Probléma megoldás tudatosan

Szerző: husztisanyi- onmegvalositas.hu

Ha valaki tudatosan szeretné élni az életét és belső eszközökkel megoldani a problémáit, akkor ehhez lelki képességekre, lelki tudásra van szüksége. De vajon mely lelki képességek és tudás a legfontosabb, melyiket fejlessze az ember, hogy minél sikeresebben oldja meg az előtte tornyosuló problémákat?

Amikor lelki tanácsadással foglalkoztam, akkor három lépést kellett megtetetnem a tanácskérővel: a helyes problématudat kialakítása, a probléma okának megkeresése és az okok feloldása.

Problématudat 

Először is, lássa be az illető, hogy ez az Ő problémája, Neki kell megoldania azt, nem másban kell keresnie a hibát vagy mástól várnia a megoldást! A probléma benne van, magában kell keresnie, Önmagán kell változtatnia és akkor megoldódik minden baja! Ha ez a beismerés és belátás elmarad, akkor nem fogja észrevenni a problémája valódi okát, és nem kezd el dolgozni Önmaga tudatosításán, változtatásán.

Egy problémának mindig az az okozója és ezáltal a potenciális megoldója is, akit az a dolog zavar! Probléma önmagában sosem létezik, a dolgok attól válnak problémává a szemünkben, mert nem fogadjuk el azokat annak, ami!

Másrészt, ha a probléma megoldásának a felelősségét kihárítjuk másra, azzal kiadjuk az egyetlen esélyét annak, hogy mi magunk megoldhassuk azt a problémát! 

Ugyanis egy problémát csak az tud megoldani, aki felelős érte, akit okolunk, akitől a változást vagy a változtatást várjuk. Vagyis ha felvállaljuk magunkra a felelősséget, akkor mi leszünk azok, akik meg tudjuk oldani a problémát, így nem kell mások belátására várnunk, nem fogunk másoktól függni a probléma megoldásában!

Oknyomozás 

A második lépés, hogy ismerje fel, mi a problémájának a valódi oka, melyek a legmélyebb gyökerek, ahonnan a felszínen tapasztalható probléma fakad?

A problémáinkat többnyire azért nem tudjuk megoldani, mert nem ott akarjuk megragadni, ahonnan az valójában fakad, hanem egy felszínesebb, látszólagosabb szinten próbálkozunk vele. Ezért aztán a felszínen ugyan elérünk némi változást, de valódi megoldás abból sosem lesz, idővel újra megjelennek a probléma tünetei!

Ezért a probléma gyökerét, legmélyebb kiindulópontját kell keresni és ehhez sokszor elengedhetetlen valamilyen módosult tudatállapot alkalmazása, hogy a probléma kereső beleláthasson tudata mélyebb rétegeibe is!

Sajnos, az emberek többsége, még az egyszerűbb okok felismerésére sem képes, hiszen erre nincs képzettsége, nem tanulta, nem gyakorolta a probléma kibogozását, az oknyomozást! Ehhez a lelki tevékenységhez kell egy speciális világszemlélet, amiben képesek vagyunk az önismereti elveket figyelembe véve, objektíven látni,

analógiásan gondolkodni és közben kíméletlen őszinteséget gyakorolni magunk és mások felé.

Az analógiás gondolkodás elsajátítható, az önismereti elvek megtanulhatóak, az őszinteséget pedig folyamatosan

gyakorolni kell, és akkor kialakul az emberben a lényeglátás, a tisztánlátás képessége.

Feldolgozás 

A harmadik lépés az, hogy a felismert okokat fel kell oldani, rendet kell tenni a tudatunkban, Önmagunkban!

Hiába értjük, tudjuk a problémáink okait, ha azokat meghagyjuk, és nem teszünk semmit sem az eltávolításukért, feloldásukért. Önmagától, vagy az idő múlásától, még bizony egyetlen probléma sem oldódott meg!

A probléma, az okainak a felszámolásától fog megoldódni!

Viszont az okok feloldásához feloldó technikákra, módszerekre lesz szükség, és azt is értenünk kell, hogy hogyan alakul ki egy dolog bennünk, milyen a belső működésünk, mitől keletkezik egy hiba a rendszerben és hogyan lehet kijavítani azt?!

Nem könnyű feladat mindezt átlátni és önállóan alkalmazni, de határozottan állíthatom, hogy ez is megtanulható, mint oly sok minden más is, ha az embert érdekli az, ami benne játszódik, amivel kínlódik nap mint nap. Márpedig ez mindenkit érdekel, mindenki szeretne annyira érteni Önmagához, hogy tudjon boldogulni, és végre képes legyen önállóan megoldani a problémáit!

Tehát összefoglalva, a tudatos problémamegoldáshoz a következőkre van szükség:

Belátni, hogy ez az Én problémám, én vagyok a felelős, tehát én is tudom megoldani azt!

Minden falat elsöprő őszinteséggel és önismereti, analógiás gondolkodással megtalálni a valódi okokat.

Az okokat maradéktalanul felszámolni, helyre tenni, mert ettől fog a probléma valójában is megoldódni!

Példa 

Nézzünk egy példát, amin végigvisszük a tudatos problémamegoldás pontjait.

A látszólagos probléma az, hogy Andit elégedetlen a párjával Ferivel: 

"Úgy érzem, Feri nem figyel rám eléggé, lehet, hogy nem is szeret, valami hiányzik a kapcsolatunkból!"

Ez a probléma megfogalmazás már önmagában is mutatja, hogy egyáltalán nem tudatos Andi a problémájában, valószínűleg fogalma sincs arról, hogy mi a valódi problémája!

Először is, Andinak be kell látnia azt, hogy nem Feri a problémájának az okozója, hiszen Feri olyan, amilyen, miért is vár el Tőle több figyelmet, több szeretetet, amikor belőle most csak ennyi fakad! Egyáltalán, miért nem elég Andinak az a figyelem és szeretet, amit Önmagának ad, miért kell még Feritől is ezt követelnie?

Ha ezt Andi átgondolja, akkor felmerül a gyanú, hogy talán Andi nem képes szeretni Önmagát annyira, mint amennyi a valós szükséglete és a hiányát eddig Feritől próbálta meg behajtani. 

Vajon miért nem szereti Andi magát eléggé?

Ha magába mélyed, azt találhatja, hogy nem érzi méltónak Önmagát arra, hogy szeretetet kapjon, szeretetet adjon Önmagának. Nem tartja magát elég szépnek, ügyesnek, okosnak, értékesnek, ezért azt sem hiszi el, hogy Ő  szeretetre méltó lehet, hogy megérdemli, hogy szeressék!

Na most, ha Andi saját magát sem tartja elég szerethetőnek, akkor hogyan várhatja el mástól azt, hogy a saját magáról kialakult "szeretetre méltatlan" kép ellenére, mégis csak szeresse Őt?! Ha azt sugározza magáról, hogy én nem érdemlem meg, hogy szeressenek, mert nem vagyok elég jó és értékes hozzá, akkor ezt többnyire mások is elhiszik és eszerint fognak hozzá viszonyulni.

De vajon miért nem tartja értékesnek Önmagát Andi?

Mély meditációkban megvizsgálva azt találhatja okként, hogy gyerekkorában olyan kis ügyetlenke volt, annyira rossz volt a mozgáskoordinációja korához képest, hogy az Apja emiatt sokszor leszidta, elmarasztalta. Ezt Andi természetesen úgy élte meg, hogy Ő nem elég jó, küzdenie kell azért, hogy szeressék, de soha sem kapja meg a hőn áhított elfogadást, feltétel nélküli szeretetet!

Azóta benne maradt ez a minta, hogy a férfiaknak nem felel meg, akárhogy is kepeszt, azoknak igazából nem kell, nem szeretik Őt. Ehhez a belső mintához választott aztán partnereket, akik ezt a tévképzetét igazolni tudták, így találta meg Ferit is, aki ugyan szereti, de annyira nem, mint amennyi Andiból hiányzik!

Persze az is lehet, hogy Feri szereti és rajong érte, de ha Andi nem fogadja el ezeket az érzéseket, mert belül a mintájának él, akkor úgysem fogja érezni amit megkap Feritől.

Andi ezen okfejtésből megérti, hogy alapvetően nem Ferinél kell megoldania a saját problémáját, hanem Önmagában. De hol kezdje?

Hogyan tehetné semmissé, amit gyerekkorában érzett az Apja felől? Hogyan oldhatná fel az akkor kialakult nem-szeretlek mintát?

Nos, hiába mondogatná azt magának, hogy szeretett az Apám, csak nem tudta kifejezni, amikor ez alapjában véve nem igaz! Be kell látnia, hogy az Apja tényleg nem szerette Őt úgy, ahogy van, mert az Apja azt az Andikát szerette volna, aki ügyes, nem pedig kétbalkezes.

Akkor talán meg kellene megbocsájtania az Apjának, mert nem fogadta el olyan ügyetlennek? 

Ezt is meg kell majd tennie egyszer, de most ettől nem fogja visszakapni a hiányzó szeretetet!

A megoldás az, hogy már a gyerekkori énjét szeretnie kellene úgy, ahogyan azt nem kapta meg akkor az Apjától. 

A felnőttkori - jelenlegi énjét pedig úgy kellene szeretnie, ahogyan azt a jelenlegi partnerétől nem kapja meg.

Vagyis, teljes életére vonatkoztatva szeretnie és elfogadnia kellene Önmagát annyira, hogy ezeket ezentúl ne mástól várja el, ne mással akarja a hiányt betölteni, hanem teljes mértékben önellátó legyen szeretetben, önelfogadásban!

Ismerjük tehát az okot, tudjuk, hogy mi lenne a megoldás, most már csak meg kell oldani a problémát, vagyis a kiváltó okokat fel kell számolni!

Ha Andi megtanulja az önelfogadás és önszeretet technikáit, akkor azokat rendszeresen gyakorolva, újra megtaníthatja a lelkét arra, hogyan is kell Önmagát szeretnie, elfogadnia.

Ha szereti és elfogadja magát, akkor elfogadja a saját ügyetlenségeit, hibáit és hiányosságait is, és nem fogja azt hinni magáról, hogy Ő ezek miatt nem szerethető. 

Sőt, ezekkel együtt is szereti majd Önmagát, értékesnek és jónak tartja magát, mint ahogy a legtöbb ember az is! / Na, ezen a mondaton páran kiakadnak majd remélem!  : )  /

Ha szereti magát, akkor ezt mutatja magáról, ezzel olyan embereket fog bevonzani, akik szintén szeretik Őt.

Akik eddig nem szerették Őt (kellően), azoknak az új Andival találkozva megváltozik a véleményük és felismerik, hogy mennyire értékes és szerethető is Andi!

Aki erre még így is képtelen, - mert saját traumájából fakadóan nem tud szeretni - az eltávolodik Anditól, mert nem tud már igaz tükre lenni, az Önmagát szerető és elfogadó Andinak.

Andi tehát Önmagában meglelve és feloldva az okokat, jutott el egy olyan végleges megoldáshoz, amihez addig kívül erőltetve képtelen volt.

Gratulálok Andinak és szeretnék Neked is gratulálni, a számos, hasonlóan tudatos problémamegoldásodhoz!