Szeretlek, nem tudom, mikortól és mi végre,

gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek.

Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyílakat szór. Úgy szeretlek ahogy a vak, mély homályban leledző dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban. Úgy szeretlek akár a növény, mely nem virágzik, és virágai fényét magába rejtve hordja. szerelmed tette, hogy testemben él sötéten a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről. Szeretlek, nem tudom, mikortól és mi végre, gőg és probléma nélkül  egyszerűen szeretlek. Így szeretlek mivel nem tudok másként szeretni, csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én, oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen, oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.

Mindenegyben Blog