BEATRICE

-Egészen szép vagy-

sysy art

Szeretném, ha megismernétek Beatricét. Története, "meséje" megmutatja nőiességeteknek szép hatalmát, amellyel egy férfi személyét teljessé tehetitek, ihletre gyújthatjátok és egyszerűen azzal, hogy vagytok, együtt teremtitek meg az élet mellett a halhatatlan műveket.

Az olasz Dante élete negyvenedik évében útra kíván kelni, amint erről ír az Isteni Színjáték című művében. A túlvilágra készül, hogy bejárja a poklot, tisztítóhelyet és a mennyet. Alig indul el nagy kalandjára, amikor is farkas állja el útját. Mit tegyen? Félelem szorongatja. A másvilágról árny jelenik meg, a latin költő, Vergilius.
Megnyugtatja Dantét, majd ő vezeti, higgyen neki, mert a mennyből maga Beatrice kérte őt erre a szolgálatra. Dante tovább indul Vergiliusszal, hiszen mitől félne, ha sorsát Beatrice viseli szívén?

Ki ez a Beatrice?
Ez már való történet. 1274. május elsején pillantotta meg a kilencéves leányt a kilencéves Dante. A találkozást így írja le:

"A legnemesebb színű ruhában jelent meg, alázatosan és illedelmesen, vérpirosban, amelynek öve és díszítése zsenge korához leginkább illett. Abban a pillanatban, hitemre mondom, az élet szelleme, amely a szív legtitkosabb kamrájában lakik, olyan hatalmas reszketésbe kezdett, hogy rettentő ereje elsugárzott a legparányibb ütőérbe is; s reszketvén, e szavakat mondta: -Íme, a nálam erősebb Isten, aki eljött, hogy uralkodjék rajtam.-"

Évek múltán ismét meglátja "csudálatos hölgyét", aki "feléje fordított szemét s kimondhatatlan szelídségével oly tisztességgel üdvözölt engem, hogy azt hittem, elértem a boldogság teljességét."

Bármilyen hihetetlen, Dante csak látta Beatricét, mégis egy életre szóló, életét teljesen átható szerelem töltötte be. Beatrice hatalmas ihletforrássá vált számára. Valóságban nem lehetett az övé, mert szülei gazdag emberhez adták feleségül. Huszonegy évesen halt meg. Mégis az ő személye fogta egységbe Dante gondolatait, érzéseit, és indította a világirodalom egyik legnagyszerűbb alkotásának megírására.

Beatrice, a leány, akit csupán látott a férfi, Dante, szellemi értelemben a jegyese lett.
Lelkének társa. Benne megjelent a világ fele. Általa ismerte meg magát a költő. Beatrice hatását lelkére, életére az Új élet című művében örökítette meg.

Az Isteni Színjátékban pedig a pokolban, a tisztítóhelyen Dantét Vergilius vezeti, ám a mennyben már maga Beatrice fogja a kezét, Ő, aki jobban látja önmagánál. A költő így látja Beatricét a mennyben:

"s láttam Őt, ahol az örök Sugárból magára koronát és takarót fon."

Majd így szól hozzá:

"Óh, Hölgy, ki tetted, hogy reménynek éghet lángja szívemben...
 minden dologhoz, amit végigéltem
 kegyelmet és erőt nekem te ontál:
 jóságodé és hatalmadé az érdem!"
(XXXI. 64-80) 

Ma már ilyen nincs, nem lehetséges?
Ki felejti el első szerelmét?
Nemrégiben jött haza rokonismerősöm negyven év külföldi élet után, hatvankét évesen.
Bejárta szülővárosát. Megnézett mindent. Ő beszélte el nekem, s arca az izgalom pírjában égett, szíve dobogott szavaiban:

"Elmentem a vasúti híddal szembeni utcába. Ott a sarokházban lakott negyvenöt évvel ezelőtt az a >>kislány<<, aki első szerelmem volt. Tulajdonképpen csak láttuk egymást, néhány szót váltottunk, de szerelem vonzotta egymás felé szívünket. Vajon mi van vele? Öreg Néni? Nekem az a Lány, a Nő, akinek arcát oly sokszor láttam távol-keleti háború tűzvonalaiban, amikor életveszélyben voltam. Öntudatlanul arcát kerestem idegen országok városaiban, még a nem európai nők arcvonásaiban is..."

Te kinek vagy, kinek leszel Beatricéje? Egyáltalán leszel? Az érintetlen, az ártatlan nőiesség egyszerűen és ellenállhatatlanul hat. Csupán azzal, hogy van, mint a liliom, mint a rózsa...
Beatrice szemein keresztül látta meg Dante az Istent. A te szemedben milyen láthatatlan érték, jó, igaz, irgalom, szelídség ragyog a férfi felé?
Milyen különös jelkép van abban is, hogy a poklon, a szenvedések tisztítóhelyén férfi vezeti Dantét, ám a mennyben nő fogja a kezét! A mennybe, a békébe a Nő vezet, vezethet a mindennapok viszonylatában, valóságában is.
BEATRICE.
Szűz Szerelem.
Hervadhatatlan Rózsa.