De a válasz oly kevés.
Nem ad megoldást.
Hol a felmentő sereg?
A tisztító vihar?
Fújd ki szél a gondolatokat,
ébredjek már szebb napokra!
Keserű a száj íze.
Mikor újból azt éled át
mit már annyiszor életedbe.
Nem tudsz mihez kezdeni,
csak nézed, hogy múlik el,
egy ember, annak lenni,
s válik újra betegebbé!
Mit tehet ilyenkor a sajnálkozó szív?
Nézi, hogy múlik el mind az amit szeretett!
Válik pokollá a nyugalom, a beképzelt nyugalom!
Nem tud semmit tenni, tehetetlenül áll.
Nincs már választás, itt a vég!
Itt a vége az életnek,
mi már évek óta kínozza lelkét!
Tűrve mindent, mi benne volt, olyan sok rossz!
Elfogadva, reménykedve,
hogy változik azaz ember
kihez életét kötötte?!
Mára csak a könyörület maradt,
nem az emberi szeretet!
Az elmúlás szelét hozza a szél!
Vihar jön, nagy orkán,
s nem látni meddig tart, hová jut,
milyen károkat hagy maga után!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése