2013. február 27., szerda

Önismeret - Önmegbecsülés


Az önbecsülés pontosan az, aminek le van írva:
ÖN-BECSÜLÉS.
Vagyis, hogy becsüljük, tiszteljük és értékeljük 
önmagunkat:
a képességeinket, a magatartásunkat,
és egész lényünket.
Az Önbecsülés az önbizalom alapja. 
Ha gyenge az önbecsülésünk, 
akkor nem lehet igazán erős az önbizalmunk sem.
Az önbizalom azt jelenti, hogy lehetségesnek tartjuk azt,
amit el akarunk érni és képesnek és érdemesnek
is tartjuk magunkat arra, hogy elérjük.
Becsüld Önmagad, csak így lehet
egészséges önbizalmad.

Forrás: Koródi Sándor



Tudatosság

Tudatosság:
A Mesterkurzus első tanítása: mindent Tudatosan csinálj!
Kezd az evéssel: egy szép almát elkezdesz nézegetni, alaposan, sokáig, 
majd szagolgatod
aztán beleharapsz, és csak az ízére figyelsz, 
Semmi másra! 
Amikor mész valahová, csak a járásodra figyelj, 
hogyan érkezel a sarkadra, és gördülsz tovább...
Amikor nemszeretem dolgot csinálsz, 
csak arra figyelj, amivel éppen foglalkozol, 
és fájdalom mentes lesz a takarítás, autómosás, adóbevallás! 
És meghozza a jutalmát: ott leszel az ITT és MOSTban! 
Csak itt lehet változtatni, teremteni, alkotni! 
Ilyenkor lecsendesedik az Elme, az Egó, 
ők csak a múltban, vagy a jövőben élnek, halálfélelemben, 
ebből csak a tudatosság a kiút! 

Ha meg szeretnéd tanulni, itt jelentkezhetsz:
Imrich Zoltán 
70-612-5042
                    



Tehetség...

Mindenki tehetséges valamiben! Te is! 
Talán még nem leltél rá Önmagadban erre a tehetségre,
talán még nem tudod, nem tapasztaltad meg, hogy miben vagy különösen jó 
és miben vagy képes kiemelkedő teljesítményre.
Legyen ez az első kívánságod! 
Kérd azt, hogy feltáruljon előtted ez a titok. 
Jelentsd ki: 
"Tudni akarom, miben vagyok jó és mihez van igazán tehetségem!"
Aztán engedd, hogy az Élet a tapasztalataidba vonzzon olyan helyzeteket, 
amelyekben kipróbálhatod magad, és amelyekben feszegetheted a határaidat, 
hogy megtaláld a saját tehetségedet.

Forrás: Koródi Sándor - alomkereso.com


2013. február 26., kedd

Ne az akadályokat nézd


A tudatosság azt is jelenti, hogy képes vagy rálátni 
a téged érő külső hatásokra, és el tudod dönteni,
hogy melyek azok, amelyek építenek, energiát adnak,
és előre lendítenek az utadon.
Így természetesen azokat is felismered, akik,
vagy amelyek akadályoznak.
Ne ítélkezz, csak kerüld el őket,
közben gondolj rájuk szeretettel.
Egy idő után észreveszed majd,
hogy ösztönösen vonzódsz ahhoz, ami épít,
és azt is, hogy egyre több
pozitív energiával találkozol.



Szeretet


A szeretet csodákra képes. 
Előhívja a mindenkiben ott rejtőző Isteni fényt.
Mi tehetne boldogabbá annál,
ha azt látod,
hogy mindenki körülötted
a legszebb fényével sugárzik,
és beragyogja a létezésedet!

Ha szeretetet árasztasz, 
szeretet vesz körül.
Amíg csak elvárod, hogy szeressenek,
addig éppen az elvárásoddal 
akadályozod meg, 
hogy így legyen.

Onnantól, hogy nem mérlegelsz,
csak adsz,
 a szeretet bekopogtat hozzád,
és ott is marad veled.



2013 Bálint napján jött egy kedves emlék

Egy régi érzelem...és talán szerelem?

Vajon hol lehet, merre jár?
Egy meleg barna szempár mely emlékeimben él.
Furcsa hajviseletű, lázadó lelkű fiú Ő.
Húsz év telt el azóta, de emlékeimben, szívemben még mindig él,
és eleven erővel hat érzékeimre.

Elengedtem már minden férfit ki életemben csak fontos volt.
De Ő még itt van! Szívemben, lelkemben és vágyaimban.
Titkos szerelem fűzött hozzá, nem mertem elmondani neki,
mit érzek, mennyire vágyom érintése után.

Távolságot tartva szenvedtem. Buta érzékeim játszottak velem!
Zavarba ejtő volt számomra közelsége.
Annyira vágytam, vágyakoztam,
hogy élénk pír volt arcomon egy érintésétől, egy pillantásától.

Ego és büszkeség, nehogy megsejtse érzelmeim, mert kinevet!
Elérhetetlennek éreztem, mert nem bíztam magamban, hogy egy ilyen fiú szerethet?!

Így nem tudhatta meg tőlem soha, hogy libabőrös leszek, ha hozzám ér,
forróságot érzek, ha csak rám tekint.
Nem mertem elmondani neki, mily hevesen dobog szívem,
mennyire vágyom érintésére, egy kedves szavára.

Távolság tartásom most visszaköszön, és nem hagy nyugodni!
Hagyjam így, maradjon meg kedves emlék nekem?
Lehetséges ez, oly sok év után, hogy még mindig így érzek?
Nem is találkoztam vele azóta, csak egyetlen egyszer.
Lehetséges lenne, hogy még mindig rá vágyom és ő kell nekem?
Hiszen mindkettőnknek már más az élete! De oly sokat gondolok rá!

A találkozás itt él bennem azóta is, beégett emlékeimbe.
Látom arcát, kedves barna szemét, mosolyát, ahogy szólt és átkarolt!
Felém jött az úton keresztül, köszönt én pedig csak bámultam rá,
hiszen először nem tudtam ki is ő, hiszen olyan más volt most.
Gondolkodnom kellett, hogy rájöjjek honnan ismerem!
Igen, Ő egyből megismert annyi év után az út túloldaláról!

Hihetetlen volt számomra, tudta ki vagyok.
Hiszen nem volt több közöttünk
mint pár beszélgetés, pillantás és érintés!

Annyira jól esett, hogy Ő így emlékezett rám.
Újra zavarba voltam és elpirultam.
A szívem pedig hevesen kalapált ahogy rám nézett és nevetett.
Arcán a mosolyával megjelentek azok a kis gödröcskék!
Bátorságom újra tova szállt! Boldogság járt át.
Pont ő róla nem gondoltam, hogy emlékszik rám!
Ott álltam előtte és újra ébredtek érzéseim, titkos, édes érzelmeim!

Pár mondatban elmondtuk egymásnak, hogy alakult életünk.
Ő éppen fiáért sietett az iskolába, és katona lett. (Ez meglepett!)
Ő a lázadó és rossz fiú, ki nem ismerte a szabályokat, KATONA lett.
Ezt szóvá is tettem, ő csak nevetett.
Én kérdeztem, hogy ismert meg ennyi év után?

Pár mondatban vázolta nekem:
"Csinos lány voltam, nem volt nehéz megjegyezni." - és kacsintott!
Örültem neki nagyon.
Átkarolt és puszit adott...
Valószínű el is pirultam, hevesen vert szívem és libabőrös lettem!

Még pár mondat és a varázslat véget ért.
Zavarba ejtő volt a találkozás és újra átéltem hozzá fűződő érzéseim,
és hogy titkolnom kellett előtte, hogy mit érzek.
Érzem, hogy találkoznom kell még vele,
el kell mondanom érzelmeim. Mert így nem nyugodhat meg életem.

Évek teltek el e találkozás óta, és újra változás előtt áll életem.
E találkozás fontos lenne, hogy tovább lépjek,
vagy beteljesüljön iránta érzett szerelmem!
Bárhogy is alakul mindenképpen meg kell tennem!

Már kerestem, kutattam, hátha valakinek a barátai között megtalálom,
de teljesen nyoma veszett.

Számba vettem éveim, kapcsolataim. elbúcsúztam, elengedtem őket.
De az ő meleg barna szeme nem hagyott el,
itt van velem újra. Őt nem tudom elengedni,
míg nem mondom el mit érzek.

Nagyon nehéz lesz rávenni magam, hogy elmondjam.
Vajon mit reagál? Lehet kinevet?
Nem akarok neki gondot okozni,
de nagyon szeretném, ha tudná, hogy gondolok rá!

Vajon Ő belegondolt már? Mi lett volna, ha megkérdezi tőlem:
"Jársz-e velem?"
Gondolhat rám ennyi év után? Eszébe jut- e még az a lány?
Ha most találkozna velem, vajon újra megismerne?
Mert én bizony nagyon megváltoztam!

Nem volt köztünk más, csak néhány érintés, szavak és pillantás,
de én rád gondolva tűzbe égek. Milyen fájdalmas, úgy hiányzik!
Szívem érte pedig, úgy dobog!
"Nézz a szemembe és a szívembe látsz.
 Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs.
 Fogd meg a kezem, és ne engedj el soha,
 Te vagy az életemben a legnagyobb CSODA!"
Arcod újra láttam egy régi tablóképen, Istenem, de sok év is telt el azóta!
Érezd kedves, hogy még mindig feléd szállnak gondolataim,
még mindig nem tudtalak elfeledni!
Kérlek vedd észre, hogy egy kedves lány még vár rád, és találkozni szeretne veled.

"Ha így érzel, kérlek jelentkezz nálam!" 
Gondolatban újra, és újra kívánom, teljesüljön ez az álmom!
Élet, sors vagy karma, hozz össze vele újra!

Tóth Tímcsi - P.Z.-Emlék


Emlék


Egy régi érzelem...és talán szerelem? (Bálint napi történet)

Vajon hol lehet, merre jár?
Egy meleg barna szempár mely emlékeimben él. Furcsa hajviseletű, lázadó lelkű fiú Ő.
Húsz év telt el azóta, de emlékeimben, szívemben még mindig él, és eleven erővel hat érzékeimre.

Elengedtem már minden férfit ki életemben csak fontos volt. De Ő még itt van! Szívemben, lelkemben és vágyaimban. Titkos szerelem fűzött hozzá, nem mertem elmondani neki, mit érzek, mennyire vágyom érintése után.
Távolságot tartva szenvedtem.Buta érzékeim játszottak velem! Zavarba ejtő volt számomra közelsége. Annyira vágytam, vágyakoztam, hogy élénk pír volt arcomon egy érintésétől, vagy egy pillantásától.

Ego és büszkeség, nehogy megsejtse érzelmeim, mert kinevet! Elérhetetlennek éreztem, mert nem bíztam magamban, hogy egy ilyen fiú szerethet?!

Így nem tudhatta meg tőlem soha, hogy libabőrös leszek, ha hozzám ér, forróságot érzek, ha csak rám tekint. Nem mertem elmondani neki, mily hevesen dobog szívem, mennyire vágyom érintésére, egy kedves szavára.

Távolság tartásom most visszaköszön, és nem hagy nyugodni! Hagyjam így, maradjon meg kedves emlék nekem? Lehetséges ez, oly sok év után, hogy még mindig így érzek? Nem is találkoztam vele azóta, csak egyetlen egyszer. Lehetséges lenne, hogy még mindig rá vágyom és ő kell nekem? Hiszen mindkettőnknek már más az élete! De oly sokat gondolok rá!
A találkozás itt él bennem azóta is, beégett emlékeimbe.
Látom arcát, kedves barna szemét, mosolyát, ahogy szólt és átkarolt! Felém jött az úton keresztül, köszönt és pedig csak bámultam rá, hiszen először nem tudtam ki is ő, hiszen olyan más volt most.
Gondolkodnom kellett, hogy rájöjjek honnan ismerem! Igen, bizony Ő egyből megismert annyi év után és az út túloldaláról!
Nem volt több közöttünk mint pár beszélgetés, pillantás és érintés! Annyira jól esett, hogy Ő így emlékezett rám. Újra zavarba voltam és elpirultam. A szívem pedig hevesen kalapált ahogy rám nézett és nevetett.
Bátorságom újra tova szállt! Boldogság járt át! Ott álltam előtte és újra ébredtek érzéseim, titkos, édes érzelmeim!
Pár mondatban elmondtuk egymásnak, hogy alakult életünk. Ő éppen fiáért sietett az iskolába, és katona lett. (Ez meglepett!) Ő a lázadó és rossz fiú, ki nem ismerte a szabályokat, KATONA lett. Ezt szóvá is tettem, ő csak nevetett. Én kérdeztem, hogyhogy emlékszik rám.
Pár mondatban vázolta nekem, hogy csinos lány voltam, ki mindig feszes nadrágot viselt, nem volt nehéz megjegyezni.
Örültem nagyon neki, s ahogy átkarolt és puszit adott...
Hevesen vert szívem és libabőrös lettem! Még pár mondat és a varázslat véget ért!
Zavarba ejtő volt a találkozás és oly erős az érzelmem iránta, és hogy titkolnom kellett előtte, hogy mit érzek.
Találkoznom kell még vele, s akárhogy is lesz, el kell mondanom érzelmeim. Mert így nem nyugodhat meg életem.

Évek teltek el e találkozás óta, és újra változás előtt áll életem. E találkozás fontos lenne, hogy tovább lépjek, vagy beteljesüljön iránta érzett szerelmem! Bárhogy is alakul mindenképpen meg kell tennem!

Már kerestem, kutattam az ismerősök között, hátha valakinek a barátai között megtalálom, de teljesen nyoma veszett.

Számba vettem éveim, kapcsolataim. Elbúcsúztam, elengedtem őket. De az ő meleg barna szeme nem hagyott el, itt van velem újra. Őt nem tudom elengedni, míg nem mondom el mit érzek.
Nagyon nehéz lesz rávenni magam, hogy elmondjam, és vajon mit reagál? Lehet kinevet? Nem akarok neki gondot okozni, de nagyon szeretném, ha tudná, hogy gondolok rá!

Vajon Ő belegondolt már? Mi lett volna, ha megkérdezi tőlem: "Jársz-e velem?" Gondolhat rám ennyi év után? Eszébe jut- e még az a lány?
Ha most találkozna velem, vajon újra megismerne? Mert én bizony nagyon megváltoztam!

Nem volt köztünk más, csak néhány érintés, szavak és pillantás, de én rád gondolva tűzbe égek. Milyen fájdalmas, úgy hiányzik! Szívem érte pedig, hogy dobog!
"Nézz a szemembe és a szívembe látsz.
 Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs.
 Fogd meg a kezem, és ne engedj el soha,
 Te vagy az életemben a legnagyobb CSODA!"
Szálljon feléd e gondolat, érezd, hogy gondolok rád, szívem szeret és hiányzol!



Bárhogy lehet

Barátkozz meg a "bárhogy lehet" gondolatával,
ahelyett, hogy csak azt a valóságot tartod 
elképzelhetőnek, amit elméd kontrollálni tud.

Bármilyen jó várhat rád, ha megnyitod magad,
és elfogadóvá válsz a csodák irányában.

Forrás: Lélekcsemege - ateljesessegviraga.hu




Jelenlegi és vágyott éned


Minden esemény, ami veled történik, lehetőséget ad arra, 
hogy egyre inkább megismerd önmagad,
és meghatározd a legrövidebb utat jelenlegi és vágyott éned között.
Ha jól figyelsz, a tudatosságod segít, hogy megnyílj, 
és be tudd fogadni mindazt az információt, 
ami új önmagad megteremtéséhez szükséges.
Ha szíved vezet, nem csak szép lesz az, 
amit megteremtesz, hanem igaz is.


Forrás: Lélekcsemege - ateljessegviraga.hu

Nem az elméd vagy!


2. rész
A megvilágosodás legnagyobb akadálya

Megvilágosodás? Mi az?
Egy koldus ült az út mentén, több mint 30 éven át. Arra megy egy idegen.
-Adna egy kis aprópénzt? - motyogta a koldus, és gépiesen tartotta oda kalapját.
-Nincs mit adnom, felelte az idegen. aztán megkérdezte: -Min ülsz?
-Ó, ez csak egy régi láda. amióta az eszemet tudom, ezen ücsörgök itt.
-Belenéztél már valaha is abba a ládába?
-Nem. Minek is néztem volna? Nincs benne semmi. - Nézz csak bele!
A koldus nagy nehezen fölfeszítette a láda tetejét. Megdöbbenve, hitetlenkedve, majd megmámorosodva konstatálta, hogy a láda tele van arannyal.
Én vagyok az idegen, akinek nincs mit adnia, és aki azt sürgeti, hogy nézd meg, mi van
belül. Ám ne valamilyen ládába nézz bele! A kincs még közelebb van hozzád: Önmagadban!

Szinte hallom, amint mondod: "Csakhogy én nem vagyok koldus!"
Valójában mindenki koldus, aki még nem találta meg igazi gazdagságát - a Lét sugárzó boldogságát, és az ezzel járó mély, rendíthetetlen békét-, bármilyen anyagi bőségben éljen is.
Az emberek kívül keresik az élvezet és a kielégülés morzsáit - a megbecsülést, a biztonságot vagy a szeretetet-, miközben belül kincset őriznek, amely nemcsak hogy tartalmazza az előbbieket, hanem még mérhetetlenül hatalmasabb is, mint bármi, amit a világ kínálhat!

A "megvilágosodás" szó valamiféle emberfeletti teljesítményre utal, és az ego szereti is ily módon láttatni azt. Valójában a "megvilágosodottság" a természetes állapotod, amelyben átérzed egységedet a Léttel.
Egységben vagy valamivel, ami mérhetetlen és elpusztíthatatlan, valamivel, ami - paradoxnak tűnő módon - lényegében Te magad vagy, és ugyanakkor az mégis sokkal nagyobb nálad. ez azt jelenti, hogy megtalálhatod az elnevezésen és a formán túli, igaz természetedet.
Az egység érzékelésére való képtelenség az önmagadtól és a körülötted lévő világtól való elkülönültség illúzióját okozza.
Ekkor - tudatosan vagy tudattalanul - elkülönült részeként éled meg önmagad. Ebből származik a félelem, amely mindennapossá teszi a külső és belső konfliktusokat.

Tetszik nekem Buddha egyszerű meghatározása:
"a megvilágosodás, a szenvedés vége."
Ebben ugyebár nincs semmi emberfölötti. Definícióként ez természetesen így nem elegendő, hiszen csak azt közli, hogy mi nem a megvilágosodás, azaz a nem szenvedés. De mi marad, amikor nincs többé szenvedés? Buddha erről nem szól, és ez annyit jelent, hogy erre neked magadnak  kell rájönnöd. Ő negatív meghatározást használ, hogy az elme ne alkothasson belőle valamit, amiben hihet, ne nagyíthassa föl valami emberfeletti teljesítménnyé, olyan céllá, amelyet lehetetlenség elérned.
Óvintézkedései ellenére Buddha követőinek nagy része még ma is azt hiszi, hogy a megvilágosodás csak Buddha számára volt lehetséges, számukra nem vagy legalábbis nem ebben az életben.

Azt a szót használtad, hogy Lét. Megmagyaráznád, mit értesz ezen a kifejezésen?

A Lét az örökkévaló, mindig jelen lévő, egyetlen élet. Túl az élet számtalan formáján, amelyek alá vannak vetve a születésnek és a halálnak. A Lét azonban nemcsak túl van minden formán, hanem mélyen benne is él minden formában, mint legbelső, láthatatlan és elpusztíthatatlan lényeg. Ez azt jelenti, hogy legmélyebb énedként, igaz természetedként el is érhető számodra. De ne törekedj arra, hogy felfogd az elméddel! Ne próbáld megérteni. Csak akkor ismerheted meg, amikor az elme elcsitul. Amikor Te jelen vagy, amikor figyelmed teljesen és intenzíven a mostban van, akkor lehet a Létet érezni, de gondolatilag soha nem lehet megérteni.
A megvilágosodás azt jelenti, hogy újra tudatosul benned a Lét, és az "érző fölismerés" állapotában élsz.
***

Amikor azt mondod, hogy Lét, akkor Istenről beszélsz? Ha igen, akkor miért nem mondod ezt ki?
Az Isten szó, évezredek helytelen használata révén, értelmét vesztette. Előfordul, hogy használom, de takarékosan bánok vele. Helytelen használaton azt értem, hogy olyan  emberek, akik soha, még csak be sem pillantottak a megszenteltség birodalmába, és nem tapasztalták meg az Isten szó mögött rejlő határtalanságot, oly nagy meggyőződéssel alkalmazzák ezt a szót, mintha pontosan tudnák, hogy miről is beszélnek. Vagy érvelnek ellene, mintha tudnák, hogy mi is az, amit visszautasítanak. Ez a helytelen használat képtelen hitrendszereknek, állításoknak és az ego teremtette téveszméknek ad teret. Ilyenek például: "Az én Istenem - vagy a Mi Istenünk - az egyetlen igaz Isten, a ti Istenetek viszont hamis"., vagy Nietzsche híres kijelentése: "Isten meghalt".
Az Isten szó zárt fogalommá vált. Abban a pillanatban, ahogy az emberek ezt a szót kimondják, elméjükben egy mentális képet alkotnak. Lehet ugyan, hogy már nem egy fehér szakállú öregemberről, de még mindig egy rajtuk kívül álló valakiről vagy valamiről - és szinte mindig egy hímnemű valakiről vagy valamiről.
Sem az Isten, sem a Lét, sem bármilyen más szó nem képes meghatározni vagy megmagyarázni szó mögött rejlő kimondhatatlan valóságot. Így az egyetlen fontos kérdés, hogy vajon a szó segítség vagy akadály-e számodra abban, hogy megtapasztald azt, amire az irányul? Vajon túlmutat-e önmagán, afelé a meghatározatlan valóság felé, amiről beszélek, vagy esetleg túlságosan is könnyen kínálja önmagát ahhoz, hogy a fogalom ne legyen több egy, a fejedben fészkelő gondolatnál, egy mentális bálványnál?

A Lét szó nem magyaráz meg semmit, ahogy az Isten szó sem. A Lét kifejezésnek viszont előnye, hogy nyitott fogalom. Nem csökkenti le a végtelen láthatatlant valami véges lénnyé. lehetetlen mentális képet alkotni róla. Senki nem nevezheti ki magát a Lét egyedüli birtokosainak. Ez a Te igazi lényeged, ami jelenléted érzésén keresztül közvetlenül megtapasztalható számodra. Ez annak az én vagyoknak a felismerése, amely megelőzi az ez vagy az vagyokot. Csak egy kis lépés választja el, tehát a Lét szót a Lét megtapasztalásaitól.
***

Mi a legnagyobb akadálya annak, hogy megtapasztaljuk ezt a valóságot?

Az elmével való azonosulás, ami a gondolkodást kényszerré teszi. A gondolkodás megszakításának képtelensége rettenetes csapás, ám a legtöbben nincsenek ennek tudatában, mert majdnem mindenki szenved tőle, és emiatt ezt tartják normálisnak. Ez a szakadatlan mentális zaj akadályoz meg abban, hogy megleld a belső csönd birodalmat, amely pedig elválaszthatatlan a Léttől. Az elme egy hamis énképet is létrehoz, ami a félelem és a szenvedés árnyékai veti rád. Később majd mindezt részletesen áttekintjük.

Descartes, a filozófus, azt hitte, hogy a legalapvetőbb igazságra jött rá, amikor híres kijelentését tette:
"Gondolkodom, tehát vagyok."
Valójában a legalapvetőbb hibát foglalta szavakba:

a gondolkodás azonosítását a Léttel és az identitás azonosítását a gondolkodással. A kényszeres gondolkodó - és ez majdnem mindenkire vonatkozik - a látszólagos elkülönültség állapotában, a folyamatos problémák és konfliktusok őrülten bonyolult rendszerében él.

Olyan világban, amely az elme egyre nagyobb mértékű fragmentálódását - részekre szakadozását - tükrözi. A megvilágosodás a teljesség, az "egyben levés" állapota és ily módon a lelki békéé is. "Egyben vagy" a világgal, tehát az élet megnyilvánult arculatával, és "egyben vagy" legmélyebb éneddel és a megnyilvánulatlan élettel. Összegezve: egységben vagy a Léttel. A megvilágosodás nem csak a szenvedésnek és az állandó külső és belső konfliktusoknak vet véget, hanem a szakadatlan gondolkodás rettenetes rabságának is. Micsoda hihetetlen fölszabadulás ez!

Az elméddel való azonosulás a fogalmak, jelölések, képek, szavak, értékítéletek és definíciók át nem látszó paravánját vonja eléd, amely aztán minden igazi kapcsolatot megakadályoz. Beékelődik önmagad és belső éned, önmagad és embertársaid, önmagad és a  természet, önmagad és isten közé.
ez a gondolatparaván szüli az elkülönültség illúzióját, azt a téveszmét, hogy vagy te és van a teljesen különálló "másik". Így aztán elfeledted az alapvető tényt, hogy a fizikai megjelenés és az elkülönült formák szintje alatt valójában egy vagy mindennel, ami van.
Az "elfelejted" alatt azt értem, hogy ezt az egységet már nem érzed nyilvánvaló realitásnak. Elhiszed tán, de már nem tudod. A hit vigasztaló lehet. Csak a saját megtapasztalásod teszi azonban fölszabadítóvá!

A gondolkodás betegséggé vált. Betegség akkor jelenik meg, amikor az egyensúly fölborul. Semmi baj pl. azzal, hogy a sejtek osztódnak és szaporodnak a testben. Ám amikor ez a teljes szervezetről tudomást nem véve történik, akkor a sejtek elburjánzanak. Mi pedig megbetegszünk. Megfelelően használva az elme elsőrangú eszköz! Helytelen használattal azonban rendkívül rombolóvá válik! Pontosabban fogalmazva: nem is elsősorban arról van szó, hogy rosszul használod. Ő használ téged! ez a betegség! Azt hiszed, hogy te vagy az elméd! Ez a tévhit! Az eszközöd átvette a hatalmat.

Nem tudok ezzel teljesen egyetérteni. Igaz ugyan, hogy sokat gondolkodom céltalanul-mint a legtöbb ember-, de azért képes vagyok az elmémet arra használni, hogy megszerezzek és létrehozzak dolgokat, és ezt folyamatosan meg is teszem. 

Az, hogy meg tudsz oldani egy keresztrejtvényt, vagy hogy atombombát tudsz készíteni, még nem jelenti, hogy elmédet használni is tudod. Ahogy a kutya szeret csontot rágni, ugyanúgy az elme is imád problémákon rágódni. Éppen ezért fejti a keresztrejtvényeket, és ezért épít atombombát. Téged ezek egyike sem érdekel. Hadd kérdezzem meg: képes vagy-e függetlenné válni az elmédtől bármikor, amikor csak akarsz? Megtaláltad-e már elméd "kapcsológombját"?

Úgy érted, képes vagyok-e teljesen abbahagyni a gondolkodást? Nem. Legfeljebb talán egy-két pillanatra.

Akkor viszont az elme használ téged. Te öntudatlanul azonosulsz vele, és így nem is tudsz arról, hogy rabszolgája vagy! Ez majdnem olyan, mintha tudtodon kívül megszállott lennél, és a téged megszálló lényről azt hinnéd, hogy az Te vagy. A szabadság kezdete annak fölismerése, hogy Te nem a megszálló lény, tehát nem a gondolkodó vagy. Ez az ismeret lehetővé teszi, hogy megfigyeld ezt a lényt. Abban a pillanatban, ahogy elkezded figyelni a gondolkodót, egy magasabb szintű tudatosság kapcsolódik be. Ekkor elkezdesz ráébredni, hogy a gondolaton túl létezik az intelligenciának egy hatalmas birodalma, s hogy a gondolat csak parányi része ennek az intelligenciának. Arra is rájössz, hogy minden, ami igazán számít, a szépség, a szeretet, a kreativitás, az öröm, a lelki béke - az az elmén túli birodalomból származik. elkezdesz fölébredni.
***
Eckhart Tolle - A Most hatalma


A változás már elindult



Az elméd szeret azzal játszani, hogy ami most van az marad. Azaz, ha vágysz valamire, hívsz valamit az életedbe, és azt most még nem érzékeled valóságként az életedben, akkor az nincs is.Vagy, ha legalább fizikai jeleket nem érzékelsz a változásra, akkor az tutira nem történik.

Ez olyan, mintha a fa egész télen azért szomorkodna, hogy sosem lesznek új levelei. Hiszen látszólag nem történik semmi, hiszen minden az ellenkezőjét mutatja. Persze közben a természetben történnek a változások, csendben, láthatatlanul, és aztán egyszer csak láthatóvá válik a láthatatlan és visszatér a tavasz.

Amikor hívsz az életedbe egy változást, az azonnal elindul feléd, és annak fizikaiba sűrűsödését segítheted sokféle módon. Például azzal, hogy megerősíted magad abban, hogy az Univerzum érted dolgozik, és nincsen olyan kérésed, amire ne válaszolna. Vagy azzal, hogy belülről egyre jobban eggyé válsz a kívánt változással, és beengeded azt, ami kívülről erre felel, és engeded a belsőt és külsőt egybesimulni :-)

Forrás: vereskriszta.com

2013. február 24., vasárnap

A belső forrásból fénylő nő

Szerző: Veres Kriszta - vereskriszta.com

Szép az, ahogy egy nő él. A szépség belül lakik, és nem a tükörben. A kérdésem nem az, hogy „mit akarsz tenni a hajaddal?”, hanem az, hogy „mit szeretnél tenni az életeddel”. Mert az a szép. Amikor belépsz a szobába és ott hagyod az emlékedet. Amikor senki sem néz, de minden szem lát. Ez a szép.”

Ültem a fodrásznál Kairóban, és várakoztam. Kinyitottam az egyik magazint és abban találtam ezeket a szavakat, melyek teljesen elvarázsoltak. Egy fodrász hirdette magát ezekkel a mondatokkal, és azt mondtam, hogy „Igen, ez a férfi tudja, hogy mitől nő egy nő”. Mert nem a frizurád szépít meg, de a belső szépségedet visszatükrözi az a frizura, amelyet egy értő fodrász a Lényed legmélyéről tapogat ki. Karim, az egyiptomi fodrászom is ilyen, egy ideig mindegy volt számomra, hogy ki szárítja be a hajamat, de aztán megérkeztem Karimhoz, aki nem egyszerűen beszárít, hanem belesimítja a hullámokba a Lelkem hullámzását.

Sokszor hallom különböző helyeken, hogy egy nő úgy tud ragyogni, ha van mellette egy férfi, aki ragyogtatja, aki észreveszi a fényét. Évekig voltam elveszve ebben a hitrendszerben, ami rengeteg szenvedést okozott nekem és – ahogy látom Magyarországon és külföldön is – okoz más nőknek is.

Sokat haragudtam férfiakra, mert nem értékelik azt, aki vagyok. Valójában én kérdőjeleztem meg újra és újra saját értékességemet. Sokáig tartottam a férfiakat gyávának, erőtlennek. Valójában én voltam gyáva ahhoz, hogy még tágabbra nyissam a szívem és megmaradjak abban a női erőben, amit magamban hordozok.

 Évek óta vezetek női csoportokat, tanítom az  elfeledett női misztériumokat és kutatom a világ női archetípusokról, Istennőkről mesélő mítoszait. Végignéztem Magyarországon és külföldön azt a csodás pillanatot, amikor a nő visszaemlékezik arra a csodára, amit magában hordoz, élni kezd ez erejével, lénye és élete kivirágzik. Végignéztem Magyarországon és külföldön is – saját életemben is – a női harcot, hogy megtaláljuk a méltó társat, a férfit, aki képes kinyitni a szívét és úgy szeretni minket, ahogy arra vágyunk. Láttam a férfiak küszködését, szeretet-keresését is.

Hosszú évek belső utazása után nyilvánvalóvá vált, hogy a válaszaink odabent vannak. A változást, amit a világban – egyéni és kollektív szinten – látni szeretnénk, odabent tudjuk létrehozni. Ezer módon ássuk alá saját magunkat a mindennapjainkban, és amint ezt megváltoztatjuk, megváltozik az, ahogy a világ és a férfi kezel minket.

 A saját belső forrásából fénylő nő élete olyan, mint a legszebb kert, amiben minden pillanattal újabb virágok nyílnak, és ebben a kertben helye van a férfinak is, aki tudja és akarja magához ölelni a Kert szépségeit.


2013. február 18., hétfő

Irigység



Talán találkoztál azzal te is, hogy mostanság az irigység energiája fokozottan van jelen. Találkozhatsz ezzel úgy, hogy benned jelenik meg. Vagy abban a formában, hogy feléd irányul.

Ha benned jelent meg és benne ragadsz, akkor könnyedén magadhoz vonzhatsz olyan alacsony rezgésű tudatosságokat, amelyek aztán egyre mélyebbre tudnak húzni. Emberek vagyunk, természetes, hogy olykor olykor irigység jelenik meg bennük, de a benne ragadás helyett lehet másképpen is kezelni. Felismerheted, hogy amire irigy vagy, azt vágyod a saját életedbe is. Ezután harmonizálhatod a rezgéseidet és a további negatívítás teremtése helyett hívhatod azt, amit megélni szeretnél.

Akkor is könnyű a negativítás csapdájába esni, ha felénk irányul az irigység. Mert ez a nyúlós energia könnyedén kiváltja azt, hogy undorral védekezni kezdjünk és mindenféle ítéletet alkossunk arról, akitől ez a rezgés felénk árad. És ezzel mi is beleragadunk a negativításba, ami utat nyit az irigység romboló hatásának, és alacsonyabb rezgésű tudatosságok hozzánk tapadásának. De itt is választhatjuk azt, hogy inkább a szeretetbe emeljük a rezgéseinket, így feloldva a felénk áradó negativítást, ez segíti az irigységbe ragadt embert is, és az alacsonyabb rezgésű tudatosság fényesedését is.

Forrás: vereskriszta.com

2013. február 16., szombat

Valentin napi történet...

Bálint napján lett egy érzésből szép történet! 
Egy régi szerelem!
Fogadd szeretettel!



Vajon hol lehet, merre jár?

Egy meleg barna szempár mely emlékeimben él. Furcsa hajviseletű, lázadó szellemű férfi Ő.
Húsz év telt el azóta, de emlékeimben még mindig él és újra eleven erővel hat érzékeimre.
Elengedtem már minden férfit ki életemben csak fontos volt!
De Ő még itt van!
Szívemben, lelkembe és vágyaimban. Titkos szerelem fűzött hozzá, nem mertem elmondani neki mit érzek, mennyire vágyom érintése után.
Távolságot tartva, szenvedtem. Buta érzékeim játszottak velem! Zavarba ejtő volt számomra közelsége. Annyira vágytam, vágyakoztam, hogy élénk pír volt arcomon egy érintésétől, vagy egy pillantásától.
Buta érzék és büszkeség, nehogy megsejtse érzelmeim, mert kinevet.
Milyen furcsa is a szerelem?!
Elérhetetlennek éreztem, mert nem bíztam magamban, hogy egy ilyen férfi szerethet?!
Így nem tudhatta meg tőlem soha, hogy borsódzik bőröm, ha hozzám ér és forróságot érzek, ha csak rám tekint.
Nem mertem elmondani neki, mit érzek, mennyire vágyom érintésére, egy kedves szavára.
Távolság tartásom most visszaköszön, és nem hagy nyugodni! Lehetséges ez, oly sok év után, így hogy nem is találkoztam vele azóta csak egyszer, véletlenül.
Az a nap viszont itt él bennem, élénken mintha csak tegnap történt volna, nem hagy nyugodni, bevésődött örökre szívembe!
Látom arcát és mosolyát, ahogy szólt és átkarolt. Friss és vágyat ébresztő illatát orromba érzem azóta.
Évek teltek el, de ő oly élénken él bennem, és érzek ugyanúgy. Ártatlan találkozás, pár mondat, forró érintés!
Csodás érzéki világ ébredt újra bennem.
"Újra ott álltam húsz évesen és lázba égtem, s az erős érzelem újra velem volt!"
Így bátorságom újra szertefoszlott, és ismét elszalasztottam a pillanatot, hogy bevalljam neki érzéseim.
Jól esett, hogy ő is élénken emlékezett rám, ennyi év után. Jól esett és furcsa volt!
Vajon Ő is érzett valamit irántam? Lehetséges, hogy gondolt rám és tetszettem neki?
Ennyi év után első pillantásra megismert, nekem pedig kellett kis idő míg eszembe jutott, hiszen másképpen nézett most ki! De az érzéseim nem csaltak meg, tudtam, hogy ismerem!
Ám a varázslat újra szertefoszlott és elváltak útjaink. Úgy, hogy azóta sem jut eszembe, hogy is hívták?! Csak az érzések ami ő ébresztett bennem maradtak velem.
Újra évek teltek el! Változás előtt állok, és Ő újra eszembe jutott és itt van velem.
Kerestem, kutattam ismerőseim között, de nem leltem rá sehol!
Számba vettem éveim, kapcsolataim. Elbúcsúztam, elengedtem őket, a múlt árnyait!
De az Ő meleg barna szeme nem hagyott el, itt van velem újra!
Érzem, hogy találkoznom kell vele, mert addig nem nyugodhat meg életem.
Őt nem tudom elengedni míg nem mondom el, mit érzek.
Szeretném, ha társam lenne, de neki lehet már más az élete!
De érzem ezt meg kell tennem, hogy tovább léphessek!
Vagy beteljesedjen szerelmem!
Nehéz lesz, hisz még a nevét sem tudom, úgy elzártam a kulcsot hozzá, hogy nem jut eszembe.
Lelkem és emlékeim legmélyén jártam érte, és nem emlékszem!
Ennyire nem akartam, hogy megtudja mit érzek?!
Milyen furcsa az élet és az érzelem!
Vajon megteremthetem ezt a napot, ha igazán hiszek benne, és nap mint nap vágyom utána?
Nálam van álmaimban!
Alig lehajtom fejem újra itt van velem!

Te drága lélek belegondoltál már?
Mi lett volna, ha megkérdezed: "Jársz velem?"

Nem volt köztünk más, csak néhány érintés, szavak és pillantások, de én rágondolva is tűzbe égek!

Vajon Ő mit érezhetett, tetszettem vajon neki? Szeretett? Vágyott utánam?
Mily fájdalmas, úgy hiányzik!
Lázadó, különc és szabályokat nem ismerő férfi volt, és hihetetlen módon katona lett!
Szívem érte pedig, hogy dobog!

"Nézz a szemembe és a szívembe látsz.
 Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs!
 Fogd meg a kezem és ne engedj el soha,
 Te vagy az életemben a legnagyobb
 CSODA."

Bár csak tudnám neved, hogy újra rád találjak, és szálljon feléd e gondolat, érezd, hogy gondolok rád, és hiányzol!

Szerző: Tóth Timcsi



2013. február 15., péntek

Lásd meg a valódit


"Amikor meglátod valakiben a valódit,  akkor nemcsak magasztalni kezded őt, hanem egyenesen beleszeretsz.  
Ezen kívül minden más csak ítélet, ami önmagunk megítéléséből fakad.  
Mindenkiben, akivel találkozol, a szépséget és az esszenciát keresd,  és fürdőzz meg az örömben, amit ez hoz neked."  
(Chuck Spezzano


2013. február 14., csütörtök

A Boldogság mágiája...



Szerző: Manita - nevedbenasorsod.hu / kerekegeszember.hu
"Amikor meglátod valakiben a valódit, akkor nemcsak magasztalni kezded őt, hanem egyenesen beleszeretsz. Ezen kívül minden más csak ítélet, ami önmagunk megítéléséből fakad. Mindenkiben, akivel találkozol, a szépséget, és az esszenciát keresd, és fürdőzz meg az örömben, amit ez hoz neked." 
(Chuck Spezzano)
A szeretet, a szerelem és a romantika – olyan érzelmek, amik mindenkinek megadatottak, elérhetőek az életben.

Van akinek csak egy-egy pillanat, nap, hónap vagy év adatott meg, hogy úgy érezte szeretik… Van aki, mindennap áramoltatja a szeretetét…  Van aki, azt mondja, hogy ő sose volt még szerelmes… és vannak olyanok is akik nap mint nap másba szeretnek bele…

Én azt mondom, minden belőlünk indul ki! Mi vagyunk mindezek megteremtői, előidézői, fenntartói – ha akarjuk, ha úgy döntünk!

A legfontosabb, hogy az igazi szeretet, egy folyton táguló ÁRAMLÁS, ami az Adni és Elfogadni egyensúlyát fenntartja.  Egyre többször, egyre több embernek, lénynek, szépségnek, dolognak áramoltatni a szeretetet… Adni és észrevenni, ha más sugározza ezt felénk és elfogadni!. Nem csak vágyakozni rá, meg sírni utána, hogy nem kaptam meg Gézától meg Pannitól… úgyhogy meguntam, ott hagytam és azóta én sem adok senkinek szeretetet…

Az egész élet: MÁGIA 

Aki megérti, észre veszi, hogy az egész életünk mágia – olyan gondolatok, cselekedetek, vonzások, alkalmazása, amelyek működnek és megvalósulnak az életünkben – az tudja használni, a szépre és a jóra az élete felvirágoztatására

Ne gondold egyből (esetleges régi beidegződéseidnek engedve) hogy a mágia rossz!!

A mágia pont olyan mint aki elindítja: Ha rosszra, mások kárára indítják, akkor rossz- fekete mágia, de ha jó ember , jó cél érdekében (felelősségteljesen, hogy senkinek ne ártson) használja, akkor fehér mágia - vagyis JÓ mágiáról beszélünk.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ha jót akarsz tenni magadnak, akkor boszorkánykalapban meg seprűvel, varázspálcával kell szaladgálnod ezután
Csupán jó gondolatokkal és tiszta érzésekkel a szívedben kell alkalmaznod, gyakorolnod az élet mágikus birodalmának felfedezését.

A szerelmi mágiákat azért találták ki és alkalmazták az emberek, mert egyedül voltak, megcsalták őket, boldogtalan házasságokban éltek… és még folytathatnám…

Alapja természetesen a mágia, amivel tisztában voltak, hogy működőképes koncentrálás, cselekvés, szavak és az Ember hite szükséges hozzá, aki mindezt elindítja és felügyeli…
A lényeg, hogy tudták, hogy működik  Ha nem is voltak a beavatottak szűk körében, az alapokat mindenki ismerte.

Minden embernek megadatott a születése pillanatától, a mágikus teremtőerő.
Ezt a teremtőerőt mindig használjuk, de amivel többet foglalkozunk testileg-lelkileg-szellemileg- az fog előbb megvalósulni. Mivel mindezt tényként kezelték, ezért bárki képes volt az egyszerű mágiák elindítására.

Lényegében ma is ezt halljuk folyni minden csapból – képes vagy rá… hívd elő magadból az isteni energiát… hallgass a tudatalattidra… stb.

Csak hát ezzel foglalkozni is kell hosszú távon! Nem egy alkalom van, amikor hókusz-pókusz és már meg is teremtettük, hanem, naponta kell csinálni, mondani, gondolni ugyanarra a dologra, amit el akarunk érni. (sokan itt véreznek el, és adják fel a teremtés-bevonzás cselekedet sorát, mert azt gondolják, elég 1-2 napig vagy hétig csinálni)

Hát, NEM elég! Ugyanúgy, ahogy nem elég 1-2 napig enni-inni és utána soha többet! Minden nap kell csinálni!

Minél inkább támogatja az ÉLET Törvényeit az általad elindított mágikus erő, annál előbb lesz jó Neked  Az életet éltető törvények közé tartozik, a szeretet, a boldogság, bőség és az egészség is, amit áramoltatni, kisugározni kell a környezetre és az egész világra!

Ha a rosszat, betegséget, szegénységet, átkozódást, hülyézést vagy önmagad megtagadását áramoltatod, akkor is használod a mágikus teremtőerődet! DE attól nem leszel boldogabb (lehet, hogy gazdag, elégedett leszel egy ideig- de boldog életet nem fogsz élni!)

Ha érdekel a mágikus teremtőerőd használata, a szerelem bevonzása, akkor nézd meg ezt : 
http://nevedbenasorsod.hu/a-szerelem-kiskonyvecskeje




2013. február 11., hétfő

Kapcsolataink...

"A társam nem azért van, hogy kielégítse a vágyaimat."

A kapcsolataink elején igyekszünk a másik kedvében járni, örömöt okozni. boldoggá tesz, ha Ő is ugyanígy viszonyul hozzánk, és kölcsönösen kielégítjük egymás igényeit. Általában ebből következik a párkapcsolat első csapdája! Úgy gondoljuk, aztán már el is várjuk, hogy társunk a kedvünket keresse, boldoggá tegyen.
Ha ezt nem tudja megtenni, jön a csalódás! De honnan is tudná maradéktalanul megtenni?
Ezt gondold ma át még egyszer! Te maradéktalanul képes vagy boldoggá tenni a társadat?
Pontosan tudod, hogy azt hogyan kell?  Ahhoz nagyon mélyen ismernie kellene, de hangulatainkat, elvárásainkat akkor sem tudná követni. A párkapcsolat célja nem ez a gyerekes függőség, megfelelési kényszer!

Társunk azért van, hogy közösen teremtsünk, hogy kapcsolódjunk, beszéljünk egymással, együtt haladjunk előre kéz a kézben, együtt gyógyítsuk sebeinket és haladjunk a boldogság felé.Ha igen, akkor felhőtlen boldogságban él melletted. Ha mégsem, akkor, valahol tévedés van. Talán a Te elvárásaid sem reálisak. Ne azt figyeld mit ad neked, hanem azt, Te mit adhatsz Neki. ez közelebb visz a boldogsághoz!


Forrás:
http://negyvenfelettiek.hu/index.php/2010/07/7-a-tarsam-nem-azert-van-hogy-kielegitse-a-vagyaimat/

Erdei Zita 
http://ujdimenziok.hu/

2013. február 1., péntek

A "nemszeretem" munkáról

A „nemszeretem munkáról”

Szerző: Manita

A Szeretet – Szerelem évében, fontos beszélnünk a munkáról is, amiért pénzt kapunk. Nem mindegy, hogy öröm nélkül, frusztrálva végezzük sok-sok pénzért vagy szeretettel jóval kevesebbért!

Nem mindegy, hogy a megélhetés érdekében elvállalunk bármit, hogy legyen tej és kenyér a gyereknek, ne kapcsolják ki a villanyt vagy tök jó, ha kikapcsolják a villanyt (legalább nem emelkedik tovább a kifizetetlen számlák összege) de mégis azt csinálom amit szeretek… (persze ha internetes munkát végez az ember, nehéz meglenni villany nélkül, bár kitalálták már a mobil internetet  )

Amikor a munkáddal nem vagy elégedett, lényegében a saját ÉLETEDDEL sem vagy az!

Viszont ha szereted a munkád, nem feltétlenül jelenti, hogy meg is tudsz élni belőle…

Csapda.

A kígyó a farkába harap…

Persze sokféle megoldás van    …és mindig van kiút, ha felvállalod a helyzeted, segítséget kérsz. Sokszor megalázó, tudom. Nem kapsz, olyanoktól, akikre számítottál vagy lenéznek, esetleg elpletyizik másoknak is hogy bajban vagy…

Elismerem, hogy nem lehet örökké kérni és mindenkinek tartozni (akár pénzzel, akár szívességgel) de azt is tudom, ha az ember magába fordul, a nehézségei csak egyre súlyosodnak. Egy idő után nem látja a fától az erdőt, depresszió, agresszió, függőségek, betegségek, örök elégedetlenség és vádaskodás lesz az életük.

Beszéljünk a lehetőségekről...
  • Ha már van munkád, de keveset fizet- akkor próbálj meg keresni mellé valami olyat amit szívesen csinálsz.
  • Ha nincs munkád, akkor is elsősorban a szívedre hallgatva keress!
  • Ha utálod ami van, akkor ezentúl próbáld örömmel végezni, így megváltozik a kisugárzásod a munkahelyedet is más színben látod majd… persze, mindenképpen kezdj el másikat is keresni.
  • És van egy olyan variáció is, hogy kezdj el kommunikálni, mindenfelé, amerre jársz, hogy társakat találj a saját ötleteid megvalósításához vagy egy saját munkához. Akár a ’nemszeretem munkát” is kiadhatod másnak, míg te azzal foglalkozol, amivel szeretnél
Miért írom ezeket?

Azért mert hiszem, hogy mindenkinek meg van a számára megfelelő, gyümölcsöző, szeretettel végzett munka, amit ha megtalálunk, akkor egyenesbe kerül az életünk. Nem sikerül egyből feltétlenül, de ha elég sok embernek elmondjuk, hogy mit szeretnénk, beindul egy folyamat ami eljuttatja a vágyunkat, tervünket, azokhoz az emberekhez is akiket közvetlenül nem érünk el.

Február hónap üzenete:hallgass a belső hangodra, tudd, hogy mit is akarsz valójában – áramoltasd ki a világban és megtalálod azokat a társakat, akikkel kölcsönösen tudjátok segíteni egymást.

(mint ahogy a Bátorság útja
http://nevedbenasorsod.hu/fontos-napok/a-batorsag-utja című bejegyzésben írtam, az önmagunk által indított szuper közösségekről)

A lélekpénz bejegyzésben, továbbra is várom azokat a hirdetéseket, amiben, munkát keresel, ajánlasz vagy eladnál- elcserélnél-odaadnál valamit. http://kerekegeszember.hu/ujirany/lelekpenz/

De

most lehetőséget szeretnék adni egy külön bejegyzésben MLM-el foglalkozóknak is, hogy elmondhassák, miért szeretik csinálni, mi az és hol lehet bővebb információt kérni erről.

Írj nekem a nevedbenasorsod(kukac)gmail(pont)com címre, 600 karaktert.
Legyen benne
  • a neved, 
  • mivel foglalkozol (étrend kiegészítők, arany, stb.)  
  • honnan vársz embereket (az ország egész területéről, csak Pest megyéből, stb,) 
  • és miért szereted, miért ajánlod másoknak, hogy csatlakozzanak hozzád. 
  • A végére az elérhetőséged, weboldalad, telefonszámod- amin elérhetnek.
Én összegyűjtöm 1 helyre – és így minden érdeklődő szemezgethet belőle

Ha elég bátor vagy az együttműködésre, akkor jelentkezz

Tetszik ez az ötlet??

… és persze örülnék, ha megosztanád a hozzászólásoknál velünk -  a szerinted működő lehetőségekkel kapcsolatban a gondolataidat: hogyan találjuk meg, az örömmel végzett munkát!??

Te hol akadtál el, hol tartasz, a munka-pénz- pénztelenség- munkanélküliség négyesében? Melyik van meg a négyből? A munka, pénz, hónap végén pedig a pénztelenség? Vagy esetleg 1 hónapon belül, mind a 4 dolog előfordul az életedbe?


LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

KIEMELT BEJEGYZÉS

Májusi szerelmi előrejelzés

Mire készülj májusban szerelem és a párkapcsolati boldogság terén? Az ismert amerikai párkapcsolati szakértő és spirituális tanító, Chuck ...

TOP 3 BEJEGYZÉS

KEDVES OLVASÓIM

Lia Weblapkellékek, kütyük és kódok

Katka szép oldala

Semilin-graphic

222

lap tetejére