Tudtad, hogy a szeretet is változik?

Elsőre erősnek tűnik az az öt állítás, amit az előző, a mostani, valamint a következő blogbejegyzésemben fogalmazok meg, hiszen látszólag mindegyik épp az ellenkezője annak, amit eddig arról hittünk, hogy mit is jelent a valódi elköteleződésen alapuló, szeretetteli párkapcsolat. Ám most arról az elköteleződésről beszélünk, amit az jelent, hogy „annyira szeretlek, mint az emberek a sót” (ahogy a mesében mondja a királylány az apjának), bármennyire is szokatlannak tűnnek ezek az állítások. Akkor számíthatsz boldog, örömteli párkapcsolatra, ha ezeket a mondatokat mindketten őszintén ki tudjátok mondani egymásnak.

Az első állítást itt olvashatod: Egy állítás, amit ki kell tudnod mondani. Az alábbiakban pedig a második és a harmadik következik.

 2. Az irántad érzett szeretetem mindenképpen változni fog.

A legtöbb ember ösztönösen idegenkedik a változástól. Mihelyt elérjük a kényelem és a stabilitás egy bizonyos fokát, megpróbáljuk azt örökre állandósítani, nehogy véletlenül elveszítsük. Így aztán érthető, hogy mindannyiunkra nagy hatással van, amikor valaki azt mondja: Mindig ugyanúgy foglak szeretni. Sajnos, ez is egy olyan ígéret, amely ahelyett, hogy a kikötőbe vezetné, inkább zátonyra futtatja szerelmünk hajóját.

Az oka ennek az, hogy minden és mindenki folyamatosan változik. Növekszünk, korosodunk, tanulunk, megbetegszünk, meggyógyulunk, meghízunk, lefogyunk, új dolgok érdekelnek, és elhagyjuk a régieket. Amikor pedig két ember szoros kapcsolatot alakít ki - akár együtt is él -, akkor lehetővé kell tenniük, hogy mindaz, ami köztük van, folyamatos áramlásban legyen: a szerelmük csak így maradhat fenn. Sokan félnek attól, ha megengedik, hogy a szeretetük változzon, az egyszer csak eltűnik. Ám ennek épp az ellenkezője igaz. Gyakorlatilag legyőzhetetlen az a szeretet, amelynek „megengedik”, hogy az új körülményekhez alkalmazkodva változzon. (Az április 11-én induló Mágnes-körben épp egy ilyen szerelem bevonzását kezdjük el. Kattints ide a részletekért: Mágnes-kör!) A rajongás mély barátsággá szelídül, majd újra lángra lobban, amint új, szeretnivaló tulajdonságokat fedezünk fel egymásban. Nehézségek vagy betegség idején a kötelesség erősebbnek tűnhet, mint a vonzódás, egészen addig, amíg észre nem vesszük, hogy a bajban való kitartásunk mélyebben összekapcsolt minket, mint korábban bármi más. Akár a csobogó víz, az állandó változásban lévő szerelem megtalálja az akadályokat kikerülő utakat. Amikor megpróbáljuk változatlanná fagyasztani, törékennyé és merevvé válik, és könnyen darabokra hullik.

Biztosan ismered Gary Chapman: Egymásra hangolva - öt szeretetnyelv a házasságban című könyvét. Ebben leírja, hogy a legtöbb ember az alábbi öt mód valamelyikén keresztül érti meg a leginkább azt, hogy valaki más szereti őt:

  • elismerő szavak,
  • együtt töltött minőségi idő,
  • fizikai érintés,
  • szívességek,
  • ajándékok.

Te már felfedezted, hogy a kedvesed melyik kifejeződési formának örül a leginkább? Ha még nem, talán éppen itt az ideje. Ha pedig igen, akkor most próbálj ki valami újat! Fejezd ki más módon a szeretetedet! Derítsd ki, még mi az, amivel örömet szerezhetsz neki!

 3. Rajtad kívül más dolgokra is szükségem van.

Rendkívül boldoggá tesz minden egyes, a kedvesemmel szeretetteli odafordulásban töltött pillanat, mégis nagyon meglepődöm, amikor valaki azt állítja, hogy a szerelmén kívül senki és semmi másra nincs szüksége, vagy, hogy érzelmi életének megéléséhez nem kell mást tennie, mint együtt lenni a párjával. Az ember arra teremtetett, hogy más emberekkel alkotott csoportok része legyen; felfedezzen, és új ötleteket bontakoztasson ki; valamint folyamatosan új készségeket fejlesszen ki magában. Amikor mindezen impulzusokat megpróbáljuk egyetlen embertől begyűjteni, az olyan, mintha az összes vitamin szervezetünkbe való juttatását egyetlen étel fogyasztásától várnánk.

Amikor egy pár elhiszi, hogy képesnek kell lennie arra, hogy társának összes igényét egy személyben kielégítse, mindketten borzasztóan elfáradnak abban, hogy a másik számára „mindenné” váljanak, miközben egyénként egyikük sem tud kiteljesedni.

Te is érezted már fenyegetve magad, amikor a párod felelevenített egy gyerekkori szenvedélyt, vagy új tevékenységbe fogott, ami aztán a hobbijává vált? Vagy a te társad volt az, aki megijedt, amikor úgy döntöttél, kipróbálsz valami újat?

Ilyenkor érdemes egy beszélgetés során feltárni, mi is az, ami zavaró ebben a helyzetben. A megbántott partner talán valami ilyesmivel jön elő:
- Hogyhogy egy héten teljes három órát töltesz teniszezéssel (vagy kertészkedéssel, vagy üvegfestéssel, vagy természetjárással, vagy tánctanulással, stb.)? Azt mondod ezzel, hogy én már nem is vagyok elég a boldogságodhoz? - Erre a kérdésre az egészséges válasz valami ilyesmi lehet:
- Így igaz; a kapcsolatunk önmagában nem elegendő ahhoz, hogy engem teljes mértékben boldoggá tegyen. És, ha azt tettetném, hogy elegendő, akkor kalitkába zárnám a lelkemet, és megmérgezném a szerelmet, amit irántad érzek. Gondolkodtál már azon, hogy mi lenne az, amit viszont te próbálnál ki szívesen?

Amikor feláldozzuk saját szükségleteinket, azzal NEM erősítjük a kapcsolatot.
Azzal erősítjük, ha kölcsönösen támogatjuk egymás személyes fejlődését. Ilyen támogatásban részesültem én is, amikor rádöbbentem, mennyire fontos nekem a tánc. Csodálatos élmény volt az első szerelmemmel áttáncolni az éjszakákat. Én gyorsan tanultam, őt pedig tánciskolába járatták a szülei már kislegénykorától kezdve. Megmutatott mindent, ami tudott, és az ebből fakadó közös élmény nagy örömet okozott mindkettőnknek. Ám az utána következő férfiak már nem voltak ilyenek, velük nem tudtam együtt táncolni, és kedvük sem volt az efféle közös tanuláshoz. Így kénytelen voltam olyan táncokat felfedezni, amelyekhez nem volt szükséges a partner. Így épültek hát egymásra a flamenco, a hastánc, az afrikai tánc, a jazz balett és a szabad tánc elemei, amelyek az évek során ahhoz vezettek, hogy egy jó ideje improvizatív táncosként szerepelhetek számtalan különleges produkcióban. Mindezt nem élhettem volna át, nem gazdagította volna az életemet, és nem segítette volna nőiségem kibontakozását, ha annak idején nem veszem észre, hogy számomra a tánc olyan szükséglet, amelynek megélésének módját muszáj megtalálnom.
Természetesen kellettek hozzá azok a mellettem lévő férfiak is, akik (bár tevőlegesen nem vettek benne részt, mégis) örömmel támogattak abban, hogy ezt az oldalamat is megtapasztalhassam.

Sarkadi Kriszta - igazabolszerelem.hu

Megjegyzések

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Lia Weblapkellékek, kütyük és kódok

Katka szép oldala

Semilin-graphic

Népszerű bejegyzések

Erénykerék