Bálint napján lett egy érzésből szép történet!
Egy régi szerelem!
Fogadd szeretettel!
Egy meleg barna szempár mely emlékeimben él. Furcsa hajviseletű, lázadó szellemű férfi Ő.
Húsz év telt el azóta, de emlékeimben még mindig él és újra eleven erővel hat érzékeimre.
Elengedtem már minden férfit ki életemben csak fontos volt!
De Ő még itt van!
Szívemben, lelkembe és vágyaimban. Titkos szerelem fűzött hozzá, nem mertem elmondani neki mit érzek, mennyire vágyom érintése után.
Távolságot tartva, szenvedtem. Buta érzékeim játszottak velem! Zavarba ejtő volt számomra közelsége. Annyira vágytam, vágyakoztam, hogy élénk pír volt arcomon egy érintésétől, vagy egy pillantásától.
Buta érzék és büszkeség, nehogy megsejtse érzelmeim, mert kinevet.
Milyen furcsa is a szerelem?!
Elérhetetlennek éreztem, mert nem bíztam magamban, hogy egy ilyen férfi szerethet?!
Így nem tudhatta meg tőlem soha, hogy borsódzik bőröm, ha hozzám ér és forróságot érzek, ha csak rám tekint.
Nem mertem elmondani neki, mit érzek, mennyire vágyom érintésére, egy kedves szavára.
Távolság tartásom most visszaköszön, és nem hagy nyugodni! Lehetséges ez, oly sok év után, így hogy nem is találkoztam vele azóta csak egyszer, véletlenül.
Az a nap viszont itt él bennem, élénken mintha csak tegnap történt volna, nem hagy nyugodni, bevésődött örökre szívembe!
Látom arcát és mosolyát, ahogy szólt és átkarolt. Friss és vágyat ébresztő illatát orromba érzem azóta.
Évek teltek el, de ő oly élénken él bennem, és érzek ugyanúgy. Ártatlan találkozás, pár mondat, forró érintés!
Csodás érzéki világ ébredt újra bennem.
"Újra ott álltam húsz évesen és lázba égtem, s az erős érzelem újra velem volt!"
Így bátorságom újra szertefoszlott, és ismét elszalasztottam a pillanatot, hogy bevalljam neki érzéseim.
Jól esett, hogy ő is élénken emlékezett rám, ennyi év után. Jól esett és furcsa volt!
Vajon Ő is érzett valamit irántam? Lehetséges, hogy gondolt rám és tetszettem neki?
Ennyi év után első pillantásra megismert, nekem pedig kellett kis idő míg eszembe jutott, hiszen másképpen nézett most ki! De az érzéseim nem csaltak meg, tudtam, hogy ismerem!
Ám a varázslat újra szertefoszlott és elváltak útjaink. Úgy, hogy azóta sem jut eszembe, hogy is hívták?! Csak az érzések ami ő ébresztett bennem maradtak velem.
Újra évek teltek el! Változás előtt állok, és Ő újra eszembe jutott és itt van velem.
Kerestem, kutattam ismerőseim között, de nem leltem rá sehol!
Számba vettem éveim, kapcsolataim. Elbúcsúztam, elengedtem őket, a múlt árnyait!
De az Ő meleg barna szeme nem hagyott el, itt van velem újra!
Érzem, hogy találkoznom kell vele, mert addig nem nyugodhat meg életem.
Őt nem tudom elengedni míg nem mondom el, mit érzek.
Szeretném, ha társam lenne, de neki lehet már más az élete!
De érzem ezt meg kell tennem, hogy tovább léphessek!
Vagy beteljesedjen szerelmem!
Nehéz lesz, hisz még a nevét sem tudom, úgy elzártam a kulcsot hozzá, hogy nem jut eszembe.
Lelkem és emlékeim legmélyén jártam érte, és nem emlékszem!
Ennyire nem akartam, hogy megtudja mit érzek?!
Milyen furcsa az élet és az érzelem!
Vajon megteremthetem ezt a napot, ha igazán hiszek benne, és nap mint nap vágyom utána?
Nálam van álmaimban!
Alig lehajtom fejem újra itt van velem!
Te drága lélek belegondoltál már?
Mi lett volna, ha megkérdezed: "Jársz velem?"
Nem volt köztünk más, csak néhány érintés, szavak és pillantások, de én rágondolva is tűzbe égek!
Vajon Ő mit érezhetett, tetszettem vajon neki? Szeretett? Vágyott utánam?
Mily fájdalmas, úgy hiányzik!
Lázadó, különc és szabályokat nem ismerő férfi volt, és hihetetlen módon katona lett!
Szívem érte pedig, hogy dobog!
"Nézz a szemembe és a szívembe látsz.
Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs!
Fogd meg a kezem és ne engedj el soha,
Te vagy az életemben a legnagyobb
CSODA."
Bár csak tudnám neved, hogy újra rád találjak, és szálljon feléd e gondolat, érezd, hogy gondolok rád, és hiányzol!
Szerző: Tóth Timcsi
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése