A CSEND ÉS A BELSŐ CSEND

-Eckhart Tolle: Megszólal a csend-

I. rész

Az igazi spirituális tanítónak a szó hagyományos értelmében nincs tanítani valója.

Nincs semmije, amit neked átadhatna, amit átnyújtva te többé válhatnál: új információja, hite vagy viselkedési szabálya.

Az ilyen tanító egyetlen szerepe: segíteni megszabadulni attól, ami elválaszt téged valódi önmagad igazságától és a lényed legmélyén már régóta meglévő tudástól.

A spirituális tanító azért jelenik meg, hogy felfedje és megmutassa neked a belső mélység ezen dimenzióját, ami más néven: lelki béke.

Ha azért fordulsz egy spirituális tanítóhoz -vagy ehhez a könyvhöz -, hogy ösztönzi gondolatokra, elméletekre, hitekre és intellektuális eszmefuttatásokra találj, akkor csalódni fogsz.

Más szóval: ha mentális táplálékot (gondolkodni valót) keresel, arra itt nem lelsz, s ilyen hozzáállással épp a tanítás lényegéről maradsz le. Az ugyanis nem a szavakban, hanem benned rejlik.

Olvasás közben hasznos ezt szem előtt tartanod, erre ráhangolódnod.

A szavak csupán jelzőtáblák.

Amit jeleznek, az nem a gondolat birodalmában található, hanem egy olyan, benned lévő dimenzióban, ami mélyebb és végtelenszer hatalmasabb, mint a gondolat.

Ezen dimenzió egyik jellemzője: a sugárzóan eleven béke.

Tehát e könyv olvasása során valahányszor a lelki béke-érzés fölerősödését tapasztalod, a mű

betöltötte tanítói küldetését: emlékeztet valódi önmagadra, és jelzi a hazafelé vezeti utat.

Ez nem olyan könyv, amit érdemes egy szuszra végigolvasni, majd a polcra tenni. Élj vele! Vedd gyakran kézbe! S ami még fontosabb: gyakran tedd le! 

Vagy: hosszabb ideig tartsd a kezedben, mint ameddig olvasod! Sok olvasó természetes késztetést érez majd arra, hogy egy-egy szakasz után megálljon, szünetet tartson, elmerengjen az olvasottakon, lecsöndesedjen.

Mindenkor hasznosabb és fontosabb e könyv olvasását abbahagyni, mint folytatni. Engedd meg, hogy e könyv betöltse küldetését!

Engedd meg tehát, hogy kibillentsen rögzült, ismétlődő és kondicionált gondolkodásod kerékvágásából!

Tekinthetjük e könyv formáját a spirituális tanítások legősibb írott közlési módja, az ősi indiai szutrák

újkori megfelelőjének. A szutrák aforizmákkal vagy rövid szövegekkel, s csupán minimális fogalmi

magyarázattal mutatnak rá az igazságra. A védők, az upanősádok és Buddha tanításai azok az ősi,

szent tanok, amelyeket szutrák formájában rögzítettek. Jézus mondásai és példabeszédei is

tekinthetik szutráknak, ha kiemeljük őket narratív (elbeszéli jellegű) szövegkörnyezetükből.

A Tao Te Chingben, a bölcsesség ősi kínai könyvében olvasható, mély tanítások is tekinthetik szutráknak. A szutraforma előnye: a tömörség. A gondolkodó elmét csak a minimálisan szükséges mértékben vonja be a folyamatba. Amit nem mond el -amire csupán rámutat -az jelentősebb annál, mint amit elmond.

E könyv szövegeinek szutra jellege legmarkánsabban az első fejezetben mutatkozik meg („Csend és

belső csend"), ahol kizárólag rövid mondatok olvashatók. Az első fejezet tartalmazza az egész könyv

lényegét, és meglehet, egyes olvasóknak annyi elég is. A későbbi fejezetek azok számára íródtak,

akiknek néhány további „jelzőtáblára" is szükségük van.

Ahogyan az ősi szutrák, úgy e könyv szövegei is szentek, s olyan tudatossági állapotból származnak, amelyet belső csendnek nevezhetünk. 

Az ősi szutráktól eltérően azonban egyetlen valláshoz vagy spirituális hagyományhoz sem kötődnek, s így az egész emberiség részére azonnal hozzáférhetőek.

A helyzet sürgető. Az emberi tudatosság átalakulása immár nem „úri allűr", ami csupán néhány,

elszigetelt személy számára elérhető valami, hanem parancsoló szükség, ha az emberiség nem akarja magát elpusztítani.

A pillanatnyi helyzet: a régi tudatosság egyre abnormálisabb, s az új tudatosság megjelenése egyre gyorsabb. Paradox módon a helyzet egyszerre rosszabb és jobb. A rossz azonban szembetűnőbb, mert nagyobb „zajjal" jár.

E könyv természetszerűen szavakat tartalmaz, amelyek olvasás során az elmédben gondolatokká

válnak. Azok a gondolatok azonban már nem szokványos gondolatok. Tehát nem ismétlődőek,

zajosak, önzőek és figyelmet követelőek.

Valamennyi valódi spirituális tanítóhoz és ősi szutrához hasonlóan e könyv gondolatai sem azt

mondják, hogy „nézz rám!", hanem azt, hogy „nézz rajtam túl!"

Mivel az itt olvasható gondolatok a belső csendből származnak, erejük van. Erejük ahhoz, hogy visszajuttassanak abba a belső csendbe, amelyből előemelkedtek.

Az a csend egyúttal: a lelki béke.

S az a csend és béke: lényed lényege.

A belső csend fogja megmenteni és átalakítani a világot.

Eckhart Tolle  

Forrás: Eckhart Tolle: Megszólal a csend című műve