„A legtöbben szerepet játszunk és olyan ideált próbálunk megvalósítani, amelyről azt hisszük, jobb, mint a mostani Énünk. Így azonban sohasem élhetünk boldogan, hiszen folyamatosan >>rosszabbak<< vagyunk annál a képnél, melyet elképzelünk. Elutasítjuk, nem fogadjuk el önmagunkat, és már szeretni sem tudjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.
...
De miért veszítettük el a bátorságot, hogy egészen ÖNMAGUNK legyünk? Miért akarunk megfelelni a kliséknek és elvárásoknak, hogy egyre elégedetlenebbek és betegebbek legyünk? Nem éljük meg valódi identitásunkat, melybe a hibák és a gyengeségek is beletartoznak. Jók akarunk lenni, jól akarunk játszani, jó képet akarunk mutatni, mindent helyesen akarunk tenni, és közben nem vesszük észre, hogy jól és helyesen csak akkor élhetünk, ha a valóságot éljük: a saját igazságunk szerint, és úgy, ahogyan az nekünk MOST megfelel.”
(Kurt Tepperwein)
Az egyik kedvenc idézetem Gandhitól származik: „Légy te magad a változás, amit látni szeretnél a világban.” Vagyis, ez ugyanazt jelenti, mint a „világ csak belülről változhat meg” – ha szeretnél valami külsőséget megváltoztatni az életedben, a világban, akkor először belül, önmagadban kell azt megteremtened. A klasszikus példa: ha szerelemre, társra, kapcsolatra vágysz, nem elég vágyni és várni rá, legbelül kell érezned a szerelmet, szeretetet – saját magad iránt.
Neked magadnak kell a szeretetté, szerelemmé válnod, ezt az eszményt megtestesítened és élned, minél teljesebben és minél több pillanat erejéig. Így a vonzás törvénye alapján elindul feléd a szerelem és egyre inkább képes leszel beengedni a számodra megfelelő partnert az életedbe.
Ezt a sémát az életed bármely területén alkalmazhatod: vágysz valamire, szeretnél valamit elérni? Akkor nosza, teremtsd meg belül, állj készen arra, hogy megkapod, légy nyitott és idővel meg fog érkezni a külső válasz is, vagyis megváltoznak a körülmények, az életed „külső” díszletei is. (Mindez természetesen csak a leegyszerűsített folyamat, hiszen időről időre felbukkannak különféle akadályok, a saját viselkedésmintáinkkal és programjainkkal mi magunk szoktuk blokkolni ezt a folyamatot - az akadályok elhárításáról később olvashatsz.)
Most foglalkozzunk csupán azzal, hogy az önismeret útján járva szépen-lassan elfogadjuk és beépítjük ezt az alapelvet: miszerint változtatnunk kell – önmagunkon. Amíg sikeresen működtetni tudjuk ezt a módszert, vagyis (viszonylag) könnyedén képesek vagyunk elengedni régi viselkedésmintákat, haragot, elavult szemléleteket, gyógyulni és egyre jobban kiterjedni, s ennek hatására felszabadul és megváltozik a saját világunk, mikrokörnyezetünk is, addig nincs is baj.
Ez a gondolkodásmód rendkívüli békét, nyugalmat és megelégedettséget tud adni az embernek, hiszen szépen lassan leszokik a környezet hibáztatásáról, a problémák másokra való kivetítéséről és elkezd „önmagán dolgozni”, vagyis a világot belülről megváltoztatni ahhoz, hogy kívül is megjelenhessen az átalakulás.
Ez a valódi mágia, a valódi alkímia – az átalakulás művészete, az áldozai minták elengedése.
A megjelenő külső változások pedig jelzik a belső lelki munkánk eredményeit.
Fontos kérdés viszont az, meddig kell ezt a folyamatot folytatni?
Hiszen ez a szemléletmód, ha rögeszménkké válik, könnyen a visszájára fordulhat. Amikor egy-egy vágyunk nehezebben vagy nem valósul meg, beleeshetünk az önhibáztatás vég nélküli spiráljába. Ha folyamatosan azt tartjuk szem előtt, hogy mit kell még önmagunkban meggyógyítanunk, elengednünk ahhoz, hogy végre elérjük a célunkat vagy megpihenjünk a vágyott állapotban, akkor ezzel azt sugalljuk önmagunknak: még nem vagy elég jó, majd csak akkor leszel, ha ezt és ezt még elengeded, meggyógyítod.
Eközben pedig elfelejtünk élni és szeretni – legfőképp önmagunkat. Beleesünk a gyógyulás feneketlen kútjába, amikor is mindig találunk még valami kis hibát, amit még meg kell gyógyítani ilyen-olyan technikával, vagy azt hisszük, hogy az életünk negatív eseményei még mindig tükrözik egy-egy olyan aspektusunkat, amit át kell alakítani.
A változtatás folyamatos igénye azt üzeni a tudatalattinknak, a Lelkünknek, hogy nem vagyunk jók úgy, ahogy vagyunk. Hogy mindig van egy jobb, teljesebb és sikeresebb állapot, amit elérhetünk – ha kellő erőfeszítéssel dolgozunk önmagunkon.
Pedig a saját jobbik énünk – a valódi Önmagunk – már most is teljes, békés, szeretetben és örömben létezik, mert pontosan tudja, hogy minden éppen úgy jó, ahogy van.
Tisztában van azzal, hogy a mostani életünk is csupán egy állapot, amelyet természetesen igyekszik a lehető legjobban megélni és kiteljesíteni. Tudja, hogy a jelenlegi életösvényén éppen azokat a helyzeteket hozza elé a sors, amire szüksége van és ezek éppen akkor jönnek, amikor itt van az ideje. Tudja, hogy minden pillanatban a legjobb tudása szerint fog cselekedni, önmaga legjavát adva. Lelkünknek ez a része az, ami után inkább kutassunk, amit igyekezzünk felfedezni, megismerni és – elfogadni.
Önmagunk elfogadása nem kisebb feladat, mint önmagunk megváltoztatása.
A lényeg az, hogy soha ne tévesszük szem elől az örömet, mert akkor járunk a saját, valódi Lélekösvényünkön, amikor az életünket örömtelinek éljük meg.
Forrás: hatazeres.net
Ha szeretnéd megélni ezt a békés, szeretetteljes állapotot, találkozni a legteljesebb Önmagaddal, Felső Éneddel - jelentkezz be egyéni kezelésre a +36 20 027 3955-ös számon!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése