-A most hatalma-
14. rész
Nem lesz kétséged afelől, hogya pszichológiai idő elmebaj, ha megfigyeled kollektív megnyilvánulásait. Többek közt ideológiák formájában manifesztálódik, mint pl. a kommunizmus, a nemzeti szocializmus, illetve a nacionalizmus bármely más változatként; továbbá merev vallási hitrendszerekként, amelyek azon a kimondatlan feltételezésen nyugszanak, miszerint a legmagasabb szintű jó a jövőben található, és ezért az odajutáshoz minden megengedett, a cél szentesíti az eszközt. A végcél egy idea, egy pont az elme által kivetített jövőben, amikor a megváltást valamilyen formában - boldogság, beteljesedés, egyenlőség, szabadság stb. - elérik. A cél eléréséhez nemritkán olyan eszközöket használnak a jelenben, mint emberek rabszolgasorba hajtása, megkínzása é legyilkolása.
Becslések szerint pl. Oroszországban, Kínában és más országokban mintegy 50 millió embert pusztítottak el, hogy ezzel előmozdítsák a kommunkizmus ügyét, "egy jobb világ eljövetelét...? Hátborzongató példája ez annak, hogy miként teremt egy jövőbeli mennyországba vetett hit a jelenben poklot. Lehet-e ezek után bármi kétség is afelől, hogy a pszichológiai idő valójában egy súlyos és veszélyes elmebaj?
Hogyan működik ez a mentális minta a te életedben? Igyekszel-e mindig máshová jutni, mint ahol éppen vagy? Cselekedeteid zöme csupán egy végcél elérésének ezsköze? A beteljesülés mindig "már csak karnyújtásnyira" van-e, illetve olyan múló pillanatokra korlátozódik-e, mint a szex, az evés, az ivás, a kábítószerezés, az ilyen-olyan, felvillanyozó izgalmak? Folyton arra összpontosítasz-e, hogy vlakivé válj, hogy valamit elérj, valamit megvalósíts, illetve egymást váltogatva kergetsz új izgalmakat és örömöket? azt hiszed-e, hogy ha több dolgot szerzel meg, akkor majd jól érzed magad, akkor majd elégedettebb és lelkileg teljes leszel? Vársz-e egy férfira vagy egy nőre, hogy értelmet adjon az életednek?
A tudatosság megszokott - elmével azonosult vagy megvilágosulatlan - állapotában a mostban rejlő erőt és végtelen alkotóképességet teljesen elhomályosítja a pszichológiai idő. Életed ennek következtében elveszti a vibrálást, a frissességét, a csoda iránti érzékenységét. A régi gondolat-, érzelem-, reakció és vágymintákat vég nélkül ismétlődő színdarabokban adod elő. Azt az elmédben található forgatókönyvet viszed színre, ami valamiféle identitást ad ugyan neked, ám eltorzítja vagy elfedi a most valóságát. Az elme aztán egy rögeszmét teremt, amelyben a nem kielégítő jelennel szemben a jövőt csillantja meg kiútként.
Nem lesz kétséged afelől, hogya pszichológiai idő elmebaj, ha megfigyeled kollektív megnyilvánulásait. Többek közt ideológiák formájában manifesztálódik, mint pl. a kommunizmus, a nemzeti szocializmus, illetve a nacionalizmus bármely más változatként; továbbá merev vallási hitrendszerekként, amelyek azon a kimondatlan feltételezésen nyugszanak, miszerint a legmagasabb szintű jó a jövőben található, és ezért az odajutáshoz minden megengedett, a cél szentesíti az eszközt. A végcél egy idea, egy pont az elme által kivetített jövőben, amikor a megváltást valamilyen formában - boldogság, beteljesedés, egyenlőség, szabadság stb. - elérik. A cél eléréséhez nemritkán olyan eszközöket használnak a jelenben, mint emberek rabszolgasorba hajtása, megkínzása é legyilkolása.
Becslések szerint pl. Oroszországban, Kínában és más országokban mintegy 50 millió embert pusztítottak el, hogy ezzel előmozdítsák a kommunkizmus ügyét, "egy jobb világ eljövetelét...? Hátborzongató példája ez annak, hogy miként teremt egy jövőbeli mennyországba vetett hit a jelenben poklot. Lehet-e ezek után bármi kétség is afelől, hogy a pszichológiai idő valójában egy súlyos és veszélyes elmebaj?
Hogyan működik ez a mentális minta a te életedben? Igyekszel-e mindig máshová jutni, mint ahol éppen vagy? Cselekedeteid zöme csupán egy végcél elérésének ezsköze? A beteljesülés mindig "már csak karnyújtásnyira" van-e, illetve olyan múló pillanatokra korlátozódik-e, mint a szex, az evés, az ivás, a kábítószerezés, az ilyen-olyan, felvillanyozó izgalmak? Folyton arra összpontosítasz-e, hogy vlakivé válj, hogy valamit elérj, valamit megvalósíts, illetve egymást váltogatva kergetsz új izgalmakat és örömöket? azt hiszed-e, hogy ha több dolgot szerzel meg, akkor majd jól érzed magad, akkor majd elégedettebb és lelkileg teljes leszel? Vársz-e egy férfira vagy egy nőre, hogy értelmet adjon az életednek?
A tudatosság megszokott - elmével azonosult vagy megvilágosulatlan - állapotában a mostban rejlő erőt és végtelen alkotóképességet teljesen elhomályosítja a pszichológiai idő. Életed ennek következtében elveszti a vibrálást, a frissességét, a csoda iránti érzékenységét. A régi gondolat-, érzelem-, reakció és vágymintákat vég nélkül ismétlődő színdarabokban adod elő. Azt az elmédben található forgatókönyvet viszed színre, ami valamiféle identitást ad ugyan neked, ám eltorzítja vagy elfedi a most valóságát. Az elme aztán egy rögeszmét teremt, amelyben a nem kielégítő jelennel szemben a jövőt csillantja meg kiútként.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése