Elkezdett körbejárni a Facebookon egy szösszenet, ami arról szól, hogy hány órát kell vennie a férfinak háztartási munkálatokból, szexből, nővel való bánásmódból ahhoz, hogy igazi férfi legyen.
Lehet ezt valaki viccnek szánta, én inkább lealacsonyítónak találom mindkét nem számára. És eszembe jut róla egy mondat, amit évekkel ezelőtt hallottam Paksi Zoltán egy előadásán:
"Mikor jön el az igaz? Amikor te magad igazivá válsz."
És ez nem azt jelenti, hogy hibásak vagyunk, és induljunk el magunkat ostorozni. Tesszük azt úgyis eleget.
Sokkal inkább jelenti azt, hogy Nőként légy gyengéd. És először magaddal légy az.
És ha magaddal gyengéd vagy, akkor nem mesélsz magadnak olyan Férfi-képet, akit mindenféle órákkal kell átnevelni arra, hogy megfelelő legyen neked.
Az igazság az, hogy pont olyan férfit tudunk magunkhoz vonzani, aki megfelel a belül hordozott képnek. Az én életemben így volt, amíg azt gondoltam, hogy a férfiak gyengék, addig csak ezt tudtam megtapasztalni.
A belső képem és a fókuszom irányának átrendeződésével minden átalakult. Ma már nem a hibákat keresem a Férfiban, hanem a benne ragyogó szépet. És ez nagy áldás az életemre.
És ma már gyengéd vagyok magammal annyira, hogy nem a férfitől teszem függővé az önbecsülésem, ahogy azt hosszú évekig tettem, hanem tudom, hogy mennyire értékes virága vagyok a Teremtőnek.
És ez egy másik nagy áldás az életemre. Hála.
Mennyire igaza van ebben Krisztának, és mennyire át tud alakulni az élet felfogásunk, ha megváltoztatjuk, vagy az élet kényszeríti ki a változást!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése