2013 Bálint napján jött egy kedves emlék

Egy régi érzelem...és talán szerelem?

Vajon hol lehet, merre jár?
Egy meleg barna szempár mely emlékeimben él.
Furcsa hajviseletű, lázadó lelkű fiú Ő.
Húsz év telt el azóta, de emlékeimben, szívemben még mindig él,
és eleven erővel hat érzékeimre.

Elengedtem már minden férfit ki életemben csak fontos volt.
De Ő még itt van! Szívemben, lelkemben és vágyaimban.
Titkos szerelem fűzött hozzá, nem mertem elmondani neki,
mit érzek, mennyire vágyom érintése után.

Távolságot tartva szenvedtem. Buta érzékeim játszottak velem!
Zavarba ejtő volt számomra közelsége.
Annyira vágytam, vágyakoztam,
hogy élénk pír volt arcomon egy érintésétől, egy pillantásától.

Ego és büszkeség, nehogy megsejtse érzelmeim, mert kinevet!
Elérhetetlennek éreztem, mert nem bíztam magamban, hogy egy ilyen fiú szerethet?!

Így nem tudhatta meg tőlem soha, hogy libabőrös leszek, ha hozzám ér,
forróságot érzek, ha csak rám tekint.
Nem mertem elmondani neki, mily hevesen dobog szívem,
mennyire vágyom érintésére, egy kedves szavára.

Távolság tartásom most visszaköszön, és nem hagy nyugodni!
Hagyjam így, maradjon meg kedves emlék nekem?
Lehetséges ez, oly sok év után, hogy még mindig így érzek?
Nem is találkoztam vele azóta, csak egyetlen egyszer.
Lehetséges lenne, hogy még mindig rá vágyom és ő kell nekem?
Hiszen mindkettőnknek már más az élete! De oly sokat gondolok rá!

A találkozás itt él bennem azóta is, beégett emlékeimbe.
Látom arcát, kedves barna szemét, mosolyát, ahogy szólt és átkarolt!
Felém jött az úton keresztül, köszönt én pedig csak bámultam rá,
hiszen először nem tudtam ki is ő, hiszen olyan más volt most.
Gondolkodnom kellett, hogy rájöjjek honnan ismerem!
Igen, Ő egyből megismert annyi év után az út túloldaláról!

Hihetetlen volt számomra, tudta ki vagyok.
Hiszen nem volt több közöttünk
mint pár beszélgetés, pillantás és érintés!

Annyira jól esett, hogy Ő így emlékezett rám.
Újra zavarba voltam és elpirultam.
A szívem pedig hevesen kalapált ahogy rám nézett és nevetett.
Arcán a mosolyával megjelentek azok a kis gödröcskék!
Bátorságom újra tova szállt! Boldogság járt át.
Pont ő róla nem gondoltam, hogy emlékszik rám!
Ott álltam előtte és újra ébredtek érzéseim, titkos, édes érzelmeim!

Pár mondatban elmondtuk egymásnak, hogy alakult életünk.
Ő éppen fiáért sietett az iskolába, és katona lett. (Ez meglepett!)
Ő a lázadó és rossz fiú, ki nem ismerte a szabályokat, KATONA lett.
Ezt szóvá is tettem, ő csak nevetett.
Én kérdeztem, hogy ismert meg ennyi év után?

Pár mondatban vázolta nekem:
"Csinos lány voltam, nem volt nehéz megjegyezni." - és kacsintott!
Örültem neki nagyon.
Átkarolt és puszit adott...
Valószínű el is pirultam, hevesen vert szívem és libabőrös lettem!

Még pár mondat és a varázslat véget ért.
Zavarba ejtő volt a találkozás és újra átéltem hozzá fűződő érzéseim,
és hogy titkolnom kellett előtte, hogy mit érzek.
Érzem, hogy találkoznom kell még vele,
el kell mondanom érzelmeim. Mert így nem nyugodhat meg életem.

Évek teltek el e találkozás óta, és újra változás előtt áll életem.
E találkozás fontos lenne, hogy tovább lépjek,
vagy beteljesüljön iránta érzett szerelmem!
Bárhogy is alakul mindenképpen meg kell tennem!

Már kerestem, kutattam, hátha valakinek a barátai között megtalálom,
de teljesen nyoma veszett.

Számba vettem éveim, kapcsolataim. elbúcsúztam, elengedtem őket.
De az ő meleg barna szeme nem hagyott el,
itt van velem újra. Őt nem tudom elengedni,
míg nem mondom el mit érzek.

Nagyon nehéz lesz rávenni magam, hogy elmondjam.
Vajon mit reagál? Lehet kinevet?
Nem akarok neki gondot okozni,
de nagyon szeretném, ha tudná, hogy gondolok rá!

Vajon Ő belegondolt már? Mi lett volna, ha megkérdezi tőlem:
"Jársz-e velem?"
Gondolhat rám ennyi év után? Eszébe jut- e még az a lány?
Ha most találkozna velem, vajon újra megismerne?
Mert én bizony nagyon megváltoztam!

Nem volt köztünk más, csak néhány érintés, szavak és pillantás,
de én rád gondolva tűzbe égek. Milyen fájdalmas, úgy hiányzik!
Szívem érte pedig, úgy dobog!

"Nézz a szemembe és a szívembe látsz.
 Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs.
 Fogd meg a kezem, és ne engedj el soha,
 Te vagy az életemben a legnagyobb CSODA!"

Arcod újra láttam egy régi tablóképen, Istenem, de sok év is telt el azóta!
Érezd kedves, hogy még mindig feléd szállnak gondolataim,
még mindig nem tudtalak elfeledni!
Kérlek vedd észre, hogy egy kedves lány még vár rád, és találkozni szeretne veled.

"Ha így érzel, kérlek jelentkezz nálam!" 
Gondolatban újra, és újra kívánom, teljesüljön ez az álmom!
Élet, sors vagy karma, hozz össze vele újra!

Tóth Tímcsi - P.Z.-Emlék