HOZZÁFÉRNI A MOST EREJÉHEZ

-Eckhart Tolle-A most hatalma-


12. rész

HOZZÁFÉRNI A MOST EREJÉHEZ


Egy perce, amikor az örök jelenről és a múlt és jövő irrealitásáról beszéltél, azon kaptam magam, hogy az ablak előtti fát nézem. Már korábban is néhányszor rápillantotta, de ezúttal valahogy más élmény jelentkezett. A külső érzékelés nem nagyon változott, leszámítva, hogy a színek élénkebbek és vibrálóbbak lettek. Ez alkalommal azonban egy plusz dimenzió is megjelent. Nehéz ezt megmagyarázni. Nem tudom, hogyan lehetséges, de tudatában voltam valami láthatatlan dolognak, amiről úgy éreztem, hogy az a fa lényege- ha tetszik, a lelke-, és valahogy a része voltam annak. Most már tudom, hogy eddig nem láttam igazán a fát, csak annak a lapos, élettelen képét. Amikor most a fára nézek, ennek a tudatosságnak egy része még mindig jelen van, de érzem, hogy már halványul. Lám, az élmény máris a múltba süllyed...Tarthat az ilyesfajta tapasztalás tovább is, mint egy múló pillanat?


Egy-két másodpercre megszabadultál az időtől. A mostba léptél, és ezért képes voltál a fát az elme paravánja nélkül érzékelni. A Lét tudatossága érzékelésed részévé vált. Az időtlen dimenzió egy más fajta tudást tesz lehetővé, olyant, amely nem "öli" meg a minden lényben és minden dologban élő lelket. Olyan tudást, amely nem rombolja le az élet szentségét és misztériumát, hanem mély szeretetet és tiszteletet hordoz minden iránt, ami van.

Olyan tudást, amelyről az elmének halvány fogalma sincs!
Az elme nem ismerheti meg a fát. Ő csak tényeket vagy információt tudhat meg a fáról. Az elmém nem ismerhet meg téged, csak címkéket, ítéleteket, tényeket és véleményeket tudhat meg rólad. Kizárólag a Lét ismer közvetlenül!

Van helye az elmének és az elme tudásának is. A napról-napra megélt, gyakorlati világunkban. Ha azonban életed minden területét eluralja, a többi emberrel és a természettel való kapcsolatodat is beleértve, akkor szörnyű élősködővé válik, s ha kontroll nélkül marad, idővel akár a bolygó összes élőlényét is elpusztíthatja, sőt a gazdájával együtt végül önmagát is!

Rövid időre hirtelen megtapasztaltad, hogy az időtlenség miként változtathatja meg érzékelésedet. Ám egyetlen ilyen élmény még nem elegendő, bármilyen gyönyörű és mély is az. Amire szükség van, és amivel foglalkozunk, az a tudatosság tartós átváltása.

Törd meg a jelen pillanat megtagadását és a jelen pillanatnak való ellenállást eredményező, régi sémát!
Tedd szokásoddá, hogy elvonod a figyelmedet a múltról és a jövőről amikor nincs rájuk szükséged!
Életed hétköznapjaiban is oly gyakran lépj ki az idő dimenzióból, amilyen gyakran csak lehet! Ha nehéznek találod, hogy direkt módon lépj be a mostba, akkor kezdd azzal, hogy megfigyeled elméd szokásos hajlamát, ahogy igyekszik elszökni a mostból. Azt tapasztalod majd, hogy a jövőt általában jobbnak vagy rosszabbnak képzeljük el, mint a jelent. Ha az elképzelt jövő jobb, mint a jelen, akkor az reményt és az elvárás kellemes érzetét nyújtja. Ha rosszabb akkor szorongást kelt. Mindkettő illúzió!

Az önmegfigyelésen keresztül automatikusan egyre több jelenlét lép be az életedbe. Amint észreveszed, hogy nem vagy jelen, máris jelen vagy. Valahányszor képes vagy megfigyelni az elmédet, már ki is léptél annak csapdájából. Ezzel egy új tényező jelent meg a színen, egy olyan faktor, amely már nem az elméhez tartozó: a tanúként őrködő jelenlét.


Elméd-gondolataid, érzelmeid és a különféle helyzetekre adott reakcióid - őreként légy jelen! Legalább akkora érdeklődéssel figyeld reakcióidat, mint a helyzetet vagy a személyt, ami, illetve aki reagálásra késztet! Azt is figyeld meg, hogy milyen gyakran terelődik figyelmed a múlt vagy a jövő felé! Ne értékeld és ne elemezd azt, amit megfigyelsz! Ne csinálj belőlük személyes problémát! A megfigyelt dolgok bármelyikénél erőteljesebb valamit fogsz így érezni:
Magát az elméd tartalma mögötti, nyugodt, megfigyelő jelenlétet, a csöndes figyelőt.
***
Ha az adott helyzet erős érzelmi töltésű reakciót vált ki belőled, akkor különösen intenzív jelenlétre van szükséged:
amikor pl. énképedet fenyegeti valami; amikor félelmet kiváltó kihívással kell szembenézned; amikor "a dolgok rosszra fordulnak"; vagy amikor egy múltbeli, érzelmi gátlás kerül a felszínre. Ezekben az esetekben hajlamos vagy "tudattalanná" válni. A reakció vagy érzelem eluralkodik rajtad, "azzá...válsz"

Teljesen a hatása alá kerülsz, az szabja meg minden tettedet. Magyarázkodsz, hibáztatsz, támadsz, védekezel...Csakhogy ez nem te vagy, ezt nem te teszed, hanem a readív minta, a szokásos túlélési üzemmódjában működő elméd!

Az elmével való azonosulás egyre több energiát juttat az elmének; az elme megfigyelése viszont energiát von tőle el. Az elmével való azonosulás több időt teremt; az elme megfigyelése az időtlenség dimenzióját nyitja meg. Az elmétől elvont energia alakul át jelenlétté. Amint megérzed, hogy mit jelent jelen lenni, attól kezdve sokkal könnyebbé válik egyszerűen úgy dönteni, hogy kilépsz az idő dimenzójából, amikor gyakorlati okok miatt éppen nincs szükséged az időre, és mélyebben merülsz a mostba. Ez nem csökkenti a képességedet, hogy használd az időt- a múltat vagy a jövőt-, amikor a gyakorlati életben éppen erre van szükséged. Elme használó képességedet sem gyöngíti. Történetesen még erősíti azt. Amikor használod az elmédet, az élesebben és fókuszáltabban fog működni!

Megjegyzések

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Lia Weblapkellékek, kütyük és kódok

Katka szép oldala

Semilin-graphic

Népszerű bejegyzések

Erénykerék