Az élet értelme

-gondolkozzunk rajta-

1. Gyűjtsünk felismeréseket!

A pénzünket, a hatalmunkat, az elismeréseinket, a családunkat és a barátainkat - mindent itt kell hagynunk. Az egyetlen, amit magunkkal viszünk, azok a felismeréseink. Mezítelenül jövünk, és távozni is mezítelenül fogunk. A leghosszabb életből sem marad másunk, mint a felismeréseink.

2. Töltsd be a pillanatot!

Csak akkor használjuk ki optimálisan az élet adta lehetőségeket, ha valóban minden pillanatot betöltünk. ez azt jelenti, hogy tudatosan élünk, és figyelünk arra, ami van. Felismerjük azt a feladatot, amit az élet állít elénk, azt a lehetőséget, amelyet éppen most kínál fel, de azt az ajándékot is, amelyet épp most tesz le elénk: egy kisgyerek nevetését, egy barát bizalmát vagy egy felismerést.

De a nehézségekben, a gondokban is meg kell látnunk a lehetőséget, hiszen a sors csak segíteni és szolgálni szeretne bennünket a nehézségekkel is. A pillanat hamar elröppen, és sohasem tér vissza, ezért is kell tudatosan élni vele.

3. Felismerni a feladatomat

Bizonyos szándék miatt jöttem erre a világra. Ennek végrehajtásához minden feltétel megvan bennem. Vagyis megpróbálom felfogni, mit is akar tőlem az élet, és nem azon töröm a fejem, hogy vajon én mit akarok az élettől. Felismerem a feladatomat, az utamat és a célomat, elfogadom és be is teljesítem ezeket.

4. Önmegvalósítás

Felismerem valódi énemet, és engedem, hogy tökéletessége révén általam fejtse ki hatását. Felismerem, hogy az önmegvalósítás nem azt jelenti, hogy mindig azt teszem, amihez éppen kedvem van, hiszen akkor a hangulataim rabszolgája lennék, hanem azt, hogy igazi énem kezébe adom az irányítást minden tevékenységem és egész létem minden területén, és így az önuralmat is gyakorlom. Azért fejlődök, hogy igazi énem kibontakozhasson, életem pedig a létemet tükrözze.

5. A halál mint az élet koronája

Újra meg újra megvizsgálom, hogy felkészültem-e az élet utolsó nagy vizsgájára, megteszem, amit még meg kell tennem, elengedem, amihez még kötődöm, a családot, a tulajdont. Az elengedés most azt jelenti, hogy felnyitom a kötelékeket, és örülök nekik, ameddig még megtehetem - de már szabad vagyok. Nyugodtan megyek az utamon, és minden pillanatban készen állok arra, hogy elmenjek.