Élvezzük a csodálatos állapotot, a felhők fölötti lebegést, azt, hogy egy másik lélekkel teljes összhangot értünk el.
Vagyis: szerelmesek vagyunk, boldogok vagyunk.
De ez az állapot általában nem tart soká. Az, hogy szerelmünk szeretetté tud-e alakulni, nagyon hamar eldől: abban a pillanatban, amikor szembesülünk a valósággal. A valóság pedig ebben az esetben azt jelenti, hogy tudomást veszünk partnerünk valóságáról.
A jó párkapcsolat kettős pilléren alapul, amelyek nélkül nem létezhet jó kapcsolat:
-hogy csodáljuk a párunkat és
-hogy van közös feladatunk.
E két oszlop nélkül a szerelemnek nincs jövője. Nem számít, hogy azért csodáljuk-e a párunkat, mert kellemes a megjelenése (természetesen ez változhat az idők folyamán), vagy hogy az erejét, az érzékenységét csodáljuk, vagy egyszerűen csak jól érezzük magunkat a jelenlétében.
Az sem játszik különösebb szerepet, hogy a közös feladat a gyerekek nevelése, egy üzleti vállalkozás létrehozása vagy valami sajátos életforma kialakítása. Csak az a fontos, hogy meglegyen a közös cél.
Ha a két oszlop közül valamelyik hiányzik, akkor a kapcsolatnak nincs jövője, akármilyen hatalmas is a szerelem. Vizsgáld meg párkapcsolatodat ebből a szempontból!
Párkapcsolati kérdőív
-Megtaláltam-e az ideális partneremet?
-Mit csodálok a páromban?
-Milyen közös feladataink vannak?
-Mi hiányzik ebből a kapcsolatból...
...érzelmi téren?
...szellemi téren?
...egyébként?
-Mit adok én a páromnak?
-Milyen igényeket támasztok a partneremmel szemben?
-Mi javíthatna a kapcsolatunkon?
A kínaiaknál évezredeken át, még nemrég is az volt a szokás, hogy a szülők keresték ki a gyerekeik számára a megfelelő házasfelet. Ezt a gyakorlatot sok ázsiai nép követi. Érdekes módon ezeknél a népeknél sokkal több boldog házasság volt, mint nyugaton.
A kínaiak egy fazék vízhez szokták hasonlítani a házasságot. Azt mondják, a nyugati típusú házasság olyan, mint a fazék forró víz, amit levesznek a tűzhelyről, és lassan kihűl.
Nálunk ez másképpen megy: mi a hideg vízzel teli fazekat tesszük a lassú láng fölé. A lassú láng pedig a kölcsönös csodálat, a közös feladat, amelyen lassan megmelegszik a víz, és létrejön a szeretet. Persze nem baj, ha mindkettő egyszerre van jelen, ha szeretik is egymást, és megvan a közös feladat is.
Bizonyára sokkal értelmesebb dolog, ha azok, akik kapcsolataik állandó megszakadásán sírdogálnak, elgondolkodnak azon, hogy vajon miért nem maradnak meg ezek. Természetesen olyanok is vannak, akik folyamatosan szerelmesek akarnak lenni - a valóságtól távol.
És amikor a szerelem elmúlóban van, amikor az álomvilág átengedi helyét a valóságnak, azonnal csalódnak:
"Sajnos, ebből sem lett szerelem." , mondják, és újabb partner után néznek, megint csak szerelembe esve. Így aztán egyfajta vándorútként élik meg az életet - - az egyik szerelemből a másikba esve, egyik embertől a másikhoz, örökös reménykedésben. akadnak olyan emberek is, akik állandóan szerelmesek, de a szeretetet még nem ismerték meg.A szeretet az a tudás, hogy szeretnek - függetlenül attól, hogy közben veszekszünk, vagy különböző véleményen vagyunk egy sor kérdésben. Nem számít, hogy egymás mellett ülünk-e vagy ezer kilométer választ-e el fizikailag - a szeretet rezgései megérintik a szívünket. Az, aki mindig csak szerelembe esik, a legszebb érzéstől fosztja meg magát.
Olyan, mint a pillangó, aki egyik virágról a másikra száll, ám sohasem éli meg, miként érik meg a gyümölcs. A szerelem olyan, mint a csodálatos, rövid életű virág. Az értelme a gyümölcs.
Próbáld meg a szerelem ideje alatt a megbecsülést, a csodálatot megtalálni a másik iránt, keressétek meg a közös feladatot, amelytől a virág gyümölccsé érhet!
A szerelem ellensége a félelem - például a félelem párunk elvesztésétől.
Aki rácsimpaszkodik a partnerére, már meg is tette az első lépést annak elvesztése felé.
A szeretet csak a szabadságban fejlődhet ki, csak ott élhet és fejlődhet.
Aki megpróbálja erővel magához kötni a párját, az elnyomja őt, és vele együtt tönkreteszi a szeretetet is.
A párkapcsolatban a nyitottság és a bizalom alapkérdések. A becsületesség is szükségszerű.
A tisztességgel a legkülönfélébb formában találkozunk a párkapcsolatokban. Választhatunk például szeretet nélküli formát, de úgy is odatarthatjuk az igazságot a másiknak, mint a kényelmes kabátot, amelybe beburkoljuk őt, ha ő is akarja. Ne csapjuk fültövön a párunkat a magunk igazságával, mint vizes ronggyal! Ügyeljünk mindig arra, hogy párunkkal a megfelelő időben és módon üljünk le beszélgetni, és ne hallgassunk el egyetlen fontos érvet sem!
Minden kapcsolatban rombolóan munkálkodnak az elhallgatott érvek, mivel valamikor mindenképpen felszínre kerülnek, és általában nagyon rossz pillanatot választanak ki erre.
Őszinteség híján nem fog tartósan működni kapcsolatunk. Ez ugyanis nem egyéb, mint a kölcsönös bizalom alapja, és minden bizonytalankodás megakadályozója.
Ha kellemetlen dolgokat akarsz közölni partnereddel, akkor ezt mindig nyíltan és érthetően mondd el!
Ügyelj arra is, hogy ne bántsd meg őt! A megfelelő hangnemben, kellemes, együtt érző szavakkal mindent meg lehet mondani.
Ha tárgyilagos dolgokról van szó, akkor maradj tárgyilagos hangnemben, nem személyeskedj!
Ha azonban személyes dolgokról van szó, akkor mindig gondolkodj el előzőleg: megváltoztathatónak ítéled-e ezeket a dolgokat? Ha igen, akkor beszélj a társaddal - ha nem, próbáld a saját gondolkodásodat megváltoztatni.
Önmagaddal is légy mindig őszinte! Gondold végig, hogy valóban szereted-e a társadat, vagy vannak-e más okai, amelyek miatt fenn szeretnéd tartani ezt a kapcsolatot. Hogy reagálsz, ha rájössz, hogy a partnered megcsal?
Mondjuk, bizonyságot szerzel, hogy már jó hosszú ideje van a partnerednek egy másik kapcsolata, amelyről eddig te nem tudtál. Mi lesz most a szerelmetekkel?
Képzeld el képszerűen!
Most akkor kevésbé szereted? Ha igent válaszolsz erre a kérdésre, akkor ez nem is szeretet volt. A szeretet ugyanis nem a másik érzéseitől függ, igazából semmi külső tényezőtől nem függ.
Próbáld meg egyszer lerajzolni a szeretetedet, szép színesen. Milyen színek uralják a képet? Világos, derűs színek, vagy inkább sötéten látod a helyzetet? Ajándékozd szerelmednek ezt a képet szeretetednek kifejezésképpen.
Ha a szeretett személyre gondolsz, érzel-e kétségeket, gondokat, bizonytalanságot? Kísérd figyelemmel ezeket az érzéseket, mert sokat elárulnak párkapcsolatod valódi lényegéről, állapotáról. És akkor még mindig eldöntheted, hogy elengeded-e ezt a kapcsolatot, vagy esetleg más alapokra helyezed. Most még változtathatsz. dolgozhatsz a beállítottságodon, megtanulhatsz mélyebben szeretni. A szeretetet ugyanis tanulni kell.
A szeretet olyan művészet, amelynek tanulását az alapoktól kezdve kell elsajátítani:
"Minden látszólag pótolhatatlan veszteség végül gyógyító erőnek bizonyul."Legtöbbünknek azt is meg kell tanulnunk, hogy kedvesebben bánjunk egymással a mindennapos találkozások során - persze ezzel nem a "nyájaskodásra" gondolunk.
(I Ging)
Arra gondoltam, hogy több szeretetet kell adnunk egymásnak anélkül, hogy "ellenszolgáltatást" várnánk el érte.
Rengeteg kísérletet teszünk arra, hogy szeretetre méltóbban viselkedjünk.
Mindenki a legjobbat próbálja nyújtani, órákon át szenvedünk a fodrásznál, rengeteg pénzt kiadunk ruházatra. sokan viselkedési tanfolyamokra látogatnak el, mások fitneszstúdiókba járnak.
És mindezt csak azért tesszük, hogy szeretetre méltóbbak legyünk, hogy szeretetet vonzzunk!
Eközben csak keveseknek tűnik fel, mennyire egyoldalú ez az egész.
Szeretetet akarunk kapni, de nem adunk szeretetet.
Az ilyen emberek szeretnek a véletlenben hinni. Azt hiszik, csak meg kell találniuk a megfelelő partnert, aki megszereti őket.
Ám közben elfelejtik, hogy nekik maguknak is ideális partnerré kell válniuk.
Hiszen az ideális társsal csak akkor találkozhatunk, ha magunk is ideális társak vagyunk.
Megint csak a megfelelés törvényébe botlottunk: csak azt tarthatjuk meg, ami valóban a miénk.
Mindenki azt kapja, ami jár neki: aki maga is középszerű, azt a középszerű partnerek találják meg. Hagyjuk a középszerűséget! Váljunk szeretetre méltóbbá, szeretőbbé, nyíltabbá, ideális társsá, és vonzzunk magunkhoz ideális társat!
Ehhez a témához kapcsolódik a féltékenység kényes kérdése. Van jogos és jogosulatlan féltékenység, és van beteges féltékenység.
Mindhárom fajtát el kell engednünk!
Senki sem szeret tudatosan féltékeny lenni, a féltékenység egyszerűen csak itt terem.
Nem véletlenül mondják: a féltékenység olyan szenvedély, amely nem győzi keresni az okokat, hogy szenvedhessen.
A féltékenység azonban mégsem terem meg a semmiből, mindig van valami oka, alapja a létrejöttének.
Csak akkor engedhetjük el, ha rájöttünk, mi az oka, ha tudjuk, miért is vagyunk féltékenyek.
Minden féltékenység mögött a csekély önértéktudat lapul, az, hogy a féltékeny személy nem tudja/ nem akarja elfogadni önmagát olyannak, amilyen.
Nem érzi magát annyira értékesnek, hogy a másik vele maradjon, mert önmagát nem tekinti értékesnek.
Tudatosan szinte senki sem gondolkodik így:
de a tudatküszöb alatt sokunkban nagyon erősen kifejlődött ez az érzés. Amelyből természetesen szintén tudat alatt, a következő gondolat fakad:
Ha önmagamat nem szeretem, akkor mások hogyan is szerethetnének?
Ha tehát nem akarsz féltékeny lenni, akkor tanuld meg, szeretni önmagad. Ha önmagad szereted, akkor könnyebben elhiszed, hogy más is szeret téged. És amikor a féltékenységünktől megszabadulunk, gondoljunk arra is, hogy a társunk nem a mi tulajdonunk.
A szeretet csak a szabadság táptalaján tud megnőni és kifejlődni.
A tulajdonlás igénye csapdába csalja és tönkreteszi az érzelmeket.
Engedd el! Ami a tiéd, az úgyis a tiéd marad!
"Ami valóban a tidé, azt nem veszítheted el, még ha eldobnád is." (I Ging)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése