Michael Jordan

Hőseink-különlegesek és átlagosak

Michael Jordan

Vajon van ember a Földön, aki nem hallott még Michael Jordanról? Aligha valószínű egy olyan korban, amelyet a valós idejű kömmunikáció és a sport iránti széleskörű érdeklődés jellemez. Amikor az NBA-ben játszó profi kosaras 1998-ban visszavonult, őt tartották a világ egyik elgjobb játékosának. Nemcsak csapattársai mondták ezt róla, hanem mindenki, aki egy kicsit is ért a kosárlabdához. A profi kosárlabda világában pedig nem sokan érdemelték ki ezt az elismerést.

Nem kérdés, hogy Michael Jordan valóban rendelkezett minden fizikai adottsággal ahhoz, hogy sikeres legyen. Játék közben bárki láthatta, micsoda fantasztikus fizikummal rendelkezik. Hatalmas kezében szinte narancsnak tűnt a kosárlabda. Arányos, izmos teste olyan volt, mint "az atlétáké" a képeken. Ilyen adottságokkal azonban nem csak ő rendelkezett a kosárlabda-sportban. A többiek teljesítménye azonban még csak meg sem közelítette Michael Jordanét.

Miért? Mert Jordan annyival jobb volt, mint a többiek? Emlékezz vissza arra, amit Churchill mondott a nagy feladatra való felkészüléséről. Ott arról is szót ejtettünk, hogy milyen alaptulajdonságokkal rendelkezik az, akinek "teljes az élete". Megvizsgáltuk az ilyen személyiség ismertetőjegyeit is. Ez alapján úgy gondolom, Michael Jordan is ilyen ember.

Távolról nyomon követtem Jordan karrierjét az 1996-97-es, majd a 97-98-as időszak alatt, amikor a Chicago Bulls az Utah Jazz ellen játszott az NBA bajnokságokon. Mivel Utah államban születtem, természetes, hogy én is Utah Jazz drukker voltam jó néhány évig. 1986 és 1989 közt ötbb játékosukat személyesen is megismeretem, mert a csapat egy drogellenes kapmpány "arcként" számos főiskolát végigjárt Utah államban. Nagyra tartom az Utah Jazz számos játékosát, így John Stocktont, Karl Malonet is. Ezért tudtam, hogy amikor a Chicago Bulls le tudta győzni az Utah Jazzt, az nagyrészt Michael Jordannak volt köszönhető.

Aztán az 1998-as bajnokság hatodik meccse alatt egyszercsak megértettem, miben is rejlik valójában Michael Jordan ereje. Az előző öt meccset mindkét csapat megszenvedte. A Jazz épphogy megnyerte a tovább jutáshoz szükséges chicagói fordulót. A csoportban a Chicago vezetett az Utah előtt.

Az előbbi három, az utóbbi két győzelmet tudhatott magáénak. Azon a bizonyos meccsen a játék vége előtt negyvenhárom másodperccel egyetlen ponttal ugyan, de még mindig az Utah vezetett. Öt másodperc volt már csak hátra. Karl Malonenak nem volt más dolga, minthogy ne adja el a labdát. És akkor nyertünk volna. Ekkor Michael Jordan, kivárva azt a pillanatot, amikor Malone egy pillanatra ellazított, briliáns mozdulattal, a másodperc töredéke alatt, megkaparintotta a labdát, majd végigcikázva a pályán, Bryon Russelt kicselezve, kosarat dobott. Ezzel megnyerte a meccset, amivel végül a Chicago Bulls a bajnokságot is megnyerte. Csapata ezzel a diadallal hatodik bajnoki győzelmét aratta.

Többek között azért vagyok hálás a televíziónak, mert az emberek világszerte élőben nézhetik végig az ehhez hasonló fantasztikus sporteseményeket. Jobban látnak, mintha ott ülnénk Salt Lake City stadionjának ötvenedik sorában - egy vagyonért.Bárcsak meg tudnám mutatni neked Michael Jordan arcának mimikáját abban a pillanatban, amikor ellopta Karl Malonétól a labdát! A szemében hihetetlen elszántság tükröződött. Ez6t a tüzes elszántásgot azonban majdnem mindig megfigyelhetted, amikor játszott. Csak úgy sugárzott róla a győzni akarás, és az, hogy jól akar játszani. Ez a vágy volt minden tettének mozgatórugója. azoknak is, amelyekről sokan még ma is alig hiszik el, hogy megtehetők. Winston Churchillhez hasonlóan Michael Jordan is olyan ember, akinek "teljes az élete". Pontosan tudja, ki is ő, és merre tart. Szerintem ezért példakép még mindig olyan sokak számára Michael Jordan. Még ellenfelei és egykori ellenfelei számára is.