Mi lett volna, ha...

Ez az írás egy nagyon jó kis cikk Braskó Csaba tollából, aki 2001 óta segít az embereknek abban, hogy önmaguk erejéből tudják megvalósítani álmaikat!
Alapelve szerint, hogy kétféle észjárás létezik.
"Az egyik létrehozza a problémákat, a másik pedig megoldja őket.
Ez utóbbi elsajátításával bárki elérhet mindent, amit csak akar - és ez nem függ sem a véletlentől, sem pedig a szerencsétől. Sajnos ezt az észjárást nem tanítják az iskolában, és elfogadhatatlan számára, hogy emiatt emberek élnek méltatlan körülmények között és bánnak egymással érdemtelen módon." Braskó Csaba célja az, hogy ezt az észjárást a lehető legtöbb emberrel megossza. Ismerkedj meg az alapokkal itt: szemleletfejlesztes.hu

Akkor térjünk csak vissza az igazi cikkhez:

Tehát "mi lett volna, ha..."
Szoktál ezen töprengeni időnként?

Ha igen, akkor ez a cikk neked szól.

Két dolog történik akkor, amikor ezen töprengsz.

Az első, hogy lelki nyomás alá helyezed magad.
Ha azon tépelődsz, hogy vajon jól döntöttél-e múlt héten, ha azon agyalsz, "mi lett volna, ha" másképpen, máshogyan döntesz, akkor azzal tulajdonképpen a saját döntésed helyességét kérdőjelezed meg.

Ennek következménye az, hogy a jelenben amikor döntened kell, lesz rajtad egy nyomás. Egy lelki teher, hiszen pontosan tudod, hogy egy hét múlva, egy hónap múlva, egy év múlva szét fogod boncolni a mai döntésedet, és azon fogsz töprengeni, jól döntöttél-e, vagy sem.

Valójában tehát ilyenkor nem csak arról döntesz, hogy jobbra vagy balra menj.
Hanem arról is, hogyan töltsd jövendőbeli életed jelentős számú óráját: azon való tépelődéssel, "mi lett volna, ha", vagy boldogan, nyugodtan?

A döntés súlyosabbá válik önmagánál ezáltal. az egyszerű döntés komplexebbé válik. Megnehezíted a döntési helyzetet.
Szorongást keltesz magadban.

A második, hogy ez a fajta gondolkodás nem visz előre.
Egy ismerősöm amikor szakított a barátnőjével azt mondta: "Ha nem veszekedtünk volna annyit, akkor még mindig együtt lennénk."

Ez bizony a "mi lett volna, ha" gondolkodás tipikus példája.

Csakhogy ezzel a fajta tünődéssel a múltba kerülünk, ami nem megváltoztatható. Ezzel a töprengéssel csak még jobban magunkba sulykoljuk a hibás viselkedést.

Pedig gondolkodhatnánk így is:
"Legközelebb ha hosszútávú kapcsolatot akarok, akkor félreteszem a sértődöttségem és higgadtan fogok beszélni a párommal, bármi is a konfliktus oka."

Ez előrevivő.

Nem a múltra fókuszálok, hanem a jövőre.

Nem a változatlan - változtathatatlan múlton rágódom, hanem egy jövőbeli viselkedési normát alakítok ki. Felelősséget vállalok a saját fejlődésemért, a saját jobbá válásomért.

Optimizmust, erőt sugároznak a gondolataim. Esélyt és engedélyt adok magamnak arra, hogy legközelebb ne kövessem el ugyanazt a hibát.
Nem súlyokat helyezek a jövőbeli döntéseimre, hanem egyenesen jóelőre megkönnyítem őket.
Nem szorongást hozok létre, hanem oldottságot.

Nos kedves olvasó, melyiket választod?

Mindössze ez az egyetlen szokás, ha elkezded alkalmazni már néhány hét alatt jelentős változást hoz az életedben. Ezt biztosan tudom, mert nem csak saját magamon próbáltam már ki, hanem sok-sok ember is kipróbálta, akik segítséget kértek tőlem.

Szeretnél még több segítséget?

A Szemléletfejlesztés Program erről szól.
Az ilyen fontos gondolkodási szokásokról, melyeket alkalmazva a negatív pozitívvá válik, az átlagos élet pedig örömtelivé.

Kattints ide és ismerd meg a részleteket!