minden világ végső soron egy.

Közös embervilágunkat javarészt az általunk elmének nevezett tudatosságszint hozza létre. Még a kollektív embervilágunkon belül is hatalmas különbségek találhatók: sok-sok, különböző "világocska", amelyek mindegyike az öt érzékelő, illetve megteremtő ember függvénye. Minthogy minden világ összekapcsolódik egymással, ha a közös emberi tudat átalakul, akkor a természet és az állatvilág is tükrözni fogja ezt az átalakulást! Erre utal a bibliai állítás, miszerint az eljövendő korban majd ...együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével." Ez egy, a maitól óriási mértékben eltérő valóságrendszer lehetőségét jelzi.

Amint azt már említettem, a világ, ahogy azt jelenleg érzékeljük, nagyrészt az egós elme reflexiója. Mivel a félelem az egós téveszme elkerülhetetlen következménye, ezt a világot a félelem uralja. Ahogy az álomban fölbukkanó képek is belső állapotok és érzések szimbólumai, ugyanúgy közös valóságunk is javarészt a kollektív emberi pszichében fölgyülemlett félelemnek és a negativítás súlyos rétegeinek a jelképes kifejeződései. nem vagyunk elkülöníthetők a világunktól. Ezért aztán, amint az emberek többsége megszabadul az ego téveszméjétől, ez a belső változás ki fog hatni a teremtés egészére!

Szó szerint új világban fogunk élni. Az egész bolygó tudatossága alakul át. A furcsa, buddhista mondás, miszerint minden fa és minden fűszál végül megvilágosodik, ugyan erre az igazságra utal. Szent Pál szerint az egész teremtés arra vár, hogy az emberek megvilágosodjanak. Én legalábbis így értelmezem a szavait:
"...a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását."
Szent Pál tovább megy, és azt mondja, hogy ezáltal az egész teremtés megváltódik:
"az egész természet sóhajtozik és vajúdik mindmáig."

Ami megszületőben van, az egy új tudatosság, és annak szükségszerű következménye: egy új világ. Az újtestamentum - pontosabban a Jelenések könyve  - ezt is megjósolja:
"Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak..."

De ne keverd össze az okot az okozattal! Nem az az elsődleges feladatod, hogy egy jobb világ megteremtésén keresztül keresd a megváltást, hanem, hogy fölébredj a formával való azonosulásból! Akkor már nem kötődsz ehhez a világhoz, a valóságnak ehhez a szintjéhez. Gyökereidet a Megnyilvánulatlanban érezheted, és így megszabadultál a megnyilvánult világhoz való ragaszkodástól. Akkor is élvezheted eme világ mulandó örömeit, de többé már nem félsz a veszteségtől, és ezért nem kell az örömökbe csimpaszkodnod. Bár élvezheted az érzéki örömöket, de már nem sóvárogsz utánuk!
A pszichés kielégülést - az ego "etetését" - sem kergeted már éjjel-nappal, hiszen kapcsolatban állsz valamivel, ami végtelenszer boldogítóbb bármely élvezetnél, bármely megnyilvánult dolognál.

Bizonyos értelemben ekkor már nincs szükséged a világra. Arra sincs szükséged, hogy az más legyen, mint amilyen.
Csak ekkor kezdesz valóban hozzájárulni egy jobb világ eljöveteléhez, egy, a jelenlegitől eltérő valóság megteremtéséhez! Csak ekkor tudsz igazi együttérzést átélni, és másoknak az okok szintjén segíteni. Csak azok hozhatnak létre egy jobb világot, akik már túlléptek - "transztendáltak" - ezen a világon.

Említettem, hogy az igazi együttérzés duális jellegű, kettős természetű. Ez azt jelenti, hogy egyszerre vagy tudatában a mindent és mindenkit összekötő és jellemző halandóságnak és halhatatlanságnak. Ezen a mély szinten az együttérzés a legszélesebb értelemben gyógyítóvá válik. Ebben az állapotban gyógyító hatásod elsősorban nem a  tetteiden, hanem a létezéseden alapszik! Bárkivel is kerülsz kapcsolatba, megérinti öt a jelenléted és a belőled áradó béke, akár tudatában van ennek, akár nem. Ha teljesen jelen vagy, és a körülötted lévő emberek tudattalanul viselkednek, nem érzel majd késztetést, hogy reagálj a helyzetre, tehát nem adsz annak valóságot. 

Békéd olyan hatalmas és mély lesz, hogy minden, ami nem béke, az eltűnik benne, mintha soha nem is létezett volna. Ez megtöri a tett és az arra válaszként jövő tett - akció és reakció karmikus körforgását. Az állatok, a fák, a virágok érezni fogják a békédet, és reagálnak majd rá. A létezéseddel, isten békéjének demonstrálásával tanítasz. A "világ világosságává válsz, a színtiszta tudat kisugárzásává, és így az ok szintjén szünteted meg a szenvedést. Eltünteted a tudattalanságot a világból.
***
Ez nem jelenti, hogy nem taníthatsz tettekkel is. Például elmondod, hogy miként lehet fölszámolni az elmével való azonosulást és fölismerni a tudattalan mintákat. De lényed, aki vagy, az mindig alapvetőbb tanítás, és hatékonyabban alakítja át a világot, mint a szavaid, s még a tetteidnél is lényegesebb!
Továbbá az, hogy fölismered a Lét elsődlegességét, és így az ok szintjén dolgozol, nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy együttérzésed a cselekvés és ráhatás szintjén is megnyilvánuljon, tehát, hogy minden esetben enyhítsd is a szenvedést. Amikor egy éhes ember kenyeret kér tőled, ha van, adsz neki. A kenyér átnyújtásakor, ha nagyon rövid időre is, de kapcsolatba kerülsz vele.
Valójában ez a másodperc, a Lét megosztott pillanata számít valójában, aminek a kenyér csak a jelképe! Belül ilyenkor jelentős gyógyító hatás érvényesül. Abban a pillanatban nincs adó, és nincs elfogadó.

Szerintem először is nem lenne szabad megengedni, hogy bárki is éhezzen. Hogyan teremthetünk jobb világot anélkül, hogy megbirkóznánk olyan szörnyűségekkel, mint az éhezés és az erőszak?

Minden szörnyűség a tudattalanság következménye. Enyhítheted a tudattalanság hatásait, de addig nem szüntetheted meg őket, amíg föl nem számolod az okait! A valódi változás belül történik, nem pedig kívül!
Ha küldetést érzel arra, hogy enyhíts a világ szenvedésén, ez nagyon nemes dolog. Jegyezd meg azonban, hogy ne csak a külső dolgokra összpontosíts, mert akkor csalódás és kétségbeesés vár rád! Mély, tudati változás nélkül a világ szenvedése feneketlen árok...Ne hagyd hát, hogy együttérzésed egyoldalú legyen! Hozd egyensúlyba a fájdalom és ínség láttán benned ébredő empátiát és segíteni akarást, valamint mélyebb tudásodat, miszerint minden élet alaptermészete az örökkévalóság, és minden fájdalom végső soron illúzió! Aztán bármit is csinálsz, hagyd tetteidbe áramolni lelki békédet, és így már egyszerre dolgozol az ok és az okozat szintjén!

Ez arra az esetre is vonatkozik, ha olyan mozgalmat támogatsz, amelyik meg akarja akadályozni, hogy mélységesen tudattalan emberek elpusztítsák önmagukat, egymást és a bolygót, vagy hogy továbbra is szörnyű szenvedést okozzanak már, érző lényeknek. Jegyezd meg: ahogy nem győzheted le a sötétséget, ugyanúgy a tudattalansággal sem birkózhatsz meg! Ha mégis megkísérled, azzal csak a poláris ellentétük fog fölerősödni, és még mélyebb gyökereket eresztenek. Azonosulni fogsz az egyik polaritással - véglettel - "ellenséget" teremtesz magadnak, és ily módon te magad is tudattalanságba csusszansz. Emeld tudatosságszintedet az információ terjesztésével, vagy a legrosszabb esetben legalább gyakorolj passzív ellenállást! Arra azonban vigyázz, hogy benned, belül, ne legyen ellenállás, gyűlölet, negativítás!
"Szeresd ellenségedet", mondta Jézus, ami természetesen azt jelenti, hogy ne legyenek ellenségeid.
Ha az okozat szintjén kezdesz működni, akkor könnyen előfordulhat, hogy közben "beleveszel" a tevékenységedbe. Maradj éber, és nagyon-nagyon maradj a jelenben! Elsődlegesen az ok szintjére összpontosíts, a megvilágosodás tanítása legyen a legfőbb célod, és lelki békéd a legértékesebb ajándékod, amit a világnak adhatsz!



AZ EGYÜTTÉRZÉS TERMÉSZETE

Eckhardt Tolle - A Most hatalma

16. RÉSZ

Túljutva az elme készítette ellentéteken, olyanná válsz, mint egy mély tó. Életed külső helyzete, és ami ott történik, a tó felszíne: néha nyugodt, néha szeles és viharos, a ciklusok és évszakok szerint. Azonban lenn, a mélyben a tó mindig nyugodt és zavartalan. Te az egész tó vagy, nem csak a felszín, és kapcsolatban állsz saját mélységeddel, ami tökéletesen nyugodt. Nem állsz ellen a változásnak azzal, hogy mentálisan bármilyen helyzetben is belecsimpaszkodnál. A lelki békéd nem azon múlik! A Létben élsz - ami változatlan, időtlen és halál nélküli-, és már nem csüngsz elégedettséget és boldogságot remélve, az állandóan hullámzó formák külső világán. Örömödet leled a formákban, játszol velük, új formákat alkotsz, és értékeled szépségüket, de nincs szükséged arra, hogy bármelyikükhöz hozzáragaszd magad.

Amikor ennyire függetlenné válsz a környezetedtől, nem kerülsz egyúttal távol is a többi embertől?

Ellenkezőleg! Amíg nem vagy tudatában a Létnek, a többi ember valósága kikerül, mert még a magadét sem találtad meg. Az elméd vagy kedveli, vagy nem kedveli a formájukat, ami nemcsak a testüket, hanem az elméjüket is jelenti. Igazi kapcsolat csak akkor válik lehetségessé, amikor tudatában vagy a Létnek! A Létből kiindulva szinte csak paravánnak érzékeled a másik ember testét és elméjét, ami mögött érzed az ő igazi valóságát, ahogy a magadét is. Ha tehát szembesülsz valaki szenvedésével vagy tudattalan viselkedésével, akkor a jelenben és a Léttel összekapcsolódva maradsz. Így ugyanis át tudsz látni már a formán, és saját Léteden keresztül érezheted a másik ember sugárzó és tiszta Létét. A Lét szintjén minden szenvedés illúzió. A szenvedés a formával való azonosulás következménye. Olykor csodás gyógyítások történnek e fölismerés révén! A gyógyító felébreszti a beteg léttudatát - ha ő készen áll rá.

Ez az együttérzés?

Igen. Az együttérzés: tudod, hogy téged és az összes többi teremtményt szoros kötelék fűz össze. Ám két oldala van az együttérzésnek, két oldala van ennek a köteléknek. Egyrészt, mivel még mindig fizikai testként vagy jelen, osztozol fizikai formád sebezhetőségében és halandóságában az összes többi emberi lénnyel és egyéb élőlénnyel. Amikor legközelebb azt mondod, hogy "az égvilágon semmi közös sincs kettőnkben", jusson eszedbe, hogy nagyon is sok a közös vonásotok! Néhány év múlva - hogy ez két vagy hetven év, az már nem sokat számít - mindketten rothadó tetemmé, porkupaccá, majd semmivé váltok. Ez kijózanító és alázatra késztető megállapítás, ami nem sok okot ad a büszkeségre...Negatív gondolat lenne ez? Nem, ez tény. Miért ne néznél szembe a ténnyel? Ebben az értelemben teljes egyenlőség uralkodik minden teremtmény között.

Az egyik legerőteljesebb spirituális gyakorlat:
Mélyen meditálni a fizikai formák halandóságán, a sajátodat is beleértve. Ezt úgy hívják: halj meg, mielőtt meghalnál! Menj bele mélyen! A fizikai formád fölbomlik, nincs többé. Aztán elérkezik a pillanat, amikor minden elmeforma és gondolat meghal. Ám te - az az isteni jelenlét, aki vagy - még mindig ott maradsz. Sugárzóan, teljesen ébren. Soha nem halt meg semmi valódi. Csak a nevek, a formák, az illúziók.
***
Az együttérzés másik oldala ennek a halál nélküli dimezionak valódi természetednek - a fölismerése. Mély, érző szinteden nemcsak saját halhatatlanságodról tudsz, hanem az összes többi teremtményéről is. A forma szintjén a halandóság és a létezés bizonytalansága, a Lét szintjén az örök, ragyogó élet a közös jussotok. Ez az együttérzés két oldala. az együttérzésben a szomorúság és az öröm látszólag ellentétes érzései egybeolvadnak, és mély, lelki békévé transzmutálódnak. Ez isten békéje. Ez az egyik legnemesebb érzés, amire ember csak képes, és aminek hatalmas gyógyít és átalakító ereje is van!
Igazi együttérzés azonban, amilyenről az imént szóltam, ma még ritkán tapasztalható. Nagyfokú tudatosságra van szükség ahhoz, hogy mély empátiával fordulj egy szenvedő felé, ám ez az együttérzésnek csak az egyik oldala! Ez így még nem teljes. Az együttérzés több, mint empátia vagy szimpátia! Csak akkortól beszélhetünk valódi együttérzésről, ha a szomorúság már örömmel vegyült össze, a formán túli Lét örömével, az örök élet örömével

2011. november 14., hétfő

A NEGATIVÍTÁS ÉS A SZENVEDÉS GYÖKEREI AZ IDŐBEN TALÁLHATÓAK

Eckhardt Tolle - A Most hatalma

15. rész

De a hit, hogy a jövő jobb lesz, mint a jelen, nem mindig illúzió! A jelen valóban lehet rettenetes, és a dolgok valóban jobbá válhatnak a jövőben, mint ahogy az gyakran meg is történik!

A jövő általában a múlt másolata. Felszínes változások lehetségesek ugyan, de valódi átalakulás ritkán történik, és az is attól függ, vajon képes vagy-e eléggé jelen lenni ahhoz, hogy a most erejéhez hozzáférve föloldjad a múltat.
Amit a jövőként észlelsz, az jelenlegi tudatállapotod szerves része. Ha elméd a múlt valamely nehéz terhét hordozza, akkor ugyanabból fogsz többet megtapasztalni! A múlt a jelen hiányán keresztül állandósítja önmagát. A jövőt valójában tudatod pillanatnyi minősége alakítja, s azt természetesen kizárólag mostként élheted meg.

Nyerhetsz 10 millió dollárt, de az csak felszínes változást hozhat életedben. Ugyanazokat a kondicionált, feltételes reflexként rögzült mintákat adnád elő akkor is, csak éppenséggel fényűzőbb díszletek között...Az ember képessé vált az atommag hasítására. Így már nem csupán 10-20 embert csaphat agyon a bunkójával, hanem akár egymilliót is megölhet, egyetlen gomb megnyomásával...Vajon ez valódi változás?

Ha a jövőt a tudatod jelenlegi minősége határozza meg, akkor vajon mi határozza meg tudatod minőségét? Jelenléted mértéke. Az egyetlen hely tehát, ahol valódi átalakulás jöhet létre, és ahol a múlt föloldódhat, az a most, a jelen.
***
Minden negativítás a pszichológiai idő fölhalmozódásából és a jelen visszautasításából fakad. A nyugtalanságot, a szorongást, a feszültséget és az aggódást  valamennyi a félelem különböző formája - a túl sok jövő és a nem elegendő jelen okozza. 
A legtöbb ember nehezen hiszi el, hogy létezik egy minden negativítástól mentes tudatállapot. Pedig ez az a felszabadult állapot, amiről valamennyi spirituális tanítás beszél. 
Ez a megváltás ígérete, ami nem egy illuzórikus jövőbeli valami, hanem itt és most van!

Talán nehezedre esik fölismerni, hogy szenvedésed és problémáid oka valójában az idő. Azt hiszed, hogy azokat életed ilyen olyan helyzetei okozzák. Hagyományos szemszögből nézve igazad van. Amíg azonban nem néztél szembe elméd alapvető problémakeltő működési hibájával - a múlthoz és a jövőhöz való ragaszkodásával és a jelen letagadásával -, addig problémáid valójában csak formájukat változtatják, azok tetszés szerint kicserélhetők más gondokkal.
Ha csodálatos módon, hirtelen, minden problémád, illetve szenvedéseidnek és boldogtalanságodnak minden általad észlelt oka megszűnne, de te nem válsz jelenlevőbbé, tudatosabbá, akkor hamarosan az eddigiekhez hasonló probléma -, illetve szenvedéscsokorral a kezedben találnád magadat...Az árnyékod elöl nem futhatsz el! Végső soron csak egyetlen probléma létezik: maga az időhöz kötött elme.

Nem tudom elhinni, hogy valaha is elérhetek egy olyan pontra, amikor teljesen megszabadultam a problémáimtól?!

Teljesen igazad van. Soha nem tudsz elérni erre a pontra, mert már most ezen a ponton vagy!
Az időben nem létezik megváltás. Nem lehetsz szabad a jövőben. A szabadság kulcsa a jelenlét, tehát csakis most lehetsz szabad.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

KIEMELT BEJEGYZÉS

Májusi szerelmi előrejelzés

Mire készülj májusban szerelem és a párkapcsolati boldogság terén? Az ismert amerikai párkapcsolati szakértő és spirituális tanító, Chuck ...

TOP 3 BEJEGYZÉS

KEDVES OLVASÓIM

Lia Weblapkellékek, kütyük és kódok

Katka szép oldala

Semilin-graphic

222

lap tetejére