A MEGADÁS ÉRTELME

Eckhardt Tolle - A Most hatalma

18. RÉSZ

Néhányszor már említetted a "megadást". Tőlem idegen ez a gondolat. Meglehetősen fatalistán hangzik. Ha folyton elfogadjuk a dolgokat, úgy ahogy vannak, akkor nem teszünk semmi erőfeszítést a helyzet javításáért! Úgy tűnik nekem, hogy a fejlődés valójában személyes és kollektív szinten is - nem a jelen korlátjainak elfogadása, hanem törekvés arra, hogy túljussunk a korlátokon, és valami jobbat teremtsünk meg. Ha nem ezt tettük volna eddig, akkor még ma is barlangokban élnénk. Hogyan egyezteted össze a megadást a dolgok megváltoztatásával és a feladatok elvégzésével?

Egyesek számára a megadás szó negatív mellékzöngéjű, mert hallani vélik benne például a vereség, a feladás, az élet kihívásaival szemben megélt kudarc vagy a fásultság fogalmakat. Holott a valódi megadás valami egészen más! Nem azt jelenti, hogy passzívan beletörődsz a helyzetedbe, bármilyen is legyen az, és semmit sem teszel annak megváltoztatásáért. Azt sem jelenti, hogy fölhagysz a tervezéssel vagy a pozitív tettek kezdeményezésével.

A megadás az az egyszerű, de mély bölcsesség, hogy inkább átadjuk magunkat az élet áramlatának, semmint ellenállnánk neki. Az egyetlen pont, ahol megtapasztalhatod az élet áramlását, az a most.
A megadás tehát a jelen pillanat feltétel és fenntartás nélküli elfogadása. Lemondasz arról, hogy ellen állj annak, ami van. A belső ellenállás azt jelenti, hogy - mentális ítélkezés és érzelmi negativítás útján - nemet mondasz arra, ami van. Különösen akkor válik ez kifejezetté, amikor a dolgok "rosszra fordulnak". Ez azt jelenti, hogy szakadék választja el elméd igényeit és merev elvárásait attól, ami van. Ez a fájdalomszakadék. Ha már elég hosszú ideje élsz, akkor tudod, hogy bizony gyakran "fordulnak rosszra a dolgok". Pontosan ekkor érdemes a megadást gyakorolni, ha meg akarod tisztítani az életedet a fájdalomtól és a bánattól a VAN elfogadása azonnal megszabadít az elmével való azonosulástól, és így újra összekapcsol a Léttel. Az ellenállás az elme!

A megadás színtiszta belső folyamat, de ez nem azt jelenti, hogy a külső szinten ne cselekedhetnél és változtathatnál a helyzeten! Megadásoddal valójában nem az egész helyzetet kell elfogadnod, mindössze azt a kicsiny részt, amit mostnak nevezünk.

Ha például valahol beleragadsz a sárba, nem mondod, hogy: "Rendben van, beletörődöm abba, hogy beleragadtam a sárba." A beletörődés nem azonos a megadással! Nem kell elfogadnod egy nem kívánatos vagy kellemetlen élethelyzetet! Azt sem tanácsolom, hogy becsapd magad, mondván:
"Semmi  rossz sincs abban, hogy beleragadtam a sárba..." Nem.
Teljes mértékben fölismered, hogy ki szeretnél jutni a sárból. Ezt követően a jelen pillanatra szűkíted be figyelmedet, anélkül, hogy gondolatban bármilyen címkét is akasztanál rá. Ez azt jelenti, hogy nem ítéled meg a mostot, s amiatt ellenállás és érzelmi negativítás sincs benned! Elfogadod a pillanat "vanságát". Azután pedig cselekszel, és minden tőled telhetőt megteszel, hogy kikerülj a kátyúból. Az ilyen tettet nevezem pozitív cselekvésnek. Ez sokkal hatékonyabb, mint a negatív cselekvés, ami haragból, kétségbeesésből vagy frusztrációból ered. Amíg a kívánt eredményt el nem éred, tovább gyakorlod a megadást, oly módon, hogy tartózkodsz a most minősítésétől.

Mondanivalóm illusztrálására hadd hozzak egy képi hasonlatot!
Este, sűrű ködben, egy ösvényen haladsz. Szerencsére azonban van nálad egy erős fényű elemlámpa, ami keresztül világít a ködön, és így egy kicsi, világos útszakaszt látsz a lábad előtt. A köd az élethelyzeted, ami a múltat és a jövőt is tartalmazza: az elemlámpa a tudatos jelenléted; a kicsi, világos útszakasz pedig a most.

A megadás hiánya megkeményíti pszichológiai formádat, az ego kérgét, és így az elkülönültség intenzív érzetét okozza. A körülötted lévő világot, azon belül különösen az embereket, magadra nézve fenyegetőnek érzékeled. Tudattalan kényszer ébred benned, hogy ítélkezéssel elpusztíts másokat, vagy hogy versengj és uralkodj. Még a természet is ellenségeddé válik, és észlelésedet és értelmezésedet a félelem vezérli.
A paranoia avagy üldözési mánia nevű elmebetegség csupán kevéssel hevenyebb formája a tudat eme szokványos, "normális", ám diszfunkcionális állapotának.

Az ellenállás hatására nemcsak pszichológiai, hanem fizikai formád, tehát a tested is keménnyé és merevvé válik. A test különböző részein feszültség támad, és az egész test összehúzódik. Az életenergia szabad áramlása a testben, ami az egészséges működéséhez alapvetően szükséges, nagymértékben korlátozottá válik. A testmozgás és némely fizikális gyógymód segíthet ugyan az áramlás helyreállításában, de ha nem gyakorlod a megadást a mindennapi életedben, akkor ezek a terápiák csak ideiglenes tünetmentességet eredményeznek, mert az ok - az ellenállási minta - nem szűnt meg.

Van benned valami, amire nem hatnak élethelyzeted ideiglenes körülményei, és amihez csak a megadáson át vezet az út. Ez pedig az életed, te magad, aki az időtlen jelen birodalmában örökké létezik. Ennek az életnek a megtalálása "az egyetlen dolog, amire szükség van", ahogy Jézus mondta.
***
Ha élethelyzetedet kellemetlennek vagy esetleg elviselhetetlennek tartod, akkor először is meg kell adnod magad, mert csak úgy tudod összetörni a helyzetet fenntartó, tudattalan ellenállási mintát.
A megadás tökéletesen összeegyeztethető a cselekvéssel, a változtatás kezdeményezésével és a kitűzött célok elérésével. Amikor megadtad magad, akkor abban az állapotban már egy teljesen más, a megszokottól eltérő minőségű energia áramlik a tetteidbe. A megadás újra összekapcsol a Lét forrásenergiájával, márpedig, ha a cselekvésedbe a Lét hatol be, akkor az az életenergia boldog ünneplésévé válik, ami még mélyebben visz a mostba. Az ellenállás feladásán keresztül tudatosságod minősége - és ezért bármilyen cselekvésed, illetve teremtésed minősége is - mérhetetlenül javul!

Az eredmények ekkor már garantáltan tükrözik ezt a minőségi ugrást. Akár "megadásos cselekvésnek" is nevezhetnénk az ilyen tevékenységet. Ez nem az a munka, amit évezredek óta munkának nevezünk! Ahogy egyre több ember ébred föl, a munka szó valószínűleg eltűnik majd szókincsünkből, és talán egy új szó veszi át a helyét.
Várható jövődet a legnagyobb mértékben tudatod jelenlegi minősége szabja meg, ezért a megadás a legfontosabb dolog, amit a pozitív változásért megtehetsz. Ehhez képest bármilyen tett csak másodlagos jelentőségű. Önmegadás nélküli tudatállapotból nem származhat valóban pozitív cselekvés!

Értem már. Ha például valamilyen kellemetlen vagy számomra nem megfelelő helyzetben vagyok, és teljesen elfogadom a pillanatot, úgy ahogy az van, akkor nem élek át szenvedést és boldogtalanságot. Ily módon mintegy a helyzet főlé emelkedem. Az azonban még mindig nem egészen világos, hogy bizonyos fokú elégedetlenség nélkül vajon honnan kapok energiát és ösztönzést a tettekhez és a változtatás véghez viteléhez?  

A megadás állapotában nagyon világosan látod, mit kell tenned, és cselekszel is. Méghozzá úgy, hogy egyszerre csak egy dolgot teszel, és egyszerre csak egy dologra figyelsz. Tanulj a természettől!
Figyeld meg, hogyan hajtja végre elégedetlenség és boldogtalanság nélkül minden "feladatát", miként bomlik ki ennek eredményeként szemed láttára az élet csodája! Ezért mondta Jézus:
"Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek; nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak..."

Ha a helyzeted összességében nem kielégítő vagy kellemetlen, akkor különítsd el a többitől a jelen pillanatot, és fordulj megadással afelé, ami van! Ez elemlámpád ködön áthatoló fénycsóvája. Ennek hatására tudatod állapotát már nem a külső körülmények fogják megszabni. Már nem az ellenállás és a reagálás irányítja lépteid. Aztán vizsgáld meg alaposan az adott helyzetet! Kérdezd meg magadtól:

"Tehetek-e valamit, hogy megváltoztassam a helyzetet, hogy javítsak rajta, vagy lépjek ki belőle?"

Ha úgy ítéled meg, hogy van lehetőség, akkor megteszed a megfelelő lépést. Ne figyelj egyszerre százféle dologra, amiket valamikor a jövőben majd - biztosan vagy esetleg - meg kell tenned! Koncentrálj arra az egy teendőre, amit most tehetsz meg! Ez nem azt jelenti, hogy ne tervezz! Meglehet, hogy épp a tervezés az egyetlen dolog, amit pillanatnyilag megtehetsz. De bizonyosodj meg róla, hogy nem vetíted ki - nem projiciálod - magadat a jövőbe azzal, hogy arról szóló, "mentális filmeket" kezdesz vetíteni lelki szemeid elé, elveszítve így a mostat! Lehet, hogy cselekedeteidnek nem lesz azonnal gyümölcse. De amíg az beérik, addig se állj ellen annak, ami van! Ha semmit sem tehetsz, és nem is léphetsz ki az adott helyzetből, akkor használd a szituációt arra, hogy még mélyebben menj bele a megadásba, a mostba, a Létbe!

Ha belépsz a jelen időtlen dimenziójába, a változás gyakran furcsa módokon következik be, anélkül, hogy túl sokat kéne tenned. Az élet segítőkésszé és együtt működővé válik. Ha olyan belső tényezők akadályoztak meg a cselekvésedben, mint pl. félelem, bűntudat vagy lustaság, akkor tudatos jelenléted fényében azok elolvadnak, megsemmisülnek.

Ne keverd össze a megadást azzal a hozzáállással, hogy "engem többé már semmi sem fog bosszantani", vagy azzal, hogy "engem többé már nem érdekel" ! Ha alaposabban szemügyre veszed az ilyen hozzáállást, akkor rájössz, hogy a mélyén valójában - rejtett megbántottság formájában - negativítás húzódik meg. Ez esetben egyáltalán nem megadásról, hanem leplezett ellenállásról van szó! Megadáskor figyeld meg önmagad, és ellenőrizd, maradt-e benned, akár csak nyomokban is, ellenállás! Légy nagyon éber, amikor ezt teszed, mert valamelyik sötét sarokban egy gondolat vagy fel nem ismert érzelem formájában akár maréknyi ellenállás is megbújhat!