ÚTBAN A VALÓSÁG ÚJ RENDJE FELÉ

Eckhardt Tolle - A Most hatalma

17. RÉSZ

Nem értek egyet azzal, hogy a testnek feltétlenül meg kell halnia. Meg vagyok róla győződve, hogy igenis képesek vagyunk elérni a fizikai halhatatlanságot! Csak azért hal meg a test, mert hiszünk a halálban!

A test nem azért hal meg, mert hiszel a halálban. A test azért létezik - vagy legalábbis úgy tűnik, mintha létezne-, mert hiszel a halálban! A test és a halál ugyanannak az illúziónak a két eleme, amit az az egó üzemmódban működő tudatosság teremt meg, amely nem tud az élet Forrásáról, s önmagát elkülönültnek és állandóan fenyegetettnek véli. Ezért elhiteti veled, hogy te test vagy, egy tömör, fizikai jármű, amelyet folyamatosan veszély fenyeget.
Ha önmagadat egy sérülékeny testnek képzeled, ami megszületik, majd nem sokkal később meghal, akkor jó, ha tudod, hogy épp ez az illúzió! A test és a halál egyazon illúzió! Egyik sem létezik a másik nélkül. tudom, szeretnéd megtartani az illúzió egyik felét, és megszabadulni a másiktól, csakhogy ez lehetetlen. Vagy tartsd meg, vagy dobd el, de mind a két felét!
Nem szabadulhatsz meg a testedtől, és erre nincs is szükség. Hihetetlenül téves felfogás az, ha testedet hiszed valódi természetednek. De mivel valódi természeted ebben az illúzióban van elrejtve, s nem azon kívül, ezért csak a testeden keresztül férhetsz ahhoz hozzá!
Ha látnál egy angyalt, ám azt hinnéd, hogy az csak egy kőszobor, mindössze annyit kéne tenned, hogy alaposabban, közelebbről is megnézed a "kőszobrot", s nem más irányba fordítod a tekintetedet. Így aztán tisztázódna is a tévedésed.

Ha a halálba vetett hit hozza létre a testet, akkor miért van teste az állatoknak? Az állatoknak nincs egójuk, és nem hisznek a halálban! De így is meghalnak, vagy legalábbis úgy tűnik, hogy meghalnak!

Emlékezz: ahogy a világot érzékeled, az a tudatod állapotát tükrözi! Nem válhatsz meg a tudatodtól, és nem létezik rajtad kívüli, objektív világ. Tudatod minden pillanatban megteremti a világot, amiben élsz. A modern fizika egyik legjelentősebb fölismerése, hogy a megfigyelő és a megfigyelt összekapcsolódik. A kísérletet-végrehajtó ember - a megfigyelő tudat - nem különíthető el a megfigyelt jelenségtől! Ha a kutató másként közelít a jelenséghez, akkor a megfigyelt jelenség másként alakul! Ha mélyen hiszel az elkülönültségünkben és a túlélésért folyó küzdelemben, akkor csupa olyan dolgot látsz majd magad körül, ami ezt a hitedet tükrözi vissza, és érzékelésedet a félelem vezérli. Olyan világban találod magad, ahol halál harcoló lények, öldöklés és pusztítás vesz körül.

Semmi sem az, aminek látszik! A világ, amit az egós elméddel megteremtesz és látsz, siralmasan tökéletlen helynek tűnik. Ám mindaz, amit érzékelsz, csupán egyfajta szimbólum, olyan, mint egy két egy álomból. Tudtad így értelmezi az univerzum molekuláris energiatáncát, amellyel folyamatos kölcsönhatásban áll. Ez az energia a nyersanyaga az úgynevezett fizikai valóságnak. Mindez testek, születés és halál vagy túlélésért folytatott küzdelem formájában jelenik meg számodra.

Megszámlálhatatlan, egymástól abszolút eltérő értelmezések, teljesen különböző világok létezhetnek - és léteznek is -, amelyek mind az őket érzékelő tudat függvényei! Minden lény a tudatosságnak egy-egy középpontja, amelyek valamennyien megteremtik saját világukat, bár ezek a világok egymással mind összekapcsolódnak.
Létezik embervilág, hangyavilág, delfinvilág stb. Számtalan olyan lény van, akiknek a tudatfrekvenciája annyira eltér a tiédtől, hogy valószínűleg nem is vagy tudatában létüknek, ahogy ők sem a tiédnek. A tudatosság igen magas szintjén járó lények, akik pontosan tudatában vannak a Forrással és az egymással való összekapcsolódottságuknak, abban a világban laknak, amely számodra a mennyei birodalomnak tűnne, és mégis, minden világ végső soron egy.

Közös embervilágunkat javarészt az általunk elmének nevezett tudatosságszint hozza létre. Még a kollektív embervilágunkon belül is hatalmas különbségek találhatók: sok-sok, különböző "világocska", amelyek mindegyike az öt érzékelő, illetve megteremtő ember függvénye. Minthogy minden világ összekapcsolódik egymással, ha a közös emberi tudat átalakul, akkor a természet és az állatvilág is tükrözni fogja ezt az átalakulást! Erre utal a bibliai állítás, miszerint az eljövendő korban majd ...együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével." Ez egy, a maitól óriási mértékben eltérő valóságrendszer lehetőségét jelzi.

Amint azt már említettem, a világ, ahogy azt jelenleg érzékeljük, nagyrészt az egós elme reflexiója. Mivel a félelem az egós téveszme elkerülhetetlen következménye, ezt a világot a félelem uralja. Ahogy az álomban fölbukkanó képek is belső állapotok és érzések szimbólumai, ugyanúgy közös valóságunk is javarészt a kollektív emberi pszichében fölgyülemlett félelemnek és a negativítás súlyos rétegeinek a jelképes kifejeződései. nem vagyunk elkülöníthetők a világunktól. Ezért aztán, amint az emberek többsége megszabadul az ego téveszméjétől, ez a belső változás ki fog hatni a teremtés egészére!

Szó szerint új világban fogunk élni. Az egész bolygó tudatossága alakul át. A furcsa, buddhista mondás, miszerint minden fa és minden fűszál végül megvilágosodik, ugyan erre az igazságra utal. Szent Pál szerint az egész teremtés arra vár, hogy az emberek megvilágosodjanak. Én legalábbis így értelmezem a szavait:

"...a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását."

Szent Pál tovább megy, és azt mondja, hogy ezáltal az egész teremtés megváltódik:

"az egész természet sóhajtozik és vajúdik mindmáig."

Ami megszületőben van, az egy új tudatosság, és annak szükségszerű következménye: egy új világ. Az újtestamentum - pontosabban a Jelenések könyve  - ezt is megjósolja:
"Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak..."

De ne keverd össze az okot az okozattal! Nem az az elsődleges feladatod, hogy egy jobb világ megteremtésén keresztül keresd a megváltást, hanem, hogy fölébredj a formával való azonosulásból! Akkor már nem kötődsz ehhez a világhoz, a valóságnak ehhez a szintjéhez. Gyökereidet a Megnyilvánulatlanban érezheted, és így megszabadultál a megnyilvánult világhoz való ragaszkodástól. Akkor is élvezheted eme világ mulandó örömeit, de többé már nem félsz a veszteségtől, és ezért nem kell az örömökbe csimpaszkodnod. Bár élvezheted az érzéki örömöket, de már nem sóvárogsz utánuk!
A pszichés kielégülést - az ego "etetését" - sem kergeted már éjjel-nappal, hiszen kapcsolatban állsz valamivel, ami végtelenszer boldogítóbb bármely élvezetnél, bármely megnyilvánult dolognál.

Bizonyos értelemben ekkor már nincs szükséged a világra. Arra sincs szükséged, hogy az más legyen, mint amilyen.
Csak ekkor kezdesz valóban hozzájárulni egy jobb világ eljöveteléhez, egy, a jelenlegitől eltérő valóság megteremtéséhez! Csak ekkor tudsz igazi együttérzést átélni, és másoknak az okok szintjén segíteni. Csak azok hozhatnak létre egy jobb világot, akik már túlléptek - "transztendáltak" - ezen a világon.

Említettem, hogy az igazi együttérzés duális jellegű, kettős természetű. Ez azt jelenti, hogy egyszerre vagy tudatában a mindent és mindenkit összekötő és jellemző halandóságnak és halhatatlanságnak. Ezen a mély szinten az együttérzés a legszélesebb értelemben gyógyítóvá válik. Ebben az állapotban gyógyító hatásod elsősorban nem a  tetteiden, hanem a létezéseden alapszik! Bárkivel is kerülsz kapcsolatba, megérinti öt a jelenléted és a belőled áradó béke, akár tudatában van ennek, akár nem. Ha teljesen jelen vagy, és a körülötted lévő emberek tudattalanul viselkednek, nem érzel majd késztetést, hogy reagálj a helyzetre, tehát nem adsz annak valóságot. 

Békéd olyan hatalmas és mély lesz, hogy minden, ami nem béke, az eltűnik benne, mintha soha nem is létezett volna. Ez megtöri a tett és az arra válaszként jövő tett - akció és reakció karmikus körforgását. Az állatok, a fák, a virágok érezni fogják a békédet, és reagálnak majd rá. A létezéseddel, isten békéjének demonstrálásával tanítasz. A "világ világosságává válsz, a színtiszta tudat kisugárzásává, és így az ok szintjén szünteted meg a szenvedést. Eltünteted a tudattalanságot a világból.
***
Ez nem jelenti, hogy nem taníthatsz tettekkel is. Például elmondod, hogy miként lehet fölszámolni az elmével való azonosulást és fölismerni a tudattalan mintákat. De lényed, aki vagy, az mindig alapvetőbb tanítás, és hatékonyabban alakítja át a világot, mint a szavaid, s még a tetteidnél is lényegesebb!
Továbbá az, hogy fölismered a Lét elsődlegességét, és így az ok szintjén dolgozol, nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy együttérzésed a cselekvés és ráhatás szintjén is megnyilvánuljon, tehát, hogy minden esetben enyhítsd is a szenvedést. Amikor egy éhes ember kenyeret kér tőled, ha van, adsz neki. A kenyér átnyújtásakor, ha nagyon rövid időre is, de kapcsolatba kerülsz vele.
Valójában ez a másodperc, a Lét megosztott pillanata számít valójában, aminek a kenyér csak a jelképe! Belül ilyenkor jelentős gyógyító hatás érvényesül. Abban a pillanatban nincs adó, és nincs elfogadó.

Szerintem először is nem lenne szabad megengedni, hogy bárki is éhezzen. Hogyan teremthetünk jobb világot anélkül, hogy megbirkóznánk olyan szörnyűségekkel, mint az éhezés és az erőszak?

Minden szörnyűség a tudattalanság következménye. Enyhítheted a tudattalanság hatásait, de addig nem szüntetheted meg őket, amíg föl nem számolod az okait! A valódi változás belül történik, nem pedig kívül!
Ha küldetést érzel arra, hogy enyhíts a világ szenvedésén, ez nagyon nemes dolog. Jegyezd meg azonban, hogy ne csak a külső dolgokra összpontosíts, mert akkor csalódás és kétségbeesés vár rád! Mély, tudati változás nélkül a világ szenvedése feneketlen árok...Ne hagyd hát, hogy együttérzésed egyoldalú legyen! Hozd egyensúlyba a fájdalom és ínség láttán benned ébredő empátiát és segíteni akarást, valamint mélyebb tudásodat, miszerint minden élet alaptermészete az örökkévalóság, és minden fájdalom végső soron illúzió! Aztán bármit is csinálsz, hagyd tetteidbe áramolni lelki békédet, és így már egyszerre dolgozol az ok és az okozat szintjén!

Ez arra az esetre is vonatkozik, ha olyan mozgalmat támogatsz, amelyik meg akarja akadályozni, hogy mélységesen tudattalan emberek elpusztítsák önmagukat, egymást és a bolygót, vagy hogy továbbra is szörnyű szenvedést okozzanak már, érző lényeknek. Jegyezd meg: ahogy nem győzheted le a sötétséget, ugyanúgy a tudattalansággal sem birkózhatsz meg! Ha mégis megkísérled, azzal csak a poláris ellentétük fog fölerősödni, és még mélyebb gyökereket eresztenek. Azonosulni fogsz az egyik polaritással - véglettel - "ellenséget" teremtesz magadnak, és ily módon te magad is tudattalanságba csusszansz. Emeld tudatosságszintedet az információ terjesztésével, vagy a legrosszabb esetben legalább gyakorolj passzív ellenállást! Arra azonban vigyázz, hogy benned, belül, ne legyen ellenállás, gyűlölet, negativítás!

"Szeresd ellenségedet", mondta Jézus, ami természetesen azt jelenti, hogy ne legyenek ellenségeid.

Ha az okozat szintjén kezdesz működni, akkor könnyen előfordulhat, hogy közben "beleveszel" a tevékenységedbe. Maradj éber, és nagyon-nagyon maradj a jelenben! Elsődlegesen az ok szintjére összpontosíts, a megvilágosodás tanítása legyen a legfőbb célod, és lelki békéd a legértékesebb ajándékod, amit a világnak adhatsz!