Varázsidő

 Szerző: Manita - nevedbenasorsod.hu / kerekegeszember.hu

Lélek évének legvégén járunk…

A lelkiségünk, a saját igazságunk tiltakozik bennünk egyre hangosabban, ha rossz felé megyünk… ha nem tudunk elengedni… ha nem a megfelelő emberrel élünk… ha becsapjuk magunkat…

Egyre hangosabban kiabál a lélek… vagy egyre üresebben csengi-bongja – nem a saját életedet éled!

Lehet hallod Te is… lehet, hogy kiégtél és süket fülekre talál a lélekhangod…

Ha fáj a szíved és sírnál mint nevetnél, akkor ez az írás Neked szól….

Varázsidőben vagy… a Téli napforduló és az Újhold lélekkaput nyit, ami megkönnyíti az elengedést, a megszabadulást a múlttól…

Ebben az évben, fontos volt a végletek megélése – mert csak ezután tudsz megérkezni a belső középpontodba…

Sok volt a kísértés… férfiak, nők, vágyak, érzések, szívdobbanások, remények, hazugságok…

Sok volt a teher a lelkednek, a kettősség amik közt inogtál, ingadoztál, a biztos állóvíz és a bizonytalan jó között…

Mégis, most 21.-étől újra visszaemlékezhetsz Önmagadra… arra a lélek-emberre, aki valójában vagy. Aki már döntött, hogy ez így nem jó… hogy változtatni kell… aki már eljutott arra a pontra, hogy mindegy merre indul- de itt nem állhat tovább…

Hmmm…

Van-e magasabb létminőség? Vannak-e magasabb szívrezgések? Tényleg tudunk-e Teremteni magunknak egy boldogabb világot? …és tényleg: NEM a megfelelő emberrel élünk?

Az utolsóból következik az összes többi…

Én hiszem, hogy a lelkek, lélekpárok egymásra találnak vagy elindulnak egymás felé ebben az évben… de ehhez el kell engedni a régi nem működő kapcsolatokat… mert összeomlanak akármit is teszel…

Nem az a kudarc, ha csórón szállsz ki egy kapcsolatból, hanem ha beleragadsz, mert áltatod magad (hogy majd megváltozik… majd szeretni fog ha elég kitartó vagy… ha másként viselkedsz mint aki vagy és visszaszerzed… stb…)

A lelkek tudják, ha nem illenek össze – csak a test, az ész, a közös vagyon, emlékek, álmok, kísértések, félelmek a magánytól — tartják már össze a kapcsolatot…

Megismertél valamikor egy csodás férfit/nőt, meglátta a lelked az Isteni énjét és beleszerettél… Aztán nem működött a dolog – de Te kitartóan kerested benne azt, akibe szerelmes lettél (évekig vagy évtizedekig)

Nem veszed észre, hogy NEM tudod kihozni a fizikai világban a lelkéből az Isteni Férfit vagy az Isteni Nőt – a Nagy Ő-t… Pedig benne van… néha látod is és baromira hiányzik, hogy a Tiéd legyen újra…

DE, nem fog menni… hosszútávon nem megy… összeomlik…

Erre utal minden, mégis ragaszkodsz.

Felesleges!

Az IGAZI lélekpárod nem ő!

Nem Ő az, ha nem vagy boldog, ha nem emelitek egymást a mindennapokban… Ha megélted a boldogságot és a szenvedés összes fájdalmát mellette–mégsem tudsz a belső középpontodra rátalálni… nem Ő az, ha nem tudjátok az energiákat egyensúlyba hozni…

Sajnálom… a Te lelked meglátta benne az Istenit – de nem Te vagy az, aki ki tudja hozni belőle, nem Te vagy aki mellett ÉLHETI is a valódi lényét és szabadságát…

El kell(ene) engedni. És pont!

Elengedés azt jelenti, hogy már nem az ő életével foglalkozol!

Erről (is) szól az év vége. Ezt hozza, sürgeti, a lélek-kapu kinyílása… Ez visz a Fény felé, a tisztuláshoz, az Ünnephez… Ennek a múltnak a megbocsátása vezet el Önmagadhoz.

Varázsidő… Elindulni és megérkezni :) Nincs más út. Állsz tovább vagy indulsz…

Szerelmet, szeretetet, társat, szenvedélyt, képzelsz – de csak hiányt érzel…

VAGY

elengedsz, megbocsátasz, indulsz – és MÁSHOVÁ megérkezel…

Nincs tisztulás fájdalom nélkül… nincs változás, nyitottság nélkül… nincs Varázslat, nincs Teremtés, Önmagad megtalálása nélkül…

Hmmm… mondom újra: Varázsidő van – INDULJ :)

Teremts Magadnak Ünnepet!