Ne dühöngjünk többé!

Itt a három kulcs a bosszankodás elhagyásának útjára.

1. kulcs
Helytelenül gondoljuk, ha úgy véljük, hogy emiatt vagy amiatt bosszankodnunk "KELL".
Valójában ez a szabad elhatározásunk kérdése. És elkerülhetjük a bosszankodás kényszerét, ha MEGBOCSÁTJUK a többieknek a viselkedését, méghozzá az előtt, MIELŐTT elkezdenénk mérgelődni rajta.
Természetesen meg is torolhatjuk a viselkedését - bármit megtehetünk, amivel ártunk magunknak - de minek is tennénk? Ismerjük fel inkább, hogy a világon senkinek sincs hatalma ahhoz, hogy felbosszantson bennünket, csakis önmagunknak, és ha gyakoroljuk a megbocsátást, akkor fölöslegessé válik a mérgelődés.

2. kulcs
Azért szoktunk bosszankodni, mert a valóság nem egyezik meg azzal, amit elképzeltünk róla. Természetesen megpróbálhatjuk, hogy a valóságot igazítjuk az elképzeléseinkhez, de ez gyakran nem fog sikerülni. Viszont az elvárásainkat mindig fel tudjuk oldani. Ha nincsenek elvárásaink, nem horzsolódhatunk fel rajtuk a valóságunkkal, nem ütközhetünk beléjük, és megszabadulunk a sok bosszankodástól. Így aztán már csalódottak se leszünk, sértődöttek sem, és legfőképp nem leszünk többé agresszívek.

3. kulcs
Ne kérdezzük többé, KI bosszantott fel bennünket, legföljebb csak, hogy MI bosszantott fel, ha egyszer úgy istenigazából begurultunk. A másik személlyel fennálló kapcsolatunk így zavartalan marad, hiszen a haragot nem személyhez kötve éljük meg. Beszélgető viszonyban maradunk egymással, és készen állunk arra, hogy  meghallgassuk a másikat, és feloldjuk a bosszankodást.
Ha valóban felbosszant valami, gondoljunk arra, hogy ez csak múló állapot, és ahelyett, hogy dühöngeni kezdenénk, fordítsuk arra az időnket és az energiánkat, hogy inkább helyrehozzuk a dolgokat.