Indiában egyszer hét vak botorkált az utcákon, és beleütköztek egy elefántba. Az első vak a lábát fogta meg, és elmagyarázta a többieknek, hogy milyen is az elefánt. Azt mondta: olyan, mint egy oszlop, vaskos é masszív. Aki az ormányát tapogatta, azt mondta: nem, dehogy olyan, mint egy oszlop, ez ostobaság. Az elefánt inkább olyan, mint egy tömlő, üreges és mozgékony. Az a vak, akinek a hasa jutott, így szólt: még hogy mozgékony, még hogy csőszerű, ez egyáltalán nem így van! Inkább golyóra emlékeztet! Aki a fülét fogta, mindegyiknek ellent mondott: ugyan már, olyan, mint egy tengeri rája: lapos és lengedezik. Aki pedig a farkát fogta, így foglalta össze a tapasztalatait: senkinek sincs igaza. Leginkább olyan, mint egy hatalmas ecset, csak sokkal durvább szőrű. Így aztán mindegyikük az igazságnak egy-egy darabkáját írta le, ám mindegyikük meg volt győződve arról, hogy a teljes igazságról beszél.
Ha tapasztalatot cseréltek volna, akkor valószínűleg sokkal közelebb jutottak volna a valósághoz. De miután mindenki csak aszerint ítél, amit tapasztal, ezért arra a téves következtetésre jutott, hogy az ő elképzelése a helyes, míg minden más butaság. A hét vak egyikének sem volt szemernyi esélye sem arra, hogy megtudja a teljes igazságot.
Egyszóval: még ha látunk a szemünkkel, akkor is sok minden rejtve marad előttünk, ráadásul leggyakrabban előítéleteink is vannak, amelyek megzavarják, vagy korlátozzák a látásunkat. Tanuljon meg figyelni, gyakorolja a figyelmes, szenvedélymentes szemlélődést! Engedje el hát az ítéleteit, legelsőként az előítéleteit. Az előítéletek rosszabbak, mint az ítéletek, hiszen kilencven százalékban nem a saját tapasztalatainkon alapulnak, hanem romboló magatartás termékei, s így korlátoltságukat is megmutatják.
Figyeld csak meg egyszer, milyen szívesen mondunk ki ítéleteket, főképp előítéleteket! Hányszor hallottál már olyan mondásokat, hogy "A hosszú hajú fiúk munkakerülők", "Aki megjárta a börtönt, az hamar visszaesik", "Ebben meg ebben az országban minden csupa mocsok"...Ez a lista sajnos végtelen, és mind azokra, akik rajta vannak, mind a lista készítőire káros. Hiszen csak azt mutatja meg róluk, hogy mennyire felszínesek, elfogultak, és a leggyakrabban rosszindulatúak is.
Ha egyáltalán vállalja az ítélkezést, akkor ez az ítélet csak ennyi lehet: Minden jól van úgy, ahogy van.
Minden jó, ami velem történik, jó, és ezért mindent el is fogadhatok. Ezzel a beállítottsággal egy cseppnyit közelebb kerülhetünk a tökéletességhez.
Szuggesztió az előítéletek ellen
"Mindent elengedek, ami nekem és a szellememnek határokat akar szabni. Kinyitom szívemet az életre, és mindent képes vagyok szeretettel fogadni. Mindennek, ami csak történik, megvan az értelme, ezért nem esik nehezemre, hogy új emberkere, új helyzetekre, bármilyen találkozásra nyitott legyek. Látom mindenkiben az istenit, ami mindenen átragyog. Elengedem azokat a megkövesedett nézeteimet, amelyek beszűkítenek, és megnyitom magam a mindent átfogó szeretetnek. Szeretetet sugárzok szét, és a szeretet visszatér hozzám."
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése