Az emberi kapcsolatokban - a párkapcsolatokban különösen - tapasztalható összes probléma éppen abból fakad, amiből a csodája. :)
Nevezetesen, hogy legalább két személy, és ezáltal legalább két szellem és lélek vesz részt bennük.
Miért is okoz ez problémát? Alapvetően két oka van:
1. Nem vagyunk igazán tisztában önmagunkkal. Nem ismerjük, nem értjük eléggé saját magunkat, ami gyakran azzal párosul, hogy nem is szeretjük és nem is tiszteljük magunkat igazán.
2. Nem vagyunk tisztában a másikkal sem. Nem ismerjük, nem értjük igazán a másikat. Nem ismerjük a másiknak a kapcsolatokra - és egyáltalán az életre - vonatkozó "szabályait" és értékeit.
Már az is elég, ha egy kapcsolatban csak az egyik ok van jelen. A legtöbb kapcsolatban azonban nagyon is jelen van mindkettő. Hogyan vezetnek ezek egy kapcsolaton belül problémákhoz?
Mivel önmagunkat sem ismerjük értjük és tiszteljük igazán, ezért hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy azt az űrt, amit ez okoz, a másik személynek kellene betöltenie. Neki kellene megértenie és tisztelnie bennünket, és neki kellene gondoskodnia arról, hogy mi jobban érezzük magunkat a bőrünkben és boldognak, kiteljesedettnek érezzük az életünket. Ezért egyfolytában azért nyüstöljük a másikat, hogy végre értsen meg és tiszteljen minket és aztán viselkedjen úgy, ahogy az a kedvünkre való. Csakhogy, ha mi nem értjük és tiszteljük magunkat igazán, akkor hogyan is várhatnánk ezt el mástól?
Természetesen a legtöbbször annyira lefoglal bennünket a küzdelem azért, hogy a másik megértsen és tiszteljen bennünket, hogy fel sem merül bennünk az, hogy a másik esetleg pont ugyanerre vágyik. A másik is szeretné, ha megértenénk és tisztelnénk őt, és segítenénk neki abban, hogy ő is jobban megértse és tisztelje önmagát.
A gondot rendszerint az okozza, hogy mindkét fél a másikra vár, ahelyett, hogy ő maga tenné meg az első lépést a másik - és önmaga - jobb, mélyebb megértése felé. Hogyan lehet ebből kitörni?
Az első lépés az, hogy egy kicsit többet foglalkozzunk önmagunk mélyebb megismerésével és megértésével. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy egy-egy helyzetben - különösen olyanokban, amelyekben kényelmetlenül és rosszul érezzük magunkat - pontosan hogyan viselkedünk, hogyan reagálunk, hogyan érezzük magunkat és mindennek mi a valódi oka. Előbb utóbb rájövünk majd, hogy a kellemetlen érzelmeinkért nem a másik, vagy a külső körülmények tehetők felelőssé, hanem mi saját magunk.
Minden érzelmi állapotunkat az okozza, hogy az adott konkrét tapasztalatnak milyen jelentést tulajdonítunk az elménknek, és hogy ehhez a jelentéshez örömöt vagy fájdalmat társítunk. Ezt a jelentést bármikor meg tudjuk változtatni. Ha például a másik agresszívan viselkedik, az nagyon ritkán szól ténylegesen ellenünk, főleg akkor, ha a másik egyébként szeret minket, és ezt korábban meg is tapasztaltuk. Mi mégis a legtöbbször úgy értékeljük, hogy igenis nekünk szól az agresszió. De ha egyszer megváltoztatjuk ezt a jelentést, és arra gondolunk, hogy a másik viselkedését esetleg az abból fakadó félelem okozza, hogy teljesen tehetetlennek érzi magát valami miatt, akkor máris más színben tűnik fel az egész, igaz?
És ez a második lépés: ha már egyre jobban ismerjük és értjük önmagunkat, kezdjünk el törekedni arra is, hogy a másikat is egyre jobban megismerjük és megértsük. Helyezkedjünk időnként az ő nézőpontjába és képzeljük magunkat az ő bőrébe.
Ez minden kapcsolat alapja. Ebből még nem következik automatikusan az, hogy a kapcsolat valóban tartós is lesz. Előfordulhat, hogy rájövünk, nincs közös dolgunk a másikkal, de akkor is békében fogunk elválni egymástól és mindketten úgy lépünk majd tovább, hogy nem húznak majd minket vissza feldolgozatlan fájdalmak.
Forrás: http://www.szabadszellem.com/?q=parkapcsolati_problemak_okai
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Címkék
nevedbenasorsod
(33)
szellemi öngyógyítás
(21)
igazabolszerelem
(19)
szeretet
(15)
Mátyás Anita
(13)
SarkadiKriszta
(13)
elengedés
(12)
lélek
(8)
szerelem
(8)
élet
(6)
önmagad
(6)
önszeretet
(5)
egyensúly
(4)
NLP
(3)
csend
(3)
pozitív
(3)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése