ANYA ÉS GYERMEKE

Hosszasan elgondolkodtunk az anyaság mindennapi rendkívüliségén, a nőiesség "csodáján", talán legnagyobb titkán, mégis úgy érzem, tovább kell beszélgetnünk a címben megadott megközelítéssel. Anya és gyermeke. Az áldott állapotban lévő Dona Musica így imádkozik Claudel Selyemcipő című drámájában:

"Istenem, aki ma vagy,
Istenem, aki holnap leszel, nézd, neked adom gyermekem, ó Istenem, érzem megmozdulását, tudom, hogy él.
Mit bánom én a jelent, amikor már a gyermek testemben formát talált?
Benne sokasodom meg, mint a búzaszem, amely a népek tápláléka lesz, benne egyesülök és tárom ki mindenféle két karom azoknak a népeknek is, amelyek még születésre várnak!...
Mit bánom én a ma felbomlott rendjét és fájdalmát, mikor az csak valami másnak kezdete, mikor a holnap él és az élet folyik tovább...
Istenem, add, hogy ez a gyermek, aki bennem él és itt fog megszületni Európának e megsebzett szívében, lélek legyen, ki zenét teremt, s hogy a lelkek, akik ráfigyelnek, az örömében egyesüljenek."

Megérinti-e szíveteket az anyaság ily szépsége? Jelentősége? Az igaz, hogy az Eiffel-tornyot férfi építette, a Sixtusi kápolnát férfi festette, a rlativitás elmélete és a kvantummechanika férfi fejében villant fel, ez igaz; és igaz lenne szinte számtalan felsorolás, amellyel a férfi dicsekedhet, de mindezeket lehet-e mérni magához az EMBERhez, aki anya méhében fogan, anya karjain növekszik?

"Sok van mi csodálatos a földön, de az embernél semmi sem csodálatosabb!"

 - mondja Sophokles. Az ember nőtől születik. Az anya az ember alkotója. A nő szent büszkeségének ez az alapja.

Gertrud von Le Fort írja:

"A férfi saját művében adja ki erejét. A nő nem adja ki: továbbadja. A férfi elhasználja és kimeríti magát a műben, önmagát adja képességein át. A nő magát a képességet adja  át a jövő nemzedékének."

Tapasztalati tény, hogy a zsenik nagy képességeinek eredete inkább nyúlik vissza az anyai ághoz, mint az apaiéhoz.

"A kéz, amely ringatja a bölcsőt, mozgatja a világot"

-mondják a spanyolok.
Az anya és gyermek kapcsolata minden boldogsága mellett fájdalmas is. A szülésben semmihez nem hasonlítható fájdalmat semmihez nem hasonlítható öröm váltja fel: ember született a világra.
Tudnotok kell, hogy amint a kilenc hónapban - amíg egy az anya gyermekével -, nem alakíthatja önhatalmúlag picinye testét, lelkét, hasonlóképpen nem határozhatja meg szülés után sem sorsát...
A gyermek előbb-utóbb túlhalad édesanyján. Túl kell haladnia.

"Az anya a gyermekben él, de a gyermek nem az anyában él, hanem minden anyasors végső távlatban a szülés fájdalmának vég nélküli ismétlődése."

A kereszténységben elénk táruló anya-gyermek "ősminta" oly szépen tükrözi ezt. Jézus megszületik és Máriának 12 év múlva már bánkódva kell, "keresnie".

Majd hallja Fiától: "mi közöd hozzá?"

Az anya és gyermek egysége előbb-utóbb két magányos lénnyé válik szét, amelyben az anya magánya fájdalmas magányosság.
Mindez ne kedvetlenítsen el. Semmi sem születik fájdalom nélkül. És vajon nem éppen az az anya legnagyobb boldogsága, ha gyermeke megtalálja és éli saját életét, járja saját útját és érett emberré válik?
A nőiesség "fátyollal letakart" titka abban is megvalósul, hogy az anya tulajdonképpen gyermekében teljesedik ki.
Sőt az anya bölcsődalai, első szavai ébresztik fel a gyermekben a szellemet, az öntudatot.
Amikor pedig kicsiny gyermekének kezét imára kulcsolja, az ima lelkiségével hatja át picinye szívét, akkor a gyermek lelkében megszülető Isten, Krisztus anyja lesz...

Az anya gyermekei mellett és értük a hétköznapok hőse, a hétköznapok legyőzője. Amíg a férfi a szellemi világban az anyag legyőzésén, uralmán fáradozik, addig az anyai nő teremti meg annak feltételeit körülötte. S mindezt észrevétlenségben.

Az anyai nő tud várni, hallgatni. Gyermekei felé türelmes, gyengeségeiket elnéző, hibáikat, olykor "bűneiket" eltakarja az "igazságos" apa elől. Irgalmat hoz a család életébe. Türelme, megbocsátása, szelídsége béleli meleg szeretettel a lakást otthonná. Az anyaság az élet oly mélységeiben, magasságaiban részesíti a Nőt, ami semmihez nem hasonlítható. Jól tudom. Mégis a biológiai és/vagy a lelki anyaságban teljesedik ki a Nő. És ha kiteljesedik, kívánom őszintén Neked, akkor valami állandó csoda csöndes zenéje muzsikálja át lényedet, életedet. Ezt a csodálatos érzést Rabindranath Tagore szavai érzékeltetik:

"Honnan jöttem, és hol bukkantál rám?" - kérdezi a gyermek az anyját.A szívemben rejtőztél, drágám, mint a vágy...Te éltél reményeimben és szerelmemben, az életemben és az anyám életében.Az otthonaink felett uralkodó Halhatatlan Szellem öle időtlen idők óta téged ringatott...Amint merően a szemedbe nézek, belekáprázom a csodába: te, aki mindenkihez tartoztál, most csak az enyém vagy.Azért szorítalak úgy a szívemre, mert félek, hogy elveszítlek.Világok kincse: milyen varázslat vetett az én karcsú karjaimba?"

Éljétek a csodát; legnagyszerűbb életeteket élitek meg.