Éva és Sophia - Odaadás, Szüziesség

Éva és Sophia

Kép: Abdai Anika Art

Az emberiség kínai, hindu őshagyományában a Nő a Nagy Forrás, a Nagy Kezdet, a Nagy Tisztaság, az első anyag, a teremtmények ősalakja.

A hozzánk közelebb álló őstörténetet a Biblia mondja el. Isten embert teremtett, megalkotta Ádámot. Ádám a Teremtő képmása, ura a világnak. Ám egyedül érezte magát. Akkor Isten Ádám oldalbordájából megalkotta Évát.

„Oldalborda”? Hogy értsük ezt? Ez a képi kifejezés azt hangsúlyozza, hogy Isten a nőt a férfi létének, lényegének velejéből teremtette meg. A Nő nem rész a férfiból, nem fele a férfinak, nem tükörmása, hanem annak lényegéből ember. Hús az ő húsából, csont az ő csontjából vagyisa férfi és a nő lényegükben azonosak. Egyenlő mértékben emberek és Isten képmásai. Ők ketten együtt az ember.

„Ha Isten a nőt a férfi urává akarta volna tenni: Ádám fejéből vette volna; ha a férfi rabszolgájává rendelte volna: a lábából; ámde oldalából vette, mert élettársává, egyenlő párjává rendelte.” (Szent Ágoston)

Leányom, ha ezt így átgondolod, ha szíved ráérez a női lét titkára, akkor örömmel ismered fel, hogy a Nő nem mozgalmak, divatok, emancipációs törekvések miatt egyenjogú, egyenrangú a férfival, hanem léte miatt: nőiességében kibontakozó embervolta miatt.

Az ősi hagyomány másról is beszél. Amikor az ember elanyagiasodott – elkövette a bűnt – Ádám első, a bűntől érintetlen ősi és tiszta lénye a szellemvilágban maradt. Ez a szűzies lény a tisztaság, a szemérem ősmintája Sophia; a Bölcsesség, a Szeretet mása. Ádámnak a földön csupán Éva maradt.

Sophia a Tündöklő Lány, aki bölcs és szeret. Benne valósul meg minden, ami szép. Ő a Nő első és ősi képe. Az ő arca születik meg minden emberben, legyen az férfi vagy nő. Utána vágyik, őt szereti, őt kívánja az ember, amikor a szépet, a szépséget keresi. Sophia úgy hat, hogy a mindennapi életben a szépet és a nőt azonosnak látjuk. A szépség szüntelen megújuló képe a Nő.

Leányom, amikor keresed önmagad, vajon a benned szunnyadó „Sophia ”szépségét akarod felébreszteni? Érzed, mily ősi vágy van benned szépnek lenni, amely szépség egyben bölcs, tiszta és szeretet és igaz?! És ezt keresik benned. Nőnek születtél. Évának „égi” mása, Sophia hasson át.

A Nő mint Éva születik. Életfeladata számára is: széppé lenni. Mennyire vigyáznia kell, hogy a szépséget össze ne tévessze a bűbájjal! A bűbáj által inkább látszani akar, mint lenni. Öltözik, festi magát, megváltoztatja külsejét. Szükséges látszani, de lenni még inkább. Ha bűbáj kísértése hatalmába veszi a Nőt, akkor az csábít. Oly könnyen marad így üres az élete szerelemben, házasságban, családban vagy éppen anélkül. A bűbájtól megtévesztett és azt élő Nő, aki csak látszani akar, retteg rúttá válni és megöregedni.

Leányom, Sophia szépsége tűz és fény, amely ha áthat, azt idő ki nem kezdi. Vigyáznod kell, hogy ne csak a testtel azonosítsad magad. Pillanatig sem feledkezhetsz meg lelked függetlenségéről. Nőiességednek testi-lelki bonthatatlan egységében szépülhetsz emberré. Aki rád néz, ne maszkot lásson, hanem arcot, aki Te vagy.

Éva és Sophia. Valóság és Eszmény. Az eszmény valósabb a valóságnál.

„Az ember azzá válik, amit szeret.”

„A test a lélek után zuhan.”

Leányom, minden „Éva”, amikor önmaga mélységébe s benső világának tündöklő magasságába néz:

lássa, szeresse a Tündöklő Lányt, aki bölcs, aki tiszta, és aki szeret

Odaadás

Szeretett Leányom, ha rákényszerítenél, hogy egyetlen szóban mondjam ki a Nő lényének, létének, életének titkát, akkor csak ezt a szót mondanám: odaadás.

Sehol sem annyira és soha nem annyira önmaga a Nő, mint amikor odaajándékozza magát. Az odaadásban nő óriássá, érik emberré és lesz valakivé.

Az odaadásban fogan életet. Az odaadás által szül (élettani értelemben) síró kisbabát és (szellemi-lelki értelemben) új személyt, művészi alkotást, alkotót. Az odaadás kapcsolja vérségi és szellemi családba, a társadalomba, a történelembe és az üdvösség történetébe.

Az odaadás a világegyetem sajátja.

A Föld odaadja magát, amikor megnyílik a magvak előtt, azokat befogadja, hogy növények, fák termő anyja legyen. Ki nem veszi észre az anyaállatokban az odaadás szépségét, amint kicsinyeikkel törődnek? Az odaadás fénylik jegyesen, feleségen, anyán, sőt az érzékiségben önmagát elpazarló fölött is.

Az önmagában boldog Isten a teremtésben adja magát, és úgy szereti a világot, hogy egyszülött Fiát adja, Szent Lelkét küldi az emberiségnek, szeretettel hajol mindenki felé – feléd is.

Odaadás a nőiességnek titka, szépsége, ereje. A női odaadásban valamiképpen az Isten és a világmindenség odaadó hatalma jelenik meg.

Leányom, nőiességedben jelen van az odaadás, sőt éppen az maga. Ha megéled, ha el mersz veszni az odaadásban, életed találod meg. Mai Nő leszel.

Napjainkban a személy értékét – legyen az férfi vagy nő – elsősorban azon mérik le, szolidáris-e a közösséggel? Tudja-e adni önmagát másoknak?

Az odaadás nem tétlenség. Együttműködés, együtt-teremtés, együtt-szenvedés.

Madam Curie, az elismert tudós, áldozatos nő, a rádium kutatásának adta életét.

Kalkuttai Teréz Anya és nővérei nem tesznek mást, mint a teljesen elhagyatottaknak adják magukat.

– És az anyák a mindennapokban vajon nem éppen az odaadás által édesanyák?

Az odaadás Istenben megálmodott és megvalósult ősképe Mária. A názáreti leány. Az új Éva. Lukács evangélista leírása szerint Názáretben az angyal így köszönti Máriát:

„Üdvözlégy Mária. Méhedben fogansz és fiat szülsz. Jézusnak fogod hívni.” Mária zavarba jött, bár jegyes volt, férfit „nem ismert”; hogyan lesz ő anya? Az angyal közli vele, hogy a Szentlélek ereje által, hiszen Istennél semmi sem lehetetlen. És akkor Mária teljes készséggel adja át önmagát az Istennek, sorsának: „Legyen nekem szavaid szerint.”

E szavakban benne a Nő önátadása. Odaadása által lett Isten „szolgálója”; anya lett, az emberiség történelmének sorsszerű formálója. Gondolj csak bele, a történelem „kettéosztottsága” Mária szülésének időpontjában kezdődik:

Krisztus születése előtt és Krisztus születése után. Pedig a Názáreti Lány „csak” elfogadta sorsát és élni kezdte.

II. János Pál pápa állítja, hogy az Angyal és Mária jelenetében érezni lehet, hogy „maga az Isten siet a nyugtalan emberi szívhez”, hogy az ember kapcsolatba, közösségbe léphessen vele.

Máriában az Isten az emberrel anya-fiú kapcsolatba lépett. E kapcsolat csak az „asszony” sajátja lehet. Isten e közeledésére Mária női mivoltának teljes odaadásával válaszolt.

Gertrud von Le Fort méltán teszi fel a kérdést, hogy vajon lehet-e, szabad-e másként válaszolni Isten közeledésére? Nyilván nem. Ezért Mária, az asszony az egész emberi nem ősmintája, az emberi természet példaképe.

Kedves Leányom, ha ez így igaz és valóság, akkor női méltóságod a természetedben van. Talán ezért „könnyebb” vallásosnak lenned. Talán ezért kell példaként átélned kapcsolatodat Istennel. Mennél jobban megéled az Istennek való odaadottságot, annál nőiesebb nő vagy. A Végtelen Személlyel való kapcsolatod nem csökkenti az emberekhez fűződő viszonyodat, sőt eget ad neki, örökkévalóságba emeli; az időben pedig erősíti, védi, oltalmazza, tökéletesíti. Szívleld meg, kérlek, Gertrud von Le Fort szavait:

„Az odaadás a nő titka.

Ahol a nő legmélyebben önmaga,

ott nem önmaga, hanem átadta magát,

ahol pedig átadja magát,

ott Jegyes és Anya.”

Szüzesség

Boldog az az ember, akinek nem kell Ady Endre szavaival sírnia, hogy

„Szépség, tisztaság és igazság,

Lekacagott szavak,

Óh, bár haltam volna meg akkor,

Ha lekacagtalak.

Szüzesség, jóság, bölcs derékség,

Óh, jaj, be kelletek.”

Harmincnégy esztendősen – írja – sírva nézi, miként integet neki egyetlen igaz szerelme, a Patyolat.

Szüzesség.

Kristályfény. – Égtiszta kék. – Le nem tépett liliom. – Bimbóban zárt szirmok. – Gyermekszemek. – Erős és tiszta tekintet. – Leányarcon mosoly. – Érintetlen hegycsúcs. – Forrás...

Mi is a szüzesség? A szó első jelentése szexuális, nemi érintetlenséget jelent. Most tágabban értelmezzük. A szüzesség az az életállapot, amelyet a nő önként vállal vagy elfogad, és amelyben szexuális megtartóztatásban él. Ez a megtartóztatás önmagában nem érték. Értékét attól a szeretettől kapja, ha valaki ezt az önmegtartóztatást Isten iránti szeretetből és/vagy az embereket szolgáló szeretet megéléséért vállalja, vagy elfogadja az élettől bármily okból ezen „rákényszerített” sorsot.

A szüzesség lelkület, erény, amely a nemi hajlamokat eszmei törekvéseknek rendeli alá és ezért lemond azok megéléséről. A szüzesség lelkierő és szeretet, s ezen két érték sajátos szépséget ad a szűznek.

A szüzességnek a testi érintetlenségnél mélyebb és rejtett értéke, hogy az önként vállalt és/vagy elfogadott önfegyelemben szabadság fénylik a szűz életében. E szabadság a tisztaság fénye. Ugyanakkor fokozza alkalmasságát a szellemi termékenységre.

Szűznek születik minden ember. A szüzesség az élet természetes állapota. És az maradhat egy életen át annak, aki szeretetből éli meg.

Szüzek

Antigone

A szüzességben a nő másként valósítja meg személyiségét, mint a házasságban. Az önként megélt szüzességben a nő mint személy megerősíti önmagát. Ő olyan valaki, akit az Isten önmagáért akar s szeret. Ő egyedül valósítja meg női mivoltának értékét.

„Egyedül” – itt azt jelenti, hogy férj és vér szerinti gyermek nélkül. De nem jelenti, hogy nem szeret és nem szeretik. A szabadon választott szűzi élet nem csupán NEM a szexualitás felé, hanem IGEN a tökéletes önátadásra: szeretetben szolgálni az embert és/vagy Istent.

Említettük már, hogy a szűzi életállapot fokozottan alkalmassá tesz a szellemi termékenységre. Igazán szűznek lenni nem kevesebb, mint anyának lenni. Az anyaság misztériumát elfogadjuk, ám a szüzesség titokzatos gazdagságát kevesen ismerik fel. Pedig a történelem, az emberi hagyományok mondái, a vallás fölmutatja tiszteletreméltó értékét.

Ki ne tisztelné a görög Antigonét és lelkületét, amelyet e vallomása, mondata őriz: szeretni születtem, nem gyűlölni. – Mily büszkék a franciák nemzeti hősükre, Szent Johannára! A Szűz Szent Johannára, ki győzelemre vitte népét, s a „kardról”, amellyel győzedelmeskedett, ő állítja: „nem gyűlölet a neve – úgy hívják: szeretet!” – Magyar történelmünkben a szüzességben élő Szent Margit játszott szerepet.

Magányosak ők és hatalmas szeretet hatja át szívüket.

Titkuk?

Az anya értéke, hogy szívén átfolyik a nemzedékek élete. Az anyában élet fogan, életet szül, életet ad tovább a földi végtelenség történésében.

A szűzben a személy magasztosul fel.

Az egyszeri és megismételhetetlen személyiség az ő értéke. A szűz titka, hogy hisz önmaga személyiségében. Bátran mer magányos lenni. Önmaga – mint minden ember – olyan érték, akinek érdemes volt megszületnie és érdemes élnie. A szűz a személyiség tiszteletét nem csupán megköveteli, de meg is valósítja.

Természetesen ez az életállapot sem mentes áldozatoktól. Ám lehet egyáltalán áldozat nélkül élni?

Akiknek gondolkozásában az ember áll, mint középpont, és ez az ember is csak annyiban értékes, amennyiben közösségben él, az a szüzességet nem becsüli, a szűzi életforma idegen tőle. Nem ismeri fel az egyetlen ember egyedülálló személyi értékét. Aki Istenben hisz, annak a végtelenre nyitott szíve érzi a Tökéletes Személy iránta sugárzó szeretetét és ebből is meríti önbecsülését és mer szűz lenni.

Szeretett Lányaim, de sokan vannak, akik bármi oknál fogva nem mennek férjhez, nem szülnek gyermeket, s ezért önmagukat kevésre értékelik! Alig látják életük értelmét. Pedig van. Saját személyiségük megélése a szűzi életben is biztosítja nőiességük kibontakozását, amelynek lényege az odaadás a lelki anyaságban vagy szellemi jegyességben, amelyről később írok.

A szűz Nő a személy értékét hirdeti és ezáltal védi mind a feleséget, mind az anyát.

Igen, a szüzesség mint érték felismerteti a „csak” otthon rejtekében élő édesanyákkal személyiségük méltóságát. Tisztelet illeti meg őket.

Szeretett Leányaim,

ha a magányos életállapotra dobban a szíved vagy kényszerít sorsod, miért ne vállalnád, miért ne tudnád szeretni? A Názáreti Máriának mondta az Angyal: Ne félj!

Ne félj tehát bátornak lenni és szemben állni az Idővel felmagasztosítva személyiségedet, egyetlenséged kincsét.

Ne félj a lélek közösségében Jegyes lenni. Jegyese lenni egy férfinak, mint szellemi társa, menyasszonya, ihletője.

Ha személyes hívást érzel rá, ne félj szívedet, lelkedet Jézus Krisztussal eljegyezni. Ne félj – lehetséges – vér szerinti gyermekeidről lemondani, hiszen megismerheted, megvalósíthatod a Szellemi Anyaság boldog örömét, amelyben szíved a szeretet által termékeny.