MÉLYEN BELEMERÜLNI A MOSTBA

-Eckhart Tolle-A most hatalma-

10. Rész

MÉLYEN BELEMERÜLNI A MOSTBA

NE AZ ELMÉDBEN KERESD ÖNMAGAD!

Úgy érzem, még nagyon sokat kell megtudnom az elmém működéséről ahhoz, hogy valamennyire is közel kerüljek a teljes tudatossághoz vagy a spirituális megvilágosodáshoz.

Nem így van! Az elme problémái nem oldhatók meg az elme szintjén. Amint megértetted az alapvető működési hibát, valójában már nincs sok megtudni- vagy megérteni valód. Az elme komplexitásainak tanulmányozása jó pszichológussá tehet, ám nem segít túllépni az elmén, ahogy az őrültség tanulmányozása sem elegendő az épelméjűség megteremtéséhez.

Már megértetted a tudattalan állapot alapvető működését: azonosulása az elmével, ami a Létben gyökerező valódi én pótlékaként létrehozza a hamis ént, az egot.

Ahogy Jézus mondja, olyan leszel, “mint…a tövéről lemetszett szőlővessző.”

Az ego szükségletei végtelenek. Sérülékenynek és fenyegetettnek érzi magát, és emiatt a félelem és a vágyak világában él. Amint megérted az alapvető működészavar lényegét, nincs már szükséged arra, hogy számtalan megnyilvánulási normáját föltárd, nem kell azt már komplex, személyes problémává dagasztanod. Az ego persze imádja azt…Mindig keres valamit, amihez hozzátapadhat, hogy fönntartsa és megerősítse illuzórikus én érzetét és így készségesen kapcsolódik a problémáidhoz. Ez magyarázza, hogy oly sok ember éntudatának nagy része szorosan összekapcsolódik a problémáival.

Ha ez az összekapcsolódás megtörtént, akkor viszont már semmit sem akarhat kevésbé, mint megszabadulni tőlük, hisz az az én elvesztését jelentené! Meglehet, hogy az ego öntudatlanul, már hatalmas mennyiségű fájdalomba és szenvedésbe “invesztált”, és természetesen nem engedi befektetését veszni hagyni.

Amint fölismered, hogy a tudattalanság gyökere az elmével való azonosulás-ami természetesen az érzelmeket is magába foglalja-, máris kiléptél belőle. Jelenlévő leszel. Amikor jelen vagy, akkor már megengedheted az elmének, hogy olyan legyen, amilyen valójában, anélkül, hogy belebonyolódnál. Az elme önmagában nem hibás működésű! Csodálatos eszköz! A díszfunkció akkor kezdődik el, amikor önmagadat keresed benne, és összetéveszted azzal, aki valójában vagy. Ekkor egós elmévé válik, és átveszi az irányítást az egész életed fölött.

VESS VÉGET AZ IDŐ KÁPRÁZATÁNAK!

Az elmével való azonosulást csaknem lehetetlennek tűnik megszüntetni. Mindannyian mélyen elmerültünk benne. Hogyan tanítasz meg egy halat repülni?

A kulcs a következő: vess véget az idő káprázatának! Az idő és az elme elválaszthatatlanok egymástól. Vond el az időt az elmétől, és az leáll – hacsak nem döntesz úgy, hogy használod.

Ha azonosulsz az elmével, az idő csapdájába esel: arra kényszerülsz, hogy szinte kizárólag emlékekben és jövő várásban élj! Ez azzal jár, hogy vég nélkül a múltba és a jövőbe merülsz, s nem vagy hajlandó értékelni és tudomásul venni a jelen pillanatot, és hagyni azt lenni. A kényszer abból ered, hogy a múlt identitást ad neked, a jövő pedig a megváltás, a beteljesedés valamilyen formájának ígéretét tartogatja számodra. Mindkettő illúzió!

De hogyan működhetnénk a világban az idő érzékelése nélkül, ha nem lennének elérendő, megküzdendő céljaink? Azt sem tudnám, hogy ki vagyok, hiszen a múltam tesz azzá, ami ma vagyok! Szerintem az idő nagyon értékes dolog, és meg kellene tanulnunk bölcsen használni; s nem elvesztegetni!

Az idő egyáltalán nem értékes, mert csupán illúzió. Amit értékesnek érzékelsz, az nem az idő, hanem egy időn kívüli pont: a most. Az valóban értékes. Minél inkább az időre összpontosítasz-a múltra és a jövőre-, annál inkább elveszíted a mostot, a létező legértékesebb dolgot. 

Miért a legértékesebb? Egyrészt, mert ez az egyetlen létező dolog. Csak ez van. Az örök jelen az a tér, amelyben az életed kibontakozik, az egyetlen tényező, amely állandó marad.

Az élet most van. Soha nem volt olyan időpont, amikor az életed nem most volt, és nem is lesz ilyen. Másrészt, a most az egyetlen pont, ahol kiléphetsz az elme korlátozott keretei közül. Ez számodra az egyetlen bejárat a Lét időtlen és forma nélküli birodalmába.