2012. február 26., vasárnap

Illik-e panaszkodni?




Szerző: Arató Mónika - teljessegviraga.com

Ha sok minden gyűlt benned össze érzelmi szintem, ami nyomaszt, akkor ürítsd ki a szemetest!

Illik-e panaszkodni? Sok spirituális mű azt tanítja, hogy soha ne mondd ki a rossz érzéseidet, mert azzal máris teremtesz, és egyébként is, egy magas spirituális szinten élő embernek ilyet nem illik tenni.

De akkor miért van, az, hogy bár mindent megteszel, hogy fejlődj, mégis a fizikai szinten megnyilvánuló dolgok időnként próbára teszik a türelmedet?

Szerintem, ha ráismersz és kimondasz dolgokat, amelyek zavarnak, akkor ismét egy újabb lehetőséget kaptál, hogy feléjük emelkedj.

A spirituális ösvény a félelemből a szeretetbe vezet.

Minden negatív érzés mögött egy félelem áll. Ha elmeséled a negatív érzéseidet valakinek, aki „tartja neked a teret”, hogy ez a dolog átalakulhasson, akkor megszabadulhatsz a nyomasztó érzéstől, a benned lévő kiürítésre váró, visszahúzó gondolatoktól.

Természetesen, mikor fejlődési szándékkal mesélsz, akkor nem az a célod, - mint általában azoknak az embereknek, akik panaszkodnak-, hogy lehúzd teljesen a negativitásod szintjére azt, aki téged hallgat.

Nem a „dögöljön, meg a szomszéd tehetne is” mentalitás mozgat téged. Hanem az, hogy megtisztulj, és ily módon meggyógyuljon benned az, ami fájdalmat okozott.

Olyan társat válasz hát arra, hogy meghallgasson, aki elég erős, és ismeri a spirituális etika szabályait.
Csendben meghallgat, és nem ad tanácsot, csak, ha kéred.

Akkor azonban lehet, hogy tükröt tart neked, és jól megmossa fejed, ha éppen arra van szükség. Lehet tehát, hogy nem azt fogod hallani, amit szeretnél. Fogadd el!

Az is lehet, hogy elmondja, hogy ő mit csinálna a helyedben, vagy empátiájáról biztosít.

Tudatában van, hogy hatalmas megtiszteltetés számára, hogy kitártad neki a szíved. Ha pedig te hallgatsz meg másokat, akkor szintén ugyanezt nyújtsd nekik.

A közeledő tavasszal csinálj belső tavaszi nagytakarítást, hogy az újjáéledő természettel te is megszüless egy magasabb rezgésszintű énedben.


2012. február 11., szombat

Konfliktuskezelés szeretettel


Mai rohanó világunkban az élet minden területén jelen vannak az egó játszmái…ezen játszmákat megélhetjük olykor ellenünk irányuló támadásként… mitévők legyünk ha támadás ért… Nos attól hogy ő ezt teszi, nem kell ezt befogadnod tőle...engedd el magad mellett...szeretettel közöld vele hogy neked erre a megtapasztalásra nincs szükséged és neked ez nem fér bele...s itt elengeded a konfliktust és azt is aki a konfliktust kieszközölte...A jó harcművész, nem ellenáll hanem felhasználja a támadó energiáját a támadó "ellen" a mester csak megtámogatja a támadót aki lendületben van, s azt így ellenállás híján felemészti a saját lendülete...s így mintegy megtapasztalja, hogy a támadása mit okozhatott volna másnak...s esélyes hogy tanul belőle...

Gondolj bele...próbáljon úgy ártani Neked valaki, hogy szeretettel vagy iránta, bármit is tegyen...nincs attól nagyobb mérge a támadónak, ha szereti az akit támad... :) S tényleg, ami nem fér bele, azt engedd el...senkit sem vagy köteles végig hallgatni...tudod...SZABAD AKARAT...

Szeresd a támadód...értem ez alatt legyél iránta szeretettel...vagyis én ezt szoktam mondani magamban: én nem haragszok Rád, köszönöm, hogy tapasztalhatok...elengedlek Téged, s engedd meg, hogy kívánjam, történjék Számodra minden pillanatban az, ami Neked a lehető legjobb!

Miért hatástalanok a pozitív megerősítések?


Valóban hatástalanok a pozitív megerősítések?

Nos, olvasom itt-ott, hogy a pozitív gondolkodás, illetve a pozitív megerősítések ronthatnak is a helyzetünkön, amivel egyetértek, sőt erről írnak is a pozitív megerősítések csodálatos hatásairól író, azokkal foglalkozó könyvek is.

Valóban ronthat is a helyzetünkön, míg nincs feloldva a vágy és képzelet ellentéte...a pozitív gondolkodás s az e közben alkalmazott pozitív megerősítések csak egyféleképp hoznak eredményt,  mégpedig az imént említett módon.

Mint mindent ezt is tanulva lehet elsajátítani, van sok sok könyv, amit lehet akár máris olvasni, ha a közelünkben van,  érdemes! Akinél nem működnek a pozitív megerősítések, avagy rontanak a kiindulástól számított helyzeten, azon Valóságteremtőknél fennállhat, hogy a megerősítéseket nem megfelelően alkalmazzák, attól hogy valaki hibásan alkalmaz valamit, az a valami még nem biztos, hogy rossz...

Egy rövid példa: - Ha behúzott kézi fékkel hajtva nyomom tövig a gázpedált, az autó tönkre megy...helyes alkalmazás, jó végkifejlet...ilyen egyszerű... röviden nem biztos, hogy  a módszer a hibás, hanem csak lehet, hogy  az ember azt hibásan alkalmazza.

Tény és való egyszerűbb rásütni valamire hogy hatástalan, mint egy mély önvizsgálatot végezi magunkon, hogy miért nem működik a mi létünkben...

Miért nem működhet, pár gondolatommal rávetítenék:
-    Valaki kifelé mutatja, hogy ő milyen pozitív és közben a tükör előtt panaszkodik önmagának...
-    Mindennek meg akarja látni a jó oldalát a helyett, hogy azt észrevenné...
-    inkább elfojt dolgokat, a helyett hogy elengedné...
-    avagy inkább beletörődik bizonyos dolgokba elfogadás helyett, s a beletörődésre helyezi a pozitívabb életszemléletét, amely így ingatag lábakon állva, egy idő után leomlik...

A vágy és képzelet ellentmondása, ha nincs feloldva, a megerősítés azért is maradhat hatástalan, avagy még úgymond kártékony is, mert nem tudjuk elképzelni az erősített dolog megvalósulását, tehát annak meg nem valósulása van így elraktározva a tudatalattinkban. A gondolat mely be van épülve a tudatalattiba, egy táptalajra lel, és az ott kikelve, valósággá cseperedik. Nos mivel nem tudjuk elképzelni a vágyunk megvalósulását, a nem megvalósulás magja kerül így a tudattalanunk táptalajába, vagyis az a mag fog kikelve, valósággá fejlődni, így fordulhat elő, hogy a megerősítések rontanak a helyzetünkön, ami így látjuk, hogy nem igaz.

Az iménti gondolatok tükrözik, hogy a gondolatoknak teremtő ereje van, mert a negatív beépült gondolat valósággá fejlődik, tehát ha a vágyunk és képzeletünk egységbe tudjuk hozni, akkor a pozitív gondolatmag kerül be a tudattalanunk táptalajába és így abból ki fog kelni a pozitív valóság.

Summázva a pozitív megerősítések működnek, mint ahogyan a negatív megerősítések is, s míg valaki nem hozza egységbe a vágyát és képzeletét addig a pozitív megerősítés, valójában a negatív gondolatok erősítése...

Forrás:
Cikk: http://oriah-morzsai.blogspot.com/
Kép: katka5212.bloglap.hu

2012. február 6., hétfő

Hagyj Istennek teret!




Van olyan időszak, amikor úgy segíted a leginkább a teremtésedet, ha megpihensz, és lehetőséget adsz Istennek, hogy elrendezze a dolgokat, és támogasson téged.

Ha például azt érzed, hogy nagyon szeretnél valamit megteremteni, tehát pontosan tisztában vagy a vágyaddal, de nem tudod, hogyan juss hozzá, vagy a felbukkanó lehetőségek közül nem tudsz dönteni, akkor egyszerűen csak engedd el az irányítást. Ilyenkor teret adsz Istennek, hogy a vágyaidnak megfelelően rendezze el a dolgokat.

A bizonyosság érzésére vágysz, amikor kétségek nélkül tudod, hogy mit kell tenned. Azt is pontosan érezheted, - mint számtalan korábbi esetben- ha most annak jött el az ideje, amikor semmit nem kell görcsösen akarnod, csak hagyni, hogy az Univerzum formálja a fizikai valóságot a szándékaidban rejlő erő irányában.

A könnyedség és a hit célravezetőbb, és számodra is kellemesebb, mint az aggódás, a félelem, és a gondterheltség. Miért akadnál tehát el a félelmeidben, ha van másik út is?
Tartsd fent a szándékodat, és vonzásod irányultságát a szívedben a legnagyobb szeretet érzésével, és higgy benne, hogy a számodra megrajzolt Tündérország létezik.

Forrás: teljessegviraga.hu -Arató Mónika "Lélekcsemege minden hétre"




2012. február 4., szombat

A betegségből a megvilágosodásba

-Eckhart Tolle: A most hatalma-

21. RÉSZ

Ha valaki súlyos beteg, és az állapotát teljesen elfogadva megadja magát a betegségnek, nem adta-e fel ezzel a gyógyulási szándékát is? Hisz ez esetben már nem lenne benne elszántság, hogy megvívjon a betegséggel. Jól gondolom?

A megadás a feltétel nélküli, belső elfogadása annak, ami van. Mi itt az életedről beszélgetünk - erről a pillanatról-, s nem az életed körülményeiről vagy feltételeiről, lehet nem arról, amit én élethelyzetnek nevezek. Ezt már kifejtettem.

Ami a betegséget illeti, ez a következőképpen fest. A betegség élethelyzeted része. Mint ilyen, van múltja és jövője. A múlt és a jövő megszakítás nélküli folyamatot képez, hacsak tudatos jelenléted nem aktiválja a most megváltó erejét. Amint tudod, a különböző feltételek mögött, amelyek az időben létező élethelyzetedet alkotják, van valami mélyebb, lényegibb: az időtlen mostban lévő életed, a valódi lényed.

Mivel a mostban nincsenek problémák, ezért ott betegség sincs.

A valaki által az állapotodra akasztott címkébe vetett hit tartja fenn az állapotot! Megerősíti azt, és egy átmeneti egyensúlyvesztésből így egy láthatólag tartós valóságot teremt. Nem csak szilárdságot és  valóságtartalmat ad neki, hanem olyan időbeli folytonosságot is, amivel addig nem rendelkezett. Ha erre a pillanatra összpontosítasz, és tartózkodsz a mentális megcímkézéstől, akkor a betegség a következő egy vagy több tényezővé redukálódik: testi fájdalom, gyengeség, rossz közérzet, cselekvőképtelenség.

Ennek adod meg magadat, és most. Nem a "betegség" ideájának adod meg magad. Hagyd, hogy a szenvedés a jelen pillanatba kényszerítsen, az intenzív, tudatos jelenlét állapotába! Használd fel ezt a megvilágosodáshoz!

A megadás nem alakítja át azt, ami van, legalábbis nem közvetlenül. A megadás téged alakít át! Amikor te átalakulsz, azzal az egész világ átalakul, mert a világ csak reflexió, visszatükröződés. Erről már volt szó.

Ha belenézel a tükörbe, és nem tetszik, amit látsz, bolondság lenne, ha megtámadnád emiatt a tükörképedet. Holott a nem elfogadás állapotában éppen ezt teszed! Ha pedig megtámadod a képet, akkor az magától értetődően visszatámad. Ha azonban elfogadod a képet, bármi is legyen az, ha barátságos vagy vele, akkor az nem tud nem barátságos lenni veled! Hát így változtatod meg a világot!

Nem a betegség a probléma. Te vagy a probléma - amíg az egós elme uralkodik. Ha beteg vagy rokkant vagy, egy pillanatig se hidd, hogy valahogy kudarcot vallottál volna. Ne érezd magad emiatt bűnösnek! Ne hibáztasd az életet, mondván, hogy igazságtalanul bánt veled, de ugyanígy magadat se hibáztasd! Mindez ellenállás. Ha súlyos betegséged van, használd fel azt a megvilágosodáshoz! Bármi "rossz" is történik az életedben, használd fel azt a megvilágosodáshoz! Vond meg az időt a betegségtől! Csöppnyi múltat vagy jövőt se adj neki! Hagyd, hogy intenzív jelenpillanati tudatosságba kényszerítsen, majd figyeld, mi történik!

Válj alkimistává! Transzmutáld a közönséges fémet arannyá, a szenvedést tudatossággá, a katasztrófát pedig megvilágosodássá! Lehet, hogy súlyos betegségben szenvedsz, és szavaim tán földühítettek. Ha így lenne, akkor ez egyértelműen azt jelzi, hogy a betegség éntudatod részévé vált, s hogy most véded az identitásodat - és egyúttal a betegségedet is. A "betegségnek" jelölt állapotnak semmi köze ahhoz, aki valójában vagy!






















NEM LESZ UGYANAZ...



Nem lesz ugyanaz...

Szerző: Veres Kriszta-http://vereskriszta.com

Az, ami elmúlt nem lesz ugyanaz. De sokkal jobb lesz! Mostanában többször találkoztam azzal, hogy valakinek volt egy helyzet az életében, ami jó volt, elmúlik, és az illető beleragad annak az elmúltnak a keresésébe. Közben már ott táncol körülötte az új, már történik is, de nem veszi észre, mert a régit keresi.

Ismerem ezt a saját életemből is, többször tapasztaltam és ezért most már tudom, hogy az új még sokkal jobb, sokkal izgalmasabb, ha hagyjuk lenni. Ha változtatunk a fókuszunkon, ha figyelmünket a régi, elveszettnek hittről – hisz nem is veszett el, csak éppen átalakul – áthozzuk a jelen pillanatba és érdeklődéssel fordulunk életünk újabb, nagy kalandja felé, akkor az magával ragad és új csodák nyílnak ki előttünk.

Pont ma tette fel valaki a Facebookra ezt az idézetet Eckhart Tollétól: „Pusztán azzal, hogy egyszerűen igent mondasz a jelen pillanatra, kitágulsz…mert te vagy a tér”

Mennyire igaz. És mennyire eltűnik abban a térben minden szenvedés, elvárás, fájdalom, mindaz, mi elme és csak a tapasztalás öröme és szépsége marad.

Gyönyörű Férfi-Erő

Szerző: Veres Kriszta-http://vereskriszta.com

Szeptemberben egy szó nélkül tűnt el az életemből a Kedves. Belőlem pattant ki a konfliktus, ami őt belesodorta a saját mély gödrébe, amiben ott is maradt, és azóta nagyon furán nyilvánul meg. De mindez mit sem számít, mert én tudom, hogy Ő valójában az a melegszívű, őszinte és oroszlán-szívű férfi, akinek a nyitott Lélek-pillanataiban megismertem.

Sokszor megtapasztalom azt, hogy az emberek, egy szerelmi csalódás miatt elkezdenek nemet mondani a szerelem csodájára. Hogyan lehet a szerelemre nemet mondani? Hogyan lehet feladni a szerelem erejébe vetett hitet? Hiszen az, olyan, mintha az életre mondanál nemet!

A fájó szerelmi történetek másik velejárója a másik nemről alkotott negatív vélemény. Utolsó magyar szerelmi kapcsolódásom után sokáig abban voltam elveszve, hogy a férfiak gyengék. Valójában mindig is ezt a hitrendszert hordoztam magamban, ezért nem is tudtam mást látni, mint a férfiak gyengeségét. Ennek a hitrendszernek az átírása nyitott kaput arra, hogy megjelenjék az életemben a Kedves, aki tiszta szívemből csodálni tudtam azért, aki. És bármi is történik most, akkor sem fogok elveszni az illúziókban, tudom, hogy csak a szeretet valódi, és tudom, hogy az én távol lévő Kedvesemből is az a valódi, amikor a Szív Harcosaként ragyogott és ragyog.

A szeretetben, nyitott szívben és a szerelem érzésében való megmaradás újabb csodára nyitott ajtót az életemben. Megjelent körülöttem egy gyönyörű, támogató, védelmező és dédelgető Férfi-Erő. Mindez a Kedvesben is ott volt, de most több férfiban körém sorakozott és puha takaróként ölel. És még gyönyörűbb attól, hogy ezek a férfiak pontosan érzékelik a határaimat, nincsen szexuális irányultság a hozzám kapcsolódásukban – ami Egyiptom teljesen elnyomott és beteg szexuális energiái közepette már maga is csoda -, egyszerűen körém gyűltek, mint annak idején  a lovagok a királynő köré, és mindent megtennének értem.

Már korábban írtam a festőről, akivel teljesen különleges kapcsolatom alakult ki. Ő nem csak egyszerűen kifestette a lakást, nem ecsettel festette, hanem a szívével és lelkével, felszentelte az otthonomként. Valahányszor végzett egy helyiséggel, vagy ajtóval, hívott, hogy nézzem meg, és elmesélni nem tudom annak a mosolynak a ragyogását, ami megjelent az arcán miután látta, hogy örülök annak, amit csinált.

Mélyen meghatott Saidnak, a festőnek ez a hozzáállása, és a meghatottságomat el is meséltem a lakás tulajdonosának. Ő rám nézett és azt mondta, hogy belőle is pontosan ilyen érzéseket hívok elő. Nem tudja, mi történik, de bármit megtenne, hogy jól érezzem magam a lakásban, és amikor látja, hogy örülök, az simogatja a szívét.

És a drága Ahmed, aki a vízumom intézésében segít nekem, miközben a leggyönyörűbb élményekkel ajándékoz meg, és a beszélgetésekben kitárja a szívét, ami egyszerűen gyönyörű. És közben nem győzi ismételni, hogy bármire van szükségem hívjam.

John, forradalmár-rendező barátom szintén valódi lovagként áll mellettem. Hosszas Egyiptomról, szívről és Máriáról szóló beszélgetéseink között újra és újra felhív, hogy meggyőződjön, minden rendben van velem. Nincsen a napnak olyan időszaka, hogy ne jönne azonnal, ha szükségem van rá. Az Angyalának nevez, mert kigyógyítottam a depressziójából, és annak ellenére, hogy tudom, mennyire vonzódik hozzám, mint nőhöz, tényleg olyan tisztelettel viselkedik velem, mint egy angyallal tennénk.

És a mindent betetőző csoda Tamer, akiben ráismertem egy korábbi életemből való bátyámra. Tamer taxis, „véletlenül” találkoztunk, a taxizások közben egyre jobban összebarátkoztunk, elkezdte hozzám igazítani a munkaidejét, mindenhová elkísért, ahová egyedül nem tudnék elmenni, vigyázott rám, alkudozott, fordított…Egyik közös kalandunk közben ránéztem, és megláttam mögötte azt a másik életet, amiben a bátyám volt. Az összes érzés újra kinyílt, és most van egy bátyám, aki tényleg úgy gondoskodik rólam – még most is, amikor Kairótól több ezer kilométer távolságra vagyok -, mint ahogyan azt egy egyiptomi fiútestvér tenné. És Tamer testvérében hirtelen lett egy másik bátyám, aki alig várja, hogy megmutathassa azt, amit ő szeret Kairóból, az édesanyjában pedig egy kairói édesanyám, akivel ugyan beszélni sem tudunk, de mégis alig várja, hogy visszatérjek és molokheyát főzhessen nekem.

És közben nem is beszéltem az utcám portásairól, trafikosairól, taxisairól, akik, ha meglátnak, azonnal jönnek üdvözölni, és nekem tartogatják a legszebb mosolyukat. Meg a boltban a személyzetről, aki odajön, hogy kivegye a kezemből a bevásárló kosarat, vagy a pénztárosokról, akik azon versenyeznek, hogy melyik kasszánál fizessek.

Végtelenül hálás vagyok azért,  hogy megélhetem a férfi-erőnek ezt a gyönyörű óvó-csodáló-gondoskodó erejét. Igazából kértem is. Pont így fogalmaztam olyan négy éve a pszicho-terapeutának, akihez beszélgetésekre jártam. Hogy azt a lovagkort szeretném, ahol a lovag az erejét a királynőjének kínálja. Akkor még nem tudtam megfogalmazni, de most már tudom, hogy ez a minőség azt jelenti számomra, hogy az erőt a szeretet szolgálatába állítjuk, hogy mindennél fontosabbá válik a szívbéli megnyílás és összekapcsolódás.

Hát bele tellett egy pár évbe a bevonzása. Miért? Mert tudatlan voltam, és beengedés helyett azon panaszkodtam, hogy hol vannak a lovagok és miért nem ilyenek már a férfiak. De a panaszkodás elengedése és a férfi-fényre való rácsodálkozás végül kinyitotta a kaput a férfi-erő szépségének megtapasztalására. Most már csak meg kell várnom annak a lovagnak a megjelenését, akinek majd a szalagomat odaadom

Minden egyes gondolattal…

Szerző: Veres Kriszta - http://vereskriszta.com

Nagyon találó idézet az aktuális energiákra Marianne Williamsontól: „A XXI. század Egység és Szeretetet alapú világnézete egyre jobban előtűnik, de a XX. század félelem és elválasztottság alapú illúziója újra és újra visszahúz. Minden egyes gondolatunkkal választunk az emberiség egésze számára az előre és hátra között.”

Több hozzászólás érkezett a honlapomon is és a Facebookon is azokhoz az írásaimhoz, melyekben a szeretet erejéről írtam. Többekből előbukkant az, hogy ők hiába szeretnek, mert a másik nem reagál rá a kívánt módon. A szeretetben nincsen ilyen jellegű elvárás, a szeretet csak van, átölel, elfogad és megtart. DE! Ennek alapja az, hogy először tudd önmagadat szeretni. Mert, ha szereted önmagad, akkor nem keseregsz ezekben a helyzetekben, nem töröd a fejed a másik reakcióin, hiszen nem érzed közben jól magad. Ha szeretsz valakit, akkor szeretnéd, hogy jól legyen és örüljön. Akkor miért tennél önmagaddal másképpen?

Ha megfigyeled önmagad a mindennapokban, akkor rá fogsz látni arra, hogy általában kevéssé szeretjük önmagunkat. És ez kezdődik mindjárt a testünkkel.

Az egyik barátnőm két éve egyre többet hízik a hasára és valahányszor fel kell öltöznie, vagy elmegy vásárolni szembesül azzal, hogy nem tetszik saját magának a ruhákban. Ilyenkor rosszul lesz, és hosszan gondolkozik és beszél arról, hogy milyen hordó módjára néz ki. Szó szerint rosszul van önmagától. Szerinted milyen érzés ez a testének? Szerinted úgy fog a teste erre válaszolni, hogy elkezd szépülni?

Ez is egy választási pillanat, választhatná ő is, és választhatjuk mi is azt, hogy ilyenkor szeretetet küldünk a testünk felé, bírálat és rosszullét helyett. A szeretetben feloldódik az ellenállás és elindul a változás.

Vagy egy másik példa. Ültünk egy másik barátnőmmel a kedvenc éttermem szófáján Kairóban és ő komoly arccal tanulmányozta az étlapot, mert fogynia kell, ezért kereste az alacsony kalóriatartalmú ételeket. Választott valamit, de a komoly arckifejezés továbbra is ott volt az arcán, vele maradtak a gondolatok, hogy mennyit fog hízni a megrendelt ételtől. A kedvenc négy-sajt salátámat rendelte és klubszendvicset, imádom mindkettőt és végtelenül hálás vagyok magamnak azért, hogy bűntudat helyett örömmel élvezhetem az ízüket. Nem hizlalnak engem, mert szeretem magam annyira, hogy megváltoztattam az ételhez kapcsolt gondolataimat. Ezt javasoltam a barátnőmnek is, de ő nem szerette volna, mert szerinte túl sok energia-befektetés a gondolatokra való odafigyelés. Szerintem meg elpocsékolt energia azon gondolatok táplálása, amik nem jólesőek számunkra, és amelyek olyan fizikai formákat hoznak létre, amikben szintén nem jóleső létezni. De hát mindenkinek választása szerint.


LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

KIEMELT BEJEGYZÉS

Májusi szerelmi előrejelzés

Mire készülj májusban szerelem és a párkapcsolati boldogság terén? Az ismert amerikai párkapcsolati szakértő és spirituális tanító, Chuck ...

TOP 3 BEJEGYZÉS

KEDVES OLVASÓIM

Lia Weblapkellékek, kütyük és kódok

Katka szép oldala

Semilin-graphic

222

lap tetejére