Szabadulás a félelemtől és a depressziótól 2. rész

- példák Kurt Tepperwein könyvéből -

Ősi félelem az öregségtől - Most már tudjuk, hogy minden félelemtől megszabadulhatunk, még az öregedés és a halál rettenetétől is. Ez a félelem mélyen gyökerezik az emberben. Mihelyt azonban az öregkorról pozitív képet vetítünk tudatalattinkba, a bizonytalanság és vele a félelem is eltűnik.

Ha Ön most negyvenéves, képzelje el a hatvanadik születésnapját. Vállalkozó kedve töretlen, és éppen úgy fest, mint most. Még mindig rendszeresen sportol. (Ha abbahagyta volna a testedzést, sürgősen lásson hozzá újra, mert az akut mozgáshiány korunk legveszélyesebb betegsége.)

Lássa önmagát fiatal, vidám emberek között, akik csodálják teljesítményeit és keresik a társaságát. Tekintsen úgy magára, mint ápolt és kedvelt idősebb emberre az élet delelőjén, akit mindenütt szívesen fogadnak.




Félelem a víztől

Kurt Tepperwein számol be egy betegéről:
Nemrégiben jött hozzánk egy beteg, aki tökéletesen megfelelt a fenti képnek. Igen jól festett, csak úgy sugárzott belőle az erő, éppen csak egy valami zavarta: félt a víztől.
Gyermekkorában egyszer Helgolandba utazott a szüleivel. Amikor ki akartak szállni, felborult a csónak, mely a partra vitte volna őket. Félelmében egy másik gyerek annyira szorosan kapaszkodott kliensembe, hogy kis híján mindketten megfulladtak. ez a férfi azóta kerüli a vizet. Úszni sem tanult meg, mert ha vizet látott, minden jókedve elillant. Ezt a félelmet csak idős korában tudta legyőzni, mégpedig a pszichokibernetika segítségével. Eljárt az egyik csoportomba. Most hatvannyolc éves, egy éve tanult meg úszni, és ma rendszeresen úszik minden héten.

Depressziók műtét után - Egy másik, fiatal kliensemet két éve érte egy szörnyű csapás. Rákbeteg lett. Az egyik mellét le kellett operálni. Meggyógyult ugyan, de mégis "félembernek" érezte magát, és olyan erős depresszió lett úrrá rajta, hogy a férje képtelen volt kitartani mellette. Elváltak. Ezután még elviselhetetlenebbé fokozódott a depressziója. Kételkedett benne, hogy az életnek értelme volna. Egy ismerőse rábeszélte, hogy csatlakozzék az egyik csoportomhoz. Bár nemigen reménykedett a gyógyulásban, úgy gondolta, tesz még egy utolsó kísérletet. Ahogy múlt az idő, a fiatalasszony egyre jobban és jobban kivirágzott. Férje időnként meglátogatta, és meglepetten tapasztalta a változást. Azóta egy év telt el, a pár ismét együtt él. és néhány hete hírt kaptam róla, hogy gyermekük született.

Az önbefolyásolás módszerének alapja a képzelőerő. Segítségével reménytelen helyzetekből is lehet kivezető utat találni. Néha nem tudunk változtatni a dolgokon, de viszonyunkat az élethez átalakíthatjuk.

Ha például vezet és közben egy másik autó balról megelőzi, és csak az Ön erőteljes fékezése menti meg a balesettől, akkor jusson eszébe: nem a helyzet haragszik Önre, hanem Ön lesz dühös a helyzet miatt. Akár szánhatja is a másik autóst, ha arra gondol, nyilván nagyon nehéz helyzetben van az, aki ilyen figyelmetlenül cselekszik. És örülhet is, hogy nyugodt maradt, és ilyen jók a reflexei, ezen múlt, hogy elkerülte a balesetet.

Félelem a balesettől - Néha olyasvalakivel is előfordul baleset, akinek kiváló a reakcióképessége. Az egyik betegem tizenkét évvel ezelőtt autóbalesetet szenvedett. A férjének, aki az autót vezette, az ijedtségen kívül nem esett semmi baja, az asszonyt azonban súlyos sérülésekkel szállították a kórházba. Ezután a nőt nem lehetett rávenni, hogy autóba üljön. A balesetnek egyébként volt örvendetes következménye is:
mivel a hölgy nem járt autóval többé, bebarangolta lakóhelyének szűkebb és tágabb környékét, és hamarosan ismét jó egészségnek örvendett. Egy évvel ezelőtt hallott a pszichokibernetikáról és részt vett egy tanfolyamon. Közben rég megszabadult a szorongástól. Megszerezte a jogosítványát és ma egy kisbusszal reggelenként mozgáskorlátozott gyerekeket visz iskolába, tanítás után pedig haza. Cseppet sem szorong egy esetleges balesettől.

Vizsgadrukk - Egészen másfajta szorongás miatt keresett fel valaki egy napon a rendelőben. A rendkívül intelligens fiatalember jogásznak készült. Csakhogy a vizsgáin rendszeresen kudarcot vallott. Ilyenkor "gombócot érzett a torkában", alig tudott megszólalni, képtelen volt a gondolatait érthetően megfogalmazni. A szorongásnak ezt a fajtáját, a vizsgadrukkot többé-kevésbé mindannyian ismerjük.

Ugyan ki tud teljesen nyugodtan elmenni egy fontos vizsgára? Néha azonban a kudarctól való félelem annyira felerősödik, hogy az embert valósággal megbénítja, így éppen a félelem miatt történik meg az, amitől félünk - tényleg megbukunk. Ebben az esetben azért volt különösen nehéz a fiatalember helyzete, mert az utolsó lehetőség előtt állott, hozzám kedden jött el, és péntekre tűzték ki az államvizsga idejét. Előzőleg már többször megbukott. Mindössze négy napunk volt. Ezalatt elsajátította az imaginációs technikát. Időről időre maga elé képzelte, hogy ott minden kérdésre lazán válaszol.
Maga előtt látta, hogy hirdették ki a vizsgaeredményeket és azt is, hogyan gratulált neki a vizsgabizottság elnöke nagyszerű teljesítményéhez.

Ezeket a pozitív képeket bevéste a tudatalattijába, és egész gondolatvilágát ez az elképzelés töltötte be. Jómagam is feszülten vártam az eredményt és a fiatalemberrel együtt örültem, mikor néhány nappal később megtudtam, hogy sikeresen túljutott ezen a nagyon fontos vizsgán.
"Bár még eléggé izgatott voltam közben - mondta -, de azért sikerült."

Sohasem késő
Bármilyen sok is a feladatunk, és bármennyire kevés is az idő, soha ne mondjuk:
"Késő, már semmit sem tehetek!" Mindig vannak lehetőségek. Soha sincs késő.