A MÚLT FÁJDALMA, A "FÁJDALOMTEST" FÖLOLDÁSA


-Echart Tolle: A most hatalma-


7. rész

A MÚLT FÁJDALMA: A "FÁJDALOMTEST" FÖLOLDÁSA

Amíg nem tudsz hozzáférni a most erejéhez, addig minden érzelmi fájdalmad, amit csak átélsz, részben tovább él benned. Egybeolvad a múltban fölgyülemlett, már benned lévő fájdalommal, s betelepszik elmédbe és testedbe. ez természetesen a gyermekként elszenvedett fájdalmaidra is vonatkozik, amiket annak a világnak a tudattalansága okozott, amelybe beleszülettél.
Ez a fölgyülemlett fájdalom negatív energiamező, amely elfoglalja testedet és elmédet. Ha ezt láthatatlan, ám teljes jogú lénynek tekinted, akkor meglehetősen közel jársz az igazsághoz.
Ez az úgynevezett érzelmi fájdalomtest. Két létformája van: szunnyadó és aktív. A fájdalomtest egy-egy ember élettartamának akár 90%-ban is szunnyadó formában, "kikapcsolt" állapotban lehet, míg egy mélységesen boldogtalan embernél az idő akár 100%-ban is aktív, "bekapcsolt" formában.
Egyes emberek szinte kizárólag a fájdalomtestükön keresztül élik életüket, míg mások csak bizonyos helyzetekben- szerelmi kapcsolataikban, továbbá múltbeli veszteséggel vagy elhagyással, illetve testi vagy érzelmi bántalmazással összefüggő helyzetekben - tapasztalják azt meg.

A fájdalomtest aktiválódását bármi kiválthatja, különösen, ha az esemény összecseng a múltban már átélt fájdalommintáddal. Ha készen áll arra, hogy szunnyadó állapotából fölébredjen, akkor még egy gondolat, vagy akár egy hozzád közel álló ember ártatlan megjegyzése is képes aktiválni.

Némely fájdalomtest kellemetlen, de viszonylag ártalmatlan, hasonlóan egy gyerekhez, aki nem hagyja abba a nyafogást. Mások gonosz, romboló szörnyetegek, igazi démonok. Akadnak fizikailag erőszakos fájdalomtestek, és még több az érzelmileg erőszakos. Vannak olyanok is, amelyek a körülötted lévő vagy a hozzád közel álló embereket támadják meg, mások esetleg házigazdájukat, tehát téged, magadat. Utóbbi esetben az életeddel kapcsolatos gondolataid és érzéseid mélységesen negatívvá és önrombolóvá válnak. Gyakran így jönnek létre betegségek és balesetek. Akadnak olyan fájdalomtestek is, amelyek gazdájukat öngyilkosságba kergetik.

Azt hiszed, ismersz valakit, és hirtelen szembetalálkozol az ő, számodra idegen kellemetlen fájdalomtestével. Nos, sokkoló megrázkódtatás ér...Fontosabb azonban önmagadban megfigyelni ezt a jelenséget, mint másokban! Figyeld meg magadban a boldogtalanság legcsekélyebb jelét is, bármilyen  formában nyilvánuljon is az meg, mert az fájdalomtested ébredéséről árulkodhat! Ez megjelenhet ingerültség, türelmetlenség, komor hangulat, sérteni vágyás, harag, düh, depresszió, a kapcsolatodban némi dráma iránti vágy stb. formájában.

Kapd el a fájdalomtestedet szunnyadó állapotából való fölébredése pillanatában! A fájdalomtest életben akar maradni, mint minden létező lény, és csak úgy képes erre, ha rávesz, hogy tudattalanul azonosulj vele. Akkor aztán fölkelhet, átveheti fölötted a hatalmat, "Ő lesz te", és rajtad keresztül élheti világát. Csak rajtad keresztül szerezheti meg "táplálékát". Minden élmény hizlalja, amely saját energiafajtájával rezonál, bármi, ami valamilyen formában további fájdalmat hoz létre: a harag, a destruktivítás, a gyűlölet, a gyász, az érzelmi dráma, az erőszak, sőt, még a betegség is. Eluralkodása esetén a fájdalomtest tehát olyan helyzeteket hoz létre az életedben, amelyek saját energiafrekvenciáját tükrözik vissza, hogy ezekből a helyzetekből táplálkozhasson. A fájdalom kizárólag fájdalomból táplálkozhat. A fájdalom nem táplálkozhat örömből. Számára az emészthetetlen.

Ha egyszer a fájdalomtest átvette fölötted a hatalmat, akkor egyre több fájdalomra vágysz. Áldozattá vagy elkövetővé válsz. Fájdalmat akarsz okozni, vagy fájdalmat akarsz elszenvedni, vagy egyszerre mindkettőt. Valójában nincs nagy különbség a kettő között. Természetesen nem vagy ennek tudatában, és vehemensen bizonygatod, hogy te nem akarsz fájdalmat. De nézd csak meg közelebbről, és rá fogsz jönni, hogy gondolkodásod és viselkedésed valójában épp arra irányul, hogy fenntartsa a fájdalmat, magad és mások számára! Ha valóban tudatában lennél ennek, akkor ez a viselkedésminta szertefoszlana, hiszen esztelenség fájdalmat kívánni, márpedig akarattal, tudatosan senki sem esztelen.

A fájdalomtest, amely az ego vette sötét árnyék, valójában retteg tudatod fényétől. Az akarja, hogy ne láss át a szitáján. Életben maradása ugyanis azon múlik, hogy tudattalanul azonosulsz vele, s hogy - ugyancsak tudattalanul - félsz szembenézni a benned élő félelemmel. Ha azonban nem nézel szembe vele, ha nem irányítod tudatosságod fényét a fájdalomba, akkor arra kényszerülsz, hogy újra és újra átéled azt. A fájdalomtest veszélyes szörnyetegnek tűnhet számodra, amelyre rá sem bírsz nézni, ám biztosíthatlak róla, hogy valójában csak egy jelentéktelen fantom ő, aki képtelen jelenléted erejével megbirkózni.
Egyes spirituális tanítások azt állítják, hogy minden fájdalom végső soron illúzió. Így igaz. A kérdés az, hogy igaz-e ez számodra is?

A puszta hit még nem teszi igazzá. Akarsz-e fájdalomban élni életed végéig, miközben továbbra is azt mondogatod, hogy az illúzió? Megszabadít-e ez téged a fájdalomtól? Amivel mi itt foglalkozunk az az, hogy miként tudod realizálni az igazságot, vagy megvalósítani azt életedben.

A fájdalomtest tehát nem akarja, hogy közvetlenül megfigyeld, és létének lényegét leleplezd. Abban a pillanatban, amikor megfigyeled, amikor energiamezejét önmagadban megérzed, és figyelmedet beleviszed, a vele való azonosulás megszakad. Ekkor már a fájdalomtest megfigyelője avagy szemtanúja vagy. Ez viszont azzal jár, hogy ő többé már nem tud téged használni, azt tettetve, hogy azonos veled, és többé már nem képes rajtad keresztül újra töltődni. Ekkor találtad meg saját, legbelső erődet. Ekkor jutottál hozzá a most erejéhez.

Mi történik a fájdalomtesttel, ha elég tudatossá válunk ahhoz, hogy véget vessünk a vele való azonosulásunknak?

A tudattalanság megteremti, a tudatosság pedig azzá alakítja, ami. Megtörténik a transzmutáció, az átalakulás.
Szent Pál gyönyörűen fogalmazza meg ezt az egyetemes alapelvet:
"Minden megmutatkozik, amikor a fény ráveti sugarát, és bármi, amire a fény ráveti sugarát, maga is fénnyé változik."
Ahogy a sötétséggel, úgy a fájdalomtesttel sem tudsz harcba szállni. Ennek megkísérlése csak belső konfliktust, ezáltal további fájdalmat szülne. Elég, ha pusztán megfigyeled őt.
A megfigyelés azt is jelenti, hogy a pillanatnyi valóság részeként elfogadod. A fájdalomtest olyan csapdába esett életenergiából áll, amely teljes energiameződről lehasadt, és az elmével való azonosulás természetellenes folyamat révén átmenetileg önállósult. Önmaga ellen fordult, és életellenessé vált, mint az állat, aki saját farkát próbálja elpusztítani. Mit gondolsz, civilizációnk miért vált ilyen életpusztítóvá? Ám valójában az életet pusztító erők is életenergiák.

Amikor elkezdesz elkülönülni a fájdalomtesttől, és megfigyelővé válsz, a fájdalomtest egy ideig még működni fog, és trükkökkel megpróbál majd rávenni, hogy ismét azonosulj vele. Bár azonosulásoddal már nem energetizálod őt, mégis rendelkezik egy adag lendületi energiával, akárcsak egy pörgő kerék, amely a meghajtó motor leállítása után is egy ideig még tovább forog. Ebben a stádiumban különféle testi fájdalmakat is okozhat, ám azok nem lesznek tartósak.

Maradj a jelenben, maradj tudatos! Légy belső tered örökké éber őre! Eléggé jelen kell lenned ahhoz, hogy közvetlenül figyelhesd meg a fájdalomtestet, és érezhesd annak energiáját. Így már nem képes uralni gondolkodásodat. Abban a pillanatban, hogy gondolkodásod újra alkalmazkodik a fájdalomtest energiamezejéhez, ismét azonosulsz vele, és gondolataiddal újra táplálod őt.
Ha például a fájdalomtested domináló energiarezgése a harag, és te dühös gondolatokkal egyre azon rágódsz hogy X.Y mit is tett veled, s hogy te mit teszel majd vele, akkor ezzel tudattalanná váltál, és a fájdalomtested lettél "te".

Ahol harag van, ott a mögött mindig fájdalom húzódik meg. Ha borongós hangulatod támad, és negatív gondolatmintákba keveredve egyre azon keseregsz, hogy milyen rettenetes is az életed, akkor gondolkodásod a fájdalomtestre hangolódik, s máris "tudattalanná", és így a fájdalomtest támadásával szemben sebezhetővé váltál.

A tudatos figyelem fenntartása megszakítja a kapcsolatot a fájdalomtested és a gondolkodási folyamatod között, s így megtörténik a transzmutáció, az átalakulás. Olyan ez, mintha a fájdalom olajjá válna tudatosságod lángja számára, amely ennek eredményeként aztán még fényesebben ég.
Ez az alkímia ősi művészetének ezoterikus értelme:
A közönséges fémet arannyá, a szenvedést pedig tudatossággá transzmutálni. A belső szakadás begyógyul, és újra teljessé válsz. Ettől kezdve már a te felelősséged, hogy ne teremts újabb fájdalmat.


Hadd foglaljam össze a folyamatot! Összpontosítsd figyelmedet a benned lévő érzésre! Tudd, hogy ez a fájdalom test! Fogadd el a tényt,  hogy az ott van! Ne gondolkozz róla, ne hagyd, hogy az érzés gondolattá alakuljon! Ne értékeld, ne elemezd! Ne azonosítsd önmagadat vele! Maradj jelen, és továbbra is megfigyelőként észleld, hogy mi történik benned! Ne csak az érzelmi fájdalmat tudatosítsd magadban, hanem "azt is, aki figyel", a csöndes figyelőt! Ez a most ereje, saját tudatos jelenléted ereje. Aztán figyelj, mi történik!
***
Sok nőnél a fájdalomtest különösen a menstruációt megelőző napokban ébred föl. Erről, és ennek okáról később majd részletesen beszélek. Egyenlőre csak a következőt szeretném erről elmondani, ha képes vagy ekkor éber jelenlétben maradni, és megfigyelni belső érzéseidet, ahelyett, hogy átengednéd nekik magadat, akkor az a leghatékonyabb spirituális gyakorlatra ad lehetőséget, és lehetővé válik a múlt valamennyi fájdalmának gyors transzmutációja.

Megjegyzések

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

TOP 3 BEJEGYZÉS

A kettősség legyőzése és a belső hang megtalálása

Hogyan tanuljuk meg az elengedést?

A HANG A FEJBEN

222

lap tetejére