Emlék

Egy régi érzelem...és talán szerelem? (Bálint napi történet)

Vajon hol lehet, merre jár?
Egy meleg barna szempár mely emlékeimben él. Furcsa hajviseletű, lázadó lelkű fiú Ő.
Húsz év telt el azóta, de emlékeimben, szívemben még mindig él, és eleven erővel hat érzékeimre.

Elengedtem már minden férfit ki életemben csak fontos volt. De Ő még itt van! Szívemben, lelkemben és vágyaimban. Titkos szerelem fűzött hozzá, nem mertem elmondani neki, mit érzek, mennyire vágyom érintése után.
Távolságot tartva szenvedtem.Buta érzékeim játszottak velem! Zavarba ejtő volt számomra közelsége. Annyira vágytam, vágyakoztam, hogy élénk pír volt arcomon egy érintésétől, vagy egy pillantásától.

Ego és büszkeség, nehogy megsejtse érzelmeim, mert kinevet! Elérhetetlennek éreztem, mert nem bíztam magamban, hogy egy ilyen fiú szerethet?!

Így nem tudhatta meg tőlem soha, hogy libabőrös leszek, ha hozzám ér, forróságot érzek, ha csak rám tekint. Nem mertem elmondani neki, mily hevesen dobog szívem, mennyire vágyom érintésére, egy kedves szavára.

Távolság tartásom most visszaköszön, és nem hagy nyugodni! Hagyjam így, maradjon meg kedves emlék nekem? Lehetséges ez, oly sok év után, hogy még mindig így érzek? Nem is találkoztam vele azóta, csak egyetlen egyszer. Lehetséges lenne, hogy még mindig rá vágyom és ő kell nekem? Hiszen mindkettőnknek már más az élete! De oly sokat gondolok rá!
A találkozás itt él bennem azóta is, beégett emlékeimbe.
Látom arcát, kedves barna szemét, mosolyát, ahogy szólt és átkarolt! Felém jött az úton keresztül, köszönt és pedig csak bámultam rá, hiszen először nem tudtam ki is ő, hiszen olyan más volt most.
Gondolkodnom kellett, hogy rájöjjek honnan ismerem! Igen, bizony Ő egyből megismert annyi év után és az út túloldaláról!
Nem volt több közöttünk mint pár beszélgetés, pillantás és érintés! Annyira jól esett, hogy Ő így emlékezett rám. Újra zavarba voltam és elpirultam. A szívem pedig hevesen kalapált ahogy rám nézett és nevetett.
Bátorságom újra tova szállt! Boldogság járt át! Ott álltam előtte és újra ébredtek érzéseim, titkos, édes érzelmeim!
Pár mondatban elmondtuk egymásnak, hogy alakult életünk. Ő éppen fiáért sietett az iskolába, és katona lett. (Ez meglepett!) Ő a lázadó és rossz fiú, ki nem ismerte a szabályokat, KATONA lett. Ezt szóvá is tettem, ő csak nevetett. Én kérdeztem, hogyhogy emlékszik rám.
Pár mondatban vázolta nekem, hogy csinos lány voltam, ki mindig feszes nadrágot viselt, nem volt nehéz megjegyezni.
Örültem nagyon neki, s ahogy átkarolt és puszit adott...
Hevesen vert szívem és libabőrös lettem! Még pár mondat és a varázslat véget ért!
Zavarba ejtő volt a találkozás és oly erős az érzelmem iránta, és hogy titkolnom kellett előtte, hogy mit érzek.
Találkoznom kell még vele, s akárhogy is lesz, el kell mondanom érzelmeim. Mert így nem nyugodhat meg életem.

Évek teltek el e találkozás óta, és újra változás előtt áll életem. E találkozás fontos lenne, hogy tovább lépjek, vagy beteljesüljön iránta érzett szerelmem! Bárhogy is alakul mindenképpen meg kell tennem!

Már kerestem, kutattam az ismerősök között, hátha valakinek a barátai között megtalálom, de teljesen nyoma veszett.

Számba vettem éveim, kapcsolataim. Elbúcsúztam, elengedtem őket. De az ő meleg barna szeme nem hagyott el, itt van velem újra. Őt nem tudom elengedni, míg nem mondom el mit érzek.
Nagyon nehéz lesz rávenni magam, hogy elmondjam, és vajon mit reagál? Lehet kinevet? Nem akarok neki gondot okozni, de nagyon szeretném, ha tudná, hogy gondolok rá!

Vajon Ő belegondolt már? Mi lett volna, ha megkérdezi tőlem: "Jársz-e velem?" Gondolhat rám ennyi év után? Eszébe jut- e még az a lány?
Ha most találkozna velem, vajon újra megismerne? Mert én bizony nagyon megváltoztam!

Nem volt köztünk más, csak néhány érintés, szavak és pillantás, de én rád gondolva tűzbe égek. Milyen fájdalmas, úgy hiányzik! Szívem érte pedig, hogy dobog!

"Nézz a szemembe és a szívembe látsz.
 Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs.
 Fogd meg a kezem, és ne engedj el soha,
 Te vagy az életemben a legnagyobb CSODA!"

Szálljon feléd e gondolat, érezd, hogy gondolok rád, szívem szeret és hiányzol!