Ha nem vagyunk boldogok, ha nem vagyunk békések, akkor nem oszthatjuk meg békénket és boldogságunkat másokkal, még azokkal sem, akiket szeretünk, akikkel egy fedél alatt élünk. Ha békések vagyunk, ha boldogok vagyunk, akkor tudunk mosolyogni, akkor kinyílhatunk, mint egy virág, és a békénk az egész családunkra, az egész társadalmunkra jótékony hatással lesz.
Kell-e különösebb erőfeszítést tennünk azért, hogy élvezzük a kék ég szépségét? Kell-e gyakorolnunk, hogy ezt élvezni tudjuk? Nem, csak élvezzük. Életünk minden pillanata, minden perce ilyen lehet.
Bárhol is vagyunk, bármikor képesek vagyunk élvezni a napfényt, egymás jelenlétét vagy akár saját légzésünk érzékelését. Nem kell a világ végére mennünk azért, hogy örömünket leljük a kék égben. Nem kell jövőutazást tennünk azért, hogy élvezzük a lélegzetvételünket. Ebben a pillanatban is kapcsolatban lehetünk ezekkel a dolgokkal.
Szomorú lenne, ha csak a szenvedést vennénk észre.
Olyan elfoglaltak vagyunk, hogy alig jut időnk rápillantani szeretteinkre, akár saját otthonunkban is, és alig van időnk magunkra nézni. Társadalmunkat úgy rendeztük be, hogy még ha van is egy kis szabadidőnk, nem tudjuk, hogyan fordíthatnánk arra, hogy újra kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal. Számtalan módunk van ennek a drága időnek az elvesztegetésére – bekapcsoljuk a televíziót, felvesszük a telefont vagy beülünk az autóba és elmegyünk valahová. Nem szoktunk hozzá, hogy önmagunkkal legyünk, és úgy cselekszünk, mintha nem szeretnénk magunkat, és el akarnánk menekülni magunk elől.
A meditáció azt jelenti, hogy figyelünk arra, mi történik a testünkben, az érzelmi világunkban, az elménkben és a világban. Mindennap negyvenezer gyermek hal éhen. A nagyhatalmaknak már több mint ötvenezer nukleáris robbanótöltetük van, amivel többszörösen el lehet pusztítani a bolygónkat. A napfelkelte mégis gyönyörű, a fal mellett ma reggel kinyílt rózsa pedig egy csoda. Az élet egyszerre szörnyű és csodálatos. A meditáció nem más, mint hogy mindkét megnyilvánulási formával kapcsolatba kerülünk. Kérem, ne higgyétek, hogy a meditáláshoz komolynak kell lennünk. A jó meditációhoz valójában sokat kell mosolyognunk.
Nemrégiben egy gyermekcsoporttal ültem, és egy Tim nevű fiú nagyon szépen mosolygott. Mondtam is neki: „Tim, nagyon szép a mosolyod”, ő pedig megköszönte. Így feleltem: „Nem te tartozol köszönettel nekem, hanem én neked. A mosolyoddal szebbé varázsolod az életet. Köszönöm helyett mondd azt, hogy szívesen.”
Az nagyon fontos, ha egy gyermek vagy egy felnőtt mosolyog. Ha a mindennapi életünkben tudunk mosolyogni, képesek vagyunk békésnek és boldognak lenni, azzal nem csak mi, hanem mindenki más is jól jár. Ez a békéért való munkálkodás alapja. Amikor Timet mosolyogni látom, elönt a boldogság. És ha ő észreveszi, hogy ezzel boldoggá teszi az embereket, azt mondhatja nekik: „Szívesen!”
http://ursuslibris.hu/a-beke-legy-reszletek/
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése