FÉLELEM

Korunk igen elterjedt betegsége a félelem. Majdnem mindenki fél valamitől: a betegségtől, a szegénységtől, háborútól, a társa elvesztésétől vagy a haláltól.
Vannak persze objektíven nézve "kisebb" félelmek, amelyek azonban a félő személy tusatában mind nagyok: például félek, hogy a szomszédom megharagszik, mert az éjszaka nagy ajtócsapkodás volt nálunk. Félek az idegenektől, félek, hogy nem tudok megbirkózni az élet feladataival. A listát a végtelenségig folytathatjuk. Ijesztő, hogy mennyi mindentől félünk!

A szorongás szó a "szorossal" függ össze. Ha félünk, a tudatunk beszűkül. Ahhoz pedig, hogy kitáguljon, elég, ha az Isten szeretetét megérezzük, és kialakítjuk magunkban a védettség és az erő érzését.

Ehhez már javasoltam egy meditációs gyakorlatot, a Harmónia szuggesztiót! Ez bitonságot ad és az erő érzetét kelti. Miért is kellene félnie, ha tudja, hogy tudata örök életű, és mint ilyen, nem is pusztulhat el? Ha ezt a tudást mélyen meggyökerezteti a lelkében, akkor már nem lesz mitől félnie. Sem háborútól, sem az atombombától, sem a haláltól nem fog félni, hiszen tudja, hogy halhatatlan lelke másik alakban vissza fog térni. Ön az, ami mindig is lesz, mindegy, mi történik ön körül. Mifélnivalója volna még?

Világítson rá még egyszer a félelmeire, a szorongásokra! Ha Isten szeretete beburkolja és hordozza önt - még akkor is fél?
Fél a jövőtől? Mi történhetne önnel? Legföljebb a pénze lesz kevesebb - akkor legalább megtanul kevesebből gazdálkodni.
Fél, mert nem jön ki jól egy kellemetlen emberrel. De azt ki mondja, hogy ez az ember valóban kellemetlen? Ez az ember csak addig kellemetlen az ön számára, ameddig kellemetlennek találja. Ha megszeretné, ha megértené, máris nem látná kellemetlennek. Érdekes módon ez az ember nemcsak, hogy szeretetre méltó módon kezdene viselkedni, hanem egyenesen szeretetre méltóvá válna, ha ön megszeretné. Nem hiszi? Próbálja ki!



Nézze meg egyszer azt a kellemetlen alakot valami más szemszögből. Nézze például az anyósát ne a meny/vő, hanem az unokák, a gyereke vagy a szomszédok szemével! Új tapasztalatok birtokába jut, és elkezdhetikedvelni őt. Meglátja, meg fog változni a viszonyuk: egyre javul, minél több olyan vonást észrevesz rajta, amelyeket eddig nem látott meg, vagy amelyeken igyekezett átnézni. Ön dönt, hogy milyen életet él, és arról is ön dönt, hogy harmóniában és szeretetben fog-e élni, vagy hogy elutasít vagy elfogad-e valamit. Engedje el a tévedését! Hiszen tévedés bárkiről azt hinni, hogy kellemetlen fickó - az azonban önön múlik, vagyis hogy milyennek látja a másikat.
Vagy lehet, hogy a betegségtől fél? Erről is ön dönt! Gondoskodjon teste harmóniájának megteremtéséről! Ez a harmónia a gondolataiban születik meg, és a testében válik anyagszerűvé. A testi harmóni azonos az egészséggel.

Aki attól tart, hogy elveszíti szertett társát, az is megnyugodhat, elengedheti ezt a félelmet. Hiszen ami hozzá taqrtozik, azt nem veszítheti el. De meg sem tarthatja azt, ami nem az övé. Vagyis: féelemre nincs okunk. Ha ön és a társa összetartoznak, akkor együtt is maradnak. A félelem pedig nem javít a helyzetükön, legföljebb rontja azt.

A félelemnek van még az a további, roppant kellemetlen tulajdonsága, hogy ha nem teszünk ellene, elharapózik, éa további élettereinket is bekebelezi.
Foglalkozzunk it a halálfélelem témájával is, a félelemmel saját halálunktól, vagy azzal, hogy félünk szeretteink elveszítésétől.

Próbálja meg világossá tenni önmaga előtt, hogy ami önhöz tartozik, azt soha nem veszítheti el!

Vagyis a szeretett  lényt semmiféleképpen nem fogja elveszteni. A halál sem szakítja el önöket egymástól - hiszen csak ezt a testet érinti. Azt a testet, amelyben most, ma élünk.
De az, ami az emberek lényegét jelenti - a szellem és a lélek-, érintetlen marad. Így aztán továbbra is kapcsolatban fog maradni a szeretett emberrel. Ön szeretheti őt, és ő is szereti önt - csak éppen más szinten. Testének legkülső takarója nem létezik már - de a szeretete létező marad. Valahol, valamikor, amikor már ön is levetette testét, találkozni fognak. Vagyis nem kell rettegnie a halál okozta veszteségtől.
A nagy szerelmek mögött gyakran csak az rejlik, hogy félünk a veszteségtől. Ennek a félelemnek azonban semmi köze a szeretethez. Sokkal inkább olyasmitől rettegünk ilyenkor, hogy elveszítjük azt, akviel kellemesen és kényelmesen érezzük magunkat.
Hiszen olyan gyámoltalanok, tanácstalanok lennénk nélküle. Nem is tudnánk, mihez kezdjünk. Vagyis félelmüünk nem a szeretet elvesztésére, hanem a kényelemére vonatkozi, esetleg a változástól rettegünk benne, és attól, hogy fel kell adnunk szokásainkat. Legyen őszinte önmagához! Az őszinteséggel tisztán láthatja önmagát, és félelmeit - és elkezdhet munkálkodni önmagán, a félelmek feloszlatásán.

FÉLELEM KÉRDŐÍV

Mitől félek?
Gyakran félek?
Befolyásolja-e a félelem az életemet? (alvászavarok, pánikbetegség, szorongás stb.)
Mikor, milyen alkalommal szorongtam először?

MIért félek és mitől:

1. ______________________________________________
2. ________________________________________
3. ______________________________________________

Mi történhet velem a legrossabb esetben?

1.____________________________
2.____________________________
3.____________________________

A valóságban semmi rossz nem történhet velem - vagyis elengedhetem a szorongást.

Ha a szeretet tényleg fennáll, akkor maradjon kapcsolatban a szeretett személlyel továbbra is. Ha azonban csak a kényelmesség vezérelte, akkor legyen hálás, hogy olyan hosszú időn át élhettek kényelmesen, most azonban eljött az ideje annak, hogy önállóan is kezdjen valamit az életével. Hagyja el a társát, és kezdjen önálló életet, ne engedje, hogy továbbra is a kényelmesség hatásozza meg az életét!

Tartalom nélküli félelem nincsen, legföljebb nem tudatosított félelmek vannak. Ez pedig azt jelenti, hogy a tudatalattijába elásta, elfojtotta a félelmeinek okát. Nem emlékszik már, valószínűleg nem is akar emlékezni arra, amiben a félelme, szorongása gyökeredzik. Ahhoz azonban, hogy megszüntethesse, le kell ásnia a gyökerekig, és fel kell tennie a kérdést önmagának, hogy mi a végső oka a félelemnek.

Tisztában van azzal, hgoy mitől fél? Vizsgálja meg féelmeinek listáját, és megállapíthatja, hogy minden félelmének közös eredete van:

- nem nagyon akaródzik elfogadni az életet mint olyat
- nehezére esik az itt és mostot elfogadni
- nehezére esik bizonyos helyzeteket elfogadni.

Most már minden azon múlik, hogy tud-e azonosulni ezzel az egóval! Az egója szeret kényelemben élni. Csak semmi erúlködés, legyen minden szórakoztató, és persze ne is fájjon. De hát az élet nem arra való, hogy szórakoztasson bennünket. Végül is az élet iskolájába járunk, és az iskola célja a tanulás. Azt pedig még gyermekkorunkból tudhatjuk, hogy nem minden tanítási nap szerez örömöt.

Igazi énünket, lelkünket hidegen hagyja a szórakozás. Lelkünket a fejlődés, a haladás érdekli. Itt megint választási lehetőség előtt állunk. Mindig van legalább két lehetőségünk! Az egyik alternatíva a felismerés útja. Ez a nehezebbik út, mert tele van akadályokkal. Ám akinek ez az út fáradságosnak tűnik, annak am ásik jut: a szenvedés.

Nincs kerülő út, ezt az iskolát mindenkinek ki kell járnia, hiszen ez az iskola maga az élet. Aki nem lépet rá a felismerés útjára, az a szenvedéseiből tanul. Amikor már elege lesz a szenvedésből, akkor felismeri, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy sznvedései véget érjenek.

Félelem elleni szuggesztió

"Tökéletesen nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok. 

Lélegzetem nyugodt és egyenletes. Énem közepén

nyugszom, tudom, hogy Isten védelmez. Engedem,

hogy ez a magasabb hatalom vezéreljen és irányítson,

ebben a tudatban nyugodtan, oldottan élhetek.

Csak jó dolog történhet velem. Minden, amit megélek,

a fejlődésemet szolgálja. Ezért aztán minden

napnak örülhetek. Békében és harmóniában élek.

A jót és a szépet vonzom. Isten védelmez. Ezt a békét

semmi sem zavarhatja meg. MInden úgy jó, ahogy van."