Egészen szép vagy!

-Bevezető-

Mit is írhatnék a könyvről és amiért szeretném megosztani veled e sorokat?

„Mozaikkép”. 

A mozaikkép színes kövekből, üvegdarabokból összeállított alkotás. A meglévő kövek összeválogatása, egybeillesztése és általa valami új megjelenítése az alkotói munka. A színes kövek külön-külön értékek, de egyberakva értékességük által olyan alkotás jön létre, mely már sok szemlélőnek ad esztétikai élményt és gondolkozásra készteti.

Ez a könyv és az  oldal is  valami hasonlót tesz, amikor az EMBER valóságának – talán kiismerhetetlenebb – „felét”, a Nőt kívánja titokgazdagságának teljes egészében bemutatni.

Csodálatos gondolkozóktól, életismerőktől kaptam és vettem mondanivalóm lényegét, mint elsősorban Gertrud von Le Fort, Teihlard de Charden, Hamvas Béla. Az ő sejtéseik, meglátásaik adták az indíttatást ezen oldalak  megírására, valamint mint „mozaik-darabokat”: gondolataikat, bölcsességeiket, szóban kifejezett sejtéseiket építettem be az Örök Nő bemutatásába.

Gertrud von La Fort még 1934-ben írta, hogy a nőről csupán részképet ismernek el, az Anyát. Nem veszik észre – mindenesetre elhanyagolják – a Szüzet és a Jegyest. Ma, meggyőződésem, még az Anyakép is árnyékba kerül és került.

A Nő elsősorban és majdnem kizárólagosan úgy jelenik meg a tömegtájékoztatás minden eszközében, mint szexuális lény. Ez oly egyoldalúság, mintha ugyanilyen erővel és körben azt sugallnák, hogy az eszményi nő nagymama négy gyermekkel és kilenc unokával. Ez utóbbin mosolyognának, észrevennék, mily tévedés –, ám az előbbi súlyos tévedését kevesen ismerik fel. Sőt, a személyiségében fejlődő kis- és nagylányok a reklámozott nőben látnak példát, az érettkorúak ahhoz hasonlítják magukat. 

A fiatalok személyiség-alakulásában zavart okoz, a felnőtt nőkben – többségében – önmagukkal szembeni elégedetlenséget, frusztrációt teremt.

E kérdéseknek egyik megoldási „kísérlete” lenne célom: az örök nőiesség teljes képét vonzóan láttatni és azt olvasóimban felébreszteni.

Kétségtelen, hogy ősképek – archetípusok – szunnyadnak az emberben. Ezek közé tartozik az Anya, a Szűz, a Jegyes. A Jegyesség társat jelent, férfival kapcsolatosan testi és lelki társat a szerelemben. Nem a szexualitás ellen írok, hanem annak ellensúlyozására, hogy a „részt” ne értékeljék az „egész” helyett.

Célom, hogy írásaimban megfogalmazott Örök Nőt felismertesse ifjú lány olvasóimban, az érettebb nő olvasóimban pedig megerősítse azt a tényt, hogy a velük született nőiességgel azonosuljanak. Az őskép az élet ősmintája. Ha megéli, törekszik megélni, élete akkor lesz emberi. Ha nem, az büntetlenül nem történhet. Jönnek az ideg- és lelkizavarok. Az üresség kínozza azt, aki csupán rész-önmagát kívánja megélni.

Úgy gondolom, amikor a Nőről írtam, a Családért is dolgoztam. Ki kételkedik abban, hogy a Család, az Otthon a nő szívére van bízva. Családteremtő, fészekféltő, otthonalkotó csak az a Leány, az a Nő lesz, aki engedi, akarja, hogy kivirágozzék benne a teljes nőiesség.

A könyv és ezek az oldalak  talán a mélyebben elgondolkodó nőket arra is rásegíti, hogy felismerjék, milyen jelentősek ők a társadalom jelenéért és a nemzedék jövőjéért. Öntudattal kell vállalniuk a férfi szellemiségtől alakuló – egyre romló, veszélyeztetett – társadalom jobbítását, megmentését, „megváltását” sajátosan női tetteikkel, hivatásukkal, mely ha igazi, akkor az „fátyol” alatt, rejtetten, de győzni tudó erővel hat.

Úgy érzem,  valamivel  „nehezebb” olvasmány, mint a többi, de az élet oly misztériumait érinti, melyről egyszerűbben nem voltam képes írni. Hiszen említett és idézett ‘mestereim’ írásai sem könnyű olvasmányok. Az ő megszólaltatásukat lehet egyik érdemének tekinteni. Ha ezen műben nem találkoznak ilyen mélységű gondolatokkal, és némiképpen népszerűsítve, akkor eredetiben, mikor olvasnak Hamvas Bélától, Chardentől, Gertrud von Le Forttól? (Mácz István)

Forrás: 
Mácz István-Egészen szép vagy-könyve!